NBA 2020/21

Előző téma - Következő téma

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában


Idézetet írta: Pozzato Dátum április 21, 2021, 19:01:34
Nem tartozott kedvenceim közé Kobe, de az a meccs hidegrázós. Nálam az egyik top performansz, amit valaha láttam.

Ha már felhoztad, hogy nem igazán tartozott Kobe a kedvenceid közé, akkor nagyon kíváncsi lennék az itteni NBA-fórumot olvasók véleményére, hogy ti kinek a játékát szerettétek az elmúlt évek, évtizedek során, illetve kik voltak a kedvenceitek.
Kezdem én.

Valamikor gimnázium végén kezdtem el követni az NBA-t (már amennyire lehetett a 90 éves években követni), és az első olyan játékos, aki évekig "nagy hatással" volt rám, az Chris Mullin. Egy hófehér játékos, tengerészgyalogos fejjel és hajjal... egyszerűen nem lehetett nem észrevenni. Mint ahogy azt sem, hogy szinte egymaga vitte a hátán az akkori GSW-t. Zsinórban 5 szezont zárt 25 pont feletti átlaggal, ami abban az időben sokkal komolyabb szám volt, mint most, 30 évvel később. És nem mellesleg kiváló tripladobó volt (hat olyan szezonja volt, amikor 40% felett dobta a hármasokat, ebből háromszor 45% felett). Ő volt az első kedvencem annak idején.

Az ezredforduló után pár évvel kezdtem el szimpatizálni a (D'Antoni-féle) Phoenix-szel. D'Antoni már akkor az az edző volt, aki nem ismerte a "védekezés" szót, nála mindig is az volt a taktika, hogy túl kell dobni az ellenfelet. Ez az alapszakaszban általában működött is, de a rájátszásokban rendre elbuktak. Abban a csapatban szinte mindenki remek tripladobó volt (Barbosa, Nash, Marion, de még a center, Stoudemire is beszórt néha egyet-kettőt, ami 20 éve nem volt gyakori a centerektől). No hát ebből a csapatból kedveltem meg nagyon – természetesen Steve Nash mellett – Shawn Mariont. Marion egy hihetetlenül komplex játékos volt. Ő volt az – ezt soha nem felejtem el –, aki az egyik szezonjában 4 vagy 5 mutatóban is a legjobbak között szerepelt a ligában. És bár nem ő volt a csapat centere, 4 olyan szezonja is volt, amikor 10 feletti átlaggal zárt lepattanózás terén. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy soha nem láttam még olyan játékost, aki ennyire rondán (rossz technikával) dobott volna, de amíg 20 pont körüli szezonokat hozott, addig ezzel senki nem foglalkozott. És ami még szintén nem elhanyagolható, hogy a 18 szezonjából az első 17-ben mindig 10 pont feletti átlaggal zárt, bárhol is játszott.

Pár évvel később (még a Phoenix mellett) elkezdtem szurkolni a Lakersnek is, köszönhetően Kobe Bryantnek. Pozzatoval ellentétben én nagyon szerettem a játékát. Különösképpen a mozgását. Tudom, hogy a dobásainak egy részét Jordanről másolta, de nekem akkor is nagyon tetszett és hatalmas kedvenc volt.

Aztán a visszavonulása után már nem igazán volt olyan játékos, akit sikerült volna a kelleténél is jobban a szívembe zárni. Az elmúlt öt évben inkább csapatoknak drukkoltam (volt, hogy többnek is egy szezonban). Ettől függetlenül szerettem például Klay Thompson játékát, aztán a maiak közül szurkolok Doncic vagy éppen Jokic sikerének is, de ha mégis valakit ki kellene emelnem a Bryant utáni évekből, akkor az talán Damian Lillard lenne.

Szóval ha van kedvetek, akkor írjátok meg, hogy kik voltak a ti kedvenceitek, mert tényleg érdekel.

Jó kezdeményes.  :ok:
Jordan őrületben kezdtem, de én bírtam Rodmant is, illetve a jó öreg Kesztyűt, Gary Paytont. Ott volt még Arvydas Sabonis, mekkora zsugás volt. Utána jött a Tracy McGrady és Jason Williams korszak, imádtam mind a két játékost, illetve mellettük Duncan és Garnett volt még a kedvenc. Manu Ginobili szintén ott volt a kedvenc között, ahogyan utána Ricky Rubio is, illetve a mostaniak közül Luka Doncic és Damian Lillard. A mai "öregek" közül pedig Carmelo Anthony, akinél kezdetben zavart a konok stílusa, de megalkuvást nem tűrő scorer volt, mindig nyerni akart. Akinek még szurkoltam, az Deron Williams volt. Kezdetben nagyon ment a Chris Paul vs. Deron Williams összehasonlítás, melyben mindig Williams volt a jobb. Az a Utah akkoriban nagyon jó kis csapat volt: Williams, Boozer, Kirilenko... Mondjuk az kétségtelen, nem volt egyszerű eset Deron (volt is vitája Sloannal), végére pedig teljesen kiégett. Kár érte.

#257 április 22, 2021, 15:40:40, HT
Hát igen, Gary Paytont hihetetlenül sokra tartottam én is. Amit Seattleben művelt a Payton/Shawn Kemp páros, az felejthetetlen volt. Ha az elmúlt 50 év legjobb duóit kellene felsorolnom, nálam biztos, hogy benne lennének a legjobbak között. Ezért is örültem, amikor 2003-ban átigazolt a Lakershez. A mai napig nem értem, hogy hogyan tudtak kikapni a 2003-2004-es szezon döntőjében a Detroittól.
Bryant, O'Neal, Malone, Payton – voltak szuper duók, szuper triók, de olyanra nem nagyon emlékszem az NBA-ben, hogy 4 ilyen kaliberű játékos együtt szerepeljen. Bár amikor két év múlva bajnok lett a Miamival, akkor azért a Heat-ben is volt egy Wade/O'Neal/Mourning/Payton négyes. De az előző nekem erősebbnek tűnt, ráadásul ők pályán tudtak lenni egyszerre is, nem úgy, mint O'Neal és Mourning.
Nem szerettem azt a Miamit, de örültem, hogy Paytonnak sikerült bajnoki gyűrűt kapnia. Mindenképpen megérdemelte.

Hogyan veszítette el a 2004-es döntőt az első szupercsapat, a legendás Lakers?

Miért volt korszakos gárda a Detroit Pistons? Mi vezetett a Lakers széthullásához? Olvasd tovább


Joker középpontba, szerintem nagyon jó kis elemzés róla. Murray után sajnos Barton is megsérült a Denvernél, mire lehet képes szinte egyedül, csak magasakkal a Nuggets? Abból a szempontból érdekes a dolog, hogy ennyire karcsú periméterrel szembemennek az aktuális trendekkel, pedig pont a hátvédek dominanciája kezdődött az elmúlt években. Ez egy kísérlet lesz.
https://www.youtube.com/watch?v=iuO1iGP5L7I

Feltámadt a bajnok, ideje fogadni rájuk?

A liga leglátványosabban játszó csapata is pályára lép.  Olvasd tovább


Idézetet írta: Pozzato Dátum április 25, 2021, 10:52:55
Joker középpontba, szerintem nagyon jó kis elemzés róla. Murray után sajnos Barton is megsérült a Denvernél, mire lehet képes szinte egyedül, csak magasakkal a Nuggets? Abból a szempontból érdekes a dolog, hogy ennyire karcsú periméterrel szembemennek az aktuális trendekkel, pedig pont a hátvédek dominanciája kezdődött az elmúlt években. Ez egy kísérlet lesz.

Ahogy már többször is megírtam, ha választanom kell, akkor idén a Portlandnek és a Denvernek szurkolok.
Kezdem a Denverrel, ha már Pozzato szóba hozta Barton sérülését.

Barton az All Stars gála óta nagyon fontos láncszeme lett a csapatnak. Bár az Alley-oop-ban pár hete Bazskáék azt állították róla, hogy inkább a védelemben hasznos, én azért emlékszem, amikor zsinórban hozta a 20 pont körüli meccseit. Murray sérülése után pedig még fontosabb lett a szerepe, hiszen a Denvernek ugyan van egy jó kezdőötöse, de a kispadja nagyon "szerény". Barton kiesése után az első meccsen nagyon kikapott a Nuggets (100 pontot sem dobva, közel 20 pontos vereség a GSW-től), viszont utána – számomra kicsit meglepő módon – jött két sima hazai győzelem, amiből főleg a Memphis elleni 24 pontos siker volt a meglepőbb. Két mérkőzésből nem nagyon lehet messzemenő következtetéseket levonni, de az egyértelmű, hogy nincs más választása a Denvernek, mint Jokic és Porter játékát erőltetni, és reménykedni, hogy valaki mindig fellép majd melléjük. Én elsőre azt hittem, hogy ez Gordon lesz, de Malone úgy tűnik, hogy nem így gondolkodik. 27, 19 és 22. Ennyi percet kapott Aaron Gordon a Barton nélküli három mérkőzésen. Pedig szerintem ő ennél azért jobb játékos. Arról nem is beszélve, hogy ennyire azért nincs erős kerete a Denvernek, hogy megengedhessék maguknak ezt a luxust. De majd az idő eldönti, hogy kinek van igaza.

És akkor itt van a Portland.
Bár az előző meccsen – fantasztikus támadójátékkal – legyőzték a foghíjas Indianat, de előtte nem sok hiányzott, hogy elnyerjék nálam "a liga legpechesebb csapata" címet. A szezon nagy részét úgy hozták le, hogy több kezdőjátékosuk is sérült volt. Ettől függetlenül nagyon jól játszottak, és minden nehézség ellenére is stabilan tartották magukat a – nagyon erős – nyugati főcsoport 5-6. helye környékén. Aztán szépen lassan visszatértek a hiányzók, és bár tudva levő volt, hogy nem könnyű a sorsolásuk a hátralevő időszakban, bíztam benne, hogy továbbra is sikerül megtartani a biztos rájátszást jelentő helyek egyikét. Ez azonban nem jött össze, mivel az utolsó 10 meccsüket 2-8-cal sikerült csak teljesíteniük. Ami viszont tovább rontja az összképet, és valószínűleg a játékosoknak sem könnyű megélni ezt, hogy az utolsó 6 vereségük közül 3-szor 1 ponttal, 1-szer pedig 2 ponttal kaptak ki. Vagyis 4 olyan vereséget szenvedtek el 10 napon belül, ahol mindössze egyetlen kosár döntött. (De mondhatnám azt is, hogy 8 napon belül kaptak ki háromszor is 1 ponttal.) Ez még visszaüthet majd az alapszakasz végén.

Most viszont remélhetőleg sikerült végre rálépniük a helyes útra. Lillard és McCollum továbbra is jól játszik, Powell és Anthony egyre gyakrabban szerepel a legjobb dobók között, és már Nurkicnak is volt a sérülése után egy 26 pontos (17 lepattanós) meccse. Ráadásul itt van most egy Anfernee Simons nevű 22 éves srác (akiről bevallom, nem sokat halottam eddig), és aki az Indiana ellen a kispadról beszállva 9/9-es triplamutatóval nyitott.
A lényeg, hogy – a Denverrel ellentétben – a Portland egyre erősebbnek tűnik, legalábbis játékosállományban. A kérdés már csak az, hogy a rájátszásban hogyan működik majd ez a gépezet.

Ilyen az, amikor egy csapatnak minden sikerül.
A Utah úgy dobott ma hajnalban 154 pontot (franchise-rekord), hogy előzőleg nem igazán utalt rá semmi. Eleve úgy érkeztek Sacramentóba, hogy előtte két nagyon kínos vereséget szenvedtek el a liga második leggyengébb mutatójával rendelkező Minnesotától, vagyis nem voltak éppen csúcsformában. Ráadásul Mitchell mellett Conley sem lépett pályára, úgyhogy két kezdője nélkül állt ki a Jazz.

De mindezek ellenére ma tényleg minden összejött nekik, és szinte nem tudtak hibázni. 64%-kal dobtak mezőnyből, és 58%-kal dobták a triplákat. A pontokat tekintve 8 játékos ért el kétszámjegyű eredményt úgy, hogy senki nem játszott a csapatból még 30 percet sem. 10 olyan Utah játékos volt, aki 50% felett dobott. A kosarat szerzők közül egyedül csak a legtöbb pontot elérő Bogdanovic dobott 50% alatt. Elképesztő számok.
Ráadásul a kispadról is olyan (számomra) ismeretlen játékosok jöttek a pályára, akik szinte nem tudtak hibázni. Matt Thomas 9 percet kapott, ezalatt dobott 17 pontot (7/7 mezőnyből, 3/3 tripla). Jarrell Brantley 12 percet kapott, dobott 13 pontot (6/5 mezőnyből, 3/3 tripla).

Természetesen tudom, hogy sokkal könnyebb úgy pályára lépni és bátrabban beleállni egy-egy dobásba, hogy közben a csapatod több mint 50 ponttal vezet, vagyis nincs mitől félned, ha kimarad a dobás, de ettől függetlenül ritka, hogy ennyire egyszerre jöjjön ki a lépés egy csapaton belül ennyi játékosnak.

Egyre jobban várom már, hogy a rájátszásban mire lesz majd képes ez a Utah.

Idézetet írta: HT Dátum április 29, 2021, 11:47:38
De mindezek ellenére ma tényleg minden összejött nekik, és szinte nem tudtak hibázni. 64%-kal dobtak mezőnyből, és 58%-kal dobták a triplákat. A pontokat tekintve 8 játékos ért el kétszámjegyű eredményt úgy, hogy senki nem játszott a csapatból még 30 percet sem. 10 olyan Utah játékos volt, aki 50% felett dobott. A kosarat szerzők közül egyedül csak a legtöbb pontot elérő Bogdanovic dobott 50% alatt. Elképesztő számok.
Ráadásul a kispadról is olyan (számomra) ismeretlen játékosok jöttek a pályára, akik szinte nem tudtak hibázni. Matt Thomas 9 percet kapott, ezalatt dobott 17 pontot (7/7 mezőnyből, 3/3 tripla). Jarrell Brantley 12 percet kapott, dobott 13 pontot (6/5 mezőnyből, 3/3 tripla).

Természetesen tudom, hogy sokkal könnyebb úgy pályára lépni és bátrabban beleállni egy-egy dobásba, hogy közben a csapatod több mint 50 ponttal vezet, vagyis nincs mitől félned, ha kimarad a dobás, de ettől függetlenül ritka, hogy ennyire egyszerre jöjjön ki a lépés egy csapaton belül ennyi játékosnak.

Egyre jobban várom már, hogy a rájátszásban mire lesz majd képes ez a Utah.

Tényleg elképesztő volt, annyira egyben van ez a csapat. Ahogyan írtad is, nem volt két kezdő, de nem jöttek zavarba. Abban bízom, hogy nem fogynak el, ha kell, akkor majd tudnak váltani a PO-ban is. Örülnék minimum egy konferenciában elért döntőjüknek... Múltkor nézegettem róluk videókat, rengeteget fejlődtek az elmúlt években, Gobert is zseniális.*



Idézetet írta: HT Dátum április 28, 2021, 17:35:26
Barton az All Stars gála óta nagyon fontos láncszeme lett a csapatnak. Bár az Alley-oop-ban pár hete Bazskáék azt állították róla, hogy inkább a védelemben hasznos, én azért emlékszem, amikor zsinórban hozta a 20 pont körüli meccseit. Murray sérülése után pedig még fontosabb lett a szerepe, hiszen a Denvernek ugyan van egy jó kezdőötöse, de a kispadja nagyon "szerény". Barton kiesése után az első meccsen nagyon kikapott a Nuggets (100 pontot sem dobva, közel 20 pontos vereség a GSW-től), viszont utána – számomra kicsit meglepő módon – jött két sima hazai győzelem, amiből főleg a Memphis elleni 24 pontos siker volt a meglepőbb. Két mérkőzésből nem nagyon lehet messzemenő következtetéseket levonni, de az egyértelmű, hogy nincs más választása a Denvernek, mint Jokic és Porter játékát erőltetni, és reménykedni, hogy valaki mindig fellép majd melléjük. Én elsőre azt hittem, hogy ez Gordon lesz, de Malone úgy tűnik, hogy nem így gondolkodik. 27, 19 és 22. Ennyi percet kapott Aaron Gordon a Barton nélküli három mérkőzésen. Pedig szerintem ő ennél azért jobb játékos. Arról nem is beszélve, hogy ennyire azért nincs erős kerete a Denvernek, hogy megengedhessék maguknak ezt a luxust. De majd az idő eldönti, hogy kinek van igaza.

Nagyon jó, hogy felhoztad az Aaron Gordon-vonalat, ugyanis erről több denveri forrás is írt.  :ok: 
Malone-t is kérdezték erről, aki azt mondta, hogy elsősorban támadásban akarja őt "felhozni" egy jobb szintre. Az volt a gondjuk vele, hogy Gordon rosszul választja meg a dobásait. Mielőtt a Denverhez érkezett volna, meccsenként 10-13 dobással operált, de csak 44%-os hatékonysággal. Ez kevés, hiába volt ő védekezésben hasznos (több posztot is képes egyszer levédeni, mivel magas, és atletikus), nem fér bele, hogy ennyit hibázik. Többet vett el támadás hatékonyságából, mint amit védekezésben hozott.

Gordon olyan játékosokat tudott limitálni védőként, mint Doncic vagy Harden. Hiába a számok mást mutatnak, egyszerűen olyan szinten hatékony védő (nagyobbakkal szemben atletikusságát használja, kicsikkel szemben fizikális fölényét), hogy nem kéne perclimiten tartani. Az látszik, hogy Malonék visszavettek a dobásaiból (most már 8-at átlagolt meccsenként), így növekedett a hatékonyság is (52,8%), megmutatkozik a fejlődés nála. A gond az szerintem, hogy ez a Denver rendkívül "magas", ami az alacsonyszerkezetes ligában hátrány. Oké, hogy lehet klasszikus SF-ként használni Gordont, de nem túl gyakori már az ennyire "klasszikus" csapat (irányító, aki tényleg passzol). Meglátjuk, mert amúgy a PO első körében valószínűleg a Lakerst kapják, ami jó fit lehet számukra. Davis - Powell, Drummond - Jokic és James - Gordon csata lehet. Mintha egy régi rájátszást néznénk, olyan lesz. Gordon jól védekezett már LeBronon is, szóval izgalmas lesz. Az is benne van, hogy Malone fokozatosan akarja őt felépíteni, pont a PO-ra.

A csapat kapcsán javítom magam, azt hittem Murray kiesése miatt összeomlanak, de Jokic, elképesztő. Ez így sima MVP-cím, nem kell ehhez top3-ban végezni, mert kiváló szezont hoz és igazi vezér.

*Mikor Twitter képet próbáltam berakni a hozzászólásba, mindig óriási volt, aztán láttam, hogy a link végi medium kifejezést kell átírni small-ra, így a Twitter kép is összemegy (nem teljesen, de azért látszik a különbség). Ma is tanultam valamit. Mondjuk aki tudja, hogyan lehetne még kisebb, ne tartsa magában.  ;D

Idézetet írta: Pozzato Dátum április 29, 2021, 15:38:48
Tényleg elképesztő volt, annyira egyben van ez a csapat. Ahogyan írtad is, nem volt két kezdő, de nem jöttek zavarba. Abban bízom, hogy nem fogynak el, ha kell, akkor majd tudnak váltani a PO-ban is. Örülnék minimum egy konferenciában elért döntőjüknek... Múltkor nézegettem róluk videókat, rengeteget fejlődtek az elmúlt években, Gobert is zseniális.*

Nagyon jó ez a grafikon!!!
És örülök, hogy szóba jött Gobert, mert bár nagyon ritkán szoktunk beszélni róla, ő valóban zseniális, és emellett egy hallatlanul szimpatikus játékos is. Semmi sztárallűr, semmi magamutogatás, egyszerűen csak mérkőzésről mérkőzésre teszi a dolgát. Védekezésben tökéletesen kihasználja a magasságát (ez látszik a lepattanókban és a blokkokban), támadásban pedig mindig tudja, hogy mikor kell dobni és mikor nem. Soha nem a statisztikákra játszik. Egy hihetetlenül alázatos játékos.

Amit Gordonról írtál, az nagyon érdekes volt, bár Malone szavai nekem kicsit értelmezhetetlenek. Mikor Denverbe hozták, akkor valószínűleg nem az volt a terv vele, hogy Murrayt, Jokicot vagy Portert lepipálva ő legyen a csapat első számú pontgyárosa, hanem sokkal inkább a védekezést akarták megerősíteni vele. Az már csak hab a tortán, hogy emellett 44%-os hatékonysággal dob (kíváncsi lennék egy-két 25-30 pontos sztárjátékos hatékonysági mutatójára, de valami azt súgja, hogy közülük is néhányan éppen csak verdesik az 50%-ot – és itt most nem a centerekre gondolok). De mindegy, fogadjuk el, hogy így van. Ettől még a 20-22 perces meccsenkénti játékidők érthetetlenek (bár ma hajnalban ez 29 percre ugrott). Ha limitálni akarja a dobásait, azt megteheti úgy is, hogy ő is megkapja a maga 35-36 perceit, mint a többi kezdő. Pláne akkor, amikor ennyi sérültjük van.
De ez csak magánvélemény.

Ami pedig a Denver összteljesítményét illeti, várjuk ki a végét, hogy mi lesz. Ami tavaly "Jokic és Murray" volt, az most a sok hiányzó miatt "Jokic és Porter". 35-40 perceket játszanak, elviszik a csapat dobásainak majdnem a felét (ma hajnalban 85-ből 41-et ők emeltek rá), de ők sem gépek. Kismilliószor elmondtam már, hogy nagyon szurkolok nekik, de akárhogy is nézem a tabellát, nem nagyon látok olyan nyugati playoff csapatot, akik ellen egy párharcban ki merném jelenteni, hogy a Denver az esélyes. Mármint Murray és Barton nélkül.

Idézetet írta: HT Dátum április 29, 2021, 17:39:10
Amit Gordonról írtál, az nagyon érdekes volt, bár Malone szavai nekem kicsit értelmezhetetlenek. Mikor Denverbe hozták, akkor valószínűleg nem az volt a terv vele, hogy Murrayt, Jokicot vagy Portert lepipálva ő legyen a csapat első számú pontgyárosa, hanem sokkal inkább a védekezést akarták megerősíteni vele. Az már csak hab a tortán, hogy emellett 44%-os hatékonysággal dob (kíváncsi lennék egy-két 25-30 pontos sztárjátékos hatékonysági mutatójára, de valami azt súgja, hogy közülük is néhányan éppen csak verdesik az 50%-ot – és itt most nem a centerekre gondolok). De mindegy, fogadjuk el, hogy így van. Ettől még a 20-22 perces meccsenkénti játékidők érthetetlenek (bár ma hajnalban ez 29 percre ugrott). Ha limitálni akarja a dobásait, azt megteheti úgy is, hogy ő is megkapja a maga 35-36 perceit, mint a többi kezdő. Pláne akkor, amikor ennyi sérültjük van.
De ez csak magánvélemény.

Ami pedig a Denver összteljesítményét illeti, várjuk ki a végét, hogy mi lesz. Ami tavaly "Jokic és Murray" volt, az most a sok hiányzó miatt "Jokic és Porter". 35-40 perceket játszanak, elviszik a csapat dobásainak majdnem a felét (ma hajnalban 85-ből 41-et ők emeltek rá), de ők sem gépek. Kismilliószor elmondtam már, hogy nagyon szurkolok nekik, de akárhogy is nézem a tabellát, nem nagyon látok olyan nyugati playoff csapatot, akik ellen egy párharcban ki merném jelenteni, hogy a Denver az esélyes. Mármint Murray és Barton nélkül.

Malone-nak vannak érdekes húzásai.  ;D A magasok közül szerintem alig volt ennyire gyenge hatékonyságú játékos, aki minimum 18-20 pontot átlagolt. Általában ilyen 47% felett szoktak, hátvédeknél szokott lenni rendkívül alacsony, akik sokat dobnak (Lillard, Westbrook, Trae Young), mert túlvállalják magukat. Ebből a szempontból érthető, hogy bújtatják támadásban. Mondjuk megtanult dobni, szóval harmadik opciónak tökéletes szerintem.

Houston Rocketsnél tudnak élni, sztriptízbárban hangolódnak a meccsekre

James Harden és Kevin Porter Jr. az élő példa, hogy kell egy kis lazítás, ha utána jól akarsz játszani.  Olvasd tovább


Luka Doncic és a Dallas Mavericks
Amikor összeáll minden a Mavsnél, akkor elgondolkodom, mire lenne képes Doncic egy komolyabb csapatban? Ahol a másik franchise player egészséges (nem kell minden harmadik meccse után pihennie egy hónapot), ahol van egy elit harmadik opció támadásban, ahol a kiegészítők mind-mind minőségi és rutinos játékos. A szlovén ma úgy osztott ki 20 gólpasszt, hogy ez simán lehetne amúgy az átlaga is meccsenként. Ehhez viszont mindig úgy kéne dobnia a többieknek, mint ma. Az open triplák megvannak, annyira jól megtalálja őket, de ezeket be is kell dobni.

Elképzelve, hogy mire menne a Milwaukee mondjuk Giannis helyett Donciccsal... Esélye sem lenne az ellenfeleknek, de hasonlóan gondolkodom még pár csapatról, ami instant bajnok lenne, ha elcserélnék legjobbjukat a szlovénra. Érdemes megnézni az utolsó 1 percet a meccsből. Egálnál bevállalja az 1v1-et Westbrook ellen, akin látszódik: rohadtul fél Doncictól. Nézeget hátra, hogy segítsetek már haversrácok, nem tudom megoldani, majd inkább vált is, rögtön kihátrál a szituációból, pedig ilyenkor kettőzni kéne a szlovén. A hibája által hagy egy óriási területet Doncicnak, aki bele is áll a középtávoliba (122-122). Újból előny a Washingtonnál, majd megint Doncic hozza fel a lasztit. Megint Westbrook egy az egy, de Westy megint mit csinál? Nézeget hátra, hogy segítsetek már... Megint jön a rossz váltás, majd Doncicra megint ki kell lépnie egy másik Washington játékosnak Westbrook hibájából, kapja az open triplát a csapattárs (125-124). Mindig maradt 8-10 másodperce Russelléknek, elrontják a hármast, de lecsorog a labda a gyűrűről, de még van 1 másodperc, mit csinál ilyenkor egy átlagos játékos? Lepattanó, aztán beütik rajta a faultot. Doncic? Kipöcköli hátra a semmibe, mert azzal letelik a támadóidő és vége a meccsnek. Nem kell büntetőkkel kockáztatni egy pontos előnyben, mert még mindig lenne 1 másodperce majd a Washingtonnak egy triplára, így viszont nyertek.

Ez a Dallas ott van a kőkemény Nyugaton a biztos PO-ban... Ha kivennénk a szlovént, Curry nélküli GSW-nél is rosszabb lenne a Dallas. Curry remeklésével éppen csak a 9-10. helyen van a GSW.... Tudom, fantasztikusan játszik, de Doncic mindenkihez képest egészen más liga. A szezon elején szidtam, hogy megint a triplák, sokat vállal, rosszul választja meg a dobásait, de csak idő kellett neki, míg felvette a tempót. Általában nála úgy van, hogy szezon elején már prime forma (ezt szokta meg Európában), majd utána azt ott tartani tudta, de az NBA-ben más világ van. Ezért van az, hogy szezon felénél leereszt, kell neki idő, míg újból felpörög. Első évben nem volt meg a PO, nem tudták meg az ellenfeleket, mire képes. Tavaly egyedül felvette a versenyt a Clippersszel a rájátszásban. Idén gyengén kezdett, meglátjuk, mennyi energia marad a rájátszásra. Az is lehet, hogy semmi energia és instant 0-4-gyel esnek ki, mert a realitás továbbra is ez (egy ilyen csapattól...).
https://www.youtube.com/watch?v=qpMgQyaGJ9k

Idézetet írta: Pozzato Dátum május 02, 2021, 11:00:15
Luka Doncic és a Dallas Mavericks
Amikor összeáll minden a Mavsnél, akkor elgondolkodom, mire lenne képes Doncic egy komolyabb csapatban? Ahol a másik franchise player egészséges (nem kell minden harmadik meccse után pihennie egy hónapot), ahol van egy elit harmadik opció támadásban, ahol a kiegészítők mind-mind minőségi és rutinos játékos. A szlovén ma úgy osztott ki 20 gólpasszt, hogy ez simán lehetne amúgy az átlaga is meccsenként. Ehhez viszont mindig úgy kéne dobnia a többieknek, mint ma. Az open triplák megvannak, annyira jól megtalálja őket, de ezeket be is kell dobni.

Elképzelve, hogy mire menne a Milwaukee mondjuk Giannis helyett Donciccsal... Esélye sem lenne az ellenfeleknek, de hasonlóan gondolkodom még pár csapatról, ami instant bajnok lenne, ha elcserélnék legjobbjukat a szlovénra. Érdemes megnézni az utolsó 1 percet a meccsből. Egálnál bevállalja az 1v1-et Westbrook ellen, akin látszódik: rohadtul fél Doncictól. Nézeget hátra, hogy segítsetek már haversrácok, nem tudom megoldani, majd inkább vált is, rögtön kihátrál a szituációból, pedig ilyenkor kettőzni kéne a szlovén. A hibája által hagy egy óriási területet Doncicnak, aki bele is áll a középtávoliba (122-122). Újból előny a Washingtonnál, majd megint Doncic hozza fel a lasztit. Megint Westbrook egy az egy, de Westy megint mit csinál? Nézeget hátra, hogy segítsetek már... Megint jön a rossz váltás, majd Doncicra megint ki kell lépnie egy másik Washington játékosnak Westbrook hibájából, kapja az open triplát a csapattárs (125-124). Mindig maradt 8-10 másodperce Russelléknek, elrontják a hármast, de lecsorog a labda a gyűrűről, de még van 1 másodperc, mit csinál ilyenkor egy átlagos játékos? Lepattanó, aztán beütik rajta a faultot. Doncic? Kipöcköli hátra a semmibe, mert azzal letelik a támadóidő és vége a meccsnek. Nem kell büntetőkkel kockáztatni egy pontos előnyben, mert még mindig lenne 1 másodperce majd a Washingtonnak egy triplára, így viszont nyertek.

Ez a Dallas ott van a kőkemény Nyugaton a biztos PO-ban... Ha kivennénk a szlovént, Curry nélküli GSW-nél is rosszabb lenne a Dallas. Curry remeklésével éppen csak a 9-10. helyen van a GSW.... Tudom, fantasztikusan játszik, de Doncic mindenkihez képest egészen más liga. A szezon elején szidtam, hogy megint a triplák, sokat vállal, rosszul választja meg a dobásait, de csak idő kellett neki, míg felvette a tempót. Általában nála úgy van, hogy szezon elején már prime forma (ezt szokta meg Európában), majd utána azt ott tartani tudta, de az NBA-ben más világ van. Ezért van az, hogy szezon felénél leereszt, kell neki idő, míg újból felpörög. Első évben nem volt meg a PO, nem tudták meg az ellenfeleket, mire képes. Tavaly egyedül felvette a versenyt a Clippersszel a rájátszásban. Idén gyengén kezdett, meglátjuk, mennyi energia marad a rájátszásra. Az is lehet, hogy semmi energia és instant 0-4-gyel esnek ki, mert a realitás továbbra is ez (egy ilyen csapattól...).

Doncic egy olyan játékos, aki nem hiszem, hogy az én külön méltatásomra szorulna. Ha az NBA-ben (a világ legerősebb bajnokságában) a szezon előtt őt tartják a szakértők az egyik legesélyesebbnek az "alapszakasz legjobbja" címre (és egészen a bajnokság végéig ott is marad a top3-ban), akkor azt hiszem, hogy ez mindent elmond róla.
Vele kapcsolatban is ott tartunk már lassan, hogy ha dob 30 pontot és leszed mellé 10-12 lepattanót, a kutyának se tűnik fel (ami egyébként szintén csak a legnagyobbakra jellemző), viszont ez a 20 assziszt engem egy kicsit meglepett.

Jokicot szoktam nézni a Denver meccseken, és nála például azt látom, hogy vagy sokat dob, vagy sokat passzol. Volt olyan, hogy az első félidőben már csak a pontok hiányoztak a tripla-duplához, mert úgy döntött, hogy azon a napon inkább osztogat csak (szó szerint még a ziccerből is kiadta hármasra). Visszatérve Doncicra, ezért is tartom nagyon komoly mutatónak azt, amikor valaki 30 pont feletti teljesítmény mellett még 20 asszisztot is le tud tenni az asztalra. Ez nagyon ritka. Talán Hardennél láttam idén egyszer hasonlót (bár biztos volt több is, de valószínűleg egy kézen meg lehetne számolni, hogy mennyi).

Viszont ha már szóba jött a ma hajnali Dallas - Washington mérkőzés, akkor azt meg kell jegyeznem, hogy bármennyire is szép volt Doncic és a Dallas teljesítménye, én meglepetésgyőzelmet fogadtam a WAS részéről, úgyhogy számomra ez az egypontos hazai siker szívszaggató volt.   :)

  :ok: WESTBROOK = MVP  :ok: