Idézetet írta: Latzka Dátum október 15, 2020, 09:09:22
@Pozzato újabb téma, melyről érdekel a véleményed, ahogyan természetesen bárkié! 
Thomas De Gendt
Azt gondolom ő egy (bukik által mindenképpen) túlértékelt kerékpáros. Nagy versenyeken a szökésre esélyes etapokon ott van az esélyesek között, a 4-5 legalacsonyabb szorzó között rendre ott a neve. Ehhez képest 33 évesen van 15 szakaszgyőzelme, ami nem is tűnik olyan soknak és abból is jó pár már régi. Szerintem neki inkább szép, egyedüli szökései lehettek, mert ezt rendre felhozzák a kommentátorok, hogy ő egyedül szeret szökni
Nyilván egy remek bringás, de nem nagyobb a renoméja, mint amit eddig a pályafutásából kihozott? 
Röviden válaszolhatnám, igaz is meg, nem is, de inkább a hosszabb válasz mellett döntök (ahogyan megszokhattátok), szóval aki nem szereti a számokat, hozzászólásaim, kimélje meg magát.
Távolról indítok, de remélem a végére érthető lesz, hová akarok kilyukadni. A mostani rendszerben eléggé sok World Tour verseny van. Azonban szökésre leginkább a többnaposok alkalmasak. Az egynaposokon elvétve szokott hazaérni 100+ km-es elmenés. Amikor óriási felhajtás volt Gilbert győzelméből, akkor sokan kiemelték, mennyire fantasztikus 50 km-es elmenés volt. Bizony így van, de ez nem az a klasszikus szökés. A '92-es Flandrián Jacy Durant egy 200+ km-es szökést csinált meg. A mai kerékpárt régebb óta követő emberek szemében, az első klasszikus szökevény. Nyert három Tour de France szakaszt, de ezekből kettő volt szökés. Pályafutása 18 győzelmének körülbelül a fele volt klasszikus szökés.
A mostani versenynaptár fele klasszikus egynapos, így a szökésre alkalmas többnaposok száma 16-17 verseny. Ezeknek vannak szakaszai, de itt sem minden etap alkalmas arra, hogy hazaérjen egy szökést. Ha megfigyelitek, úgy alakítják ki a többnaposokat, hogy lehetőleg mindenkinek kedvezzenek. Ehhez azonban érdemes tudni azt is, hogy kik azok, akiknek kedvezniük kell?
- sprinterek: World Tour szinten van 8-10 kiemelt sprinter, milliós bérekkel, okkal igazolják le őket. A szervezőknek ki kell szolgálni ezt a szegmenst is, így egy GT-n minimum 3-4, de inkább 5-7 etapot berakni.
- összetett esélyesek: lehetőleg olyan útvonalkat összerakni, ahol legalább 6-10 versenyző esélyes, illetve ezeknek a versenyzőknek találni minimum 2 olyan szakaszt, ahol csatázhatnak az első helyért.
- hegyi szökevények: klasszikus hegyi szökevények, mint Moncoutié vagy Virenque volt anno, manapság is van, nekik is kell minimum 2 szakasz a GT-n, ezt úgy oldják meg, hogy az utolsó két hétre beraknak minimum egy, de inkább két olyan szakaszt, ahol papíron nagyobb hegyek vannak, de az első általában "elengedik" az összetett esélyesek, itt hazaérhet egy szökés
- időfutam: hiába, hogy hanyatlóban a nézettség miatt a szakág, de attól még - szerencsére - vannak kronók, ezek is általában 1-2 szakaszt elvesznek (fénykorban 3-4 is volt)
- klasszikus menők: ki kell szolgálni őket is, hiszen elmegy egy Alaphilippe vagy Teuns a versenyre, nincs miért küzdenie. Szükség van ebből is pár etapra.
Ha háromhetest nézünk, akkor ez olyan 13-17 szakasz közé esik, 4-7 szakasz pedig olyan "semmilyen". Ez annak tudható be, hogy a fenti versenyzők egy 180 fős mezőnyből elveszik körülbelül az egyharmadát, de a másik kétharmadnak is kell valami esély? Megtörténhet az, hogy egy csapat összetett esélyese elszáll, mi lesz akkor Puccióval? Mi lesz egy Schar-féle versenyzővel? Őket is kell szolgálni. Az egynaposokon a 6-8 szakaszba próbálnak beépíteni 1-2 etapot, hogy legyen sikerélménye az ilyen jellegű szökevényeknek.
Összevonva a hegyi és sík (kevésbé klasszikus egynapos formájú) szökési lehetőségeket, általában a versenyek 20-40%-át teszik ki. Ez egy évben durván 30-60 lehetőség a sikeres szökésre. Megnéztem az elmúlt teljes évben, hány alkalommal ért haza szökés, klasszikusra gondolok (70-80 km-t meghaladó). Az említett számon belül maradtunk, 30-35 szökéssel. Látható, hogy összességében nincsen belőle sok, 20-25%-át teszi ki a többnaposoknak (és gyakorlatilag a teljes naptárnak is).
Erre a 30-40 szakaszra pályázik durván 350-400 versenyző. Ami nem is feltétlen igaz, hiszen vannak újoncok, akik elvétve kapnak esélyt, vannak olyan gyengébb kvalitású versenyzők, akiket ugyan elvisz a csapatuk a versenyre, de csak a vízhordás, ellenben kisebb (HC, ProSeries stb.) versenyeken próbálkozhatnak. Azt is érdemes megemlíteni, hogy vannak a klasszikus szökevények, akiket "ismerünk", ebbe tartozott Thomas De Gendt mellett anno Jens Voigt, Sandy Casar, Thomas Voeckler és a már említett David Moncoutié. Voigtnak kiváló orra volt a szökésekhez, kronósként kezdte. Ha azt nézzük, jóval sikeresebbek voltak, mint De Gendt (legalábbis Voeckler és Voigt), ugyanakkor azt is érdemes megemlíteni, hogy Voeckler és Voigt esetében a klasszikus World Tour szökések által elért győzelmek száma 10-15 környéke, ahogyan De Gendt esetében is.
A belga részéről ez azért elképesztő, mert szinte csak a legmagasabb szinten nyer szökésből szakaszokat, csak erre koncentrál. A 13 World Tour szakaszgyőzelem mellett van még 6 dobogós helyezése szökések után. Mondhatnánk azt, hogy ez kevés, önmagában a szám is erre utal, ugyanakkor nem árt megnézni, hogy De Gendtnek pontosan mennyi esélye is volt a 2016-2019 közötti időszakban hazaérni szökésből World Tour versenyen?
Durván 90-100 szakaszról beszélünk. Ezekből De Gendt 8-at megnyert, ami 8-9%-os eredmény. Tovább fokozom ezt, ha 35 World Tour sikeres szökéssel számolok évente, akkor abban a 4 évben De Gendt úgy érte el az 5%-os győzelmi arányt, hogy a szakaszok egyharmadán ott sem volt!
Általában egy szökevény kipécéz GT-ken 2-3 olyan szakaszt, ahol szökhet, míg többnaposokon egyet, esetleg kettőt. Nem néztem meg, de körülbelül 30-40 szakaszra saccolom azt a mennyiséget, amikor De Gendt szökéssel próbálkozhatott az adott periódusban. Ez az összesített etapok (140) 25-30%-a, ráadásul a megpróbált szökéseinek negyedéből haza is ért.
Összesítve: De Gendt esetében évi 20-25 szökésről beszélhetünk World Tour szinten, amikből 2 alkalommal haza is ér. Elindul egy többnapos, elmegy egy győzelemre esélyes szökés (nem arra gondolok, ahol mondjuk a sprinterek vonatai bedarálják a mezőnyt, vagy az összetett esélyesek csapatai a hegyen a többieket), ott van a mezőnyben De Gendt, akkor 40-70%, hogy ott lesz a szökésben. Ez a szám szerintem azt jelzi, hogy De Gendt számára mindenképpen biztosítani kell az ilyen etapokon a top favorit státuszt. A 8-10%-os győzelmi arány pedig indokolja is a 7.00-15.00 körüli szorzókat. Azért az durva, hogy míg a maradék 120-130 főnek egy adott versenyen van 90%-a nyerni egy ilyen szökés alkalmával, addig a belgának önmagában 10%. A többi versenyzőre egyénenként lebontva sem éri el az 1%-ot.
A belga egy olyan módját választotta a győzelemnek, ami a legnehezebb. Kevés az esélyed, rengeteg a tényező, nem segít a csapat, csak magadra számíthat és nem 5-10 ellenfeled van, mint egy sprintbefutónál, esetleg egy összetett győzelemnél (vagy egy kronón, egynaposon, sorolhatnám tovább), hanem rengeteg. Sam Bennett például tökéletesen ismeri Caleb Ewan sprintelési technikáját, tudja, ha nagy az ellenszél, akkor Ewannek kevés az esélye a testalkata miatt, de ide sorolhatóak az összetett menők is. Roglic robbanékony, Dumoulin kevésbé, tudják ezt, megvan a taktika.
De Gendt viszont hogyan készül fel egy Cima elleni esetleges szökésnél? Sehogy, ott tudja meg, mennyit bír a másikat, gyorsabb-e a sprintben, bírja-e a hegyeket. Nekik teljes vakfolt az, hogy ki milyen állapotban van. Ezért is nehéz tippelni ezekre a napokra.