Féloff/

Megnéztem a Netflixen a Tony Parker filmet. Hmmm.
Nem volt rossz, mondjuk jó sem. A rászánt időt nem sajnálom, de olyan érzés volt, mintha csak összedobálták volna, hogy meglegyen a másfél óra.
Én nagyon szerettem azt a SAS-t, de ezzel együtt a "kisgyerek" azért picit túlértékeli a szerepét.
Kár, hogy akkoriban még nem volt ez a Netflixes verzió képben, Popovich-ról megnéznék egy ilyet, elképesztő az az ember, a legnagyobb kedvencem.

Ha így folytatja a Brooklyn, akkor tökéletes overes csapat lehetnek, igazolva D'Antoni munkásságát. Dallasnál továbbra is érződik, hogy valami nem stimmel. Doncic nem foglalkozott a meccsel, látszik is, kikaptak 30 ponttal.

Jó mazochistához híven úgy döntöttem, hogy hajnalban megnézem a Cleveland-Brooklyn meccset (párhuzamosan a PHI-BOS meccsel, mert hol ide, hol oda kapcsolgattam). Ezért tehát most szeretném megosztani veletek a gondolatomat a "nagy hármasról", bár ez sokkal inkább harag-levezetés lesz, nem pedig elfogulatlan vélemény.

A történet ugye kezdődött azzal, hogy Harden átigazolt a Netshez. Hatalmas boldogsággal a lelkében érkezett, hiszen minden úgy történt, ahogy szerette volna, egy (papíron) bajnokesélyes csapathoz került. Az első mérkőzés álomszerűen végződött, 122 pontot dobva nyertek a pofozógéppé vált Orlando ellen. Durant és Harden a csapat 78 dobásából 44-et vállalt magára, és mindketten 30 pont felett végeztek. Le voltak osztva a szerepek, és mindenki boldog volt, hiszen nyert a csapat, jól sikerült Szakáll beilleszkedése (a 32 pontja mellett tripla duplát ért el), vagyis minden happy volt. A következő mérkőzésen ugyanott folytatták, ahol előzőleg abbahagyták. A Milwaukee ellen rangadót nyertek, a két sztár a 84 mezőnydobásból 46-ot vállalt magára, ismét elérték mindketten a legalább 30 pontot, Harden ezúttal dupla duplával zárt.

És akkor jött az elveszett bárány, Irving. Nem tudom, hogy hol járt az elmúlt hetekben, biztos volt rá magyarázata, de azt gondolom, hogy egy jó edző ilyenkor nem változtat a győztes csapaton (és hát egy kis cserepados büntetés nem is ártott volna a csapatot faképnél hagyó játékosnak), és azt vártam volna, hogy – az általam mindig is istenített – Nash akkor küldi csak be Irving-t, ha gond van. Ennek ellenére ő rögtön megbocsátott, és azonnal a kezdőbe jelölte. És itt jutottunk el az ominózus harmadik mérkőzéshez.

Irving az első perctől kezdve úgy játszott, mint aki egyetlen meccset sem hagyott volna ki, amikor hozzákerült a labda, rögtön eldobta. Több-kevesebb sikerrel. Semmi játék, semmi passz, csak a dobás, a dobás és a dobás. 17 pontnál járt, amikor Durant és Harden még csak összesen 13-nál. Semmi nem látszódott abból a játékból, amit az előző két meccsen produkált a Brooklyn. Egy idő után aztán eljutottunk odáig, hogy Durant ezt megelégelte, és ő is elkezdett mindent eldobálni. Volt olyan, hogy öt egymást követő támadást is hárompontos-kísérlettel fejezett be a Nets (a legtöbbször sikertelenül), míg a Cleveland egyszerűen csak dobálta a ketteseket, köztük a rengeteg ziccert. Ugyanis olyan átjáróház volt a Brooklyn védelme, mintha pénzlevonással büntetnék azt, aki hozzáér az ellenfél egyik játékosához. A Nets végig futott az eredmény után. Semmi összjáték, semmi csapatmunka, akihez odakerült a labda, az egy-egy ellen próbálta megoldani. Rossz volt nézni. 49 pontot dobtak az első félidőben.

A második félidő csak abban különbözött az elsőtől, hogy ott már be is estek néha a kosarak. Nem akarom Irving-t bántani, mert az NBA egyik legjobb játékosának tartom (és még jobb lehetne, ha több alázattal viseltetne a játék iránt), de nonszensz, hogy egy ilyen kihagyás után visszatérve a pályára a legtöbb dobást vállalja el a csapatból, és a 48 perc játékideje alatt 3 (azaz három!!!) assziszt kerül mindössze a neve mellé.

És ha ez még nem volna elég, akkor a végére már Harden is próbálta szépítgetni a lőlapját (lehetetlen helyzetekből tüzelve), aminek aztán tényleg nem lehetett más a vége, mint  vereség.

A Brooklyn részéről ezt az agyament, összevissza dobálgatást az mutatja a legjobban, hogy a második hosszabbítás első három és fél percében a Cleveland 14 pontot vert a Netsre. 127-127 után pillanatok alatt lett 145-131.

Bár egy mérkőzésből még kár volna messzemenő következtetéseket levonni, de az már most látszik, hogy igazuk volt azoknak, akik előre féltek ennek a három embernek az egójától. Azoknak is igazuk volt, akik azt jósolták, hogy ennél a Brooklynnál nem igazán lesz védekezés. Nem is volt. És mostanra az is kiderült, hogy Irving a mezőnypont-kísérleteit főleg Hardentől fogja elvenni (Irving 28 rádobás, Harden 14).

Zárásként pedig csak annyit, hogy ez volt az a mérkőzés, ahol szinte egyetlen fogadásom sem jött össze (győztes kiléte, játékos összpontszám, csapat összpontszám stb.). De az is biztos, hogy a Brooklyn meccseire egy ideig nem fogok pénzt tenni.

Várható volt, ahogyan leírtad, ezek lehetnek hosszabb távon is a Brooklyn problémái. Hoztam egy érdekes videót arról, mennyi esélye van a Netsnek a bajnoki címre. Ez a Big Three dolog furcsa, mert ugye a Lakeresnél Fishert veszik Kobe és Shaq mellé a videóban, így jön ki a 68,7 pontos átlag, de annyi baj legyen. Egyedül ők lettek bajnokok a 67 pontos ráta alapján, ami szintén tévedés, mert nem került fel a listára a Miami 2011/12-es csapata, akik 67,2 pontot értek el a Big Three által (mondjuk lehet, hogy én siklottam át valamin).

https://www.youtube.com/watch?v=qDGMuwIIWzQ&t=302s

A triók elemzésében jó meglátás a harmadik fél középpontba állítása: Rodman, Worthy vagy épp Bosh. Ezt a szerepet töltené be Irving? Igen, fura és különc játékos, de míg Rodman esetében ott a munkamorál, addig Irvingben ez nincsen meg. Ahogyan te is leírtad @HT , inkább csak bomlaszt, mintsem épít. Rodman is különc volt, elment kaszinóba stb., de a meccseken mindig maximumot hozott.

Én inkább azt tartom fontosnak ilyen nagy triók esetében - akik bajnokokok akarnak lenni -, hogy minimum legyen benne két közepes védő, illetve egy jobb vagy kiemelkedő. Ha ez mégse valósulna meg, akkor jöhet a másik verzió: elit védőkkel töltik fel a keretet, akik megoldják a munka piszkos részét. Egyik sincs a jelenlegi Brooklynnál. Jelen helyzetben van két pocsék védő, mellettük egy közepes, aki képes elit teljesítményre, de akkor támadóoldalon lesz gyengébb (Durant).

Amit szintén fontosnak tartanék, hogy milyen edző irányítja a Big Three-t. Popovich, Phil Jackson, Riley vagy Red Auerbach mind kiváló edzők voltak, vagy taktikai, vagy mentális részében, de olykor mind a két szegmensben is. Spoelstra is képes volt LeBronék után döntőig vezetni egy outsider csapatot. Steve Nash? Benne nincs meg ez a karizma és jelenleg a tudás sem. Továbbra is érthetetlen ez az egész, ami ott folyik, komolyabban védekező csapat simán bedarálja majd őket egy párharcban.

Köszi a videót, nagyon jó volt. Érdekes volt látni ezeket a számokat és összehasonlításokat. Bár néhány Big Three valóban kicsit "mesterségesen" lett összeállítva.

Kicsit furcsa, hogy néhány edző (és persze sok szurkoló is) mennyire nem tartja fontosnak a védekezést. Pedig épp az általad is említett Rodman a legjobb példa, hogy mennyire hasznos, ha van egy kiváló védőjátékosod. Lusta vagyok most statisztikákat keresgélni, de emlékeim szerint Rodman meccsenkénti pontátlaga még a 10 pontot sem érte el. Gyalázatosan gyengén dobott, viszont leszedett kismillió lepattanót, blokkolt, ütközött, és ennek köszönhetően éveken át sorozatban kapta meg a legjobb védőnek járó elismeréseket. És hát az volt az a "nagy hármas", ahol a legjobban le voltak osztva a szerepek (Rodman védekezett, Pippen előkészített és besegített elől-hátul, Jordan pedig támadott). Senki nem akarta átvenni a másik helyét.

Amúgy már csak egy lépés, hogy összeálljon az egykori OKC:
Russell Westbrook <> Kyrie Irving

Szerződésben van 8 milliós differencia, de meg tudnák oldani. Milyen szép lenne. 

Idézetet írta: Pozzato Dátum január 22, 2021, 17:55:43
Amúgy már csak egy lépés, hogy összeálljon az egykori OKC:
Russell Westbrook <> Kyrie Irving

Szerződésben van 8 milliós differencia, de meg tudnák oldani. Milyen szép lenne. 

Azért az akkori OKC-s hármas kicsit más volt, mintha most összeállnának. (Lehet, hogy most sokkal jobban működne.) Emlékeim szerint az akkori OKC kísértetiesen hasonlított a mostani Brooklynhoz olyan szempontból, hogy mind a három sztár túl akarta dobni a másik kettőt minden meccsen. Mostanra viszont Westbrook nagyon megváltozott. Ha rosszindulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy rájött, hogy nem tud dobni (na jó, ez így kicsit túlzás). Viszont az utóbbi időben szinte folyamatosan arra játszik, hogy minél több tripla duplája legyen. Ami amúgy egy mostani Harden-Durant páros mellett még hasznos is volna (mind lepattanó, mind assziszt tekintetében).

Egyébként mi is volt az akkori "szakadás" oka? Arra emlékszem csak, hogy napokig arról szóltak a híradások, hogy a három sztár egyikének mennie kell. Aztán egy idő után jött a hír, hogy Harden fog távozni. De már nem tudom, hogy mi volt a háttérben. A vezetőség döntött így, vagy nem tudtak együtt játszani? Vagy csak a pénz miatt kellett meghúzni ezt a lépést?

Idézetet írta: HT Dátum január 22, 2021, 21:24:49
Egyébként mi is volt az akkori "szakadás" oka? Arra emlékszem csak, hogy napokig arról szóltak a híradások, hogy a három sztár egyikének mennie kell. Aztán egy idő után jött a hír, hogy Harden fog távozni. De már nem tudom, hogy mi volt a háttérben. A vezetőség döntött így, vagy nem tudtak együtt játszani? Vagy csak a pénz miatt kellett meghúzni ezt a lépést?

Van egy könyv, melynek neve: Boom Town
https://www.amazon.com/Boom-Town-Fantastical-Basketball-World-class/dp/0804137315

Sam Anderson írta Oklahomáról. Érdekelt a téma, ezért megrendeltem anno, szerintem megérte az árát. Ebben van egy fejezet, No Beard címmel. Az előtte lévő fejezetekben is kiválóan leírják mi volt annak a csapatnak a legnagyobb gondja: isolation, stagnálás és "wild shot". Papíron a liga egyik legjobb csapata volt, ha minden működött, azonban, ha egy kis porszem került a gépezetbe, akkor az iso-k miatt szétestek. Elmondták az akkori szakértők is, hogy az egyik legnagyobb gond az volt: egy labda volt mindössze, nem volt megfelelő területe az OKC-nek a pályán.

A 2011/12-es szezonban Sam Presti felismerésre jutott: Harden kapcsán tévedtek, ugyanis nem bench player, hanem egy dobógép. Ugyanakkor azt nem tudták megállapítani, hogy van-e annyira jó mint Westbrook és Durant. Ekkor következett be a legnagyobb probléma: Harden szerződése lejár a következő nyáron és ugyanolyan feltételekkel akart szerződni, mint két társa: 60 millió 4 évre. Presti azonban tudta, hogy a csapatnak ezzel luxusadót kéne fizetnie - ha Ibakát is megtartják, illetve a többi fontos játékost -, ráadásul semmi sem garantálta, hogy Harden tényleg megéri-e a pénzét (legalábbis szerintük). A pénzügyi flexibilitás a későbbiekben is meghatározta az Oklahoma helyzetét, de ez akkor Harden-ügynél végzetesnek bizonyult.

Sam Presti 2012. október 24-én döntő tesztre készült: az előszezon rendben lezajlott, jól muzsikált a csapat, minden adott volt, hogy újból döntőt játszanak. Presti viszont szeretett volna időben megbizonyosodni arról, hogy Harden alkalmas akár arra is, hogy egy csapatot vezessen, ha Durant vagy Westbrook sérült. A Chicago Bulls elleni preseason meccsen ezért Durant és Westbrook a lelátóról figyelt, míg Harden, Ibaka és a többiek kezdtek. Eredmény? Vereség, de nem is az a lényeg, hanem Harden szereplése: hiába a 7 gólpassz és ugyanennyi lepattanó, mezőnyből 2/17-et csinált, mindössze 13 pontot dobott. Ibaka? 24 pont és eléggé jó játék.

Ez meggyőzte Prestit, hogy melyikükre számíthat, ha baj van. Hiba volt? Lehet, hogy kellett volna még pár meccs, de Presti döntött. Kellett egy rutinos róka, aki szintén dobógép, de már bizonyított, így jött képbe Kevin Martin és a Houston Rockets. Gyakorlatilag 3 nap alatt összehozták a cserét. Durant volt az első aki tweetelt - természetesen  -, mindössze annyit: "Wow". Aztán felrobbant a Twitter, senki sem értette, mi folyik itt. Presti azonban annyira tartott az új CBA-től (2011-ben megváltoztatták a luxusadó rendszert), hogy meg sem várta a szezon végét, hanem gyorsan cserélt. Sokan arra számítottak, hogy Harden kivárja a 2013-as szabadügynök piacot, megnyeri az OKC a bajnoki címet, így Prestiék is bevállalják a luxusadót és kialakul egy dinasztia.

Gondoljuk el a vezetőket: nem olyan rég költözött a franchise Seattle-ből Oklahomába, nem akartak rögtön luxusadót fizetni 4 fiatalért, akik ráadásul még bajnoki címet sem nyertek. És most jön az érdekesség: Sam Presti ugyanis ajánlatott tett még az utolsó napokban James Harden elé: 55,5 millió 4 évre. Azt gondolnánk, hogy ezzel a 4,5 millióval már nem lett volna meg a luxusadó, de ez tévedés. Akkor miért ajánlotta ezt Presti Hardennek? A második teszt: az elkölteleződés miatt. Felmérte, hogy mi a fontosabb Hardennek: Oklahoma vagy a pénz? Ez az 4,5 millió egy jelképes különbség volt. A nyár folyamán ugyanis Serge Ibaka elfogadott egy olyan feltételt, miszerint nem kér majd annyi pénzt, mint amennyi megilleti őt, ha marad. Westbrook? Ő is ugyanígy tett korábban. Egyedül Kevin Durant volt az - ahogyan a könyvben is írják: golden child -, akinél ez fel sem merült.

Azonban James Harden belefáradt mindenbe. Ki akart lépni a fényre, ahogyan Kyrie Irving is, mikor távozott Clevelandből. Irving is rendkívül mérges volt, hogy nem ő lett a döntő MVP, hogy nem őt éltetik, hanem LeBront. Harden pedig több dobási lehetőséget akart, több pénzt akart és nagyobb hírnevet. Egy olyan csapatot, ahol rá építenek mindent. Megkapta, ugyanis a Houston Rockets úgy formálódott az évek alatt, ahogyan épp Harden aktuális ötletei is:
- kellett egy domináns center? Megszerezték, jött Dwight Howard
- kellett egy minőségi irányító? Érkezett Chris Paul
- kellett az egykori haverja? Érkezett Russell Westbrook

Lehetne még sorolni, de azt hiszem ebből kiviláglik: James Harden számára a csillogás, hero ball, pontok és a hírnév számít. Nem a csapatmunka és a végső siker. Hosszú időn át dolgoztak a stratégián (és a csapaton) ők hárman: Harden, Morey és D'Antoni. Nem véletlen volt az sem, hogy Harden játéka így megváltozott, büntetők tömkelege, step back triplák és lehetne sorolni. Megpróbálták belőle kihozni a legtöbbet, hiszen jó pár GM látta: ez a gyerek egy gép, akiben óriási az éhség az egyéni sikerekre, akiből kaszálni lehet (ha nem is feltétlenül bajnoki címeket, de temérdek pénzt). Mi lett a vége mindkét történetnek? Felsült az OKC és a Houston is. Most pedig egy új állomáshelyen van két nagyon hasonló kaliberű játékos (Irving és Harden), és várják a csodát. Várjuk a csodát.


u.i.:
Mennyire érte meg ez a Houstonnak? Nem lettek bajnokok, de a jegyárak James Harden első teljes szezonjában automatikusan megemelték, fogytak a Harden mezek és többen is jártak a meccsekre, mint Harden-éra előtt (már önmagában azzal kerestek 40 millió dollárt pluszban, hogy megvették ennyivel drágábban a jegyeket). És a többi bevételről már ne is beszéljünk.

Most elsőre én is csak annyit tudok mondani ehhez, amit Durant: WOW! 

Ez nagyon tetszett. És mennyi ehhez hasonló sztori zajlik a háttérben évről évre a ligában. Köszi. 

Előre iszunk a Magic bőrére

Bajban lehet idén az Orlando.  Olvasd tovább

Dame mit ment megint 
https://www.youtube.com/watch?v=MtDNYl1nl3Y

Ez a két tripla 10 másodperc alatt, elborult. Szurkolok neki, hogy bajnok legyen egyszer, nagyon megérdemelné. Jordan után nekem mondjuk Lillard az, akire clutch dobást bíznék döntő szituban.
Dallas Mavs közben egyre rosszabb, pocsék a forma, Luka Doncic ezt egyedül nem fogja bírni. Sajnálom őt, ahogy Zach LaVine-t is, mind a ketten rendkívül jók, de egyedül kevesek. Nincsenek megfelelő társaik, szerintem mind a ketten elgondolkoznak majd a váltáson. A szerződéseik 2022-ben járnak le, lehet Doncic cserét fog kérni, de LaVine kapcsán ezt jobban érzem. Látszik a viselkedésén, hogy nagyon ideges ő is.

Kis érdekesség a végére:
Houston teljesítménye James Hardennel idén: 3-6
Houston teljesítménye James Harden nélkül: 6-3

Lillard egy állat - a szó jó értelmében. Ráadásul évek óta nyomja a 30 pont/meccses szezonokat. Elképesztő figura, én is nagyon kedvelem őt. Persze ezek a pontok kicsit vissza fognak majd esni, ha visszatér McCollum (és Nurkic), de ettől függetlenül minden dicséretet megérdemel. Azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy neki szüksége van a meccsenként 25 dobáskísérletre, amit egy bajnokesélyes csapatnál nem biztos, hogy megkapna. Ilyenre általában ott van csak lehetőség, ahol egyértelműen dominál a többi játékos mellett.

A Chicago elleni végjáték fantasztikus volt, bár azt gondolom, hogy ezt inkább a hazaiak szúrták el, nem a Portland nyerte meg. Egyébként érdekes, hogy ugyanez a szitu volt egy nappal később a WAS-BKN meccsen. 10 másodperccel a vége előtt még 5 pontos vendégvezetés, a vége mégis 3 pontos hazai siker. Most olvastam az NSO-n a következőket: "A legutóbbi 25 idényben – 23 498 vereség mellett – csupán kilencszer nyert olyan csapat, amelyik ötpontos vagy annál nagyobb hátrányban futott neki az utolsó tíz másodpercnek." Erre most egymás után kettő is.

LaVine-nel kapcsolatban nekem kicsit más a véleményem. Egy pár hete még én is azt mondtam, hogy a Chicago egyemberes csapat, és LaVine azért nem lesz MVP, mert még a rájátszásba se tudnak bejutni, de azóta kicsit megváltozott a véleményem. Sőt, egy aprócska összeggel meg is fogadtam LaVine alapszakasz MVP-címét. Az utóbbi hetekben ugyanis azt vettem észre a Chicagón, hogy egyre jobban és egyre látványosabban játszanak (még ha ez a végeredményeken nem is tükröződik, hiszen 3-7-tel állnak az utolsó 10 meccsen). A finn Markkanen visszatért, és majdnem minden meccsen 20 pont felett dobál (a nagyon jó tripláinak köszönhetően). Emellett néha White, Porter és Temple is oda-oda teszi magát, és ennek köszönhető, hogy a CHI sorra hozza a 120 pontos meccseket (az utolsó 10-ből 6-szor). A gond csak az, hogy náluk is van még hova fejlődnie a védekezésnek. De én már nem látom annyira lehetetlennek a rájátszásba kerülésüket. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok velük, de jelen pillanatban nálam csak öt keleti együttesnek tűnik biztosnak a playoff-részvétele (PHI, BKN, MIL, BOS, IND), a fennmaradó három hely egyikére simán odaérhetnek LaVine-ék.

Én nagyon örülnék egy LaVine vagy Lillard MVP-nek, de van egy olyan érzésem, hogy erre nagyon minimális az esély. Így, hogy LeBronék ott vannak a nyugati elitben, ráadásul nem nagyon pihentetik és még jó átlagot is hoz, Embiidék sem fulladnak ki keleten, szóval nehéz szülés. Nézegettem a statokat, minimum el kéne jutnia a Bullsnak 50% környékére az alapszakasz végén, de inkább 53-54%, hogy ez realitás legyen (ehhez 70%-os győzelmi mutatót kéne hozni a maradék meccseken). Alap lenne még tovább a 30 pont feletti átlag, de még akkor is kérdéses (Harden se kapott rá MVP-t). Az a gond, hogy az ilyen teljesítmények már nem tényezők, mint amit mondjuk Lillard vagy LaVine csinál. Hiába ügyesek és dolgoznak jó statokkal, ha a csapatod többi része nem elit, akkor el is úszott az MVP-cím. Pályán kívül is rendben vannak, nincsenek balhék, de egyszerűen a marketingértékük nem akkora.

Az MVP-cím amúgy mindig egy megosztó téma volt. A '90-es években ott a Malone vs Jordan (1997), amikor egyszerűen nem adhatták Jordannek az MVP-t, mert túl sok lett volna.  Hiába volt ő a liga legjobbja, alapszakaszban is dominált (csapata is jobban teljesített), kellett egy csont a többieknek (amit ugye személyesnek vett MJ, de ő szinte mindent  ). Aztán Malone újabb MVP-je szintén kérdéses volt '99-ből: Tim Duncan dominált egészen fiatalon, alapszakasz első hely, top3 REB és első hatban volt pontok és blokkok tekintetében. Aztán ott a 2001/02, amikor viszont Tim Duncan kapcsán volt jogtalan a díj. Mondjuk ez túlzás, mert hozta a szokásos teljesítményt, csak mint mondjuk  LaVine tekintetében, úgy Jason Kiddnél se vették figyelembe, hogy egy lottery csapatból érkezése után keleti elsőt és NBA-döntőst csinált (LaVine kapcsán erre várni kell). Majdnem tripla-duplát átlagolt, igaz még 20 pontot se dobott, de mindenki jobb lett általa.

Voltak még ezen kívül is érdekes esetek az elmúlt 20 évből, de szerintem ami nyíltan megmutatja, hogy az NBA hogyan gondolkodik az a 2006-os és 2009-es MVP-cím volt:
2006: Papíron egyértelműen Kobe Bryant legjobb alapszakasza volt, itt dobta a 81 pontos rekordját, 35 pontot átlagolt, olyan játékosok voltak a Lakers kezdőjében, mint Smush Parker ( ), szóval volt gond a csapatnál. Azt hiszem kétszer dobott zsinórban 4 meccsen 40 pont felett, illetve egyszer zsinórban 5 meccsen 40 pont felett. Volt 62 pontos estéje is, előfordult nála a b2b 48 és 50 pontos meccs. Azonban mindenki egy dolgot hozott fel Nash b2b MVP-címénél: efficient, vagyis hatékonyság. Lakers a 7. lett az alapszakaszban, míg a Suns 2. helyen végzett, Lakers one-man-show volt, Suns csapatjáték. Ugyanakkor teljesen logikátlan volt az egész. A Lakers azért nem volt a Phoenix szintjén, mert jóval gyengébb játékosok alkották a keretet. Zsák krumplit ért az egész, Kobe nélkül utolsók lettek volna a ligában. Suns egy más kávéház volt.

2009: Az MVP-cím LeBron Jameshez került, akinek csapata megnyerte az alapszakaszt, hozta a szokásos kimagasló teljesítményt, de volt ott egy Dwayne Wade is, aki a Miami Heat csapatából próbálta a legtöbbet kihozni. Ha megnézzük, akkor az a keret tele volt túlértékelt játékosokkal, egyedüli értékelhető személy Wade volt. Óriásit ment az alapszakaszban, gyakorlatilag olyan volt, mint most Lillard (ha nem jobb). Rengeteg elemzés készült róla, miért nem ő kapta meg a díjat, még 2020-ban is foglalkoztak a témával. Azt gondolom, hogy az a szezon MJ prime szezonjaihoz fogható volt, támadásban pontok és gólpasszok terén jeleskedett, mozgatta a sok léhűtőt, de ami ennél is durvább volt: védekezésben is etalon volt. Mint egy pióca, ragadt az emberekre, 2 labdát szerzett meccsenként és SG-ként 1,3 blokkot osztott ki átlagban! Egészen elképesztő szezonja volt, top3-ban volt az év védője szavazáson, de mindezek ellenére csak 3. lett az MVP szavazáson. Miért? Azért, mert csak keleti 5. helyet szerezték meg (52%-os mutatóval).
https://www.youtube.com/watch?v=tqfIwUnoGJ4

És ez az egész azért is érdekes, mert 2017-ben, mikor Russell Westbrook tripla-duplát átlagolt és hasonló egyéni teljesítményt tolt le, mint a fent emíltett két játékos, megkapta az MVP-címet, miközben csapata 6. lett a főcsoportban. Érthetetlen és nem következetes a liga, minden attól függ, kit kezd el nyomni a média március környékén. És akkor még olyan szezonokról nem is beszéltem, mint a 2002/03-as volt, mikor Tracy McGrady mellől kidőlt Grant Hill, mellette ott volt még 33 évesen használhatatlan Shawn Kemp, voltak nagy cserélgetések is a csapatnál, gyakorlatilag egy állandó kezdője nem volt az Orlandónak, így végeztek végül 8. helyen. T-Mac 32 pontot átlagolt, rengeteg hero meccse volt, clutch szituációkkal, 24 dobást vállalt meccsenként, rajta mentek végig a támadások, majd mindezek után, rájátszás első körében mindössze 4-3-ra kaptak ki a konferencia döntős Detroittól (aki egy évvel később bajnok lett...).

Végezetül, én nagyon örülnék egy Doncic - LaVine duónak valamelyik csapatban, kiegészülve pár jó munkás emberrel, akik képesek végig hatékonyan védekezni (meg egy jó edzővel). Nem kéne sokat agyalni a bajnoki cím kapcsán, az biztos.

Nem nagyon tudok belekötni az elemzésedbe. És nem csak azért, mert nem rendelkezem akkora tárgyi tudással a témában, mint te, hanem mert valóban nagyon kiszámíthatatlan minden évben, hogy mi alapján ítélik oda a díjat. Bár még csak a harmada ment le az idei alapszakasznak, és jelen pillanatban nagyon nehéz elképzelni, hogy ne a Doncic-Embiid (esetleg Jokic) hármasból kerüljön ki az MVP, de ne feledkezzünk meg arról, hogy egy olyan szezonban járunk, amilyen még nem volt. Nincsenek nézők, sűrűbb a program, és talán egyes játékosok ezúttal nem kapnak majd akkora publicitást (pl. James, Harden stb.), ami felül tudná írni egy-egy játékosnak a kimagasló teljesítményét. Ha egy Davis és James vezette Lakers első helyen jut a rájátszásba, az már fel sem tűnik senkinek, de ha egy nevesincs Chicago vagy Portland lesz ott, az talán ebben a kivételes évben többet nyom majd a latba. Ki tudja. Mindenesetre úgy voltam vele, hogy 200 Ft-ot (fél gombóc fagylalt árát) megéri egy LaVine tipp, elvégre 251-szeres szorzó van rajta. És ugyanígy megért "nagyon komoly" 100 Ft-ot K. Middleton (MIL) is, akit bár egy hallatlanul fontos láncszemnek tartok a Bucksnál, de sajnos még annyi esélye sincs, mint a már említett LaVine-nek. De 501-szeres pénzért őt sem hagyhattam ki. 

Szerintem ezekben a tippekben nagyobb összeggel is lenne érték, így fejből nem tudom, hogy cashout van-e rá, de ha nincs, az sem akkora probléma. Figyelgetni kell március-április körül, kik azok, akik középpontba kerülnek. Aztán lehet, hogy Kevin Durant kap egy MVP-t arra, hogy visszatért és még összességében jól is játszik a körülményekhez képest. Amúgy az elmúlt 25 évben két hasonló csonka évad volt, egyik az említett 98/99-es, míg a másik 11/12-es, utóbbinál LeBron kapta meg.

Számomra legviccesebb az lenne, ha a Houston bekerülne a top3-ba nyugaton és odaadnák Oladipónak.  Semmin se lepődöknék meg.