Az előző hozzászólásomban vizíonált mélypont hamarabb eljött a spanyol bajnokság számára. Én azt gondoltam, hogy ez vagy a következő szezonban, esetleg az azt követőben. A 2006/07-es szezon után újból előfordult, hogy nincs a négy között spanyol csapat a BL-ben! A jelek alapján ez már várható volt, tavaly is már rezgett a léc, Messi valahogyan eltolta a bringát (sorsolásnak is köszönhető), de idén semmi sem menthette meg a spanyol csapatokat.
Azért az érdekes, hogy mindhárom hispán csapat olyan riválissal szemben esett ki, akik jól alkalmazzák a presszinget (ez már 50-60 éve fontos eleme a labdarúgásnak, mikor milyen intenzitással), amikre nem tudott érdemben reagálni egyik LaLiga klub sem. Az is megfigyelhető, hogy a BL-ben eddig három német edző van ott az elődöntőben, tavaly német edző nyerte a BL-t, jól látszik, hogy működik a német iskola. Egyik sem annyira idős tréner még (Flick és Klopp múlt csak 50), érződik, hogy ők diktálják most az iramot. Miközben náluk már az irány jól kivehető és egyre több a jó német szakember (Julian Nagelsmann, Thomas Tuchel, Marko Rose, Heiko Heirrlich stb.), addig a többi országban akadnak gondok.
A Barcelonát tegnap alaposan megalázták (teljesen megérdemelten), de ez sem segített a klub jövőjén jelen állás szerint. Amikor egy klubot (vagy országot) autokrata vezető irányít, ott kevés az esély, hogy jobb belátásra térjenek és lemondanak. Lehetett benne bízni (én is bíztam benne), de a nyilatkozatok arra utalnak, hogy semmi felelősségvállalás nem várható a részükről, illetve újból a kamu paneleket mondogatják. Bartomeu esti nyilatkozata a változásokról:
"Nem fogom most megmondani, hogy melyek ezek, mert néhány ezek közül már meg volt hozva, mások még nem."
Joan Laporta és Victor Font is Bartomeu lemondását követelik: "Ne nyújtsuk tovább az agóniát, ne vesztegessünk többet a drága időből. Bartomeu mondjon le, minél előbb legyenek választások, és mindannyian építsük újra a klubot, hozzuk vissza a reményt a Barçához."
Eddig csak a Barcelonánál és a Real Madridnál beszélhettünk óriási pénzekről, de most már az Atlético Madridnál is. Ebből két klubot a háttérből ázsiaiak irányítanak, míg a harmadikat egy megalomán vezető. A socióknak kell észhez térniük, illetve a szurkolóknak fellépni erélyesebben, mert az egy dolog, hogy a Real Madrid vagy a Barcelona megnyeri a bajnokságot, de már nem versenyképesek a BL-ben. Tavaly mindkét klubot olyan csapat ejtett ki, akik letámadtak, hatékonyan játszottak. Ez a hajó elment, Barcelona esetében jól látható, hogy az üzleti modell mindennél fontosabb, La Masía csak dísznek van, míg a Real Madridnál is kezd egy hasonló rendszer kialakulni, ami Zizounak köszönhető. Eladják Hakimit apróért (miközben saját nevelés), Barcelonában minden fiatalból próbálnak gyorsan pénzt csinálni, akik az utánpótlásból érkeznek.
Nincs meg a jövőkép egyik nagy klubnál sem, próbálnak az eddig - más edzők által - felépített rendszerekből hasznot húzni, de ez véges. Ahogyan a politikusok esetében is, oké, hogy volt előtte megtakarítása az országnak, de ezek véges dolgok, mikor ezek elfogynak, akkor kezdenek a saját felhalmozott értékek után nyúlni (ország földjeinek eladása, nyugdíjak felhasználása stb.), míg a kluboknál ez a saját nevelésű játékosok, stadion nevének eladása, szponzori szarokkal telerakják a mezeket stb.
A tegnapi történelmi alázás miatt én csalódott nem vagyok, ez benne volt a pakliban, csak az idő volt a kérdéses. Amiatt inkább, hogy a klub teljesen elvesztette identitását. Egy Barca szurkoló (aki kicsit is ad a történelemre és nem a divatdrukkerekre gondolok), azért kezdi követni őket, mert ők a szabadság jelképei voltak, a küzdelemé az elnyomó rendszerek ellen. Olyan példaképek voltak, mint Johan Cruyff, aki Amszterdamban már szintén megtapasztalhatta, milyen az elnyomó vezetők ellen küzdeni, egyből magáénak érezte a katalánok küzdelmeit. Szinte azonnal megtanulta a nyelvet, az ügy igazi élharcossá vált. Akadtak olyanok is, akik más spanyol tartományból érkeztek, de át tudták érezni ezt (Luis Enrique, José Mari Bakero, Alexanko, Migueli, Asensi stb.). Sajnos az elmúlt években ez is teljesen hanyatlásnak indult, ezért is voltam bizakodó olyan játékosok kapcsán, mint Frenkie de Jong, akinek példaképe Cruyff, szinte rögtön a Barcában akart játszani, megtanult azonnal katalánul. Az ilyen játékosokat becsülni kell, beépíteni, mert sokkal hasznosabbak, mint egy zsoldos.
Régebben ilyen nem fordulhatott volna elő, mint Bartomeu korszakában, hogy egy elszakadási szavazásnál (és városi küzdelmek során) nem áll ki a Barcelona teljes vezetése az elvek és a tüntetők mellett. Mielőtt azt gondolnánk, hogy ez csak a labdarúgás szakosztályra vonatkozik, ugyanúgy megtalálható ez már a kosárcsapatnál is, ahová óriási pénzekért érkeztek játékosok, eredmények meg sehol, utánpótlás szintén fasorba sincs. Nézőtéren a szurkolók többsége kínai, pedig a katalán egy erős közösség (volt?). Ez az, amiket sajnálok, mert egy igazi szurkoló számára fontos, hogy azonosulni tudjon a klub értékeivel. Én megértem azokat is, akik évente váltanak csapatot, egyszerre 2-3 kedvenc csapatuk van, számukra valószínűleg a sikerek és a pozitív visszacsatolás fontos. Nincsen ezzel semmi gond. Becsülöm azokat is, akik kitartanak egy-egy kisebb csapat mellett, mert vagy ott laknak, vagy olyan értékeket képvisel az adott klub, amik számukra pozitívak (fiatalok kinevelése, nemzetiesség stb.). Én egy olyan korszakban kezdtem szurkolni a Barcának, amikor a hanyatlás elkerülhetetlen volt, az is kérdéses volt, hogy képesek-e megmenteni a klubot. Véleményem szerint, most sokkal rosszabb a helyzet...