Régen minden jobb volt? Kényeskednek a mai sportolók?

A cikk egy vitaindító, melyben azt boncolgatjuk - reményeink szerint veletek együtt -, hogy vajon régen a sportolók tűrő- és állóképessége nagyobb volt, mint most? Esetleg a mostani versenyzők már jobban és tudatosabban figyelnek a sport utáni életükre, nem minden a siker, nem akarnak érte mindent feláldozni? 

Régen minden jobb volt

Beírod a keresőbe ezt a közhelyet és gyakorlatilag könyvcímtől kezdve, zenéken keresztül, egészen podcastig, szinte mindenhol megtalálható. De vajon tényleg minden jobb volt régen?

Ezt most a sportolókon keresztül vizsgáljuk, aminek apropója az elmúlt hónapok (évek) eseményei. Ezekből csak néhányat emelnénk ki:

• Jürgen Klopp éles kritikával illette Aleksander Ceferint, mondván már így is túlterheltek a játékosok, minek több kupasorozatot bevetni
• Joel Embiid mindössze 66 meccses alapszakaszra kapott MVP-díjat, miközben 82 mérkőzésből áll a szezon ezen része
• Időjárási protokoll miatt több kerékpáros versenyt is neutralizáltak, kifejezetten a csapatok és a versenyzők kérésére
• Max Verstappen nyilatkozta, hogy rengeteg versenyt kell teljesíteniük, ezért idő előtt kiéghetnek a mostani versenyzők

Felmerül a kérdés, hogy most tényleg minden sportágban több a verseny? Fárasztóbb manapság sportolónak lenni, mint régen? Nagyobb a terhelés? Ezek nehéz kérdések, ahogyan az is, hogy az egykori visszavonult sportolók bevállalósabbak és jobban terhelhetőbbek voltak, mint a mostaniak? Nézzünk néhány példát!

Puhul az NBA?

Alig 30 éve, még az NBA-ben olyan sztárok játszottak, mint Michael Jordan, Karl Malone vagy Scottie Pippen. Akkoriban minden alapszakasz mérkőzésnek presztízse volt, küzdelem volt, hogy ki juthat be a rájátszásba. A játékosok elvétve hagytak ki mérkőzéseket, például Michael Jordan prime éveiben mindössze 7 találkozót a 820-ból. Nem elírás, tényleg csak akkor pihent, amikor már járni sem tudott, pedig 1998-ban már 35 éves volt, de egyetlen meccset sem hagyott ki az alapszakaszból! 

Karl Malone karrierje 17 szezonját vizsgáljuk (utolsóban már sérülések gyötörték). A 17 év a sportolók többségének nem adatik meg a legmagasabb szinten, viszont Malone a rendelkezésre álló 1444 alapszakasz meccséből mindössze 10-et hagyott ki. Olyan edzésmódszereket végzett, amivel a testzsírszázaléka elképesztően alacsony volt (még a mostani sportolókhoz képest is). Az akkori sztárok tényleg csak akkor hagytak ki találkozókat, ha súlyos sérüléssel bajlódtak. 

Load management: A kifejezés arra utal, hogy egy játékos - elsősorban a csapat sztárja - kevésbé fontosabb meccseken, illetve az egymást követő napokon játszott találkozók második felén, pihenés miatt nem vesz részt. Koncentrál a rájátszásra, túlterheltségtől és sérülésektől óvja magát.

Manapság már a játékosok jelentős része használja a load management-et, amiről a The Athletic oldalán is olvashattunk egy cikket pár hónappal ezelőtt. Ártalmas dolog, ráadásul ezzel csorbul az alapszakasz jelentősége is, hiszen míg régen 80-82 meccses teljesítményre ítélték oda a címeket, addig most 65-66 meccsen elegendő jól teljesíteni. Ezért is próbált változtatni az NBA, minimum mérkőzés számhoz kötik majd az egyéni díjakat, de valószínűleg ez sem fogja visszaszorítani a szándékos pihentetést.  

Az elv ugyanis az, hogy így megvédik magukat a játékosokat a sérülésektől, de épp elég megnézni egy interjút manapság a régi klasszisokkal. Jordan, Malone, Pippen, Stockton és a többiek mind jó állapotban vannak, pedig akkor még nem volt ilyen, mint load management, kihajtották magukat minden mérkőzésen. Manapság viszont nem kell a végletekig hajtanod magad, ráadásul egy halom pénzt kapsz akkor is, ha épp pihensz. 

Igaza van Jürgen Kloppnak?

Jürgen Klopp állítása szerint, a mostani játékosok túlterheltek, nincsen elég szabadidejük, hiszen sok mérkőzést játszanak. Ezért mi megvizsgáltunk négy olyan labdarúgót, aki az adott évben egy nemzetközi tornán szerepelt (lehetőleg elődöntős volt), saját klubjával a nemzetközi kupaporondon döntőig jutott és a bajnokságban is helytállt. 

• Gerd Müller (1974): 51 mérkőzés (világbajnokság, BEK, Bundesliga, Német Kupa)
• Karl-Heinz Rummenigge (1982): 60 mérkőzés (világbajnokság, BEK, KEK, Bundesliga, Német Kupa)
• Michael Ballack (2002): 64 mérkőzés (világbajnokság, BL, Bundesliga, Német Kupa)
• Alisson (2022): 61 mérkőzés (világbajnokság, BL, Premier League, FA-kupa, Ligakupa)

A naptári évet vettük figyelembe (nem a szezont). Jól látható, azok a játékosok, akik sok trófeát akarnak nyerni, sikeresek szeretnének lenni, nekik több meccset kell játszani, mint az átlag. Nem volt ez másképp 40 évvel ezelőtt sem, mint ahogy most sem. Rummenigge 40 évvel ezelőtt volt sztár, de nem panaszkodott a 60 meccsére, ahogyan Michael Ballack sem azért panaszkodott 2002-ben, mert minden fronton döntőbe jutott és fáradt, hanem mert csak ezüstérmeket nyert. 

Abban viszont feltétlenül igaza van Kloppnak, hogy nincsen szabadidejük a labdarúgóknak, de korábban sem volt (ez viszont nem feltételezi azt, hogy régebben helyesen csinálták, hogy kizsigerelték a sportolókat).

Amikor a legendás Dinamo Kijev az 1980-as évek közepén a világ legjobbjai közé tartozott, akkor Valerij Lobanovszkij mester olyan kemény edzőtáborokat tartott, hogy a mai labdarúgók jelentős része még azt sem bírná, nemhogy az azt követő szezont. Talán nem is véletlen, hogy a Lobanovszkij-féle szovjet csapat 6-0-ra ütötte ki Magyarországot a mexikói világbajnokságon, szerencsére volt mire fogni Mezey Györgyéknek a vereséget. 

Soha ennyi F1-es verseny nem volt

A 2023-as szezonban 24 versenyhétvégét tartanak az F1-ben, ez pedig komoly kihívás elé állítja a csapatokat, versenyzőket, szerelőket, mérnököket és stábtagokat. Erről beszélt Max Verstappen is: 

„Rengeteg versenyt kell teljesítenünk évről-évre, ami fizikailag rendkívül megterhelő. Nem látom magam 40 éves koromig versenyezni, leginkább azért, mert ki akarok próbálni más dolgokat is. Élvezem, amit csinálok, és itt is leszek még néhány évig, ugyanis 2028-ig szól a szerződésem.”

A sok utazás megterhelő, ahogyan a folyamatos versenyzés is, de itt is az érmének két oldala van. Jim Clark a valaha volt egyik legjobb pilóta, nem elégedett meg annyival, hogy a Forma-1-ben versenyezhet, imádta a kihívásokat. Évente 5-6 versenysorozatban elindult, több mint 30 versenyt teljesített egy évben, mindezt éveken át.

Jackie Stewart is többször nyert világbajnoki címet F1-ben, de mellette évente még 4-5 másik sorozatban is kipróbálta magát. Erre viszont rávághatjuk, hogy könnyű volt nekik, évente 8-10-12 futam volt a Forma-1-ben, de megelégedhettek volna annyival is, mégsem tették. 

Hóban és esőben biztosan nem megyünk!

A kerékpározás hőskorából olyanok maradtak fent nekünk, mint az 1900-as évek elején 350-400-450 km-es etapok, ezt követően azonban folyamatosan csökkent az adott szakaszon megtett kilométerek száma.

Manapság már 3500 km környékén van az össztáv a Tour de France-on 21 szakaszra bontva, míg 1920-as években 5500 km volt 15 etapra! Igaz, hogy 110 évvel ezelőtt 28-30 km/h volt az átlag az etapokon, manapság pedig 42 km/h, ami azért jelentős javulás. Ez azonban nem jelent semmit, ugyanis erre a teljesítményre, képes volt az EPO csúcskorában a mezőny, amikor 1999-ben (Lance Armstrong első győzelme), 42,5-es átlagot mentek, mindezt hosszabb távon (3870 km). 

Lehet tempósan menni, megfelelő hátszéllel. Az össztáv csökkentése mellett, volt még egy fontos változás, ez pedig az időjárás protokoll. Akár maguk a versenyzők is kérvényezhetik, hogy neutralizálják az adott etapot, ha olyanok az időjárási körülmények.

Ez az elmúlt hetekben egyre gyakoribb volt, hiszen a Giro d'Italián is rövidítettek emiatt szakaszt, míg a Tour de Hongrien konkrétan el is maradt etap az eső miatt. Ez megosztja a szurkolókat is, hiszen van aki egyetért ezzel, versenyzők biztonsága a legfontosabb, ne a bukás döntsön, és van olyan aki másképp látja. 

"Akkoriban nem volt olyan technikai ruházatunk mint manapság. A csapat sem adott téli kesztyűt, mert nem volt ilyen. Volt egy esőkabátom, a saját, egyáltalán nem bringázásra tervezett gyapjú kesztyűm és két vagy három pulcsim a kabát alatt, de ennyi." - mondta Bernard Hinault a győzelme után. 

Az mindenesetre biztos, hogy régen ilyen dolgokat nem mérlegeltek, mentek előre. Bernard Hinault például olyan körülmények között nyert Liege - Bastogne - Liege-t 1980-ban, amilyen időjárási viszonyok között most meg sem tartanák a versenyt.

Havazásban, rettentő hidegben, ahol a 170 fős mezőnyből csak 21-en értek célba. Majd a francia legenda két hónappal később megnyerte a Giro d'Italiát is. Nem ez volt azokban az években az egyetlen ilyen gyötrelmes időjárási körülmények között megrendezett verseny. Bernard Hinault novemberben lesz 69 éves, nem tette őt tönkre a rossz időjárás sem, szerencsére. 

Pénz, pénz és még több pénz

A mostani sportolók több pénzt, több szabadidőt akarnak, kevesebb befektetett munkáért, nem akarnak annyi versenyt, mondván az a teljesítményükre van hatással. Kiégnek, elfáradnak, megsérülnek és még lehetne sorolni a különböző indokokat. Az érme másik oldalán pedig ott van Michael Jordan, Bernard Hinault, Karl-Heinz Rummenigge, Jackie Stewart és még lehetne sorolni a legendákat.

Őket is motiválta a pénz és a hírnév, de sokkal inkább a siker, megbecsülés, illetve az adott sportág szeretete, sőt, inkább már imádata, ami miatt bármire képesek voltak. Most is látunk temérdek sztárt a különböző sportágakban, de nem biztos, hogy ők is legendák lesznek. Nincs meg az az elhivatottság és küzdeni akarás, mint a régi sportolókban. Másik oldalról viszont, sokkal tudatosabban készülnek, nem mindenük sport, megpróbálnak a sportkarrier mellett is teljes életet élni.

• Mit gondoltok, jó irányba változtak a dolgok? 
• Jobb, hogy a sportolók ennyire tudatosak és nem akarják magukat teljesen kizsigerelni?
• A mostani sztárokban nincsen olyan küzdeni akarás, mint egy 30-40 vagy 50 évvel ezelőtti sportolókban?
• Kevesebb befektetett munkával akarnak sikert elérni, mint az elődeik vagy inkább a régiek hajtották magukat feleslegesen túl?

Várjuk véleményeteket a cikk alatt, vagy a fórumban a megjelölt topicban hozzászólásként.