Batman és Robin

Előző téma - Következő téma

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában


Azon gondolkodtam, hogy a sportlegendák többsége mellé kellett egy hozzájuk passzoló társ.

Valakinek lúzer kellett, hogy dominálhassa, khm Schumacher - (Irvine, Barichello, Massa), Jordannek egy csendesebb, de ügyes pontszerző kellett Pippen személyében, Kobe-nak meg jól jött a nagytesó Shaq védelme.

Vagy ez teljes tévút, és a Batmanek jól elvannak Robinok nélkül?

Nők mindig azzal jönnek, hogy egy jó (vagy fontosabb) vezér/vezető mögött mindig van egy nő.

TiB (TiBné)  ;D

Viccet félretéve jó a felvetés.

Gyűjtsünk hasonlókat.

Messi (Iniesta? Xavi?)
Ronaldo (?)

Orbán Viktor és Mészáros Lőrinc ;D

A témában egyébként a legfontosabb párosnak Babe Ruth és Lou Gehrig duóját gondolják sokan, nekünk magyaroknak a baseball mondjuk annyira érdekes. Messinél akiket zárójelben írtál, ők kiegészítették egymást. Xavi nélkül Iniesta nem Iniesta, és Iniesta nélkül Xavi nem Xavi.

José Mourinho mindenhova vitte magával Ricardo Carvalhót, Andrea Pirlónak kellett valaki, aki cipelte a zongoráját, Gennaro Gattuso pedig vállalta a feladatot. Mellettük szerintem még Alessandro Nestáról mondható el, hogy ha nem látta a szeme sarkában Fabio Cannavarót, akkor nem tudta szerelni az ellenfél csatárait.

#3 május 29, 2020, 13:27:24, Pozzato
Az említett párosokon kívül, nekem még ők jutottak eszembe, de számtalan sportolót lehetne sorolni:
Johan Cruyff és Johan Neeskens: Általában Cruyff az, aki előtérben volt, pedig Neeskens is sztár volt, univerzális játékos. Cruyff önmagában is zseni volt, szórta a gólokat és nyerte a bajnoki címeket, de Neeskens kellett (1970-ben csatlakozott a csapathoz), hogy meglegyen zsinórban a három BEK-győzelem (1971,1972,1973), majd a vb-döntő (1974). Ajax után Barcelonában is csapattársak voltak, sznte összeforrt a karrierjük.

Hugo Sánchez és Emilio Butragueno: Sánchez a 80-as évek egyik legendás gólszerzője volt, de az igazán nagy sikerek elkerülték az Atlético Madridban. A városi riválishoz szerződött 26 évesen, olyan társa lett, mint a felterökvő Butragueno (21 éves volt ekkor). A keselyű becenévre hallgató spanyol, kiválóan meghúzódott az árnyékban, ha kellett gólokat lőtt, de a fő "attrakció" a mexikó csatár volt. Akadt azonban egy kellemes, ugyanakkor nagyobb problémája a Realnak: Santillana-éra (1980-ig) után nem volt igazán kiemelkedő csatáruk. Gyakorlatilag négy évig vegetáltak, majd 1985-re lett hirtelen lett három klasszisuk: Hugo Sánchez, Emilio Butragueno és Jorge Valdano. Valdano ekkor már 31 éves volt, de klasszis, aki ráadásul 86-ban vb-t nyert. Nem lehetett őt mellőzni. Leo Beenhakker azonban megtette, mindezt a vb-cím után. A holland edző úgy gondolta, Sánchez a fő opció, mellé egy kreatív játékos kell, aki képes visszazárni a védelembe is. Butragueno ennek megfelelt, ráadásul a "mi kutyánk kölyke volt". Hogyan oldották meg végül az ellentétet? Jorge Valdanónál hepatitist diagnosztizáltak, mindössze 32 évesen visszavonult. Sánchez innentől felszabadult, sorra nyerte a gólkirályi címeket. A mexikói nem tudta magának megteremteni a helyzeteket, tökéletes társ volt tehát a Keselyű számára.

Raúl és Fernando Morientes: Szerintem rájuk már a többség emlékszik, az utolsó legendás madridi csatárpáros volt az övék. Raúl volt az elegancia, a zsenialitás, Morientes pedig kiválóan fejelt, jól vette le Raúl hátáról a terheket.

Marco van Basten és Ruud Gullit: Marco van Basten volt a csillogás, a zseniális gólok megtestesítője. Tökéletes befejező, viszont kellett mellé egy Gullit típusú munkás játékos, aki összeköti a középpályát a támadósorral, aki megküzd olykor a védőkkel, kiszolgálja honfitársát. Gullit testi adottságaiból fakadóan elnyűhetetlen volt, nem lehetett felborítani sem, ragadt hozzá a labda, van Bastennek pedig "csak" be kellett rúgnia a helyzeteket.

Maradona és Careca: Az akkoriban még unortodox felállásnak számító brazil - argentin tengely. Hiába az óriási rivalizálás a 80-as években is, Nápolyban mégis összeállt a valaha volt legjobb játékos, illetve a kiváló brazil csatára, Careca. Hiába volt Careca a klasszikus befejező, mégis másodhegedűssé vált.

Mondjuk számomra a labdarúgás Robinja, Ángel di María. Cristiano Ronaldónak segített BL-t nyerni a Real Madriddal, ott kezdődött el az újabb nagy madridi korszak. Lionel Messi számára segített olimpiát nyerni 2008-ban (egyenes kieséses szakaszban Hollandok ellen ő lőtte a hosszabbításban a továbbjutást érő gólt, majd eldöntötte a finálét), illetve 2007-ben az u20-as vb-n (utoljára nyert aranyat az ország), két kieséses meccsen is az első gólt szerezte az argentinok közül. Világbajnokságon is majdnem végső aranyat ért a svájciak elleni nyolcaddöntős gólja. Pályafutása során 200 gólpassznál is többet adott (Zidane ilyen tekintetben 100 környékén járt), igazi segítő, aki viszont önmagában nem tudott volna a legjobb lenni.

Jan Ullrich és Andreas Klöden: Ullrich volt a német kerékpársport ikonja, akiben mindenki bízott, hogy legyőzi Armstrongot. Ehhez olyan társa volt, mint Klöden. Tehetséges volt Klöden is, de mint kiderült - és valószínűleg tudták ezt a Telekomnál is akkoriban -, nincs meg az a plusz nála, hogy háromhetest nyerjen. Ellenben segítőnek parádés volt, azonban Ullrich így sem tudott végül újabb Tourt nyerni.

Lance Armstrong és George Hincapie:
Ez nem egy klasszikus segítői viszony a kerékpárban, ugyanis ez leginkább azokra a szakaszokra vonatkozott, amikor síkon kellett menni Lance mellett. Támogatni őt, kulacsot vinni, óvni a széltől. Hincapie ebben kiváló volt, képes volt hatalmas tempóra, óriási testalkatával kitakarta a szelet, szinte semmi gondja nem volt Armstrongnak. Hogy mekkora tehetség volt Hincapie? Véleményem szerint az egyik legalulértékeltebb bringás, aki 2. volt Paris - Roubaix-n, több Monumentumon volt első tízben, hegyi szakaszt nyert, időfutamon is jó volt.

NBA-ből is lehetne még hozni példákat, hiszen ott volt mondjuk Dwayne Wade, akinek anno Shaq volt a Robinja, majd utána Wade vált Robinná Lebron mellett, de Kobe számára is ott volt Pau Gasol. Többi sportágból is volt bőven szerintem, hiába mondjuk egyéni szám. Atlétikában Kenesisa Bekele mögött ott volt mindig Sileshi Sihine. Előbbi felvezette neki a 2004-es és 2008-as finálékat, Bekele pedig megnyerte.