Alk bejegyzéséhez kapcsolódva egy történet nagypapámtól.
Frontvonalon éltek egy kis faluban, a németek és az oroszok hónaponként váltották egymást a faluban, attól függően hogyan alakult a kissé állóháború. Nagypapám szerint a németek tiszták voltak, lefoglaltak házakat, de ebédet kértek, nem parancsra csináltattak, és kultúrált emberek voltak. Az oroszok nem kértek, elvettek, ittak és nőket erőszakoltak. Amikor az oroszoké volt a falu, akkor a nők általában kitömték a ruhájukat, megvágták az arcukat, vagy épp szénnel kenték be magukat, hogy elkerüljék az orosz katonák figyelmét. Nagypapám unokatestvére úgymond lebukott, az orosz katona rájött az elcsúfításra, megerőszakolta, aztán lelőtte, majd a családnak kellett elásni a holttestét. Halotti jegyzőkönyve szerint balesetben hunyt el.
A témához nem ez kapcsolódik, hanem hogy a katonák nemzetiségtől függetlenül, nagyjából mindent megettek, miközben a faluban lakó magyarok éheztek. Egy orosz támadás során a németek feladták a frontvonalat, és elmentek örökre. Azért ők sem voltak csúcs jó fejek, mert búcsúzóul minden állatot lelőttek, tyúkoktól kezdve marháig mindent, hogy az oroszoknak élelmezési gondjaik legyenek. Az úton heverő állatról gondolta azt a falu lakossága, hogy megfőzheti és megeheti. De az orosz katonák igényt tartottak erre is. A lakossággal elkészítették, a maradékot pedig másnap el kellett ásniuk trágyával összekevere a falusi leventéknek a földbe, hogy ha esetleg visszatérne a német, ne maradjon élelem. Az oroszok terve az volt, hogy ha sokáig tudják tartani a frontvonalat, akkor majd kitalálják az élelmezést, addig ők is éheztek. Rendesen megvárták, míg az országból kivonultak a németek, csak utána indult be újra az állattenyésztés, más településekről importálva. Az éhező lakosság egy része a rejtekhelyről főzött krumplin élt, aki éhenhalt vagy öngyilkos lett, azt úgy könyvelték el, hogy betegségben hunyt el.
Szóval tényleg szar hely tud lenni a világ, és nem a kifogyott wc-papírkészlet a legnagyobb gond.