Utazás a szerencsejáték történelmében

A szerencsejáték a világ egyik legősibb időtöltése. Az ókorban szórakozásként indult és a fogadások eredményét nem tekintették többnek, mint az istenek szeszélyeinek. A szerencsejáték mára egy izgalmas hobbivá és annál érdekesebb pénzszerzési móddá vált. Ennek az átalakulásnak a története egyszerre érdekes és releváns minden fogadó számára.

Csak az Egyesült Államokban a fizikailag is létező kaszinókból és lottójátékokból származó bevételek 2006-ban 57 milliárd dollárt tettek ki, ami messze meghaladja a mozijegyek és a zeneipar 20 milliárd dolláros bevételét, valamint a McDonalds, a Burger King, a Wendy's és a Starbucks 28 milliárd dolláros forgalmát.

Ennek ellenére a szerencsejátékot gyakran rossz szemmel nézik. A cikk végére képet kaphatsz arról, hogy miért van ez így, valamint arról, hogy mi különbözteti meg a szerencsejátékost az okos fogadótól.

Kezdetben ott volt a véletlen

A szerencsejátékok legkorábbi feljegyzett formája, amelyre az emberiség történelmében valaha is sor került, a feltételezések szerint az ősi Kínában, i. e. 2300 körül alakult ki. Ez azonban nem csak a szórakozásról szólt. Bizonyítékok utalnak arra, hogy a kockát arra használták, hogy területek sorsáról döntsenek. Ugyanez volt a helyzet Európában is. Kr. u. 100-ban, itt az Olaf norvég és Olaf svéd király között a Hising területért folytatott vita a svéd király javára dőlt el, amikor egymás után dupla hatost dobott.

Ha sportesemények kimenetelére való fogadásról van szó, az olimpiai játékok hazájának, a görögöknek elismerés jár. Több ezer évvel ezelőtt különböző városokban atlétikai versenyeket, például gyaloglóversenyeket és diszkoszvetést rendeztek, és a győzteseket pénzdíjjal jutalmazták. A nagy pénz azonban ezeknek az eseményeknek a nézőterein cserélt leginkább kezet, ahol egész birtokokat is feltettek egy-egy kedvenc sportolóra.

Még ennél is nagyobb sportfogadók voltak a korai rómaiak, akik a nagy fogadások miatt nemcsak az anyagi javakat, hanem még a szabadságukat is elveszíthették. Rómában a kockától kezdve a társasjátékokon át a szekérversenyekig, minden tisztességesnek számított, beleértve a "mágikus" ólomtáblák használatát is, amelyek célja az volt, hogy balszerencsét, sőt halált hozzanak a riválisra.

A szerencsejátékot az élet metaforájának tekintették. A római filozófus, Plinius, az 1. században ezt írta: "Annyira ki vagyunk szolgáltatva a véletlennek, hogy a véletlen az istenünk."

Legyen világosság

A kockázatot csak a reneszánsz idején kezdték el tudományosan tanulmányozni, ami áttörést hozott a valószínűségszámítás lenyűgöző világába, a bukmékerek és a profi fogadók által használt modern kockázatkezelés alapjaiba.

A reneszánsz a vallási zűrzavar, a rendkívüli innováció és a tudomány erőteljes fellendülése volt, amely a miszticizmust háttérbe szorította. 1654-ben Chevalier de Mere, egy francia nemes, aki szerette a szerencsejátékokat és a matematikát, felszólította a híres matematikust, Blaise Pascalt, hogy oldja meg a Luca Paccioli szerzetes által mintegy kétszáz évvel korábban feltett rejtvényt. A rejtvény rejtéllyé vált a matematikusok számára, akik továbbra sem tudták azt megoldani. Pascal tanácsért Pierre de Fermathoz fordult, aki jogász és matematikus volt.

Közös erőfeszítéseik eredménye a kockázatvállalás babonájának végét jelentette. Ami a “Trivial Pursuit” játék 17. századi változatának tűnik, az vezetett a valószínűség-elmélet felfedezéséhez, a kockázatkezelés fogalmának matematikai alapjait fektetve le ezáltal.

Az évek során a matematikusok a valószínűség-elméletet a szerencsejátékosok által generált információk rendszerezésének, elemzésének és alkalmazásának hatékony eszközévé alakították át: ezek olyan értékes kvantitatív technikák, amelyeket ma már a modern élet minden területén használunk, a közvélemény-kutatásoktól és a részvények kiválasztásától kezdve a borkóstoláson át a drogtesztekig.

Szerencsejáték vagy okos fogadás? Te döntesz!

A Merriam-Webster szótár a kockázatot úgy határozza meg, mint "annak a lehetősége, hogy valami rossz vagy kellemetlen dolog történik". Warren Buffet, az amerikai milliárdos híres kijelentése szerint "a kockázat abból fakad, hogy nem tudod, mit csinálsz".

Etimológiai szempontból a kockázat a korai olasz “rischiare” szóból származik, ami "merészkedést" jelent. Ebben az értelemben a kockázat inkább választás, mint sorsszerűség.

Ha bízunk a sikeres befektetők tanácsaiban, akkor a lépések, amelyeket meg merünk tenni, egyenesen arányosak a tudásunkkal. Így a siker nem a véletlen műve, hanem egyszerűen választás kérdése, legalábbis azok számára, akik úgy döntenek, hogy a fogadások iránti szenvedélyüket profitszerzés felé irányítják.