Idézetet írta: Latzka Dátum július 27, 2019, 17:12:15
@Pozzato ezt a wattmérőzés kifejezést és annak jelentőségét kicsit kifejtenéd annak, aki csak lelkes 'műkedvelő'?! 
A mai szakasz nekem csalódás volt; nagyon jó meglátás volt, ami elhangzott a verseny alatt: túl sok az olyan versenyző, aki megelégszik a TOP10-zel, az 5-tel, a 3-mal ..
Ezek csak az én meglátásaim
@Latzka , biztosan akadnak olyan dolgok, amiket rosszul gondolok. Úgy vélem, hogy a wattmérők használata alapjaiban változtatta meg a kerékpársportot. Ezt először csak edzéseknél használták, de amint kitapasztalták a megfelelő használatát, jöhetett versenyeken is. A Sky ebben úttörő volt, Froome-nál tökélketesítették a rendszert, ahogyan ő hozta vissza a köztudatba a saját tempó fogalmát is. Ezen dolgok lényege, hogy nem tudsz tartósan a "vörös zónába" kerülni, magyarán a komfortzónádon kívül. Nem fogsz "meghalni" egy emelkedőn, mint mondjuk Alaphilippe a 15. szakaszon. Okosan osztod be az erőd, elmehet előled egy támadással a rivális, de ha nem képes folyamatosan nagyobb tempóra, hanem lassabb a te átlagodnál, akkor vissza fogod hozni. Ezt láthattuk számtalanszor az elmúlt években Froome kapcsán, de Tom Dumoulin is jól alkalmazta ezt.
Ez a versenyzési típus elsősorban az időfutamokban jeleskedő versenyzők számára kedvez. Ők képesek egy masszív nagy átlagteljesítményre. A Sky ezt úgy fejlesztette tovább, hogy felépített egy szupercsapatot mellé. Ez által volt egy elit wattmérős versenyzőjük, aki hatalmas tempóra volt képes támadások nélkül, míg a csapata 6-7 versenyzője képest volt ezt a tempót tartani a hegyen, így az összes versenyzőjük komfortzónán belül volt, amíg kellett. Gyakorlatialg egy ilyen csapattal elmehetett a célig a kiemelt versenyző és csak az utolsó 1-2 kilométeren volt támadás.
Látható volt az előző körversenyeken, hogy például Kwiatkowski is mennyire jól megtanulta ezt, de Poels sem volt mindig elit hegyimenő. Ennek viszont az lett a következménye, hogy a többi klasszikus hegyimenő előnye leolvadt. Már nem jelentett előnyt, hogy jók a hegyekben, mivel Froome képes volt tartani a tempójukat, de legalábbis minimális hátránnyal megjönni. Hiába támadtak a Sky bedarálta őket, ezzel sajátították ki gyakorlatialg az összetett versenyt. Hiába épített közben csapatot a Movistar, esélyük sem volt.
Időfutamon pedig a Froome és Dumoulin fémjelezte társaság perceket osztott ki a többieknek. Ezeket viszont a hegyekben nem tudta visszahozni egy Quintana szintű bringás, mert akkora tempót mentek a többiek. Jó példa volt még Tom Dumoulin Giro-győzelme. Ott látszódott, hogy még csak csapat sem szükséges, mindössze megfelelő saját tempó és kellő hosszúságú időfutam. Ezek a versenyzők egy megfelelő mentális állapottal verhetetlenné válnak. Ezt próbálta ellensúlyozni az adott körverseny igazgatója. Rohamosan csökkent az időfutamok száma (és hosszússága), megpróbáltak mindent trükköt. Kevés volt, mert ilyen versenyzőket nagyon nehéz legyőzni.
A spanyol körversenynek volt erre egy kiváló válasza: rövid szakaszok, nagyon meredek és rövid hegyi befutókkal. Ez sok esetben megtréfálta Froome-ot (meg a hollandot). Ezt azonban nem lehet a végtelenségig vinni, mert akkor jön egy Alaphilippe típusú bringás, aki kihasználja az adandó alkalmat. Az idei Tour de France-on láthattuk, hogy milyen az, ha nincsen itt egy ilyen versenyzők (Froome, Dumoulin vagy Roglic). Szabad volt a vásár gyakorlatilag. Thomas talán még hozzájuk vehető lenne, de lássuk be, ő fejben sosem volt erős, nem bírta a nyomást. Tavalyi Touron is végig árnyékban versenyzett, ami jót tett neki és nyert (Roglic sincs még a két másik sztár szintjén).
Aki megtanulja a saját tempó megfelelő használatát, tudja kontrollálni a saját teljesítményét és elkerülni a "vörös zónáját", illetve megfelelő csapatot kap maga mellé, azt csak a csodával határos módon lehet megverni. Ezt adta a wattmérők használata a kerékpársportnak, hogy Froome vagy Dumoulin szintű bringások GT-győztesekké válhattak. Mielőtt nagyon degradáló lenne ez, nem ennek szánom. Ebben óriási munka van és önfegyelem. Látható volt párszor, hogy Froome sem bírt magával és próbált menni, de ez visszaütött neki is.
Ahogyan írtam, Froome győzelmei olyanok lennének, mintha Santiago Botero (4. helye volt a legjobb összetettben), Bobby Julich nyert volna. Ez azért kicsit túlzás, de mondjuk egy Abraham Olano kapcsán már lehetne hasonlóság, ő csak egy GT-t nyert. Az lett volna a reális, ha Froome az ő szintjét közelíti meg, mostani teljesítménye irreális a többiekkel szemben. A 90-es években is nyertek hozzá hasonló bringások GT-t, akik elsősorban kronókon voltak jók és hegyen kezdetben alig tudtak: Evgeni Berzin, Melcior Mauri és a már említett Abraham Olano. Ha azt nézzük, Froome pályafutása elején nem volt még csak jobb hegyimenő sem, ahogy Dumoulin sem, illetve a most említett hármas sem.
Ami jó az idei évben, hogy két olyan versenyző nyert, akik nem ezt a vonalat képviselik, ösztönből mennek, hegyekben jók (Bernal és Carapaz). Ez erőt adhat a többiek számára is, hogy van remény. Roglic veresége bizonyította, hogy kellő koncentráció nélkül ezzel sem lehet nyerni. Az új generációból talán Lennard Kamna lehet hasonló versenyző, látszik, hogy Sunweb tolja ebbe az irányba.
Szerintem a kerékpáros szövetség hibája, hogy ezt hagyták ennyi éven át. Nem a versenyzők számát kellett volna csökkenteni a GT-ken, esetleg kevesebb időfutamot beiktatni, hanem a wattmérőt végleg kiiktatni. Ezt a helyzetet okosan kihasználta Sky és felépítettek rá egy brandet, utána már ez a csapat működteti saját magát. Látható, hogy gyengébb bringásokkal is domináltak. Övék a jövő az egyik legtehetségesebb versenyző, nyáron megszerezhetnek egy újabbat (Carapaz), hosszú évekre biztosított a jövőjük. Anyagi háttért megteremtették, szóval nincsen mitől tartaniuk. Továbbra is a legerősebb versenyzőket igazolhatják le. Olyan szponzoruk lett, aki nem sajnálja a pénzt.
Régebben mérges voltam Froome-ra, mert úgy éreztem ez nem vezet jóra. Ma már nem, mert eszembe jutott Paolo Savoldelli esete. Ő nem volt soha elit a hegyekben, időfutamokban is közepes (bár az olasz mezőnyből kiemelkedett), viszont nem hiába hívták Il Falcónak (a Sólyom). Nyert két Girót, ami a lejtmeneteknek és kiváló taktikai érzékének volt köszönhető. Kihasználta és előnyére fordította a dolgokat, ahogyan Froome is teszi. Sarkosított összehasonlítás, mert Savoldelli az útvonal adta lehetőségekkel élt, míg Froome egy eszköz segítségével, de csak ilyen párhuzamra futotta tőlem.