Köszi, én bele vagyok "szerelmesedve" az ilyen statisztikákba. 

Idézetet írta: Pozzato Dátum február 16, 2021, 12:09:33
További érdekesség, hogy az elmúlt 20 szezonban mindössze EGYETLEN csapat tudott Nyugatról PO-ba kerülni 50% alatti mérleggel, addig Keletről 13 vagy 14 (már nem emlékszem). Mindezt úgy, hogy a saját divízióban több meccset játszanak egymás ellen, arról nem is beszélve: hogy Jordan klasszikus visszavonulásáig (1998), egálban volt a két konferencia ami az adott évi több alapszakaszban elért győzelmet jelenti a rájátszásba jutó csapatok tekintetében (13-15). Azóta, ha jól tudom ez a mutató 22-0 vagy 23-0 a nyugati csapatoknak...

Ez a két adat elképesztő! Szerintem ezek adják vissza a legjobban a jelenlegi erőviszonyokat.
És bár ezeket tapasztaljuk is napról napra a mérkőzéseket nézve, de amikor így egymás mellé helyezzük a számokat, akkor látszik igazából a különbség a főcsoportok között.

A pozitív/negatív dolgokat illetően:
- Nekem a Denver nem meglepetés. Nálam ők egy kétemberes csapat (Jokic és  Murray), akiktől nem futja többre. Hiába nyújt extrát Jokic hétről hétre, én náluk érzem azt, amit te a Dallasról írtál, hogy a PO valószínűleg meglesz, de ott búcsúznak az első körben.
- A Dallast én még nem írnám le. Ha sikerül a szezon hátralevő részét további sérülések nélkül megúszni (ami azért csoda-kategória lenne), akkor én még akár egy PO második kört is kinézek belőlük.
- Az általad említett Memphis, Atlanta, New York, San Antonio négyest én azért nem soroltam sehova, mert bevallom, nem ismerem őket annyira (valahogy nem foglalkoztam velük túl sokat a szezonban). Bár azt azért el kell ismernem, hogy amit a Spurs Aldridge nélkül produkál hetek óta, az kb. olyan dicséretes, mint amit a Portland csinál McCollum és Nurkic nélkül. A Knicks teljesítménye pedig talán azért meglepő, mert egyetlen all-star szintű játékosuk sincs (elnézést Randle-től és a 32 éves Derrick Rose-tól).

Idézetet írta: MessiÁs Dátum február 14, 2021, 18:45:44
Curry nem lesz MVP, ne aggódj. Annyira azért nem jók a számai. Ráadásul alapszakasz 6-8.csapatból nem fognak MVPt választani, ez szinte biztos.

Bocsánat, hogy még mindig ezen lovagolok, de ma találtam ezt a cikket, ami ráadásul valószínűleg azért íródott csak, hogy egy kicsit megforgassák bennem a kést. 

"Steph Curry beállította Michael Jordan rekordját

A Golden State Warriors csapatkapitánya, Stephen Curry továbbra is bombaformában kosárlabdázik: a háromszoros bajnok ezúttal a Cleveland Cavaliers ellen dobott 36 pontot úgy, hogy a negyedik negyedben már nem is lépett parkettre. A kétszeres MVP Curry 19 dobásából 13-at értékesített, ráadásul a tripla vonalon kívülről 7/11-es mérleggel zárt.
Curry az előző hat meccsén 37,3 pontot szerzett átlagosan, és az előző 10 mérkőzésén kivétel nélkül úgy dobott legalább 25 pontot, hogy legalább 50%-os pontossággal célzott.
Erre a hátvédek közül utoljára Michael Jordan volt képes az 1995–96-os szezonban."

Lehet, hogy mégis csak érdemes volna újra megfogadni őt? Még akkor is, ha már csak 12-szeres a szorzó rá?
Azért ne felejtsük el, hogy ő kihagyta az előző szezont, tehát sokkal jobb erőnléti állapotban van, mint a nagy csapatok sztárjai, akiknek párhetes pihenő után már kezdődött az idei évad.
Nem tudom, hogy mit kezdjek vele. Az egyetlen, amiben én is bízom, az az, amit MessiÁs is írt, hogy egy 6-8. csapatból talán nem választanak MVP-t.

Igen, Denver tényleg nagyon kétember csapat, de én valahogy azt vártam tőlük, amit tavaly is, de szerintem még gyengébbek. Dallasnál szerintem sok függ Doncictól, mennyire lesz kifacsarva. Eddig még nem tudott úgy PO-ra menni, hogy ne hajtotta szét volna magát azért, hogy bekerüljenek oda... Egyszer megnéznék egy olyan Doncicot, aki a Real Madridnál mutatott playoff dominanciát tudja csinálni. Ott gondban lennének az ellenfelek. Tavaly a Clippers ellen volt egy-két meccs, de ennél is többre lenne képes.

A New York nekem azért meglepetés, mert én olyan 11-14. hely közé vártam őket. Ennek a csapatnak még elvileg idő kéne, vannak ügyes játékosaik, de nem hittem volna, hogy ennyire rövid időn belül felmerül a nevük a rájátszás kapcsán. Azért abszúrd ez az egész, mert Tom Thibodeau nem olyan edző, aki ilyen kevésbé motivált keretből képes kihozni a maximumot. Taktikái repertoárja elavult, erre mégis ott vannak a legjobbak között. Amúgy Rose harmadik csapata, ahol Thibodeauval dolgozhat.

Nekem mondjuk Popovich ezért All-Time legjobb edző (és nem Red Auerbach vagy Phil Jackson), mert ilyen csapatokból is képes rájátszásért küzdőt építeni. Ha megnézzük, akkor olyan sztárok alkotják a keretet, akiknek már rég lejárt az idejük: DeRozan, Aldridge, Gay és Mills. Közülük esetelg Mills kompatibilis a mai játékhoz, de jól vegyítette fiatalokkal a keretet Coach Pop és megint ott tartunk, hogy ebből talán újból lehet egy jobb csapat hosszabb távon (DeRozanék után). Ha mondjuk Popovich lenne a Brooklyn edzője, fel sem merülne bennem, hogy nem ők nyerik a bajnoki címet. Hiába minden hibájuk, ez az ember egy legenda.

Idézetet írta: HT Dátum február 16, 2021, 13:40:48
Lehet, hogy mégis csak érdemes volna újra megfogadni őt? Még akkor is, ha már csak 12-szeres a szorzó rá?
Azért ne felejtsük el, hogy ő kihagyta az előző szezont, tehát sokkal jobb erőnléti állapotban van, mint a nagy csapatok sztárjai, akiknek párhetes pihenő után már kezdődött az idei évad.
Nem tudom, hogy mit kezdjek vele. Az egyetlen, amiben én is bízom, az az, amit MessiÁs is írt, hogy egy 6-8. csapatból talán nem választanak MVP-t.

Igaza van MessiÁsnak, nem szoktak választani ilyen csapatokból MVP-t, de ott volt Westbrook esete is, mikor az OKC 6. helyen végzett. Most tényleg azon múlik minden, hogy Embiid és LeBron meddig fogják ezt bírni. Mind a kettőre extra terhelés nehezedik, így sajnos jöhetnek majd a sérülések, pihentetések. Curry, ha képes a csapatát 55% fölé vinni, megcsípni egy 6. helyet és tartani a 30 pont feletti átlagot, akkor megkockáztatom, hogy idén nem kell tripla-duplás átlag, elég ezek a hero meccsek, hogy megkapja. Annyira őrült formában van, annyira róla szól minden - rendszeresen kettőzik, olykor 3 védő is megy rá -, hogy mindössze "csak" tartania kell ezt és akkor lehet a végére neki is ilyen 4.00 körüli szorzója lesz az MVP-címre.

Idézetet írta: Pozzato Dátum február 16, 2021, 13:46:06
Igen, Denver tényleg nagyon kétember csapat, de én valahogy azt vártam tőlük, amit tavaly is, de szerintem még gyengébbek. Dallasnál szerintem sok függ Doncictól, mennyire lesz kifacsarva. Eddig még nem tudott úgy PO-ra menni, hogy ne hajtotta szét volna magát azért, hogy bekerüljenek oda... Egyszer megnéznék egy olyan Doncicot, aki a Real Madridnál mutatott playoff dominanciát tudja csinálni. Ott gondban lennének az ellenfelek. Tavaly a Clippers ellen volt egy-két meccs, de ennél is többre lenne képes.

A New York nekem azért meglepetés, mert én olyan 11-14. hely közé vártam őket. Ennek a csapatnak még elvileg idő kéne, vannak ügyes játékosaik, de nem hittem volna, hogy ennyire rövid időn belül felmerül a nevük a rájátszás kapcsán. Azért abszúrd ez az egész, mert Tom Thibodeau nem olyan edző, aki ilyen kevésbé motivált keretből képes kihozni a maximumot. Taktikái repertoárja elavult, erre mégis ott vannak a legjobbak között. Amúgy Rose harmadik csapata, ahol Thibodeauval dolgozhat.

Nekem mondjuk Popovich ezért All-Time legjobb edző (és nem Red Auerbach vagy Phil Jackson), mert ilyen csapatokból is képes rájátszásért küzdőt építeni. Ha megnézzük, akkor olyan sztárok alkotják a keretet, akiknek már rég lejárt az idejük: DeRozan, Aldridge, Gay és Mills. Közülük esetelg Mills kompatibilis a mai játékhoz, de jól vegyítette fiatalokkal a keretet Coach Pop és megint ott tartunk, hogy ebből talán újból lehet egy jobb csapat hosszabb távon (DeRozanék után). Ha mondjuk Popovich lenne a Brooklyn edzője, fel sem merülne bennem, hogy nem ők nyerik a bajnoki címet. Hiába minden hibájuk, ez az ember egy legenda.

Mindig élmény olvasni az írásaid. Írnál pár sort Hardenről és a Netsről? Bár még nem nagy a minta, 15meccs, de Harden mindenben a legjobb átlagát hozzá, majdnem 50%mezőnyből, ilyen csak OKC-ben volt, 40% tripla, ilyen sose volt (csak majdnem), 90%büntető. Aztán legjobb idénye lepattanóban és meg assistban is.

Mit gondolsz a teljesítményéről?

Azt, hogy egyértelműen tévedtem vele kapcsolatban, mióta a Netshez igazolt. Én azt gondoltam, hogy Harden nem képes váltani, mert az elmúlt közel egy évtizedben hozzászokott a scorer és hero szerepkörhöz. A Morey - D'Antoni - Harden trió felépítette a tökéletes "harcost", aki egymaga küzd a sikerért. Nehéz volt elképzelni, hogy ebből a zónából képes hátralépni egyet Harden.

Az, hogy ez miért történt, nem tudom, vagyis inkább úgy mondom: szeretném azt hinni, hogy a bajnoki cím lebeg a szeme előtt. Harden csinált furcsa dolgokat, de valószínűleg megértette: nem nyerhet bajnoki címet vezérként, mert nem alkalmas rá. Clutch szituációkban gyenge a PO-ban - vagyis inkább azt mondanám, hogy kifacsartan érkezik, így nem tud 100%-os teljesítményt nyújtani -, be kell állnia egy vagy több szintén hatékony scorer mellé/mögé. Ami számomra furcsa, hogy a közeg hasonló, mint Houstonban (sőt, rosszabb), de mégis működik egyelőre a dolog.

Szembeötlő a változás, kevesebb triplával próbálkozik 7+ "csel" után (azt hiszem felére csökkent ez a szám), illetve nem válal annyit dobást akkor sem, amikor 6 másodpercnél tovább van nála a labda. Gyakorlatilag mindkét mutató szignifikáns különbséget mutat, próbálja a társakból a maximumot kihozni. Joe Harris szárnyal, hiába a pontjainak átlaga nem változott, de hatékonysága kiemelkedő. Liga legjobb dobója Curryvel egyetemben. Irvingre szintén nagy hatást gyakorol Harden játéka, catch and shoot játéka jó lett, kevés labdát ad el (nincsen rajta teher, hogy neki kell helyzeteket kidolgoznia). Durant kapcsán szintén kiemelendő: sok meccse maradt ki, de mikor 100%-os volt és pályára lépett, esetek többségében 30 pontot szórt 40% feletti triplából és 50% feletti mezőnyből. Azért az nem rossz. Ha Durant vagy Irving rosszabb napot fogna ki, akkor meg ott van Harris.

Harden egyik problémája volt, hogy hiába a nagy mennyiség a dobásoknál, ezt gyenge hatékonysággal és erőltetett helyzetekből tette. Most is ő teremti meg a helyzeteket, csak másoknak, akik jobban dobnak nála. Ez ugyanakkor nem hoz automatikusan bajnoki címet. A gond az, ami eddig is volt: hiába működik jól az offenzív játék, ha nincsen defense. Volt erről egy videó a neten, ahol megpróbálták felhúzni a Brooklyn védekezési képességeit:
https://www.youtube.com/watch?v=p9kiAKaQe3I&feature=emb_logo

A meglátások szerintem jók, DeAndre Jordan hasznos lehet, ahogyan az elváltások is működtek, de ez egyetlen mérkőzés volt (még ide lehet venni azóta a Miami elleni találkozót is). A videó azonban sok dologra nem világít rá:
- kisebb csapatok ellen a védekezés intenzítása nem üti meg az átlagos küszöböt, ezért kapnak 110-120 pontot Hardenék, holott, ha a defense oldalán 10-20%-kal több munkát tennének bele, úgy koncentránának, mint egy keleti rangadón, nem kéne erőlködni támadóoldalon
- DeAndre Jordan hiába volt elit védő - és még most is képes remek megoldásokra - egy komolyabb csapat ellen nem tartható fent a negyedik negyedben
- a csapat három szupersztárja közül egyik sem védekezésbeli specialista. Ha elkezdenek "ráfeküdni" erre, akkor a támadópotenciál sérül, látható, hogy amikor jobban koncentrálnak a védekezés oldalon, csökken a hatékonyságuk támadásban (Indiana ellen 29%-kal tripláztak, Harden-Harris-Irving trió 5/21-et hozott).
- Bármilyen furcsa, de a 2010-es évekre is jellemző volt, hogy azok a csapatok nyertek bajnoki címet, akik védekezésben top10-ben voltak, mindössze egyetlen tudott úgy, hogy csak a támadásra koncentrált, ehhez viszont olyan dobóforma és olyan taktikai repertoár kellett. Ugyanakkor az a csapat minimálisan szorult ki a top10-ből (2018: GSW 11. hely), míg a Brooklyn a liga végén kullog a védekezés szempontjából (25-27. hely környéke).
- Amikor a Durant - Harden - Irving trió van a pályán, akkor a 100 védekezésre vetített értékük magasan a legrosszabb, ráadásul alig szereznek több pontot, mint amennyit kapnak.

Tapasztalatlan edző irányítja a csapatot és egy olyan segít neki, aki sosem nyert bajnoki címet, pedig számtalan csapata volt (Mike D'Antoni). A védekezésért felelős szakember Jacque Vaughn, aki azt mondta, hogy az elváltások hatékonyságában bíznak. Ennyi? A taktika gyakorlatilag az lesz, hogy túl kell dobni az ellenfelet, védekezésben pedig jól megoldani a váltásokat. Az alapszakaszban ez kiválóan fog működni, mindig is jól működött D'Antoni taktikája. A PO viszont más lesz, oda kell valami plusz, mert azok az edzők tudnak ott nyerni, akik egyik napról a másikra váltanak (ez eddig nem ment D'Antoniéknak).

Mindössze 1996-ig találtam visszamenőleg adatokat, de egyetlen csapat volt, amely kiszorult a legjobbak közül def rtg-ben és bajnok lett: Los Angeles Lakers 2000/01. Abban a csapatban, ahol a liga valaha volt legdominánsabb centere játszott, illetve Kobe Bryant, ketten együtt majd 60 pontot tettek a közösbe. Amikor a ligában még nem volt ilyen átlagpontszám meccsenként, bőven elég volt az, hogy ők ketten 60 pontot dobjanak. Lehet azt mondani, hogy most Hardenék is képesek erre, mert 80-85 pontot tesznek a zsákba, de az ellenfelek is tudnak dobni. Az edzők taktikai szempontból is sokat fejlődtek.

Nézzed inkább az Atlantát, mint a Hawks meccseit!

Nem úgy megy Trae Youngéknak, mint ahogy kéne.  Olvasd tovább

Mit művel ez a Milwaukee? 

Zsinórban öt vereség, még a Phoenix és a Utah elleni vereség érthető volt, de a két Toronto és az OKC elleni? Most az első félidőben az a Raptors nullázta le őket, akiknél nem volt Lowry, raádásul ugyanazzal a taktikával, mint két napja. Ennyire nem tanulnak a meccsekből Giannisék? Budenholzer már az alapszakaszra sem jó edző? Arra fogják, hogy nincsen Holiday. Hát, nem tudom.

A Brooklynnál megint érvényesült a tendencia: rangadó = kevés pont. Mondjuk ehhez kellett a Lakers gyengébb napja is, Anthony Davis hetekre kiesett, valószínűleg most inkább ellenük kell majd fogadni, mint rájuk. Nem lesz egyszerű hónapjuk: Utah, Portland, Golden State és Phoenix. Igaz, utóbbi átcsúszik márciusra.

Nem csak mi, nézők nem értjük a MIL szenvedését, hanem a fogadóirodák sem tudják hová tenni ezt a megtorpanást. Az elmúlt 5 mérkőzésből csak a Utah ellen kaptak nagyobb szorzót (2,15), mint az ellenfelük (1,74), a másik négy meccsen simán őket hozták ki esélyesnek (ami igaz is volt). Ha valaki mindössze 1000 Ft-tal elkezdte volna megfogadni 5 meccsel korábban a MIL vereségeit (és a hasznot mindig feltette volna a következő vereségre), akkor most 320 ezer forint haszonnál járna.

Tegnap csak három mérkőzés volt, és nagyon sokáig nézegettem a kínálatot, hogy mire lenne érdemes tenni. És áldom a sorsot, hogy végül nem fogadtam semmire.

A MIL győzelmére csak azért nem tettem, mert alig fizetett (1,32) valamit. Pedig biztos voltam benne, hogy hazai pályán összeszedik végre magukat, és egy Lowry nélkül felálló Toronto ellen fogják majd "megbosszulni" az elmúlt négy vereséget. Erre mi történt? Nem csak hogy kikaptak, de a szezonban először (28 mérkőzés után!!!) még a 100 pontot sem érték el.
Giannisra 1,23-ért lehetett fogadni, hogy 26,5 pont felett dob (23-ig jutott). Middleton szintén 1,22 körül volt, hogy 16,5 pont felett dob (13-ig jutott). Pedig 37-37 percet voltak a pályán. Én nem is értem. Pedig a Toronto sem a védekezéséről híres. 15 mérkőzés óta nem fordult velük elő, hogy valaki ne dobjon nekik 100 pontot.

Aztán itt volt a Lakers-Brookly mérkőzés. A Nets-mérkőzéseknél egy fogadás van, ami szinte mindig bejön, az pedig az, hogy a Brooklyn ellenfele legalább 100 pontot dob (de a legtöbbször 110 felett). Ezek után jön a Lakers, és hazai pályán kiszenved magából 98 pontot. Pedig épp tegnap nyilatkozta az nba.com beharangozójában a Lakers edzője, hogy igaz, hogy nincs Davis, de olyan mély a keret, hogy könnyedén sikerül pótolni őt. Hát... ezt újra kellene gondolni. A Lakers 98 dobott pontja legalább akkora döbbenet számomra, mint a Milwaukee 96 pontja.

És a végén ott volt a Sacramento-Miami mérkőzés, ahol aztán végképp nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen. Két "sötét ló" (legalábbis fogadási szempontból). Ha mégis valamit mondanom kellett volna, akkor talán egy hazai sikert jósoltam volna, de ahogy elnézem, az sem jött volna össze.

Szóval a legtöbbet azzal nyertem tegnap, hogy nem játszottam.

Murray 50 pontja, 80%-os mezőnymutatóval.    Embiid is elképesztő volt, 50 pont, védekezés is egyben, ha így folytatja - és nem sérül meg -, akkor minimum elvárás az MVP dobogó (de inkább győzelem).
https://www.youtube.com/watch?v=c6M53PV9Kns

Idézetet írta: Pozzato Dátum február 20, 2021, 13:40:27
Murray 50 pontja, 80%-os mezőnymutatóval.    Embiid is elképesztő volt, 50 pont, védekezés is egyben, ha így folytatja - és nem sérül meg -, akkor minimum elvárás az MVP dobogó (de inkább győzelem).
https://www.youtube.com/watch?v=c6M53PV9Kns

Mivel mind a két mérkőzésre volt fogadásom, így direkt fennmaradtam, hogy legalább az egyiket végigizgulhassam. Ez pedig a Denver-Cleveland lett.
Először is azt kell mondanom, hogy egy nagyon furcsa mérkőzés volt. Rá sem lehetett ismerni az eddig látott Denverre. Kezdődött azzal, hogy az első két negyedben Jokic alig dobott kosárra. Szebbnél szebb aszisztokat osztogatott mindenkinek (mindig megdöbbenek, hogy center létére milyen szeme van a pályán), de mintha meg lett volna tiltva neki a kosárra dobás. Félidőben (ha jól emlékszem) 7 pontnál járt, és 4 mezőnykísérletnél. Nem viccelek, de volt olyan, hogy megkapta a labdát, beforgatta a védőjét, és már csak ziccert kellett volna dobnia, erre kiadta a labdát a triplavonalnál álló társának. Érthetetlen. Egy kicsit olyan érzésem volna, mintha tudták volna, hogy úgyis nyernek, ezért inkább úgy gondolták, hogy felhozzák (lelkileg) a csapattársakat is, önbizalomnövelés szempontjából. Jokic végül 8 (!!!) mezőnykísérlettel zárt 32 perc játékidő alatt (vicc).
És akkor jöjjön a Pozzato által is említett Murray. Az elején nagyon jól játszott, voltak látványos megmozdulásai is (ahogy a videóban is látni lehet), viszont amikor már 30 pont felett járt, akkor teljesen elszaladt vele a ló (rossz értelemben). Tény, hogy addig szinte minden dobása bement, márpedig ilyenkor sokkal bátrabb a játékos, de néha olyan dobásokat vállalt be, amik csak a szerencsének volt köszönhető, hogy bement. Ráadásul a legvégén annyira átesett a ló túloldalára, hogy volt úgy, hogy zsinórban 5 vagy 6 támadást is ő fejezett be. Szó szerint szinte mindent ő akart eldobni. Volt, hogy már ketten fogták, de ő akkor sem passzolt, hanem vagy eldobta kifacsart pózban, vagy volt, hogy elvesztette a labdát. Az utolsó negyedbeli játéka nekem nagyon visszatetsző volt. Abban nem volt semmi csapatsportág. De persze hogy lehetne valakit elítélni, aki 21/25-ös dobásmutatóval zár.

A PHI-CHI mérkőzést nem láttam, de ott azért kicsit más volt a helyzet. A negyedek eredményeit elnézve a Chicago végig partiban a PHI pályáján, úgyhogy Embiid kénytelen volt extrát nyújtani, mert az kellett a győzelemhez. Vagyis az én szememben ezért is ér sokkal többet az ő 50 pontja, mint azé a Murray-é, aki leszarva mindenkit, egyszemélyes show-t próbált összehozni.

Egyébként pedig nincs semmi bajom Murrayvel, csak azért vagyok kicsit ingerültebb vele szemben, mert a fogadásomban denveri játékosok pontszámaira fogadtam, és Murray önzőségének köszönhetően esélyem sem volt, hogy összejöjjön a szelvényem.

Az egyik legnagyobb adatelemzőtől (Kirk Goldsberry) két kép:


És amiről múltkor írtam, hogy a Lakers óta (2000/01) nem volt olyan csapat, amely gyenge def stattal bajnok címet nyert:


Most így nézni a def rtg top11:
1. Los Angeles Lakers
2. Utah Jazz
3. New York Knicks
4. Houston Rockets
5. Golden State Warriors
6. Philadelphia 76ers
7. San Antonio Spurs
8. Phoenix Suns
9. Milwaukee Bucks
10. Oklahoma City Thunder
11. Toronto Raptors

Jók ezek az képek. Köszi.

Az első ábráról csak annyit, hogy hihetetlen látni, hogy mennyire átalakult a 80-és évektől kezdve az NBA. Egészen addig döbbenetes center-dominancia volt (igaz, ez főleg három játékosnak volt köszönhető: B. Russell, W. Chamberlain és Abdul-Jabbar), onnantól kezdve viszont elvétve tudtak csak a "nagyemberek" MVP-t nyerni.
Ez is megérne egy misét, hogy vajon miért van ez. Bár valószínűleg a játék felgyorsulásával lehet összefüggésben. Ugyanakkor viszont egyre mobilisabbak a mai centerek (sokszor ők hozzák fel a labdát, triplákat dobálnak, osztogatnak), szóval érdekes ez a változás. De talán majd most Embiid vagy Jokic személyében újra center lesz a befutó.

A második ábra viszont azért érdekes, mert bár természetesen mindenki tisztában van a védekezés fontosságával, de amikor egy ilyen statisztikával szembesülünk, akkor látjuk csak igazán, hogy ez nem csak egy elcsépelt közhely. Az elmúlt 17 szezon során 11-szer (!!!) az aktuális bajnok a Top 5-ben volt a védekezés tekintetében. Ez elképesztő adat. Egy-két edzőnek nem ártana figyelni az ilyen számokat.

Rögtön rá is néztem a mostani tabellára (csak kíváncsiságképpen), hogy a leginkább bajnokesélyes csapatok közül kik vannak jelenleg benne a legjobb 11 védőcsapatban.
Nyugat: Utah (2.), Clippers (?), Lakers (1.), Phoenix (8.)
Kelet: PHI (6.), Nets (valószínűleg az utolsók egyike), MIL (9.)
A hétből öten ezúttal is ott vannak a legjobb 11-ben. A Brooklyn és a Clippers a két renitens. Előbbi nem meglepő, hiszen az ő játékuk egyértelműen arra megy, hogy túldobják az ellenfeleiket, úgyhogy inkább a Clippers tűnik nekem a kakukktojásnak. De nem is bánnám, ha nem ők nyernék a bajnokságot. 

A Last Dance-ben talán volt róla szó, de lehet rosszul emlékszem. A jelenség egyik indikátora volt Michael Jordan. Azzal, hogy 198 centiméterrel is tudott dominálni, egy új korszak kezdetét jelentette az NBA-ben, aminek azért már voltak "előfutárai" (Magic vs Bird, Detroit Pistons stb.). Beszédes adat, hogy Finals MVP kapcsán utoljára 2005-ben tudott nyerni center, bár én nem tekinteném klasszikus centernek Duncant (PF volt inkább).

Az 1950-es években a játék lényege annyi volt, hogy van egy domináns centered, akinek passzolsz, ő megoldja a pontszerzést, majd védekezésben az ellenoldalon szintén kulcsszerepe van. A '70-es években Abdul-Jabbar és Chamberlain mellett olyan játékosok tudtak döntőben dominálni, mint Bill Walton, Wes Unseld vagy Willis Reed. Volt olyan finálé, ahol 10 pontot sem kellett áltagban dobni ahhoz, hogy valakiből MVP legyen. Az alapszakasz más tészta volt, de érződött, hogy mennyire domináns szerep hárult a centerekre. Ezen változtatott az 1979-ben alkotott szabály, mellyel bevezették a triplákat.



Ez önmagában azonban kevés lett volna, hiszen kellettek a képzett hátvédek is hozzá, akiknek nem szükséges betörni minden egyes támadás során és a festékből dobálni, hanem a középtávolival is sok pontot érnek el. Ha jobban megnézzük, akkor a '70-es évek végéig az egy szezonban szerzett legtöbb pont tekintetében is domináltak a centerek. Ekkor jöttek az olyan játékosok, mint Bird, Magic, Dantley stb., utóbbi rendkívül hatékony dobó volt középtávoliból, ha jól emlékszem, ő volt az, aki a legkevesebb mezőnykisérletből ért el 30 pontos átlagot egy szezonban (amikor még a két pontosok domináltak). Mai napig is a legjobb shooterek között tartják számon (lehet, hogy azóta a rekordját megdöntötték).

A centerek számára tehát ezek voltak az első kedvezőtlen döntések, de ekkor még simán tudott dominálni egy Ewing szintű magas, arról nem is beszélve, hogy az 1990-es évek közepén volt az Olajuwon-éra, amikor oktatta a mezőnyt. Ő már egy rendkívül képzett, nagyon gyors center volt, de utána még O'Neal is megmutatta, mire képes. Azonban ekkor jött az újabb rossz hír a magasak számára:



Hiába élte aranykorát Jordan korszakában a mid-range, fokozatosan kezdett csökkeni, mert a triplák térnyerése végérvényesen elindult. A 2000-es években is voltak követők (Kobe), ahogyan 2010-ben is (DeRozan), de egyre kevésbé lehetett megélni szimplán ezekből. Ezzel párhuzamosan jött egy újabb probléma a centerek szemszögéből: periméter védekezés egyre erősődő fontossága és a váltások hangsúlyossága. Hiába maradt kint egy nagyobb center egy kisebb és mozgékony guarddal, két leütésből megverte és jöhetett a pont belőle ("normális" faulttal megállítani nem tudta az új szabályok miatt). A festékben viszont ilyen esetben csak mínuszt jelentett védekezésben, hiszen "csak" az esetleges pattanóra volt jó.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy a lepattanók tekintetében Rodman hozott újat a ligában, aki bizonyította, hogy nem kell 210 centiméternek lenni (201 centiméter volt), hogy vezesd az ide vonatkozó listát, mindössze jól kell helyezkedni és elemezni kell. Gyakorlatilag PF-ként kezdte dominálni a magasemberek szegmensék. Ezzel együtt drasztikusan csökkent a centerek pontjainak száma a mérkőzéseken is. Westbrook 10 lepattanó feletti szezonjai szintén rossz képet mutattak, mondván még egy PG is képes lehet jó lepattanózásra. Arról nem is beszélve, hogy elkezdődött a játékosok "növekedése".



Ha jobban megnézzük a képet, akkor látható, hogy az SG/SF/PF pozíciókban mind magasabb játékosok vannak, mint a '70-es években, gyakorlatilag egy posztot nőttek. Ilyen mezőnyben már hiába növekszik a centerek átlagmagassága, nem olyan egyszerű dominálni. Fontos még kiemelni egy dolgot, ami a klasszikus centerposzt halálához vezetett: sérülékenység.

Egyre inkább az látszott, hogy a magasabb és ez által nagyobb súlyú játékosok valamilyen problémával küzdenek. Hát vagy épp lábfej sérülések, nem bírja a tempót a nagyobb test. O'Neal, Oden, Howard és még lehetne sorolni, mind sérülékenyek voltak. Ha ez nem lett volna elég, akkor a leendő játékosok nem olyanok akartak lenni, mint Russell, O'Neal vagy Olajuwon, hanem olyanok, akik testalkatilag "realitás" talaját képezték. Jordan volt az ideális, hiszen a ligában sokan kerülnek hasonló magassággal, így egyre kevesebben akartak centerek lenni.

Az sem segítette a helyzetet, hogy liga próbált kedvezni a Jordan-imposztoroknak azzal, hogy 1997-től elkezdte a szabálymódosításokat, melyek a centereket sújtották. Ha nem is mondták ki egyértelműen, de "puhították" a ligát, teret adva a nagyobb zsákolásoknak. A három másodperces szabály, mellyel kiűzték a centereket a festékből, folyamatos mozgásra kényszerítették őket. Yao Ming gyakorlatilag halálra volt ítélve egy ilyen közegben (2002-ben került a ligában, míg az összes szabály átment, addigra 2005 lett, onnantól kezdődött Ming sérüléssorozata).

Az a maradék center, aki pedig próbálkozott, nagyon meg kellett változtatni a játékát és a gondolkodását. Sokkal több munkát kellett beletenniük, mint egy kevesebb testsúllyal rendelkező SF-nek. Meg kellett tanulniuk passzolni, folyamatosan mozogni, triplákat dobni.

Azt sajnálom csak, hogy 1 hozzászóláshoz 1 köszönetet lehet csak nyomni.