NBA 2019/20

Előző téma - Következő téma

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában


Sorozatajánló: Milyen volt valójában a verhetetlen Chicago Bulls?

Az ESPN dokusorozata a legendás bajnokcsapat éveit eleveníti fel, kendőzetlenül.  Olvasd tovább


"Csak amerikai sportokat nézek, mert itt nincs színészkedés, mint európai fociban".

https://www.youtube.com/watch?v=CkCaoj-e80I


Állítólag most hogy Mike Tyson visszatér, a másik Mike, a Jordan is újra NBA-játékos lesz. Ahogy Tyson, úgy ő is megeszi a maiakat reggelire. Minden régi sokkal jobb, mint a mai, a romlandó kajákat leszámítva.

Phil Jackson gyűjteménye. 8)

Ok és okozat

Nem szeretitek a hosszú írásokat, szóval előre is elnézést, ez sem lesz rövid, cserébe tartalmas. Jó, hogy most mutatják a The Last Dance-t, személy szerint nagyon örülök neki. Végre megismerhetik az emberek az összefonódásokat, ahogyan azt is, hogy mennyire más volt a liga a '80-as és '90-es években. A mai 15-25 év közötti korosztály is megtudja, milyen volt Michael Jordan, mennyire dominálta a ligát. Ez több szempontból is aktuális most, amikor egyre jobban terjed a neten, miszerint Lebron James már GOAT, de minimum egy szinten van MJ-vel. Én már Kobe Bryant kapcsán kételkedve fogadtam az összehasonlítást, Lebron szempontjából nem is értettem. Mindketten jó játékosok, de egy teljesen más korban, más feltételekkel.

Leírtam ezt máshol is, miszerint Kobe Bryant nagyon szerencsés helyzetben volt, mikor a ligába került: 1996-ban igazolt a Lakershez Shaq, aki akkor már domináns center volt (David Robinson mögött második az MVP-cím választáson, All-Star, NBA-döntős). Az Orlando Magic nem becsülte meg, sokkal inkább Penny Hardaway volt az, akire építeni akartak, miatta nem kínáltak akkora összeget az akkor lejáró és szerződéshosszabbítás előtt álló Shaq-nek (20 millát kért a center, 13-14 körül adott volna neki a Magic, hogy maradjon mozgásterük), amekkorát kellett volna, hogy maradjon Orlandóban. Érdemes az akkori épülő Orlandóról megnézni a 30 for 30 idevágó részét:

https://www.youtube.com/watch?v=UOd_jMDIpw8

Így kezdett összeállni a Lakers, először Shaq és Kobe, majd jöttek sorra a játékosok. Kobe Bryant O'Neal árnyékában nem volt olyan domináns, de ez érthető is. Jordan visszavonulása után a Spurs és a Lakers került terítékre, erősödött a Nyugati főcsoport. A Lakers megszerezte Phil Jackson mellett Tex Wintert, kész volt a tökéletes edzői stáb, akik gyakorlatilag uralták a 90-es éveket, óriási rutinnal rendelkeztek. Játékosok között több egykori bajnok is volt (AC Green, Robert Horry, Ron Harper), illetve Glen Rice, aki 20 pont feletti átlaggal érkezett LA-be (és All-Star MVP volt).

Mindezek ellenére nagyon megszorongatták a konferenciában a Lakerst, rögtön az első körben a Sacramentót kapták, ahol már kibontakozott a Jason Williams – Peja Stojakovic – Chris Webber – Vlade Divac fémjelezte csapat, majd érkezett hozzájuk 2001-ben a pióca védő Doug Christie, illetve Williams helyére Bibby. Mind a két alkalommal nagyon szoros és vitatott meccsek voltak, ahogyan 2000-ben a konferencia finálé a Portland ellen is.

A 2001-es bajnoki cím volt sima a Lakersnek, de összességében ez kiváló alap volt az akkor 22-24 éves Kobe Bryant számára, hogy háromszoros bajnokként, később még hozzátegyen kettőt. Ehhez viszont kellett Phil Jackson, kellett Shaq és bizonyos szinten Jordan is, hiszen ő volt a minta. Ettől függetlenül Kobe hatalmas munkát tett ebbe bele, de maradjunk annyiban, hogy az első három bajnoki címben ő még csak legfeljebb másodhegedűs volt, ami érhető is, hiszen rendkívül fiatal volt. A Jordan utáni korszaknak viszont szüksége volt egy útánérzésre, egy klasszisra, akire az akkori fiatalok támaszkodhatnak, ő volt Kobe Bryant.

Lebron James kapcsán a mostani ,,divatdrukkerek" jótékonyan elfelejtik a 2000-es évek szerencsétlenkedéseit. Óriási erőket mozgósított Lebron, de csak nem akart összejönni a győzelem, elfogyott a clutch szituációkra. Tudta, hogy ő nem olyan játékos, mint MJ, hogy felépíti maga mellett társakat, hanem mellé All-Star szinten lévők kellenek. Össze is állt 2010-ben a Miami Heatnél a legendás 2003-as draftosztály: Dwayne "Flash" Wade – Lebron James – Chris Bosh.

Azért ott az a Pat Riley volt az elnök, akivel Magic Johnson-féle Showtime Lakers 4 bajnoki címet húzott be. Riley tudta, hogy kell csapatot építeni, hiszen 2006-ban összerakta Wade első bajnoki címét (Shaq, Mourning, Antoine Walker és Jason Williams), de a '90-es években is felépített egy bajnoki címre joggal pályázó – és nüanszokkal elveszítő – csapatot. A New York Knicks Riley vezetése alatt újbóli fénykorát érte el, 3-2-ről veszítettek döntőt Olajuwonék ellen, megalkotta a Bad Boys 2.0-át, amolyan Detroit Pistons másolatot, ahol Ewing volt a szupersztár.

https://www.youtube.com/watch?v=Q3o1BS5_kFc

Lebron James egy olyan franchisehoz került, ahol ilyen elnök és ilyen játékosok voltak, kész csoda, hogy a Rick Carlisle irányította Dallas legyőzte őket nagyon simán az első döntőjükben. Ott szó szerint egy csapattól kaptak ki, egy jól felépített rendszertől, egy olyan edző ellen, akit nagyon alábecsülnek. James abban különbözik MJ-től, hogy ő nem tette jobbá a társait, őt tették jobbá a társak, elsősorban Wade. Rengeteget tanult Flashtől, aki addigra már egy komplett játékos volt. Ez azonban ömagában kevés lett volna, ha nem érkeznek olyan játékosok a Miamihoz, mint Shane Battier vagy Ray Allen, akiknek nagyon sokat köszönhetnek a bajnoki címek szempontjából.  Két dolog miatt tisztelem Lebront: a kemény munka és a "hazai" bajnoki cím. Láttam róla videókat, ahogyan edzett, amennyi munkát beleölt, rengeteg időt és pénz költ arra, hogy 35-36 évesen is ilyen állapotban legyen. A másik, hogy hazament bajnoki címet nyerni. Nem azzal került be az All-Time top10-be véleményem szerint, hogy milyen eredményeket szállított 16 éven át, hanem azzal, hogy megnyerte azt a bizonyos gyűrűt a Cavsnek.

https://www.youtube.com/watch?v=VdJhVcd55oE

Az már egy másik dolog, hogy ehhez is kellettek az All-Star játékosok, olyanok, akik posztjukon top5-ben voltak: Kyrie Irving (3x AS, év újonca), Kevin Love (3x AS, 2x Secont Team), Mo Williams (1x AS), de ott volt J.R. Smith, Iman Shumpert, Richard Jeffersn, Tristan Thompson és egy pióca védő, Matthew Dellavedova. Ettől függetlenül nálam nincsen benne a top5-ben, de ez egy szubjektív dolog. Van, akinek Lebron James a valaha volt legjobb, vagy épp Kobe Bryant, nekem más. Nekem olyan kedvenc játékosaim voltak, mint Jason Williams, Tracy McGrady, Ricky Rubio, Manu Ginobili, Tim Duncan vagy most Luka Doncic. Szerettem a látványos (Duncan esetében inkább intelligens) kosárlabdát, de valahogy legbelül evidens volt, hogy Michael Jordan a történelem legjobbja.

Én azt is megmerem kockáztatni, hogy a valaha volt legjobb sportoló. Miért? Egy olyan korszakba érkezett, ahol az NBA centerközpontú volt, illetve ahol már volt pár szupersztár (Moses Malone, Alex English, Bernard King, Dominique Wilkins, Sydney Moncrief stb.) és egy korszakosnak ígérkező csatározás (Magic – Bird) és kiöregedő legendák (Julius Erving, George Gervin, Kareem Abdul-Jabbar stb.). Temérdek tehetség érkezett ekkor a ligában, olyanok, akik közül sokan Hall of Famer státuszt kaptak (1980-tól '89-ig 24 HOF-tag). Akkoriban a ligában fizikálisabb játék volt, kevésbé fújtak a bírók, ilyen step-back triplák után leütöttek volna a fenébe, mint amiket most James Harden csinál.

A valaha volt legerősebb csapatából (1992-es Dream Team) 9 játékost a '80-as években draftoltak. Ilyen korszakban kellett valakinek kiemelkedőnek és dominánsnak lennie. A '90-es évekre a ligában sokkal inkább a védekezés került előtérbe, mondván az olyan szupersztárokat, mint MJ, csak így lehetett limitálni. A triplák még elenyésző szerepet játszottak, viszont a centerközpontúság továbbra is megvolt: Hakeem Olajuwon, Patrick Ewing, Shaquille O'Neal, David Robinson, Brad Daugherty, Alonzo Mourning és még lehetne folytatni. Képzeljük el, hogy a '92-93-as szezonban a pontátlag első tíz helyezettje közül, 4 center volt, 3 erőcsatár. Jordan első visszavonulása után odáig fajult a dominanciájuk, hogy a liga legjobb három pontszerzője center volt.

Michael Jordan hatása nem csak annyi volt, hogy nyert egy rakat bajnoki címet, hanem megteremtette annak a lehetőségét is, miszerint a 2 méter alatti játékosok is klasszissá válhatnak a ligában. Nem kell ahhoz centernek lenned, hogy urald a pálya mindkét oldalát. MJ ugyanis amellett, hogy ezeknél a játékosoknál rendre több pontot átlagolt, még védekezésben is kiemelkedett, rendszerint az év védőcsapatában kapott helyet. Amit viszont sajnálatos módon többen is kihagynak az elemzésekből, az Michael Jordan és a csapattársai hatásai. Egyre több képet látok azzal az összehasonlítással, miszerint MJ semmire se vitte All-Star csapattársak nélkül, ellenben a többi klasszissal. Mi ezel a gond?

Az első three-peat Bulls ugyanis nem úgy jött össze, hogy Jordan olyan helyre került, ahol All-Star játékosok volak. Ő a liga lesajnált csapatában kezdett játszani, ahol Jerry Krause mert egy nagyon álmodni. Sokan sajnálták a kisembert, mondván dundi, zsémbes stb., de hatalmas koponya volt. Évekre előre tudta, kik kellenek a csapatba. Először Jordan kapcsán volt kitartó, utána következett Horace Grant és Scottie Pippen. A sorozatban csak Pippen draftjáról van szó, de ott bizony egy jó cserével elhozhatták őt, illetve 10. helyen Grantet. Meg is volt az alapja a későbbi bajnokcsapatnak. Ezeket a játékosokat Phil Jackson (és Tex Winter) mellett Jordan tette AS-szintűvé. Mellette tanultak meg maximálisan küzdeni.

Azt a legendást Bullst szó szerint a nulláról építették fel, okos draftolásokkal (B.J. Armstrong is így érkezett). Ebben is különbözött MJ a 2000-es évek utáni sztároktól, hiszen itt nem állt össze három - már - All-Star játékos, hanem tényleg együtt tanultak meg nyerni. Ha jól tudom, akkor mindössze két olyan tagja volt az összesen hat bajnoki címet nyerő Bullsnak, akike lőtte máshol lettek All-Star játékosok: Dennis Rodman és Bill Cartwright. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Ron Harper előtte kiváló játékos volt, de nem tudott szintet lépni, Toni Kukoc történetét pedig tudjuk a sorozatból.

Jordan kapcsán ott ragadnak le, hogy 6 bajnoki cím és 6 döntő MVP. Ennél jóval nagyobb volt a hatása, sokkal komplexebb játékos volt. Érték olyan kritikák, miszerint nem tud triplát dobni. Aztán jöttek az alábbi meccsek:
1991-92: Portland Trail Blazers döntő (első meccs): 6/10 
1992-93: New York Knicks főcsoportdöntő (állás: 1-2): 6/9

A 97/98-as szezonban alig dobott be triplát, de azért az utolsó Chicago meccsén 3/7 volt az eredménye. Sajnálatos, hogy véget ért az a korszak, valószínűleg az NBA legjobb periódusa volt. A mostaniból hiányzik a minőség, hiányoznak a vérre menő küzdelmek. Próbálták ráhúzni bizonyos párharcokra a '90-es éveket, hogy majd ott "vérrontás" lesz, de maximum a Towns - Embiid vagy a Lillard - Westbrook jutott el a revans szintjére. Nem voltak akkora csaták a csapatok között, mint a 30-40 éve, ez már inkább egy show, ahol inkább csak verbálisan hangoztatják keménységüket a játékosok, amikor tényleges szituáció van, akkor várják a bírói közbeavatkozást. Lehetséges, hogy az olyan emberek - mint amilyen én vagyok - érdeklődése azért csökkent, mert csak mesterségesen próbálják megteremteni az egyéniségeket a csapatok, nem jön "természetes" módon, ahogyan régebben. Talán ilyen őserő most Ja Morant, vagy ilyen zseni Luka Doncic, de belőlük nagyon kevés szaladgál. Ezért is jó látni ezt a sorozatot, mert egy más világ volt, ahol nem 270 pontos meccsek voltak laza védekezéssel, bírói fújásra váró szupersztárokkal, akiknek az a legfontosabb, hogy ők már All-Time GOAT, avagy sem.

Végére: Michael Jordan hatása óriási volt a ligára, aminek előfutára volt a Magic - Bird párharc, mely a világ legjobb felvezetése volt. Jordan emelte a szintet az NBA-ben, akit - mikor elérte a csúcskorszakát - csak akkor lehetett legyőzni, ha agyonverted. Azért merem kijelenteni bátran, hogy egyedülálló, amit véghez vitt, mert szó szerint felépítette a karrierjét, magát motiválta, jobbá tette a csapatársait, tökéletesítette a játékot, amikor csúcsformában, legyőzhetetlenné vált, függetlenül attól, milyen segítséget kapott. Egy csapatjátékban tudott olyan dominanciát kiépíteni, hogy tisztelettel és rettegve beszéltek róla az ellenfelek, tudva, ha a legjobbját nyújtja, nincs esélyük.

Átfordítva ezt a labdarúgás nyelvére: olyan, mintha Cristiano Ronaldo vagy Lionel Messi világbajnokságot nyerne, folyamatosan, de legalább sorozatban két döntőt játszanának, dominálva a többi csapatot a torna elejétől kezdve a végéig. Erre mindössze két labdarúgó volt képes történelemben: Diego Maradona (1986 és 1990) és Ronaldo (1998 és 2002), azaz Ronaldo Luis Nazário de Lima. Ők a zsenik, akiket nem a csapatuk tett jobbá, hanem ők tették jobbá a csapattársaikat. Miért nem került ide Pelé, aki háromszor nyert vb-t? Az első világbajnokságán volt kiemelkedő, utána '62-ben Garrincha (és Vavá) szivatta végig a világot, megnyerve Pelének a második aranyát, '70-ben pedig Jairzinho és a többiek voltak a mérleg nyelve.

Nekem tetszett a hosszú írás :) Én már a kosaraskártyás korszakomban is azért szerettem Michael Jordant, mert a DSF-en néha feltünő ismétléses meccsein látszott, hogy semmi más nem érdekli, csak a győzelem. Nehéz ezt leírni, de még nézőként is azt éreztem, hogy basszus menjünk, és verjük le a Pistonst, vagy az éppen aktuális ellenfelet, pedig nem is voltam a csarnokban, és egy több éves felvételt láttam. Milyen lehetett ez csapattársként? Nyilván lejöhet úgy, hogy zsarnok meg ilyeneket olvastam, de ez az alapgondolkodása, nála nem fér bele a hiba. A Last Dance-ben is mikor beszélt a régi meccsekről, egyszerűen látszott rajta, hogy nem a társaira személyesen mérges, hanem idegesítette, ha nem tettek meg mindent a sikerért, vagy lehet jobb úgy fogalmazni, hogy nem annyit áldoznak fel a sikerért, mint ő. Szerintem akármibe is vágott volna Jordan, sikeres lett volna benne, legyen szó másik sportágról, vagy akár az élet más területéről is.

Rodman kapcsán mindenkinek egy őrült jut eszébe, ami így is van, és szerintem ő sem tudná pontosan megmondani, mikor hagyta el a valóságot. Nálam ő egy remek példa arra, hogy igazi celebként is lehet valaki alázatos a sportággal szemben, és őrülök hogy ő is megmutathatta ezt ebben a sorozatban, bár ha jól emlékszem viccesre vágták ezt is, mikor mondja például hogy órákig nézte hogyan pattan le a gyűrűről a labda. Nem mondom, hogy a mai világban felnőve őt nem vinné el a közösségi média, de az alázatot nem érzem én manapság, szinte a semmire kapnak több millió dollárt, reklámszerződést, és úgy maradnak sztárok, hogy valós teljesítmény nincs mögötte.

Az is nagyon tetszik a sorozatban, hogy kicsit mélységében is megismerjük a dolgokat, mert könnyű elfelejteni, hogy a pályán látott csapatot valaki kiválogatta, a taktikát megálmodta és így tovább. Nekem egyből a mostani Liverpool jutott eszembe például Tex Winter kapcsán, hiszen a Poolnál is vannak "névtelen" háttéremberek, akiknek köszönhetően ennyire ütős a csapat, amire azt mondjuk, hogy "összeálltak", persze mert valaki elemzett rengeteget, kik lennének a megfelelő nevek. Aztán nyilván a pályán már a teljesítményt a játékos teszi le, de komplex rendszer az egész, ha jól működik. Viszont az is eszembe jutott a részek alatt, hogy egy csapat korszakossá válásához annyira egyben kell lennie mindennek, hogy ahhoz már szerencse is kell. Nem a meccseken, hanem hogy a megfelelő tulajdonos megtalálja a megfelelő csapatvezetőt, és így tovább.

Maradt még a kosaraskártyákból?  8)

Idézetet írta: TiB Dátum május 14, 2020, 19:45:57
A Last Dance-ben is mikor beszélt a régi meccsekről, egyszerűen látszott rajta, hogy nem a társaira személyesen mérges, hanem idegesítette, ha nem tettek meg mindent a sikerért, vagy lehet jobb úgy fogalmazni, hogy nem annyit áldoznak fel a sikerért, mint ő. Szerintem akármibe is vágott volna Jordan, sikeres lett volna benne, legyen szó másik sportágról, vagy akár az élet más területéről is.

Teljesen egyetértek. Lehetséges, hogy idővel a baseball tekintetében is megtalálta volna a számításait. Érdekes megfigyelni, de a hasonló mentalitású játékosokat, hosszú időre kötötte le a Bulls, tudták, velük lehet bajnoki címet nyerni, aki kicsit is kilógott, távoznia kellett. Olykor tényleg csak apróságokon és szerencsén múlott, hogy összeállt ez a csapat, meg azért kellett Krause alázatos munkája. Hasonló sztori érdekelne a Warriors kapcsán is, ilyen dokusorozatban, mert az is megérne egy misét, ahogyan Jerry West segédkezett a dinasztia felépítésében. Vétózta 2014 nyarán a Klay Thompson - Kevin Love cserét (pedig akkoriban Love egy dupla-duplás All-Star játékos volt, Thompson egy tehetség), elvileg még Durant igazolásában is segédkezett egy telefonhívás erejéig.

Idézetet írta: Pozzato Dátum május 14, 2020, 20:06:19
Maradt még a kosaraskártyákból?  8)

Mind megvan, bár Jordanem sosem volt ;D Viszont őt leszámítva megvolt a teljes Bulls, talán '97-es kártyák, de amikor leesett, hogy évadonként jön ki újabb széria, akkor egyből abbahagytam a gyűjtést :D Ha neked is volt, ideje cserélni, három Shaquille O'Nealem van, plusz kettő Gary Paytonom, egy Jordanért. :redchug:

Mikor még úgy gyűjtöttük a kártyákat, hogy fogalmunk sem volt a pontos értékről, kedvenceket próbáltunk összeszedni. Aztán lehet, hogy épp elcseréltünk egy több 100 dolláros kártyát egy Dennis Rodman base cardért.
Én már a többségét elajándékoztam vagy eladtam, alig van már 20-30 lap, köztük két "ereklye". Az egyik egy Gordon Hayward signature card, még a Utah Jazz időkből. Emlékszem, hosszú évek után (10-12) vettem egy csomagot, kinyitottam, mondom ez egész jó fogás elsőre. Értéke is 50-60 dollár környékén volt, aztán jött Hayward átigazolása, majd az első meccses sérülése a Bostonból. Azóta formahanyatlás, kártya értéke sem verdesi az eget (30-40 dollár környéke). Én pont az ellenkezőjére számítottam, hogy majd ebből leszek "milliomos".  ;D
A második csomag kinyitása után pedig abba is hagytam az újabb csomagvásárlási szériát: Rick Mahorn signature card. Ő volt az egyik, aki legjobban darálta Jordant. Értéke nem verdesi az eget.
https://www.comc.com/Cards/Basketball/2011-12/Past__Present_-_Elusive_Ink/RM/Rick_Mahorn/5947073

Ha véletlenül van ilyen Shaq kártyád, örülnék neki.  ;D
https://www.ebay.com/itm/18-19-Flawless-Legendary-Scripts-Shaquille-ONeal-Auto-Magic-Encased-10-25/174128035579?hash=item288ad6f6fb:g:SL4AAOSw889d-EyF

Sorozatajánló: Mindenkit táncba visz Michael Jordan

A laikusok és a szakértők számára is egyaránt érdekes lehet az év eddigi legjobb sorozata! Olvasd tovább


Július 31-én folytatódhat az NBA!

Már egy ideje cikkeznek róla, hogy 20 vagy 22 csapattal folytatják tovább, de úgy néz ki, végre döntésre jutottak Adam Silverék. Részlet a kezdo5.hu cikkéből:
"Wojnarowski szerint a 22 gárda "fejenként" nyolc alapszakasz-meccset játszik le, majd a nyolcadik helyekért egy úgynevezett play-in torna is megrendezésre kerül., Charania szerint ez úgy fog kinézni, hogy a nyolc meccs lejátszását követően megnézik, mekkora a különbség a 8. és 9. helyezett csapatok között. Ha több, mint négy meccs, akkor nem lesz play-in, a nyolcadik helyezett bent van a playoffban. Ha négy vagy kevesebb, akkor minitornát játszanak, ami úgy néz ki, hogy a 8. helyezett 1-0-s előnyről indul, és két nyert meccsig tart a széria - vagyis, ha az első meccset nyeri a 8., akkor továbbjut, a 9.-nek az első és második meccset is meg kell nyernie, hogy ő jusson be a playoffba. Jelenleg egyelőre Nyugaton van esély a play-inre, itt a Grizzlies mögött három csapat is 3.5, egy csapat 4, egy pedig hat meccsel áll, míg Keleten az Orlando előnye 5.5 meccs a Wizards-szal szemben. "


Elvileg ma kora este szavazzák meg. Pozitívum, hogy végre folytatódik a liga, lesznek meccsek, tényleges téttel bír az alapszakaszból hátralévő 8 találkozó, pörgős nyár elé nézünk. Ugyanakkor kérdéses, hogy anyagi szempontból mi lesz a maradék 8 csapattal. Hogyan érinti majd őket ez a döntés hosszabb távon?

NBA - Vállsérülés miatt lemarad a folytatásról a San Antonio egyik legjobbja

Vállsérülés miatt lemarad az észak-amerikai kosárlabda-bajnokság (NBA) folytatásáról LaMarcus Aldridge, a San Antonio Spurs egyik legjobbja.


A klub közleménye szerint a 34 éves játékost már meg is műtötték.
   
Aldridge a mostani alapszakaszban - amely a koronavírus-járvány miatt márciusban félbeszakadt - 53 mérkőzésen lépett pályára, átlagosan 18,9 pontot szerzett, ezzel csapata második legeredményesebb játékosa volt. Ezen kívül 7,4 lepattanót is gyűjtött találkozónként, e tekintetben pedig vezette a házirangsort.
   
Az NBA a tervek szerint július végén 22 csapattal, a már rájátszásba jutott vagy arra eséllyel pályázó csapatokkal, köztük a San Antonio Spurs együttesével folytatódik az orlandói Disney Worldben.

forrás: MTI

Jr Smith >> Lakers. 8) :D


Idézetet írta: TiB Dátum június 29, 2020, 18:44:25
Jr Smith >> Lakers. 8) :D


Erre emlékszem, a hülyegyerek rossz palánkra kezdett el támadni 8)