Milyen szép vita kerekedett itt a dologból, pedig csak egy újabb válogatott vereség.
Idézetet írta: zotya90 Dátum március 24, 2018, 00:39:35
Nem tudom miben bíztál, vagy mit látsz rosszul, de ami itt évek óta megy az felháborító.
Szerintem kicsit félreértettük egymást, vagy lehet, nem fogalmaztam pontosan. Szóval alapjáraton nekem nagy problémám nem lenne azzal, hogy kikapunk 3-4. kalapos ellenfelektől, de azzal már igen, hogy ilyen andorrai szintű válogatottak leszop@tnak, pláne hazai pályán. Azért mindennek van határa.
Azzal teljesen egyetértek, hogy a helyzet felháborító, de maradjunk annyiban, hogy ez nem új keletű. Lehet, most nagyon sok ellenfelet szerzek magamnak, de a magyar labdarúgás utoljára a csúcson az 50-es években volt és akkor is annak köszönhetően, hogy nem volt ennyi minőségi labdarúgó és edző a világban. Akkoriban favoritként mentünk ki a vb-re, de még azt sem sikerült megnyerni és már akkor jöttek a jól ismert magyarázkodások és mindenki más hibáztatása. Pedig azt mi szúrtuk el. Olyan az egész, mintha nem a Bayern München nyerné meg a német bajnokságot mostanság. Utána már fokozatosan mentünk egyre lejjebb, míg a többi válogatott szép lassan ellépett mellettünk. Lehet itt fogni mindenre, de az tény, hogy körülbelül 40-50 éve kevés már csak szimplán a tehetség ehhez a sporthoz. Akkor egy szerencsés csillagzat volt, összejött egy erős válogatott, de ezzel sem tudtak élni Puskásék.
Utána mind erőnlétileg, mind mentálisan és taktikailag elsuhantak a többiek, olyan nemzetek is, akiket azelőtt lazán vertünk. És úgy gondolom, hogy ez itt a kulcs, hogy ez nem 10-20 éve ment el, hanem bizony sokkal régebben, csak akkor még ez nem tűnt fel. Akkor még nem volt Eurosport és egyéb külföldi közvetítés heti rendszerességgel, nem voltak ilyen mélyreható elemzések, hogy tudjuk, milyen taktikával lép pályára Mendilibar vagy épp Guardiola. Akkor jónak gondoltuk az itthoni színvonalat, aztán jött a hanyatt esés, amikor megláttuk, hogy mit is tudnak valójában a többiek.
Természetesen ez nem csak a fociban van így, hanem a többi sportágban is. Tornában például most küldték el a világviszonylatban elismert edzőt, mert itthon nem felelt meg (briteknél ő is segített, hogy mára elit legyen a szigetország a sportágban). A 2016-os olimpián is az mentette meg a mundér becsületét, hogy volt egy Hosszú Katinkánk, egy Szilágyi Áronunk és egy Kozák Danutánk. A ráadás Szász Emese volt. Hol voltak a többiek? És, hogy mi a közös a fent említett négyesben? Az edzésmódszereik. Hosszú Katinkából soha a büdös életben nem lett volna világklasszis, ha nem megy ki Amerikába. Lehet kritizálni Shanet (nem éppen szimpatikus figura, ez tény), de azt el kell ismerni, hogy Katkából kihozta a legtöbbet, amire a magyar edzők nem lett volna képesek. Emese mellett szintén egy világklasszis edző volt, ahogyan Danuta sem a legendás magyar edzőkkel edzett, hanem a férjével készült. És Áron? A víváshoz nagy ott kell lenni fejben, maximális koncentráció szükséges. Áron pszichológiát tanult, ha jól tudom ebből is diplomázott, ami nagyban segített neki a versenyek során.
Mit akarok ebből kihozni? Hogy itt elsősorban a felkészítésben rejlik az erő. Egyik klasszisunk sem csak a magyar "legendás" edzői képzéssel ért el sikereket. Persze, vannak jó magyar edzők, de ők sem itt szedték magukra elsősorban a tudást (lásd Dárdai). Ahhoz, hogy tényleg sportnemzet legyünk, mint ahogyan hívjuk magunkat, ahhoz gyökeres változások kellenek. Nem szégyen átvenni külföldi mintákat, nem szégyen az alapoktól elkezdeni az építkezést. El kell engedni a 2020-as, de lehet még a 24-es olimpiát is, mármint siker szempontjából és felépíteni egy teljesen új és minőségi generációt. Mert az mind szép és jó, hogy lassan 10 millió személyi edző országa leszünk (amellett, hogy még a focihoz is értünk), de ebből bizony nem lesznek világviszonylatban elért sportsikereink. Ráadásul nem tudom, hogy mennyire egészséges még 30-40 emberrel együtt izzadni egy teremben, miközben akár kint is focizhatnánk vagy kosárlabdázhatnánk.
Alapkövetelménnyé tenném a sportpszichológusok használatát már kis kortól a leendő sportolóknál, mert ez is elengedhetetlen a fejlődés szempontjából. Miért mondom ezt? Anno gimiben volt egy szabadtéri focitorna osztályok között, csak a mi osztályunkban volt "profi" focista, aki eléggé felfelé lógott ki technikai képzettségével. Meneteltünk is szépen, aztán az egyeneskiesés szakaszban jött egy büntetőpárbaj. Elmondanám, csak a nagy focista hagyta ki a büntetőjét, majd egy iszogatás alkalmával elmondta, hogy eléggé tele volt a nadrágja a rúgás előtt. Ez látszik a magyar focistákon is, hogy mentálisan egyáltalán nincsenek felkészítve. Szintén fontos lenne a megfelelő táplálkozás és a régi dogmák elengedése. A mai magyar edzői társadalmat hatalmas többségében le kell váltani, mert megbuktak.
Mindezeket szépen leírtam, de ebből semmi sem fog megvalósulni, mert nem érdeke senkinek sem. Amíg kókler fiatal edzők irányítják az utánpótlásképzéseket, amíg olyanok szavára adunk, mint Mezey és még lehetne sorolni, amíg olyan szakértők ülnek bent a stúdiókban, mint Bánki József, addig felesleges vitatkozunk.
Lehet nekünk is valami olyan pofon kéne, mint anno a 90-es években a briteknek az olimpián, hogy utána megváltoztatták az olimpiai sportágak pénzelését (mindent a nemzeti lottóból álltak) és a fejlesztését is, új edzőket hoztak, kineveltek egy kiváló generációt, mellyel a 92-es barcelonai 5 arany után két éve Rióban 27-et hoztak össze. Rámentek olyan sportágakra, mint torna, atlétika, kerékpár és úszás. Jöttek is a sikerek. Lehet itt is egy, vagy több gyenge olimpia kell, hogy rájöjjünk végre, váltani kell.