Igazából ez a hosszú-hosszú idézet, mehetne a Könyves topikba is, hiszen egy könyvből másolom ki, viszont témáját tekintve sokkal inkább illik egy pénzügyekkel foglalkozó topikba! Elgondolkodtató írás egy fiktív svéd regényből. Elöljáróban annyit, nem mondom azt, hogy biztos mindenki úgy fog járni, mint a lenti idézetben szereplő emberke, ám a Bankok viselkedési mechanizmusa biztos 7szentség, hogy így működik! Ez 10.000%. Máskülönben pedig egy egész - rövidebb fejezetet - fogok ide bemásolni...csak hogy tudjatok róla. Remélem nem sértek szerzői jogokat, bár alul megtalálható a forrás!
Örülök, ha minél többen elolvassátok, és véleményezitek, mert érdekel, hogy Ti, hogy látjátok a leírtakat!
" "Ember tervez, Isten végez" - szól a mondás. Mégsem tanulunk soha belőle.
A férfi, aki tíz évvel ezelőtt a hídon állt, és a túszejtő rabló között nincs kapcsolat. Sosem találkoztak. Az egyetlen közös bennük az "erkölcsi kockázat". Banki kifejezés, mondanom sem kell. Valakinek azért kellett kitalálnia ezt a szókapcsolatot, hogy le tudja írni a pénzügyi világ működését, ugyanis annyira természetes a bankok erkölcstelen működése, hogy az "erkölcstelen" jelzővel már nem volt elég illetni őket. Kellett egy kifejezés, ami leírja: annyira valószerűletlen egy banktól az erkölcsös eljárás, hogy már a próbálkozás is kockázatot jelent a bank számára. A hídon álló férfi egy banknak adta a pénzét, hogy "biztos befektetésekbe helyezzék", mert akkoriban minden befektetés biztos volt. Ezek után a férfi a biztos befektetéseket használva garanciaként, kölcsönt vett fel, azután még több kölcsönt, hogy a régieket fizetni tudja. "Mindenki így csinálja", mondta a bank, a férfi pedig belenyugodott. "Biztos jobban tudják." Egy nap azután már semmi sem volt biztos. Ez volt az úgynevezett gazdasági válság és banki csőd - bár valójában az emberek jutnak csődbe, a bankok megmaradnak. A gazdaságnak nincs szíve, ami összetörjön. A férfi addigi élete megtakarításai helyén adóssághalmokat talált, és senki sem tudta megmagyarázni, hogyan történt a dolog. Amikor bement panaszkodni, hogy a bank azt ígérte, "az egész kockázatmentes", a bank széttárta a karját, és azt mondta, "Semmi sem kockázatmentes. Tudnia kellett volna, mibe vágja a fejszéjét, nem kellett volna ránk bíznia a pénzét."
A férfi elment egy másik bankba kölcsönt felvenni, hogy kifizethesse az adósságait, amit annak köszönhetett, hogy az első bank elvesztette a megtakarításait. Elmagyarázta a másik banknak, hogy különben elveszti a cégét, azután az otthonát, és hát két gyereke van. A másik bank megértően bólintott, de dolgozott ott egy nő, aki azt mondta: "Ez az úgynevezett erkölcsi kockázat esete."
A férfi nem értette ez mit jelent, mire a nő elmagyarázta: az erkölcsi kockázat azt jelenti, hogy a "megállapodás egyik résztvevőjének nem árt saját tetteinek negatív következménye, csak a másiknak". Mivel a férfi még mindig nem értette, a nő felsóhajtott: "Mint amikor két idióta ül egy száraz faágon, és annál van a fűrész, aki közelebb ül a fatörzshöz." Mivel a férfi értetlenül pislogott, a nő szemét forgatta, és pontosított: "Maga az idióta az ág szélén. A bank le fogja vágni az ágat, hogy mentse saját magát. Ugyanis a bank nem a saját pénzét vesztette el, hanem a magáét, mert maga az az idióta, aki engedte, hogy a bank fogja a fűrészt." Azután nyugodtan összeszedte a férfi összes papírját, átnyújtotta neki, majd tájékoztatta, hogy nem tud kölcsönt adni.
"De nem az én hibám, hogy elvesztették a pénzem!", kiáltott fel a férfi. A nő hidegen végigmérte: "De igen. Nem kellett volna rájuk bíznia."
(forrás: Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások. Animus Kiadó Budapest 2021. 57-58. oldal)