Kevés szó esik a lelki oldaláról a járványnak, és azt gondolom, hogy ebben a média és az orvosok is hibáztak, ezt az egészet sokkal jobban kellett volna kommunikálni. Úgy hírt adni a népnek, hogy ne legyen teljes félelem, de az is lehet hogy ez volt a cél, az egyre ijesztőbb és ijesztőbb címek a kattintásokért és megtekintésekért. Konkrét példát is tudok sajnos.
Nagybátyám központi figura volt, sosem ivott, életvidámsága még nagyobb lett, miután nyugdíjas lett. Ingyen ment focipályára füvet vágni, nagyon időseknek állatot etetni. Rengeteg szeretik, viccelődik, nem nyomulósan vagy fárasztóan, és érdeklődő. Volt! Egy éve elindult a lejtőn, teljesen magával rántotta a járvány, pedig egy kis faluban él, ahol még koronás eset sem volt, legalábbis igazolt. Egyre inkább abból álltak a napjai, hogy ezt a járványos dolgot hallgatta, rádión és tévén is, egy ponton úgy döntött, nem jön ki a házból amíg vége nem lesz, csak felesége jár bevásárolni. Összetört egy rádiót és egy tévét is. Napi 1-2 litert bort beküld lazítónak. Látogatni még lehetett, de tavaly november körül óta, már csak a felesége mehet be hozzá, senki mást, tehát még a gyerekeit sem engedi be, annyira fél, hogy meghal. Próbáltunk pszichiátert hívni házhoz, de nem engedte be, bemondásra meg nem írnak fel Rivotrilt vagy más nyugtatót, meg antidepresszánst. Pedig jelenése lenne a kórházban is, mert peacemakere van, kontrollok vannak, de úgy gondolja, hogy úgy sem romlik el, tíz a garancia rá, meg a legjobb Energizer elemet kérte bele. Mondom, mindenre van poénja, vagy legalábbis volt. Úgy tett tönkre egy embert a járvány, hogy közvetlen kapcsolatba nem is került a betegséggel.
Két éve nyáron még ezt a zenét mutogatta, hogy ez az új kedvence:
https://www.youtube.com/watch?v=7OrLroFa0AI