Hamarosan rajtol a francia nyílt teniszbajnokság és Rafael Nadal tizenegyedik tornagyőzelme szinte nem kérdéses. Vajon kitől várhatunk meglepetést és hogyan lehetne rá képes, hogy legyűrje a spanyol "bikát" a Philippe Chatrier salakján?
"Undécimo" harc nélkül?
Több mint egy évtizede már, hogy a férfi versenytáblán egy bizonyos Rafael Nadal nevű spanyol játékosnak nehezen képzelünk vetélytársat a párizsi salakon. Az idén ez a megszokás még kevesebb helyet hagy azoknak az eszmefuttatásoknak, hogy ki állíthatja meg Rafát a 17. Grand Slam tornagyőzelmi hadjáratában. A spanyol bajnok (várhatóan) messze fölényes volt a salakszezonban, újra nyert Monte-Carlóban, Barcelonában és Rómában. Szinte hibamentes volt menetelése ebben az időszakban és ezáltal még nagyobb önbizalomra tett szert, ami játékát dinamikusabbá, támadóbbá teszi. Ha így halad tovább, fonákja is ugyanolyan erős és veszélyes (és támadó) lesz mint híres tenyerese, ha már nem az, és pályán való mozgása sem sejteti, hogy már elmúlt harminc.
Még egyoldalúbbá teszi a helyzetképet az a sajnálatos tény, hogy sok játékos mondta le idei szereplését a versenyen. Elsősorban, a Big 4-ről nem is beszélhetünk ezen a tornán, mivel Roger Federer újra kihagyta a teljes salakos szezont, Andy Murray sérülése már hosszú ideje tartja távol a pályától, Novak Djokovicnak pedig még nagyon bizonytalan a játéka, attól függetlenül, hogy Rómában láthattunk ideig-óráig régi énjéből valamit. Tehát, az idei Roland Garosson csak Big 1-ről lehet szó. A Rafa tornagyőzelmére ajánlott 1.45-s szorzó így nagyon bőkezűnek tűnik. Stan Wawrinka, a 2015-s bajnok, hosszú sérülése után, véleményem szerint annak örvend, hogy egyáltalán a pályán lehet, nemhogy újabb győzelmi reményeket szövögessen. Juan Martin Del Potro (41.00), a 2009-s elődöntős újabb sérülést szenvedett és részvétele veszélyeztetve van, és amúgy is kijelentette még azelőtt, hogy a salakos idényen az elővigyázatosság számára a legfontosabb. Jo-Wilfried Tsonga, a hazai kedvenc, Milos Raonic, Hyeon Chung sem vesznek részt a versenyen.
Djokovic viszont ott lesz Párizsban és látszott Rómában, hogy próbálkozik felzárkózni, de a pályán való helyezkedése hiányos és emitt hiába flexibilis és gyors, ütéseiben nincs meg az a magabiztosság ami volt. Innen erednek a nem rá jellemző rengeteg hibák manapság játékában. Egy hosszabb szünetelés nyoma egy teniszező játékában a lábmunkáján általában nagyon érzékelhető, mivel újra hozzá kell szoknia az érkező labdák ritmusához, pörgéséhez, sebességéhez. Nem arról van szó, hogy elfelejtett teniszezni, de a helyezkedés újra automatikussá kell váljon a legmagasabb szinten, és ez magával hozza majd a karban is a nagyobb önbizalmat. Salakon még nagyobb szerepet kap a lábmunka, emiatt a hiányosságokért nagyobb árat kell fizetni. Novaknak szervája sem a régi, ami nehezíti adogatásainak megtartását, még akkor is ha ezen a borításon a szerva kissé veszít az ütőerejéből. Djokovic az egyetlen játékos a versenytáblán, akinek sikerült legyőznie Rafát a Garosson, de jelen pillanatban ez a feladat eléggé valószínűtlen. A bukik 13.00-s szorzót ajánlanak a szerb játékos sikeréért.
Az Ellenállás
Ilyen körülmények között, az Ellenállás legkiemelkedőbb képviselői Alexander Zverev és Dominic Thiem. A világranglista harmadik helyét elfoglaló német játékos nyerte a madridi Masterset és salakon az idén csak a viszonyítási pontnak használt Rafael Nadal volt jobb nála az összképben. Az is igaz, hogy Monte-Carlóban Nishikori verte, de általánosan nézve, ő volt a második legjobb játékos. Alkalma volt kétszer Nadal ellen salakon játszania az idén, és habár a Davis Kupában úthenger módjára hajtott át rajta a spanyol bajnok, Rómában nagyon közel volt a szinte embertelen feladat megoldásához. A döntő szettben break előnnyel haladt a cél fele, amikor az eső miatt félbeszakadt az összecsapás, majd a folytatásban a tapasztalt Rafa kisurrant a kezei közül. Ez is bizonyítja, hogy még kissé tapasztalatlan a német játékos és ritmusos erőjátéka kissé merev egy olyan játékossal szemben mint a spanyol bajnok. Zverevnek nem ideális a pályán való mozgása a salakon, ezért minél hibamentesebben rövidítenie kell a pontokat indítványozó játékával, ahhoz, hogy esélye legyen (7.00). Ezt a taktikai tervet három játszmán keresztül folyamatosan sikeresen hozni irtózatosan nehéz feladat.
Dominic Thiem a tavaly Rómában, az idén pedig Madridban verte Rafát, de ennek a ténynek nincs különlegesebb jelentősége a Roland Garrosra nézve. Nem, vitás, hogy mentálisan segíti kissé az osztrák játékost, de láthattuk mi történt amikor összecsapott a két játékos a tavaly a párizsi salakon. Thiem szinte levegőhöz sem jutott. Neki is van olyan játéka, ami zavaró lehet Nadalnak, de az ő esetében is az a kérdés, hogy képes-e három szetten keresztül sikeresen játszani azt a rizikós játékot amire szüksége van? Dominicnak van egy rossz szokása, amit meg kell említeni, éspedig, hogy jó meccseit nem feltétlenül követnek újabb jó szereplések. Nem igazán jellemző rá, hogy folyamatosan tart egy jó színvonalat. Sokszor becsúszik egy nem várt vereség. Ha le is győz nagyszerű módon egy keményebb ellenfélt, az még nem azt jelenti, hogy a következő erőpróbán is magas szinten produkál. A bukik 10.00-s szorzóval számolják majd a nyereményt abban az esetben ha mégis Thiem felemeli a Coupe des Mousquetairest.
Még megemlíthetünk egy pár játékost, mint például David Goffint (31.00), Kei Nishikorit (31.00), vagy épp a világbajnok Grigor Dimitrovot (67.00), de még nehezebben képzelhető el az ők esetükben, hogy valamelyikőjük reálisan veszélyeztetné Nadalt. Nem lepne meg különösebben, ha ezek a játékosok közül valaki (kedvező sorshúzással) feltornászná magát a torna egy előrehaladott szakaszában, mert a játékuk elméletben megvan hozzá, de tornagyőzelemre kevés az esélyük, mint ahogy azt a szorzók is mutatják. Sem Goffin, sem Dimitrov nem optimális játékformában érkeznek Párizsban, Nishikori pedig, annak ellenére, hogy nagyon próbál visszakerülni az élvonalban, Djokovic Rómában és Nadal Monte-Caróban megmutatták játékának jelenlegi határait. Kissé meglep, hogy a papírforma Borna Coricot (41.00) esélyesebbnek tartja mint Marin Cilicet (51.00), mert a tapasztalt Cilictől valahogy hosszabb menetelést várok még az idén.
Összegezve, nincs sok esély a meglepetésre az idén sem, mert a spanyol ellen csak egy olyan rizikót vállaló, majdnem tökéletesen kivitelezett, támadó játékkal lehet szembeszállni, amit szinte lehetetlen pályára vinni. A mentális előnye is hatalmas a tízszeres bajnoknak, hiszen a Philippe Chatrier Aréna szinte a saját otthona és vára, így nem is csoda, hogy azt mondják, hogy ő már az öltözőből nyeri a meccseket.
A papírforma top 5 esélyese
