Szégyellem magam, ahogyan Lovrencsics.
Alapjáraton kerülöm a magyar focit, ha belefutok is egy bajnokiba, esetleg magyar csapat külföldi kupás meccsébe, akkor inkább kapcsolok tovább. Tegnap azonban kíváncsi voltam erre a mérkőzésre, mert a jókora beharangozás kapcsán egy kicsit én is lelkesedtem. Az idegenbeli mérkőzés után ott volt az esély, hogy a transfermarket által 3-4x többre taksált keretet kiüssenek. Az esélyeket tovább növelte, hogy a Dinamo Zagreb az Osijek otthonában játszott a hétvégén, míg a Fradi pihent. A közönségre se lehetett panasz, mert asszem majd 20 ezren voltak kint, végig tombolva a találkozót. Magyarán, minden adott volt egy sikerhez. Oké, Lanzafame távozott, amit meg is jegyzett gyorsan Knézy, amikor 0-3 vagy már 0-4 volt.
A Dinamo Zagreb kerete viszont nem azért ér 4x annyit, mert bevásárolnak óriási összegekért, hanem az utánpótlás miatt, ami felemelte és biztos jövőképet adott a klubnal. Évente tudnak összesen 20-30 milliókért játékosokat eladni. Persze akad olyan időszak, mikor érkezik hozzájuk egy fiatal tehetség, ilyen volt Dani Olmo esete, aki a Barca utánpótlásától elküldtek, mert nem felelt meg. Szépen elkezdte felépíteni a karrierjét újból, ami dicséretes. Elvileg csomó ajánlat érkezett már rá az elmúlt fél évben, de semmi konkrétum ez ügyben (pedig 30-40 milliók repkedtek volna érte..). Azóta a horvátokat erősíti.
Volt egy papíron jobb csapat a Fradinál, viszont az idegenbeli eredmény, a pihenő és a hazai közönség nem azt vetítte elő, hogy itt jön egy négyes, amiből simán lehetett volna több is. Mindezt úgy, hogy partiban volt a Fradi egy meg nem szakadó Dinamóval. A valós magyar mentalitás viszont az, hogy ilyenkor elkezdünk mentegetni.. Ezt tesszük évtizedek óta, elég csak a korábbi foci teljesítményekre gondolni. Volt már nálunk minden, fogtuk már tésztára, rossz stoplikra, gazdagabb ellenfélre, hangos zenére, mindenre. Mindenki más hibás, hárítunk, hiszen nagy eredmények ezek, mi pedig kis ország vagyunk.
Az már egy másik kérdés, hogy az adófizetők pénze mire is megy el.. Nem egy-két forintról van szó, hanem milliárdokról, amiket ezekbe a klubokba ölnek végeláthatatlanul.
Ahogyan az is, hogy egy labdarúgó közel 10x annyi pénzt keres (de lehet, hogy 20x is), mint az államigazgatásban dolgozó 3-4 diplomás napi 9-10 órázó ember, akinek az adójából eltartják ezeket a tehetségeket. Persze, ez nem a labdarúgó baja, de akkor szakadjon meg a pályán, ne utána sajnálkozzon. A dolgozó ember, ha valahol hibázik, akkor retorzióban részesül (sőt, lassan már bármikor), náluk miért nincsen az, hogy 3 hónapig nincsen bér, amíg meg nem tanulsz beadni?
Mindezek után pedig hogyan is merészelnek az adófizetők egy elrontott 5 perc után negatív véleményt megfogalmazni? Könyörgöm, miről is beszélünk? 5 perc? Ilyen szinten, aki BL főtáblát akar játszani, annak nemhogy 5 percet nem lehet kiengednie 20 ezres hazai közönség előtt, hanem 5 másodpercet sem. Az már egy másik kérdés, hogy amúgy teljes tanácstalanság volt a Fradi támadójátékában és nem csak pár perc erejéig. Akadtak olykor reményt keltő próbálkozások, de ez messze nem BL vagy EL szint.
Amikor egy klubhoz annyi pénz jut, mint a magyar sztárcsapatokhoz, akkor hagy kritizáljuk már őket, főleg akkor, ha az én vagy a bárki más pénzéből megy ez az egész bohóckodás. Az lenne a minimum, hogy ezek a klubok ilyen anyagi háttérrel rendszerint az utolsó körig minimum elmennek a selejtezőkben (BL-ben elsősorban), illetve minimum egy, de inkább több játszik EL főtáblán. Nem az, hogy kiesnek nulla játékkal egy svájci második vonalban bohóckodó liechtensteini csapattal szemben.
A 36. helyen állunk az UEFA koefficiens alapján, olyan nemzetek előznek meg, mint Azerbajdzsán, Liechtenstein, Kazahsztán, Fehéroroszország, Albánia vagy épp Moldova. Idén az EL-ben a magyar csapatok a második körben kizúgtak, viszont az alábbi országoknak van csapatok a harmadik körben, sőt némelyiknek az utolsóban is: Liechtenstein, Moldova, Málta, Észtország és az Észak-Írek.
Én örülök a negatív hangoknak, legyenek is, mert évtizedeken át ment a mentegetőzés, mindenkire fogtuk az egészet, csak azt nem láttuk be, hol is tart valójában a labdarúgásunk. Beszélgettem másodosztályban dolgozó szakemberrel, akinek nincsen annyi lehetősége (fránya kapcsolatok..) és azt mondta, hogy tele van inkompetens játékossal és edzővel az egész. Szóval, szánjunk rá ennyi pénzt, de azért olyan focit is várunk, ahol a labda nem sír, ha egy magyar játékos passzol a másikhoz. Ha pedig ez nem megy, akkor küzdeni kell, mint a görögök 2004-ben, mert az is hozhat eredményt.
Az egyik fő probléma, hogy a magyar sportolók nagyobb hányada mentálisan gyenge. Nem bírja el a nyomást, magyarázkodik utána, ígérget. A mentális gyengeség pedig nem abban nyílvánul meg, hogy kinek mekkora az egója, hanem abban, hogy nyomás alatt, éles helyzetben hogyan teljesítenek. Nagyon kevés ilyen téren az elit sportolónk. Idén a vivó vb alatt egy honfitársunk azt nyilatkozta, hogy neki elő volt írva, kihez kell járnia (pszichológus), de nem ment. Akkor mégis mit várnak? Ha magukat nem fejlesztik és nem törekednek a legjobbra? Azt gondolják majd, hogy minimális munkával is ölükbe hullik a siker? Ja igen, pontosan ezt gondolják.
Cristiano Ronaldo hajnalba kell, mentálisan tökéletes állapotban van, folyamatosan fejleszti magát, pedig a világ két legjobb játékosának egyike. Lionel Messi megtanult szabadrúgást lőni, mert úgy érezte, ezzel nőhetne a tárháza, de még bőven lehetne sorolni a példákat. A legjobbak is fejlődni akarnak, legyen szó technikáról, mentális erőről vagy bármi másról. Itthon pedig nem mennek el pszichológushoz, megfelel a havi 5-6 millió, cserébe lötyögünk egy kicsit, majd sajnálkozunk, ha nem jött össze. Ebből nem lesz fejlődés, meg abból sem, ha vég nélkül dobálják bele a pénzeket, hozzák a külföldi játékosokat, ahelyett, hogy megfelelően kiképeznék a magyarokat.
Ha kicsit gyorsul a játék, akkor zavarba vannak? Kognitív képességeik gyengék? Labdakezelés nem megy flottul? Kaput eltalálni nehéz?
Tudom, ezek összetett dolgok, de más országok (vagy épp klubok) folyamatosan fejlődnek. Mi pedig jó ideje ugyanazon a szinten toporgunk és várjuk a csodát, hogy majd a többiek gyengülnek. Nekünk is adva van a lehetőség, csak élni kell vele, nem a mentegetőzés világába menekülni. Csak az a gond, ha valaki erről beszél (Dárdai, Radoki stb.), akkor őket egyből mostohán kezdik el kezelni. Pont idevág egy George Orwell idézet:
"Minél inkább eltávolodik egy társadalom az igazságtól, annál inkább utálni fogja azokat, akik kimondják azt."