World Tour Relegation Battle: Nincs miért küzdeni

Kicsit átalakult a World Tour Relegation Battle sorozat, ugyanis hamar biztossá vált, hogy mely csapatok esnek ki. Volt is felháborodás, gyakorlatilag olyan szponzorok dobhatják a kukába a jövőt, akik hosszú ideje a sportágban vannak. Feszültségekkel telítve zárul a szezon, miközben két korszakos zseni visszavonult. 

Szégyen

Ami az elmúlt időszakban a kerékpársportban zajlott, az leginkább szégyenként értékelhetnénk. Egyfelől ezek a folyamatos sárdobálások és botrányok a World Tour kiesési rendszere miatt, ahol a káoszban már szinte mindenki minden eszközzel a saját csapata mellett érvelt és küzdött. Az egészet megalapozó szakági vezetők pedig csak vállukat vonogatták, aminek az lett az eredménye, hogy olyan klasszisok, mint Alejandro Valverde és Vincenzo Nibali nem tudott méltőképpen visszavonulni. 

• Vincenzo Nibali pályafutása során az összes háromhetesen nyerni tudott (2x Giro d'italia, 1x Tour de France és 1x Vuelta a Espana), nyert két Giro di Lombardiát és egy Milano - Sanremót
• Alejandro Valverde egyetlen Vuelta a Espanát nyert, rekordnak számító öt Fléche Wallone-t, négy Liege - Bastogne - Liege-t, illetve egyszer világbajnok.
• Ketten összességében az elmúlt 20 év során, a 60 megrendezett háromhetes közül, 20 alkalommal tudtak dobogóra állni (33%), míg 60%-ban a top10-ben végzett valamelyikük (esetleg mindketten)
• Az elmúlt 17 évben megrendezett Monumentumok közül, a versenyek 19%-ban dobogóra állhattak
• Az elmúlt 17 szezon során nem volt olyan, amikor ne végzett volna valamelyikük minimum egyszer első ötben valamelyik háromhetesen vagy Monumentumon!

A Giro di Lombardia szép lezárás ugyan mindkettőjük karrierjében, de a világbajnokságon is nyugodtan indulhattak volna, legalábbis normális körülmények között. Alejandro Valverde végül csapatutasításra nem vehetett részt, ugyanis kellett a kiesés elleni harc során a Movistarnak, ami végül indokatlanná vált, ugyanis a Vuelta a Espana után a spanyol klub biztosította helyét a legjobbak között. 

A világbajnokság pályáját elfigyelve, még eséllyel is indulhattak volna, de ez most már tárgytalan, maradt a Lombardia, ahol Valverde az örök második (három alkalommal végzett 2. helyen), míg Nibali számára a nagy győzelmek helyszíne. Úgy készülhettek, hogy jól ismerik a versenyt, mindketten olasz egynaposokkal hangolódtak, jó formában vannak. Egyiküket sem szabad leírni, az sem elképzelhetetlen, hogy dobogóra állhatnak. 

Ez az útvonal ugyanis hiába tartalmaz közel 5000 méteres szintkülönbséget, összességében mégsem annyira brutális, főleg a táv második fele miatt. Igen, akadnak technikás részek, vannak 9-10%-os meredekek, ahol lehet egy-egy gyors támadást bevinni, de még így is össze lehet hozni egy 5-8 fős kisebb csoportos "hajrát". Valverde és Nibali formáját elfigyelve, ott lehetnek ebben az élmezőnyben. 

Jól hangolt

Tadej Pogacar szezonja nem úgy sikerült, ahogyan tervezte, de valószínűleg nem esett kétségbe. Nyert két World Tour egynapost és két többnapost, volt második a Tour de France-on, de a Lombardián elért sikerével tudná javítani a szezonját. Erre van is esély, mert a szlovén van a legjobb formában, vagyis inkább úgy fogalmaznánk, hogy neki fekszik leginkább ez a lebonyolítás. 

Furcsa ezt leírni, de a szlovén szerencséje, hogy nem heggyel végződik a verseny. Idén ugyanis mind Jonas Vingegaard, mind Enric Mas legyőzte őt az emelkedőkön, ráadásul a két rivális ott van a mezőnyben. Ha Pogacar csak teszi a kereket, akkor annyi a feladata, hogy sprintben legyűri őket, mert abban sokkal jobb náluk. Mindössze csak emiatt éri meg a győzelmére fogadni (3.00), másért nem, ugyanis Mas bizonyította, hogy a Vuelta után jó formában maradt, nagyobb az érték a spanyol dobogójában (2.60). 

Hatalmas a kínálat, de mi inkább kockáztatunk egy nagyobb szorzóval a dobogóra. Adam Yates az a versenyző, akinek ez lesz az utolsó versenye az Ineosban. Jövőre az UAE versenyzője lesz (Pogacar csapattársa), érthető a váltás. Nem igazán ment neki a briteknél, voltak jó eredményei, de hiányzott az áttörés. Az ősz folyamán jól ment kezdetben Kanadában, de a várt sikert elmaradt, ahogyan az olasz egynaposokon is. 

Ha fogalmazhatunk úgy, akkor jelenlegi mezőnyt figyelve, top5-ös hegymászó, viszont neki nem való a csoportos sprint. Inkább az ilyen rövid emelkedőkön kell megindulnia, mint amik vannak az utolsó 10-20 km-n belül. Ha képes leszűkíteni a kört 3-5 főre (Kanadában képes volt rá), akkor meglehet neki a dobogó, ahogyan tavaly is a Lombardián. Kanadában az volt a veszte, hogy Wout van Aert és Andrea Bagioli is a mezőnyben volt, most azért egy Vingegaard - Mas - Pogacar trió mellett nem ő a leglassabb.