Nem volt bunda.
Viszont az is igaz, hogy régóta nem röhögtem ennyit botlábú focistákon. Számomra olyasmi volt ez a meccs, mintha Frédi és Béni csapata játszott volna a South Park csapata ellen.
Nyilván az eléggé jelentős problémát jelentett, hogy a vendég FCSB 9 játékosa és teljes szakmai stábja koronavírusos lett. Ám az már örömteli lehetett a románok számára, hogy nem játék nélkül bukták el 3-0-ra a mérkőzést, mert maradt még 14 focistájuk, miközben az UEFA alsó limitje 13 játékos. Persze, a 2-3 felnőtt mellett jobbára csak juniorok szerepeltek az FCSB-nél. Például a csere-csere-csere-cserekapus védett.
Maga a meccs bohózatba illő volt. És, persze, gólokból sem volt hiány. Ha jól emlékszek, akkor a Bácskatopolya sima emberhátrányból is egyenlített és kettős emberhátrányból is egyenlített néhányszor. Talán kétszer úgy egyenlített a vajdasági csapat, hogy az FCSB gólja utáni ellentámadásnál vagy néhány perccel később hatalmasakat bakizott a fiatal román kapus és gólokkal ajándékozta meg a Bácskatopolyát. Ezen kívül volt olyan is, hogy a 90. percben 3-3-as állásnál a pár perces hosszabbításban öngólt szerzett a Bácskatopolya, de mégsem bukta el 4-3-ra a meccset, mert a következő támadásnál éppen jókor volt jó helyen egy vajdasági focista és ismét egyenlített.
Majd a már "rendes" hosszabbításban olyasmi történt, hogy a vendégek góljára már a következő támadásnál góllal válaszolt a hazai csapat, ám 1-2 perc múlva máris érkezett az FCSB még újabb gólja. Amire aztán 8-9 perccel később már megint válaszolt a már jó ideje kettős emberhátrányban levő Bácskatopolya.
Nem volt bunda, de cserébe röhejes meccs volt nagyon sok góllal.