Július elsejével kezdetét veszi a Tour de France, ahol az a legnagyobb kérdés, hogy sikerül-e a triplázás Tadej Pogacarnak, esetleg épp honfitársa, Primoz Roglic akadályozza meg benne? Az ellenfelek felkészültek, lesznek csapatok, akik 2-3 fővel próbálják legyőzni a két szlovént, akik kisajátították az elmúlt években a háromheteseket.
Szlovénok egymás ellen
A szlovén sport aranykorát éli, kerékpárban dominálnak, de elég csak az NBA-re gondolni, ahol Luka Doncic varázslatát láthatjuk. A Tour de France kapcsán már egy ideje az a kérdés, hogy melyik szlovén versenyző nyer? Tadej Pogacar vagy Primoz Roglic? Szupercsapatok dolgoznak egy korszakos tehetség ellen, de még így sem biztos, hogy legyőzik Pogacart. Kezdjük elemzésünket Szlovéniával, ahol egy ideje tart a kerékpár-láz.
Amikor Roglic - a síugróból lett kerékpáros -, megnyerte élete (és egyben Szlovénia) első háromhetesét (Vuelta a Espana), akkor nemzeti hős lett. Imádták őt hazájában, majd érkezett egy fiatal tehetség, aki viszont a Tour de France-on diadalmaskodott (legyőzve épp honfitársát). Az elmúlt két évet ez a két versenyző uralta, megdöbbentő, de ha valamelyikük indult az adott háromhetesen, akkor biztos szlovén siker született.
Hazájukban Roglic támogatottsága még mindig óriási, körülbelül 70-30 az arány a javára Pogacarral szemben. Ez egyfelől múltjának is köszönhető (síugrókat amolyan misztikus hősökként tisztelik Szlovéniában), de valahol legbelül érzik az emberek, hogy már Pogacar a jobb versenyző. Mind mentálisan, mind erőben. Jobb kronós, jobban megy hegyre, esetleg a lejtmenet az, amiben Roglic jobb nála.
Roglic csapatánál, a Jumbo-Vismánál is érzik ezt, valószínűleg ezért dönthettek úgy, hogy gyakorlatilag két kapitánnyal indulnak. A tavalyi Tour de France második helyezettje, Jonas Vingegaard is a fedélzeten, több hegyi segítővel, illetve egy olyan szupersztárral, mint Wout van Aert. Rendkívül erős csapat, de Pogacar ellen csak szupersztárokkal a keretben lehet felvenni a versenyt.
Felemás előjelek
Ha nem is feltétlenül a legerősebb Roglic, viszont van egy előjel, ami kedvez neki: amelyik versenyző egyazon évben megnyerte a Párizs - Nizzát és a Critérium du Dauphinét, azok megnyerték a francia háromhetes körversenyt is. A Jumbo-Visma domináns teljesítményt tett le ezen a két versenyen, több alkalommal is használták a "csoportos elmenést", amikor akkora tempót diktált egyik versenyzőjük, hogy 2-3 jumbós el tudott szakadni a mezőnytől, így egymás között "lemeccselték" a szakaszgyőzelmet.
Ha csapatmunka, akkor egyértelműen a Jumbo-Visma, de vajon elég lesz-e ez a végső győzelemre? Jonas Vingegaard pozitívan nyilatkozott, szerinte Roglic mellett még neki is esélye lehet a végső sikerre. Az UAE próbált felkészülni, Pogacar versenyét a Majka - McNulty - Soler - Bennett négyes segíti, utóbbi nyilatkozta is, hogy most egykori csapata ellen fog dolgozni (Jumbo-Visma), de mindent megtesznek a csapatkapitányuk sikeréért.
Több dolog is kedvez Pogacarnak, egyik ebből a pavés/macskaköves etap, amiben egyértelműen jobb, mint a riválisai (bizonyította ezt a Flandrián is). Kedvező feltételek esetén, itt akár perceket is lehet adni egy-egy összetett menőnek. A tavasz folyamán megmutatta, még mindig ő bírja a legjobban az emelkedőket, Tirrenón egy olyan támadással borzolta a kedélyeket, amivel 1 percet adott a többieknek.
Felkészülés gyanánt szokásos módon hazáját választotta, ahol egy újabb Szlovén körversenyt tudott megnyerni, minden megerőltetés nélkül. Bizonyította már többször is, hogy akár csapat nélkül is tud versenyeket nyerni, viszont ellentétben az elmúlt két évvel, talán ez a legjobb UAE, még úgyis, hogy messze elmarad erősségben a Jumbo-Vismától vagy az Ineostól.
Ineos, Bora, Bahrain és a többiek?
Az Ineos esetében óriási érvágás volt Egan Bernal bukása az év elején, vele teljesen más lenne ez a csapat, így viszont egy rendkívül érdekes nyolcast kaptunk. Az jól érezhető, hogy megpróbáltak egy olyan keretet összerakni, akik a sík, szeles és pavés etapokon meglepik a mezőnyt. Valószínűleg ezért került be Filippo Ganna, Dylan van Baarle és Tom Pidcock is. Érzik ők is, hogy hegyekben nem valószínű, hogy felvehetik a versenyt a két szlovénnal, így meg kell őket lepni.
Geraint Thomas korábban sok tapasztalatot szerzett pavés versenyeken (nyert is ilyen egynapost), de érdemes kiemelni a másik két vezért is. Dani Martínez hosszú szökésekre alkalmas, leginkább a harmadik héten erős, míg Yates legendásan jó kezdő hírében áll, aki az elmúlt években sokat versenyzett Spanyolországban, jól bírja a nagy meleget (ami most nyáron Franciaországban is várható).
A Bahrain szintén több vezérrel érkezett, Girón is láthattuk tőlük ezt a taktikát, akkor nyerni nem tudtak, viszont dobogós helyet szállítottak. Damiano Caruso és Jack Haig mellé olyan versenyzőket tettek, akikkel az Ineoshoz hasonlóan sík és dombosabb etapokon lehet támadni, hasonló taktikában gondolkodnak, mint a britek. A Bora az utolsó pillanatban kirakta első számú sprinterét (Sam Bennett). Miért csinál ilyet egy csapat?
Azért, mert mindent Aleksandr Vlasov jó szereplésére építettek fel. Az orosz idén többször is bizonyította, hogy az egyik legjobb a hegyekben. Több fontos versenyt is nyert, tartotta a tempót Pogacarral, megtanult időfutamot menni. Neki a problémás rész a pavés etap lehet (illetve az oldalszeles részek), de valószínűleg Vlasov és a Bora inkább a hegyekre koncentrálnak, ahogyan a csapat Hindley-vel a Girón is hasonló taktikát követett.
Miben van érték?
A dobogó kapcsán leosztották a szerepeket (Pogacar, Roglic és Vingegaard), de ha igazán nagy szorzót akarunk fogni, akkor az említett Vlasov mellett (4.50), még Ben O'Connorban bízhatunk (8.00). Az ausztrál rendkívül sokat fejlődött az elmúlt években, tudatosan rakták össze a csapatát is, mindenre figyelve. A hegyekben a Dauphinén csak ő tudott menni a Jumbo-Vismával (egy ideig), szóval összességében Vlasovval holtversenyben a 4-5. legjobb hegyimenő a mezőnyben.
Az összesített verseny head-to-head piacáról az Alexey Lutsenko - Rigoberto Urán párosítás lehet érdekes. Egyikük felkészülése sem volt ideális, viszont az Astana (Lutsenko csapata) az életben maradásért küzd (World Tour-tagság). Minden jó teljesítményre szükségük van. Valószínűleg azért lett kapitány Lutsenko, mert tisztában vannak vele, hogy az oldalszeles és pavés részeken ott van a legjobb összetett menők között, időfutamon és hegyekben sem rossz, esélyes a top10-re.
Rigoberto Urántól a hegyekben várják a jobb eredményeket, de már nagyon érződik rajta a kor (35 éves). A kolumbiai egy új szerződésért teker, de nem valószínű, hogy ilyen mezőnyben lehet esélye a top10-re. Annál is inkább, mert sosem ment jól szeles és macskaköves etapokon, ott akár 2-3 vagy több percet is kaphat (ellentétben Lutsenkóval, akire az így kínált 1.83-as szorzó nem is rossz).
Szakaszgyőzelmek szempontjából érdemes megint visszatérni Vlasovra (3.50), aki idén már többször nyert hegyi vagy dombosabb etapot, sebessége megvan a sikerhez, bírja a nagyobb emelkedőket is, formája kiváló. Akinél viszont nem érezzük, hogy nyerhet, az Dylan Groenewegen. A holland sprinter idén nem volt formában, ráadásul a Dauphinén folyamatosan "szivatták", akkora tempót mentek a sík (és kissé dombos) etapokon, hogy ne tudjon sprintelni (valószínűleg ez lesz a taktika a TdF-en is).
Miben lehet még érték? Mads Pedersen szakaszgyőzelmében (2.50). A Trek versenyzője nagyon készült a dániai rajtra, hazájából indul az idei Tour, ráadásul szeles etapok várnak a mezőnyre, ahol kifejezetten jó Pedersen. Felkészülése nagyon jól sikerült, több olyan versenyen próbált indulni, ahol szimulálhatja a Tour de France első három etapjának útvonalát és körülményeit.
A szorzók a bet365 oldalán elérhetőek, kerékpár - Tour de France szekció alatt.
