A végére sajnos nagyon elfogyott a Dallas. Pedig egy kiváló első félidőt láthattunk tőlük.
Doncicról már kismilliószor zengtünk ódát, és ezúttal is fantasztikusan játszott, főleg az első félidőben. 19 pont az első negyedben (!!!), félidőben pedig már 29-nél járt. És igazából a többiek sem játszottak addig rosszul (Porzingisnek, Finney-Smithnek és Marjanovicnak is voltak szép megmozdulásai), de összességében igazából az volt a Dallas pechje, hogy ma nagyon jól dobtak a hazaiak. Leonard úgy játszott, ahogy egy vezérnek kell, és a kiegészítő emberek is nagyon jó napot fogtak ki (Marcus Morris, Mann, Jackson vagy éppen Batum).
Bár csak 7 ponttal nyerték a hazaiak a harmadik negyedet, de ekkor ment el sajnos ez a meccs a Dallasnak. Ebben a 12 percben nagyon sok támadó lepattanót szedett a Clippers (volt olyan támadás, hogy hármat is), és ez megbosszulta magát.
Sokszor beszéltünk már erről – de újra és újra szembesülünk vele –, hogy nagyon kellene ebbe a csapatba egy jó bedobó Doncic mellé, mert egyedül ebben a ligában nem lehet megváltani a világot. Már az is csodaszámba megy, hogy egymaga idáig eljutotta a Dallast. Ha lenne Doncic mellett egy Donovan Mitchell vagy egy Jamal Murray-szintű játékos (csak hogy ne mindig LaVine-nel példálózzunk), akkor simán lesöpörték volna 4-1-gyel ezt a Clipperst, és még a főcsoportdöntő is reális elvárás lenne tőlük. Sajnos olyan játékosok játszanak jelenleg a szlovén mellett, akik nem képesek folyamatosan jó teljesítményt nyújtani. Nem akarom megbántani Hardawayt, de ha egy csapatnál ő számít a második legjobb játékosnak, akkor már önmagában az is csoda, hogy egyáltalán rájátszásba tudtak jutni. Nem nagyon tudnék mondani a jelenlegi NBA-ben még egy olyan játékost (Doncicon kívül), aki ezzel a kerettel ilyen teljesítményt ért volna el. Kár, hogy csak "alapszakasz MVP"-t és "döntő MVP"-t választanak, mert ha lenne olyan, hogy "rájátszás MVP", akkor azt senki nem tudná elvenni Lukától.
Nem tudom, hogy jövőre milyen változások lesznek a Dallasnál, de azt a vak is látja, hogy ezzel a kerettel ez a maximum, amit el lehet érni. És ami a legszomorúbb tény, hogy Doncicon kívül egyetlen olyan játékos sincs, akinek a távozásával gyengülnének. Több olyan csapat is van a ligában (Utah, Brooklyn stb.), ahol még a kispadon is jobb játékosok ülnek, mint a Mavericks kezdőjében szinte bárki.
Végül egy utolsó szó Doncicról. Aki látta a mérkőzés végét, az láthatta, hogy már most, 22 évesen akkora respektje van, hogy a győztes Clippers játékosai a lefújást követően sorra mentek oda hozzá gratulálni, pacsizni és váltani vele egy-két szót. Azt gondolom, hogy ez minden statisztikánál többet mond.