sportlegendák

Előző téma - Következő téma

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában


olvasol, vagy csak görgetsz és görgetsz? :D

olvasok
6 (60%)
görgetek
0 (0%)
görgetve olvasok..
4 (40%)

Összes szavazó: 10

Szavazás lezárva: július 29, 2011, 22:25:04

június 23, 2011, 16:42:22, manyman

Michael Jeffrey Jordan

Gyerekkora

"Michael szülei, James és Deloris New York szociálisan igencsak elmaradott negyedében, Brooklynban laktak. Felismerték, hogy ez a környezet nem alkalmas gyermekeik számára, hogy tartalmas életet élhessenek, így Michael 7 éves korában az észak-karolinai Wilmingtonba költöztek. Itt James egy elektronikai üzemben, Deloris pedig egy bankban dolgozott.
Michael bátyja, az ifjabb James katonának állt, míg ő a sportban látta a kitörési lehetőséget. Próbálkozott az amerikai futballal és a baseballal is, mielőtt még a gyűrűk lenyűgözték volna.
A helyi Emsley A. Laney Gimnáziumban kezdte bontogatni szárnyait, de az első két évében kevés sikerrel. Hiába volt labdabiztos, technikás, nem volt elég magas. Második nyarán hirtelen nőtt 10 centimétert, így harmadik évében már nem lehetett kihagyni a csapatból. Utolsó évében beválasztották a legjobb középiskolások csapatába, ezt 29 pontos, 11 lepattanós és 10 gólpasszos átlagával érdemelte ki. Ez az eredmény jó ajánlólevél volt a későbbiekre nézve, több egyetemi játékosmegfigyelő figyelmét is felkeltette.

Egyetemi évek

"Az 1984-es drafton[11] a harmadik választott lett, a Houston Hakeem Olajuwont, a Portland Sam Bowie-t részesítette előnyben vele szemben. A Chicago képviselője, Rod Thorn alig hitt a szemének, hogy ekkora kincset hagytak meg nekik.
Az eredmények rögtön igazolták az elvárásokat, az addig a liga egyik leggyengébb csapatának számító Bulls kapásból bejutott a rájátszásba[12] ahol a Milwaukee első körben kiverte őket. Michael 28,2 pontos átlagával elnyerte az Év újonca címet és az NBA All Star-csapatába is beválasztották.
Már az első hónapban óriási rajongás vette körül, a Sports Illustrated magazin a címlapjára tette, azzal a felirattal, hogy ,,Egy csillag született" (A Star Is Born). Ez a rajongás több öregebb játékosnak szúrta a szemét, ennek volt köszönhető az incidens, amikor a már említett All Star-meccsen csapattársai ,,bojkottálták", nem adtak neki labdát, még a legegyértelműbb helyzetekben sem. Michael ezért ,,nemes bosszút" állt: február 12-én az egyik őt kiközősítő játékos, Isiah Thomas által vezetett Detroitnak újoncrekordot jelentő 49 pontot dobott.
Első évét végeredményben csapata legponterősebb (28,2 pont), legjobban lepattanózó (6,5 lepattanó), legtöbb gólpasszt adó (5,9 assziszt[13]) és legtöbb labdát szerző játékosaként zárta.


Út a csúcsig

"Második szezonját meghatározta az idényeleji lábtörése, ami miatt a 82-ből csak 16 meccsen tudott játszani. Csapata nélküle is kiverekedte a playoffba[14] jutást, ahol is a Boston Celtics várt rájuk. Sérüléséből felépülve ekkor már csapata segítségére tudott lenni, a kétszeres hosszabbításba torkolló második összecsapáson ma is rekordnak számító 63 pontot dobott.[10] Ez kevés volt a sokkal jobb játékerőt képviselő ellenfél ellen, 3-0-s söpréssel[15] a massachusettsi gárda ment tovább. Larry Bird, az ellenfél csapatkapitánya így nyilatkozott Jordanről a mérkőzés után: ,,Az Úristen Michael Jordan képében testesült meg." [16]
Az 1986–87-es szezon még mindig csak egyéni sikereket hozott, 37,1-es átlagával megszerezte első pontkirályi címét, Wilt Chamberlain óta elsőként lépve át az egy idényben dobott 3000 összpontos álomhatárt, és 8 mérkőzésen szerzett 50 vagy több pontot.[10] Az MVP-címet[17] azonban a Lakersnél játszó Magic Johnson elvitte előle. Csapatával újra bejutott a rájátszásba, és újra az egy évvel korábbi történet adta elő magát, a Celtics 3–0-val kisöpörte őket.
Felismervén, hogy egy emberrel nem lehet maradandó eredményt elérni, a csapat főnökei agilis fiatal tehetségeket hoztak a gárdába 1987-ben Scottie Pippen és Horace Grant személyében. Ők segíthettek levenni a terhet Jordan válláról, aki ebben az évben újra gólkirály lett 32,5 pontos átlagával, és végre megkapta a megérdemelt MVP-címet[17] is.
Beválasztották az Év védekező csapatába és egyénileg is a legjobb védekező játékosnak választoták 1,6-es blokk- és 3,16-os labdaszerzésátlagának köszönhetően. Ebben az évben lett először az All Star-hétvége[9] legértékesebb játékosa, és megnyerte a zsákolóbajnokságot is.
A csapatnak most már több babér termett, végre túljutottak a rájátszás első körén, ahol a Cleveland csapatát búcsúztatták 3–2-es összesítéssel, vagyis a lehető legszorosabb eredménnyel. Olyannyira szoros volt ez a párharc, hogy a döntő mérkőzésen, mint már addig sokszor és azután is számtalanszor, Jordan utolsó másodpercekbeli kosarával nyert a Bulls. A második körben az Isiah Thomas vezette detroiti ,,rosszfiúk"[18] jelentették a legyőzhetetlen akadályt, szintén ötmeccses öldöklő küzdelemben.
A következő, 1988-89-es szezonban Jordan újra gólkirály lett 35 pontos átlaggal, és az Év védekező ötösébe is beválasztották. Az ezévi All Star-hétvége[9] sokaknak nem a ,,nagymeccs" miatt emlékezetes, hanem Jordan és Dominique Wilkins csatája miatt a zsákolóbajnokság döntőjében. Michael ekkor mutatta be a legendássá vált büntetővonalról zsákolást, amivel újra megnyerte a versenyt.[19]
A playoffban sem a New York Knicks, sem a Cleveland nem volt méltó ellenfele a Bullsnak. Először történetük során bejutottak a főcsoportdöntőbe, ahol újra a Detroit Pistonssal találkoztak. Az ő taktikájuk külön figyelmet fordított Jordan semlegesítésére, ha hozzá került a labda, egyszerre két-három ember ugrott rá. A ,,Jordan Rules"-nek nevezett stratégia meghozta eredményét, újra a Detroit lett a párharc győztese.
Az 1989–90-es szezonban a segédedzőből menedzserré léptették elő Phil Jacksont, akinek a vezetésével tökéletesebbé vált a csapatjáték. Ő vezette be a Bullsnál az ún. ,,háromszög támadást".[10] Jordan újra gólkirály lett, 33,6-es átlaggal, és újra beválasztoták az év védekező ötösébe is. A csapat ismét a konferenciadöntőig menetelt a Milwaukeet és a Philadelphia 76erst földbe döngölve, és ott szoros küzdelemben, immár sorozatban harmadszor, a Detroit verte ki őket a további küzdelmekből.


Az első Bulls-korszak

"Az 1990-91-es szezonban végre megtört az átok, az alapszakasz MVP-ként másodszor tündöklő Jordan (31,5 pontos, 6 lepattanós és 5,5 gólpasszos átlaggal) vezetésével csapata 61 győzelmet aratva simán bekerült a rájátszásba. Ráadásul újra helyet kapott az Év védekező ötösében is. Ekkor már Scottie Pippen is All Star szinten játszott. Az első két körben a Philadelphiát és a New Yorkot legyőzve jutottak be a keleti konferencia döntőjébe. Ott az ősi rivális Detroit várt rájuk.
Újra a ,,Jordan Rules" védekezési stratégiát alkalmazták, de tanulva az előző év hibájából most a lekettőző[20] Detroitot gyors passzokkal szétzilálták. Egy sportszerűtlen jelenetnek is tanúi lehettek a nézők az utolsó mérkőzésen, Isiah Thomas vezetésével a rendes játékidő vége előtt levonultak a pályáról a detroiti játékosok, feladva a csatát, csak hogy ne kelljen kezet nyújtani az őket legyőzőknek. A begyűjtött négy győzelem azt jelentette, hogy története során először a ,,szeles város" csapata bejutott az NBA nagydöntőjébe, ahol a Magic Johnson és James Worthy fémjelezte Los Angeles Lakerst kellett legyőzniük.
Meglepően simának mondható eredménnyel, 4-1-es Bulls győzelemmel zárult a döntő, így Michael megszerezte élete első bajnoki címét. Ebben a párharcban is órási szerepet vállalt, miután ezentúl mindig, mikor bajnokok lettek, megválasztották a Döntő játékosának. A döntő második meccsén egy óriási mozdulatsorral (egyik kezéből másikva átvéve a labdát) megakadályozta, hogy Sam Perkins blokkolja, ezzel újra beírva magát a sportág történetébe, hiszen 2000-ben az ESPY sportlap az évtized jelenetének választotta.
A rájátszásban 15 győzelem mellett csak 2 vereséget szenvedtek el. Megkezdődött az első Bulls-éra.
1991-92-ben újabb csapatrekordot jelentő eredménnyel, 67-15-ös győzelem-vereség mutatóval zárták az alapszakaszt. Jordan újra alapszakasz MVP (30,1/6,4/6,1) díjjal gazdagodott és újra beválasztották az év védekező ötösébe is. A döntőben a Clyde Drexler vezette Portland Trailblazerst győzték le, így begyűjtve második bajnoki aranygyűrűjüket. A döntő előtt a média nagy felhajtást csapott a két vezéregyéniség körül, próbálták felébreszteni a 80-as évek nagy Magic Jonhson-Larry Bird rivalizálást. A döntő első mérkőzésén Michael újra emlékezeteset nyújtott, ma is rekordnak számító 35 pontot dobott az első félidőben úgy, hogy közülük 18 pontot hárompontos dobást követően. Miután a hatodik hárompontos is talált, Jordan leült a pálya szélére, és mélán bámult maga elé. Marv Albert, a mérkőzés kommentátora később úgy nyilatkozott, Michael ekkor ezt mondta maga elé: ,,Nem hiszem el, hogy ezt csinálom."[21]
1992-93 Újabb nagyszerű teljesítménnyel rukkolt elő az alapszakaszban (32,6/6,7/5,5), de barátja, Charles Barkley ezúttal elnyerte előle az MVP címet.
Sima út vezetett a nagydöntőig, ahol épp a Barkleyval felálló Phoenix Suns állt csapata és a serleg közt. Lemásolva a múlt évi Portland elleni eredményt, 4:2-es összesítéssel sorozatban harmadszor nyerték el a bajnoki címet, megismételve a 60-as évek legendás Boston Celtics-ének produkcióját, elérve az ún. ,,three-peat"-et. Habár az utolsó meccs döntő momentumai nem Michaelhoz kötődnek, mégis az ő 55 pontja képezte alapját a Bulls győzelmének.
1992 nyarán zajlott a Barcelonai olimpia, amin ő is részt vett. A ,,Dream Team" néven elhíresült amerikai válogatott a profi ligában edződött játékosokból állt, és a világon egy csapat sem tudta velük szemben eséllyel felvenni a versenyt, így Michael második olimpiai aranyérmét nyerte.
Ezidáig 7 gólkirályi címet nyert, háromszoros bajnoknak és MVP-nek mondhatta magát. Mondhatni, elért mindent, amit kosárlabdázó elérhet. Talán emiatt, talán a média támadásai, talán a szerencsejáték szenvedélyéből származó családi gondjai miatt megcsömörlött a kosárlabdától. ,,Nagyon szégyellem magam emiatt, egyike azoknak a dolgoknak, amiket rettenetesen bánok. A tükörbe nézve azt kell mondanom magamban, hülye voltam." – nyilatkozta később a hazárdírozásairól.
Ráadásként két tinédzser megölte az apját, miközben megpróbálták ellopni a kocsiját.
Így 1993 őszén ezekkel a szavakkal bejelentette a visszavonulását: ,,Elértem a karrierem csúcsát. Úgy érzem, már semmi mást nem tudok bizonyítani


A második Bulls-korszak

A kiesés után újult erővel vetette bele magát az alapozásba, új célként meg akarta mutatni a világnak, hogy még nem felejtett el kosárlabdázni. Ettől a szezontól újra a 23-as mezszámot viselte.[10][23] A bizonyítási vágy a maximális teljesítményt hozta ki belőle és a csapatból is: az 1995-96-os szezont ma megdönthetetlennek tűnő 72 győzelemmel zárták. A régi bajnokcsapatból már csak Scottie Pippen maradt hírmondónak, nagy húzásnak számított viszont Dennis Rodman leigazolása, aki a védekezésben tudott igazán sokat hozzátenni a játékhoz. Michael újabb gólkirályi és MVP címet szerzett a gyűjteményébe. Bill Wenington mesélte erről az időszakról:
,,   Michael tudta, mire képes, derűs volt, jól érezte magát. Egy alkalommal Vancouverben játszottunk. A negyedik negyedben ellenfelünk tizenkét ponttal vezetett, amikor Michael visszatért a pályára. Az órára nézett, és azt mondta, ennyi idő elég lesz arra, hogy megfordítsuk az állást. Az utolsó hat percben tizennyolc pontot szerzett. Fantasztikus pali.   "
– [26]
A rájátszásban sem sikerült megszorítani a csapatot, a főcsoportdöntőben nemes bosszút álltak az Orlandón, 4-0-val söpörték ki őket. A fináléban pedig a Seattle Supersonicsnak kellett meghajolnia (4-2). Az egész rájátszást nézve 15-3-as győzelem-vereség arányt hoztak, vagyis a nagydöntőben elszenvedett két vereségen kívül csak egyszer sikerült őket kétvállra fektetni. Ebben az évben Jordan-nek olyan dolgot is sikerült elérnie, amit játékos az 1969-70-es szezon óta nem tudott végrehajtani. Willis Reed után a második játékos lett, aki egy szezonban nyerte el az alapszakasz, a döntő és az All Star meccs legjobb játékosának járó díjat is.[23] Paul Westphal, a neves tréner a nyilatkozta sokoldalúságáról:
,,   Talán még Michael sem tudná megállítani Michaelt, ő a legjobb irányító, a legjobb dobóhátvéd, a legmegállíthatatlanabb bedobó és erőcsatár. Még a liga öt legjobb centere közé is besorolnám.   "

Az 1996-97-es szezonban 69-13-as mutatóval repítették magukat a rájátszásba. Új ellenfél tűnt fel a színen, a John Stocktont és az azévi MVP-t, Karl Malone-t is a soraiban tudó Utah Jazz. A nagydöntő végül hat meccsen dőlt el, 4-2-es Bulls sikert hozva. Jordan két meccsen is az utolsó percekben hozta az eredményt csapata számára. Az első meccsen egy, a dudaszó pillanatában elengedett középtávoli dobással szerezte meg a győzelmet. Az ötödik meccs, mikor a párharc 2-2-es döntetlennel állt, a ,,flu-game" {,,influenzás-játék"} néven vált ismertté.
Ekkor Michael gyomorbántalmakkal és magas lázzal küszködve dobott 38 pontot, és az eredményről döntő hárompontos kosár is az ő nevéhez fűződik. A mérkőzésről ő maga nyilatkozott így:


,,   Minden az akarat és önuralom kérdése. Ilyenkor ki kell menned, és megtenned, amit tenni tudsz. A többieknek is számít, hogy mindennek ellenére játszom.


1997-98-ban 62-20-as alapszakasz után megismétlődött a Jazz elleni csata. A négy győzelemig tartó párharcban 3-2-re vezetett a Chicago, mikor a pályaválasztói jog visszaszállt a utahi alakulatra. Ezt maximálisan kihasználva három ponttal vezettek az utolsó perc elején. Phil Jackson időt kért, majd Michael egy ziccerrel 1 pontosra olvasztotta az előnyüket. Ami most következett, az az NBA történetének egyik legizgalmasabb jelenetsorává vált:
A Jazz hozta fel a labdát, a legbiztosabb helyet keresve, ahol a labda lehet, így Karl Malone-nak passzolták a játékszert. Ő kizárta Dennis Rodmant, és, mikor már a kosárra fordult volna, megérkezett a háta mögül Jordan, és elcsente a kezéből a labdát. Nem siette el az akciót, lassan fölvitte a labdát, a szemét végig a visszaszámláló órán tartotta. Mikor már csak tíz másodperc volt hátra, jobbra kezdett cselezni, majd egy gyors mozdulattal a bal oldalra indult. Ma is vitáznak azon, hogy ekkor meglökte-e a rajta védekező Byron Russellt, aki elvesztette az egyensúlyát, így a dobásra szabad helyzet kínálkozott. Az értékesített kosár azt jelentette, hogy egy ponttal a Chicago nyerte meg a mérkőzést. Az ezen a meccsen elért 45 pontjával ismét vezéregyénisége volt a bajnokcsapatnak.
Másodszor nyertek sorozatban 3 döntőt, így a kosártörténelem legnagyobb csapatai közé emelkedtek.


Washingtonban

A következő idény, mint a ,,lock-out" miatti csonkaszezon vonult be az NBA történetébe. A játékosok képviselői és liga tulajdonosai nem tudtak egyezségre jutni a béreket illetően. Ez a légkör és a csapat széthullásának első jelei (Pippen idény közben elcserélését kérte, Rodman pedig, mint szabadügynök szeretett volna Los Angelesbe igazolni) arra késztették Jordant, hogy a csúcson hagyja abba, így másodszor is bejelentette visszavonulását ezekkel a szavakkal:


,,   99%, hogy végleg visszavonultam, habár még mindig ott van az az 1%   "


Ezután a családjának szentelhette idejét, és hódolhatott kedvenc kikapcsolódásának, a golfnak is.
A kosárlabdától azonban nem szakadt el teljesen, kis idő múlva a harmatgyenge Washington Wizards csapatánál általános igazgatói tisztséget vállalt.
Látván csapata vergődését a veteránok minimum fizetségéért újra játékosnak állt, kétéves szerződést kötött 2001 szeptemberében a fővárosiakkal. Az a furcsa helyzet állt így elő, hogy együtt játszott a saját maga által draftolt és a csapathoz hozott játékosokkal.
A fizetségét a Világkereskedelmi Központ ellen elkövetett terrortámadás áldozatainak megsegítésére létrehozott alapnak ajánlotta fel.
A 2001-02-es szezonban a sorozatos sérülések miatt csak 60 meccsen tudott pályára lépni, a legkevesebben, mióta 1985-ben eltörte a lábát. Legsúlyosabb a jobb térdének krónikus íngyulladása (tendinitis) volt, amit februárban meg is operáltak.[33] De még így is a csapata legjobbja volt pontban (22,9), gólpasszokban (5,2) és labdaszerzésben (1,42) is.
Utolsó szezonját már a negyvenedik éve után fejezte be. Átlagai egy hétköznapi játékos számára már csúcsteljesítménynek számítanának: 20 pontot, 6,1 lepattanót, 3,8 gólpasszt és 1,5 labdaszerzést jegyzett. 2003 februárjában az első NBA játékos lett, aki 40 év felett legalább 40 pontot szerzett egy meccsen. Ebben az idényben lépte át a 30 000 pontos álomhatárt is karrierje során.
A csapat Jordan két éve alatt nem jutott be a rájátszásba, de a nézők visszatértek az arénába, és Washingtonnak újra egy erős középcsapata lett.[34]
Ebben a szezonban, mikor már mindenki érezte, hogy ez már tényleg az utolsó éve lesz, az összes csarnokban kitörő örömmel fogadták, Miamiban visszavonultatták a mezét is. A nagy sikerei helyszínén, a chicagoi United Centerben hosszú percekig felállva tapsolt a közönség. Az idényfelező All Star gálán Vince Carter tisztelete jeléül lemondott a kezdő ötösben lévő helyéről Jordan számára, és a félidei showműsor is a karrierje legszebb pillanatait elevenítette fel. A legutolsó pályára lépésére Philadelphiában került sor április 16-án. Az utolsó negyedben már szinte végig a padon ült, mikor a közönség "Mike-ot akarjuk!" kiabálásának engedve edzője újra, utoljára becserélte. Még bedobott két szabaddobást, és az őt éltető rajongók sorfala között végleg levonult a pályáról.
Jordan 1993-ban így nyilatkozott:


,,   Pályafutásom során több mint kilencezer dobást elhibáztam, vesztettem csaknem háromszáz mérkőzésen. Huszonhatszor vétettem el a rám bízott, győzelemhez szükséges utolsó dobást. Újra és újra hibáztam az életemben. Ezért tudtam mindig előrelépni.   "


A játékospályafutás után

Miután visszavonult, a washingtoni csapat tulajdonosa, Abe Pollin nem számított többet a munkájára a szakmai stábban, rövid úton megvált tőle. Később Michael úgy nyilatkozott, ha tudta volna, hogy kirúgják, miután visszavonul, nem jött volna vissza játszani.
Újra rengeteg szabadidővel rendelkezett, jótékonysági golfversenyeken indult, motorozott, és visszaköltözött családjához Chicagóba.
2006-ban a legújabb NBA csapatban, a Charlotte Bobcatsben vásárolt tulajdonrészt, amivel a második legnagyobb részvényesük lett a tulajdonos, Robert L. Johnson mögött. 2010 februárjában már ő lett a részvények többségi tulajdonosa.
Felesége, Juanita, akivel 1989-ben kötöttek házasságot, 2002-ben benyújtotta a válókeresetet. Ezt hamarosan visszavonta. 2006-ban, most már közös elhatározással, újra bíróság elé álltak. A 17 évig tartó házasság lezárásaként közel 30 milliárd forintnyi (168 millió dollárnyi) összeggel lett gazdagabb Juanita, ezenkívül egy hét hektáros ingatlannal is Chicagóban. A döntés szerint három gyermekük, Jeffrey Michael, Marcus James és Jasmine felügyeleti joga is az asszonyé.
2005 októberében jelent meg első könyve Driven from Within címmel (ISBN 0-7432-8400-3). A kritikák szerint ez a könyv a Nike egy reklámkiadványa, ,,ugyanannnyi fotót tartalmaz a cipőkről ,mint magáról Jordanről".
A kötetetet Mark Vancil szerkesztette, és megszólal benne kilenc, Michaelhez közel álló személy is: köztük az édesanyja, a középiskolai edzője és az ügynöke is.
A szerződése, amit a Nike-val kötött, a mai napig érvényben van, az Air Jordan márkájú termékek még mindig töretlen népszerűségnek örvendenek.[42] Az eladásból befolyó összeg egy részét az utánpótlásnevelésre fordítják, többek között az észak-karolinai, a cincinnati, a Berkeley, a St. John's és a georgetowni egyetemeken.
Pályafutása során rengeteg terméket reklámozott, a teljesség igénye nélkül, üdítőitaloktól kezdve (Coca-Cola, Gatorade) elemeken át (Rayovac) autókig (Chevrolet).
Ezen reklámszerződéseinek egy része ma is él, belőlük akkora bevétellel bír, hogy még mindig szerepel a legjobban kereső sportolók ranglistáján.
A fizetéséből és a szponzori pénzekből több százmillió dolláros vagyonra tett szert. Reklámértékét jól mutatják a nevével fémjelzett kölni eladási adatai: a piacra dobást követő 2 hónapban 1,5 millió üveggel adtak el belőle.
Jordan saját bevallása szerint a pénzügyi sikereiben óriási szerepe volt ügynökének, David Falknak.
Évente megrendezik a Michael Jordan Senior Flight School névre keresztelt négynapos edzőtábort kosárlabdát szerető fiataloknak, amelynek fővédnöki tisztségét tölti be. A programban szerepel koktélparty, személyes találkozás vele, és természetesen edzések, 5-5 elleni meccsek és egyéb szabadidős programok. Az eseményt a las vegasi Mirage Hotelben rendezik meg, a részvételi díj 17 500 dollár.
2004 óta vesz részt csapata az Amerikai Motorsport Szövetség (American Motorcyclist Association) által rendezett professzionális versenyeken Team 23 Racing néven.[47]

,,   Túl sok időmet elveszi. Nagyon tisztelem azokat, akik csinálják. Amikor a Space Jam-et forgattuk, pár színésszel játszottunk barátságos meccseket. Beszéltem a Supermant megszemélyesítő Dean Cainnel, és nem akartam elhinni, amit meg kell csinálnia. Este 7 és 9 között velünk kosarazik, aztán visszamegy, és egész éjjel a műsoron dolgoznak. Reggel pedig mehet az edzőterembe egész nap súlyokat emelni, hogy beleférjen azokba a szűk ruhákba.
Nem tudnám csinálni. Ráadásul a színészet nagy része hajtás és várakozás. Vársz, amíg rendbe hozzák a fényeket, aztán, mire beleélnéd magad, hogy történik valami, újra csak várhatsz. Olyan, mintha folyamatosan elindítanának, megállítanának, elindítanának, megállítanának egy meccset. Túl sok időt vesz el... Nem tudnám csinálni.

"



Statisztikai rekordok

1990. március 28-án a Cleveland ellen szerezte a legtöbb pontját egy meccsen, szám szerint 69-et.
1986. április 20-án a Boston Celtics elleni kétszeres hosszabbítással végződő meccsen 63 pontot dobott, ami ma is playoff csúcs. Ráadásul ezen a meccsen állította be saját lepattanózási csúcsát is, 18-cal.
Csak ő és Wilt Chamberlain volt képes három egymást követő szezonban 3000 pont fölött teljesíteni.
Az 1987-88-as idényben elért 37,1 pontos átlagánál csak Wilt Chamberlain és Elgin Baylor tudott jobbat. Az egy idényben elért pontok számában is csak Wilt Chamberlain előzi meg.
A rájátszások tekintetében ő tartja a rekordot mind 33,4 pontos átlagával, mind 5987 pontjával.
Az alapszakaszban elért 30,1 pontos átlaga szintén rekord.
Ő és Wilt Chamberlain volt a legtöbbször, hétszer, egymás utáni években az alapszakasz gólkirálya. (1986-1993)
Egymás után 886 meccsen dobott legalább kétszámjegyű eredményt, ezzel tartva az NBA rekordját. Az előző rekordtartót, Kareem Abdul-Jabbart 1997. december 30-án előzte meg egy Minnesota Timberwolves elleni meccsen, amikor 33 pontot ért el.
1989. február hatodika és 1993. november ötödike közt 60 egymást követő rájátszás meccsen dobott legalább 20 pontot, ami NBA rekord.
A Phoenix elleni 1993-as döntőben elért 41 pontos átlaga a legmagasabb az NBA döntők történetében. Ebben a párharcban felállított egy másik rekordot is: 4 egymást követő meccsen dobott legalább 40 pontot a döntőben.
Ő dobta a legtöbb pontot egy félidőben (35) egy döntőbeli meccsen a Portland ellen, 1992 márciusában.
37 meccsen dobott legalább 50 pontot és 5-ön legalább hatvanat.
Egy Cleveland elleni 1990-es meccsen 24 mezőnygólt[60] ért el, ami Wilt Chamberlain-nel és John Havlicek-kel holtversenyben NBA rekord.
1992-ben a Portland ellen egy félidőn belül 6 hárompontost dobott. Ezt az eredményt rajta kívül még sokan elérték, de mindannyian rekordtartók.
Háromszor lett a szezon legjobb labdaszerzője (1988, 1990, 1993). Labdaszerzésben az örökranglistán a második helyet foglalja el.
1987-ben az első olyan játékos lett, aki az idényt legalább 200 labdaszerzéssel és 100 blokkal zárta.
Karrierje során 29-szer ért el ,,tripla-duplát".
Az All Star gálameccsek történetének legtöbb labdát szerző játékosa (35). A pontszerzők közt a harmadik 242-es mutatóval.
Ő szerezte az All Star meccsek első tripla-dupláját, 1997-ben Clevelandben. 14 pontja mellé 11 lepattanót szerzett és 11 gólpasszt adott.
A Bulls történetének legjobbja pontszerzésben, gólpassz adásban és labdaszerzésben is.


Díjak

1984-ben elnyerte a Rupp Throphy-t és Naismith Awardot, a legjobb egyetemi játékosnak járó díjakat.
1985-ben elnyerte az Év újonca címet.
1988-ban ő lett az Év védekező játékosa.
1991-ben a Sports Illustrated az Év sportolójának választotta.
10-szer lett az NBA gólkirálya, legtöbbször a liga történetében. (1987-1993; 1996-98)
5-ször lett az Év legértékesebb játékosa. (1988, 1991-92, 1996, 1998)
6-szor választották meg a döntő legértékesebb játékosának. A rangsorban következő Magic Johnsont 3-szor. (1991, 1992, 1993, 1996, 1997, 1998)
Hatszor a playoff legértékesebb játékosa. (1991, 1992, 1993, 1996, 1997, 1998)
Háromszor az All Star mérkőzés legértékesebb játékosa. (1988, 1996, 1998)
Tagja az NBA történetének 50 legjobb játékosának. (1997)
Az AP hírügynökség szerint a 20. század második, a ESPN tv csatorna szerint a legfontosabb sportolója.
Az év kezdőötösének tagja (1987-1993, 1996-1998)
Az Év védekező csapatának tagja (1987-1992, 1995-98)
14-szeres All Star kiválasztott (1987-1993, 1998 években a legtöbb szavazatot kapta).
2009-ben beválasztották a Hírességek Csarnokába (Hall Of Fame)


Csapatsikerek

2-szeres olimpiai bajnok (1984, 1992)
6-szoros NBA bajnok (1991-93, 1996-98)



Jacobus Franciscus ,,Jim" Thorpe


Családja és gyermekkora

"Thorpe születéséről, teljes nevéről és származásáról különféle információk terjedtek el. Biztosan tudjuk, hogy indián rezervátumban született, a születési anyakönyvi kivonatát azonban nem találták meg az életét kutatók. A legáltalánosabban elfogadott nézet szerint 1888. május 28-án született az Oklahoma államban található Prague városka mellett. A Jacobus Franciscus Thorpe nevet kapta a keresztségben.
Szülei kevert etnikumúak voltak. Édesapja, Hiram Thorpe félig ír, félig szók-meszkvaki indián, édesanyja, Charlotte Vieux félig francia, félig ugyancsak indián ősökkel rendelkezett. A Sac és Fox Nemzet (Sac and Fox Nation) fiaként nevelkedett, indián neve Wa-Tho-Huk volt, amely teljes fordításban annyit tesz, hogy ,,ösvény, amelyet egy nagy fény világít meg ", röviden csak: ,,fényes ösvény".  Édesanyja katolikus volt és fiát is keresztényi szellemben nevelte, amely egész életére hatással volt.
Ikertestvérével, Charlie-val együtt az Oklahoma állambeli Stroudban található Sac és Fox Nemzeti Ügynökség által fenntartott iskolában kezdte meg tanulmányait.
9 éves korukban Charlie tüdőgyulladásban elhunyt, amit Jim nehezen viselt, többször ki is maradt az iskolából emiatt. Édesapja, hogy megfegyelmezze, a ma Haskell Indian Nations University néven ismert intézménybe küldte a kansasi Lawrencbe.
Két évvel később édesanyja belehalt kistestvére születésekor fellépő komplikációkba. Emiatt Jim krónikus depresszióba esett. Számos veszekedés után elszökött édesapjától, és egy ranchen kezdett dolgozni.
1904-ben visszatért apjához és felvételizett a carlisle-i műszaki iskolába. Itt Glenn Scobey ,,Pop" Warner volt az edzője, aki az amerikai futball hőskorának egyik legbefolyásosabb szakembere volt.
Még ugyanebben az évben édesapja elhunyt egy vadászbaleset során szerzett elüszkösödött seb miatt.  Thorpe abbahagyta tanulmányait és újra mezőgazdasági munkás lett. Pár év múltán újra visszatért Carlisle-ba, ahol elkezdődött sportolói karrierje.

Egyetem

1907-ben egy emlékezetes esettel vette kezdetét a sportkarrierje: ellátogatott az atlétikai pályára, és egy rögtönzött technikával véghezvitt 180 centiméteres ugrással megverte az iskola magasugróit, anélkül, hogy a melegítőjét levette volna.[8] A legkorábbi feljegyzett eredményei szintén 1907-ből származnak. De nem csak atlétikában, hanem amerikai futballban, baseballban, lacrosseban és társastáncban is megcsillogtatta tudását. Pop Warnernek komoly dilemmát okozott, hogy az ígéretes atlétájának engedélyezze-e a komoly fizikai igénybevétellel és jelentős sérülésveszéllyel járó labdajátékokat. Jimnek mégis sikerült rávennie edzőjét, hadd próbálja ki magát az iskola védelme ellen. Warner nem sok esélyt adott számára, bízott a csapatban, hogy könnyedén semlegesítik. Végül Thorpe keresztüljutott rajtuk: ,,nem egyszer, hanem rögtön kétszer". Az eset után odament az edzőjéhez és ezekkel a szavakkal hozzávágta a labdát: ,,senki sem fogja szerelni Jimet".
Országos hírnévre 1911-ben tett szert. A Harvard Egyetem csapata ellen játszottak egy amerikai futballmérkőzést. Thorpe szerezte csapata mind a 18 pontját - négy mezőnygól és egy touchdown után - úgy, hogy közben négy poszton (running back, defensive back, placekicker és punter) is teljesített. A 15 pontig jutó massachusettsi csapatot így szinte egyedül verte meg. Az idényt 11-1-es mérleggel zárták.
A következő évben az országos egyetemi bajnokságig vezette csapatát, 25 touchdownnal és 198 ponttal vette ki részét a sikerből. Az idény legemlékezetesebb győzelme az Army elleni 27-6-os siker volt. Ezen a mérkőzésen Thorpe előbb elért egy 92 yardos touchdownt, amit azonban egy csapattársa szabálytalansága miatt érvénytelenítettek. A következő támadásban már 97 yard távolságból ért el touchdownt.
A mérkőzésen a későbbi amerikai elnök Dwight Eisenhower térdsérülést szenvedett, miközben szerelni próbálta Jimet. 1961-ben egy beszédében így emlékezett meg Thorpe-ról: ,,Mindig és mindenhol voltak jó képességű emberek. Visszaemlékezvén Jim Thorpe-ra: ő sohasem gyakorolt, de mégis jobb volt bármelyik futballjátékosnál, akit életemben valaha láttam."
Thorpe-ot 1911-ben és 1912-ben is beválasztották az összamerikai válogatottba.
Mindig is a futball maradt Jim kedvenc sportága , de a mégis - a szinte csak hobbi szinten űzött - atlétikában szerezte a legnagyobb dicsőséget.


Olimpia


Az 1912. évi nyári olimpiai játékokat Svédország fővárosában, Stockholmban rendezték. Két új - több versenyszámból álló - sportág mutatkozott be: az öt- és a tízpróba. Az ötpróba néven az 1906-os időközi játékokon már szerepelt egy esemény, de az az ókori görög versenyszámon alapult. Az 1912-es kiírás távolugrást, gerelyhajítást, diszkoszvetést, valamint 200 és 1500 méteres síkfutást tartalmazott.
A tízpróba teljesen új szám volt az olimpiák történetében. Igaz, az 1880-as évektől rendeztek már hasonló versenyeket Amerikában, és egy változata már bemutató sportág volt az 1904. évi nyári olimpiai játékokon is.
A kis különbség az olimpiai és amerikai tízpróba változat között nem zavarta Thorpe-ot, aki sokszor egyedül alkotta iskolája atlétikai csapatát különböző versenyeken. Egyéni rekordjai a következők voltak: 100 yardot 10,0 mp, 220 yardot 21,8 mp , 440 yardot 51,8 mp, 880 yardot 1 perc 57 mp, 1 mérföldet 4 perc 35 mp alatt futotta. A 120 yardos gátfutásban 15, a 220 yardosban 24 másodperc körül volt a rekordja.
Leghosszabb ugrása 23 láb és 6 inch, a legmagasabb pedig 6 láb 5 inch volt; rúdugrásban 11 lábra volt képes. Súlylökésben 47 láb 9 inches, gerelyhajításban 163 lábas, diszkoszvetésben 136 lábas eredménye volt.
Thorpe elutazott mind a két sportág olimpiai válogatójára. Az ötpróbában könnyedén nyerte meg, 3 számban elsőként végzett, így bekerült az utazó csapatba. A tízpróbában a túl kevés jelentkező miatt nem tartották meg válogatót, így ott automatikusan indulhatott. Csapattársa volt a későbbi NOB elnök Avery Brundage is.
Az olimpiai időbeosztása igencsak sűrű volt, az öt- és a tízpróbán kívül elindult magas- és távolugrásban is. Az ötpróba verseny volt az első szám időrendben. Fölényes győzelmet aratott: 4 versenyszámot megnyert. Gerelyhajításban végzett csak a 3. helyen, de meg kell említeni, hogy 1912 előtt még soha nem versenyzett ebben a számban.
Még a győzelme napján kvalifikálta magát a magasugrás döntőjébe, ahol végül a negyedik helyen végzett. A később megrendezett távolugrásban a hetedik helyet szerezte meg.
Utolsóként a tízpróba küzdelmeiben vett részt. Előzetesen a helyiek kedvencével, Hugo Wieslanderrel kemény küzdelemre számítottak, de Thorpe közel 700 ponttal utasította maga mögé a svédet. Mind a tíz számban az első négy hely valamelyikét szerezte meg.
Az akkori szokás szerint az éremátadásra a záróünnepségen került sor. A két aranyérme mellé kapott még két különdíjat is. A tízpróbáért kapott medált V. Gusztáv Adolf svéd király, az ötpróbáért járót pedig II. Miklós orosz cár akasztotta a nyakába. Az elterjedt monda szerint a svéd király ezekkel a szavakkal nyújtotta át számára aranyémét: ,,Uram, ön a világ legnagyobb sportolója!", amire Jim csak ennyit felelt: ,,Kösz király!"
Sikerei nagy visszhangot váltottak ki otthon, még a legnagyobbaknak kijáró papírcetli-záporban is része volt a Broadwayen. Később így emlékezett erre a megtiszteltetésre:,,Hallottam az embereket, ahogy a nevemet kiabálják, és el sem tudtam hinni hogy egy srácnak ennyi barátja lehet."
Versenyen kívül két bemutató baseballmérkőzésen is fellépett Stockholmban, amelyen az amerikai atlétákból verbuvált csapatok játszottak. Nem ez volt az első baseballos kalandja, ahogy ez az egész világ számára kiderült kis idő múlva.

Professzionális karrier

Az első olimpiákon komolyan szabályozták, hogy csak amatőrök indulhassanak a versenyeken. Aki pénzdíjat nyert valamilyen versenyen, testnevelő tanár volt, vagy csak versenyzett már profik ellen, már nem számított amatőrnek.
1913 januárjában amerikai újságokban megjelent a hír: Thorpe korábban profi baseballjátékos volt. Nem ismerjük biztosan, melyik újság jelentette meg elsőként a hírt, a legkorábbi fennmaradt írás a Providence Times-ban található, de sokan a Worcester Telegram-ot tartják az elsődleges forrásnak.
Thorpe valóban fizetett baseballjátékos volt: a Eastern Carolina League nevű másodosztályú bajnokságban a Rocky Mount csapatában szerepelt 1909-10 közt. Fizetése sovány volt, mindössze két dollárt keresett mérkőzésenként a 35 dolláros heti alapfizetése mellett. Nem volt egyedi eset, hogy egyetemi játékosok a nyári szünetben pénzt kerestek a sporttal, de vele ellentétben a többiek álnevet használtak.
A közvéleményt nem igazán foglalkozott Thorpe múltjával, de az Amatőr Atlétikai Unió titkára James E. Sullivan nagyon komolyan vette az ügyet és lépéseket sürgetett. Jim levélben az alábbi szavakkal ismerte be a kihágást:
,,   ... Remélem részben magyarázatot ad a tettemre, hogy csak egy indián iskolás voltam, aki semit nem tudott arról, hogy mennek az efféle dolgok. Nem tudtam, hogy amit teszek az rossz, hiszen a többi társamtól is ezt láttam, azzal a különbséggel, hogy ők nem saját a nevük alatt versenyeztek...   "
A beismerő levél sem segített. Az AAU visszamenőleg megvonta Thorpe-tól az amatőr státuszt és az NOB-t is kérte a hasonló lépés megtételére. Még ugyanebben az évben a NOB egyhangú határozata szerint megfosztották olimpiai eredményeitől, érmeitől, és hivatásosnak nyilvánították.
Hiába volt vétkes a szabály megsértésében, a kizárása szabálytalan volt. Az 1912. évi nyári olimpiai játékok szabálykönyve szerint mindenfajta óvás beadási határideje a záróünnepség utáni 30. napon lejár. Az első újsághírek ez után 6 hónappal jelentek meg. Ennek ellenére az AAU és az NOB hivatalnokai nyilvánvalóan nem tudtak erről a szabályról, vagy csak nem akartak tudomást venni róla. Egyes nem kellően alátámasztott információk szerint az AAU-nál már jóval az olimpia előtt foglalkoztak Thorpe amatőr státuszának kérdésével, de a nyilvánosság 1913-as bevonásáig nem voltak hivatalos lépések.
Öröm volt az ürömben, hogy miután az ügy kipattant, a profi ligás csapatok már megkereshették szerződésajánlataikkal Thorpe-ot.


Baseball


Szabadügynökként ő választhatta meg, melyik együttesnél szeretne játszani. Visszautasította a Saint Louis Browns által felkínált kezdőpozíciót, hogy a csere lehessen az akkor még New Yorkban székelő Giantsnál.
1913 októberében csapata és a Chicago White Sox egy világkörüli bemutató turnéra indult. Jim vitathatatlanul az eseménye sztárja volt, akárhova mentek, mindenki őt akarta látni, így jelentősen megnövelte a jegybevételeket.
A túrát - többek közt - megtisztelte figyelmével a pápa, Egyiptom utolsó kedivéje és V. György brit király is.
Római tartózkodásuk során Thorpe-ot és egy csapattársát lefilmezték, miközben a Colosseumban birkóztak. Sajnos a film mára már elveszett.


Futballfelszerelésben. Életében 52 NFL mérkőzésen lépett pályára.
New York Giantsnél eltöltött következő három év alatt csak ritkán jutott játéklehetőséghez. Az 1916-os szezont teljesen kihagyta, ezután 1917-ben eladták a Cincinnati Redsnek. Ebben az évben a híres, ,,dupla no-hitter" meccsen, amikor a rendes játékidőben egyik csapat sem tudta egyszer sem elütni a labdát, a hosszabításban Thorpe ütötte az egyik döntő találatot. Még ebben a szezonban visszakerült a Giantshez. 1916-ban megnyerte a World Seriest a Cincinnati Redsszel, első indiánként a sportág történetében. 1918-ban újra csak epizódszerephez jutott, ami miatt 1919. május 21-én Pat Raganért cserébe a Boston Braves csapatához került. Pályafutása során 91 futott pontot, 82 beütött pontot (RBI) és .252-es ütőátlagot ért el 289 meccsen. 1922-ig másodosztályú csapatoknál űzte még ezt a sportágat is.


Amerikai futball


A futballt sem hagyta abba, 1915-ben már szerződése volt a Canton Bulldogsszal. Meccsenként 250 dollárt kapott, ami óriási fizetségnek számított akkoriban. Thorpe érkezése előtt a csapat meccseire átlagban mindössze 1 200 ember látogatott ki. A bemutatkozó összecsapásán a Massillon ellen 8 000-en voltak. A csapat megnyerte a bajnokságot 1916-ban, 1917-ben, és 1919-ben is. Állítólag az 1919-es idény utolsó mérkőzésén egy hátszéllel megtámogatott puntnál a saját 5 yardos vonaláról 95 yard távolságra rúgta előre a labdát, amivel lehetetlenné tette a másik csapatnak az ellentámadást.
1920-ban a Bulldogs volt az egyik a tizennégy csapatból, amely megalapította az American Professional Football Associationt (APFA), amelyből 2 év múlva létrejött a National Football League (NFL).
Névlegesen Thorpe volt az APFA első elnöke, de egy év után már Joseph Carr követte a poszton. Nem csak játékosa volt a csapatának, hanem az edzői szerepet is felvállalta. 1921 és 1923 közt az Ohio állambeli LaRue-be való, csak indián származású játékosokkal felálló, Oorang Indians csapatában szerepelt. Habár csapata 1922-ben 3-6-os, 1923-ben pedig 1-10-es mutatóval zárt, ő jól játszott: a Green Bay Press Gazette's által összeállított első NFL All-Star csapatba is beválasztották.
Futballpályafutását 41 évesen fejezte be, 52 NFL mérkőzéssel a háta mögött, amelyeket hat különféle csapat tagjaként játszotta.


Kosárlabda

A sporttal ezután sem szakította meg kapcsolatát. 1926-ra már a ,,World Famous Indians" nevű utazó csapat egyik fő látványossága volt. A csak indián származású sportolókat tömörítő társulat az Ohio állambeli LaRue-ból indulva fellépett New Yorkban, Pennsylvaniában és Ohioban is 1927-28 közt. Egy könyvben talált belépőjegy tanulsága szerint ,,Jim Thorpe és az ő híres indiánjai" futball-, baseball- és kosárlabdabemutatókat is tartottak. Több újságban jelentek meg Thorpe-ról fényképek az indiánok mezében, ennek ellenére élete ezen szakaszáról kevés írásbeli adat áll rendelkezésre. 2005-ig az életrajzával foglalkozó kutatók nem is helyeztek hangsúlyt kosárlabda-karrierjére.



Magánélete és halála


1913-ban feleségül vette Iva Millert, akivel Carlisle-ben találkozott. Négy gyermekük született: Jim Jr. (2 éves korában elhunyt), Gale, Charlotte és Grace. 1925-ig éltek együtt, mikor Iva kérésére elváltak.
1926-ban nősült meg újra, Freeda Kirkpatrickot (1906? – 2007) vette feleségül. Ő az akkori baseballcsapatánál dolgozott. Tőle is négy gyermeke született, mind fiú: Carl, William, Richard és John.
Sportolói karrierje után már nehezen tudta a családját eltartani. Nem tudott hosszabb ideig megmaradni egy munkahelyen. A nagy gazdasági világválság idején statisztaszerepeket játszott westernfilmekben, általában indiánfőnököket alakított. Az életéről szóló Jim Thorpe -- All-American című filmben volt egy cameo-megjelenése mint másodedző. Dolgozott építőmunkásként, földmunkásként, kidobóemberként, biztonsági őrként, és egy rövid ideig még a kereskedelmi flottába is beállt 1945-ben.
Utolsó éveiben már krónikus alkoholizmusban szenvedett.
Az 1950-es évekre már alig volt pénze, amikor 1950-ben szájüreg rákkal kezelték, már csak jótékonyságból tették, fizetni nem tudott érte.
A sajtókonferencián, amin bejelentették a műtétet, a felesége a könnyeivel küszködve kért segítséget: ,,Tönkrementünk... Jimnek semmilye sincs, csak a neve és az emlékei. A barátaira költötte az összes pénzét, amit sose kapott vissza. Mindig csak kihasználták..."
1953 elején harmadszorra is infarktust kapott, miközben a harmadik feleségével, Patricia Askew-al, vacsorázott a lakókocsi-otthonukban a kaliforniai Lomitában. Mesterséges lélegeztetést követően visszanyerte eszméltetét, és még sikerült pár szót szólnia a körülötte álló emberekhez, de aztán újra elvesztette eszméletét. 1953. március 28-án hunyt el, 64 éves korában.




Paavo Nurmi


Paavo Nurmi (Turku, 1897. június 13. – Helsinki, 1973. október 2.) finn ,,csodafutó". Az 1920-as években a világ legjobb közép- és hosszútávfutója volt, sok világrekordot állított be a legkülönbözőbb távokon, 1500 m-től 20 km-ig.
A Futók királyának és a Repülő finn-nek (The Flying Finn) is elnevezett Nurmit minden idők legnagyobb olimpikonjának és atlétájának is tartják.
A hazájában addig ismeretlen Nurmi elsőként az 1920. évi nyári olimpiai játékokon szerepelt a finn csapatban. Első napján 1920.augusztus 17-én 5 000 méteres távon állt rajthoz. Gyors kezdéssel igyekezett a többi futót rögtön az első szakaszban lerázni, de a francia Joseph Guillemot végig bírta az iramot, és hajrában győzött. Ezt a vereséget Nurmi élete legkeserűbb vereségeként könyvelte el. Két nappal később aztán a 10 000 méteres távon Nurmi jobb taktikával legyőzte Guillemot-ot és megszerezte élete első olimpiai aranyérmét 31.45,8-as időeredménnyel. Ismét két nap múlva a 8 kilométeres terepfutás került sorra, amikor a kezdettől fogva vezető Guillemot 6 kilométer után kifáradva kiállt, majd a végső küzdelemben Nurmi 0,6 másodperc előnnyel nyert a svéd Erik Backman előtt.
Az olimpia után Nurmi Helsinkibe költözött, ahol szponzorok támogatásával az ipari iskolát elvégezte. A következő évben, 1921. június 20-án Stockholmban megkísérelte az 5000 méteres világrekordot megdönteni, de a rossz körülmények miatt meghiúsult a próba. Június 22-én, két nap múlva 10 000 méteren ugyanez a kísérlet sikerült (30.40,2). 1922-ben Nurmi folytatta a megkezdett rekordvadászatot. Elsőként szeptember 4-én új 2 000 méteres világrekordot állított fel. Hannes Kolehmainen 5 000 méteren Stockholmban 1912-ben felállított eredményét (14.36,6) lehetetlennek tartották megdönteni. Nurmi önmagának felállított célja pontos beosztással 14.35 volt. Először szeptember 10-én próbálkozott, de a zuhogó esőben futva az eredmény csak a világ 3. legjobb ideje lett. Ismét két nap kellett a fordulathoz. A jó időben futott 5000 méteres táv időeredménye 14.35,3, új világrekord.


Olimpiai helyezések


Antwerpen, 1920:

aranyérem – 10 000 m hosszútávfutás
aranyérem – 8 000 m terepfutás (egyéni)
aranyérem – 8 000 m terepfutás (csapat)
ezüstérem – 5 000 m hosszútávfutás

Párizs, 1924:

aranyérem – 1 500 m
aranyérem – 5 000 m hosszútávfutás
aranyérem – 5 000 m terepfutás (egyéni)
aranyérem – 5 000 m terepfutás (csapat)
aranyérem – 3 000 m (csapat)

Amszterdam, 1928:

aranyérem – 10 000 m hosszútávfutás
ezüstérem – 5 000 m hosszútávfutás
ezüstérem – 3 000 m gátfutás
A kilenc olimpiai arany- és három ezüstérem mellett Paavo Nurmi nevéhez 25 egyéni és 2 váltóvilágrekord fűződik, körülbelül 300 verseny, melyek közül 1919 után csak 15-ről jött el úgy, hogy nem ő volt az első helyezett.


Paavo Nurmi meggyújtja az 1952-es olimpiai lángot Helsinkiben
Nurmi sportpályafutása botrányszerűen ért véget röviddel az 1932-es Los Angelesi nyári olimpia előtt, amikor egy amerikai versenyen átvett díj miatt váratlanul profi sportolónak sorolták be. Ez egyben az olimpián való részvételtől is megfosztotta, ahol szándéka szerint maratonfutóként szerette volna megkoronázni pályafutását. Utoljára 1952-ben a helsinki olimpián láthatta a közönség, amikor a nyitóünnepségen ő futott be a stadionba a fáklyával és gyújtotta meg az olimpiai lángot.
A mogorva és zárkózott sportoló ezután az üzleti életben építőiparral és részvénykereskedelemmel foglalkozott. Az első orvosmentőautókat Finnországba Nurmi anyagi támogatásával szerezték be. 1968-ban saját néven alapítványt hozott létre, mely a szív- és érrendszeri betegségek vizsgálatát támogatja.
Zárkózottságára jellemző, hogy a 70 éves Paavo Nurmi csak azért volt hajlandó ünnepi riportot adni, mert a riporter az akkori finn elnök, Urho Kekkonen volt.



Muhammad Ali


,,   Ha valaki olyan nagy, mint én, nehéz szerénynek lenni   "


Muhammad Ali (néha helytelenül Mohamed Ali, eredeti nevén Cassius Marcellus Clay jr.; Louisville, Kentucky, 1942. január 17.) olimpiai és világbajnok amerikai nehézsúlyú ökölvívó. 1967. április 28-án megtagadta a katonai szolgálatot és az 1960-as olimpia félnehézsúlyú bajnokát ötévi börtönre, illetve 10 ezer dollár pénzbírságra ítélték. Ezért a tettéért a Boksz Világszövetség (WBA) megfosztotta bajnoki címétől. 1999-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad legjobb sportolójának választotta.


Élete Cassius Clay néven


Cassius Clay nevét az ókori római politikusról Cassiusról kapta, aki ellenezte a rabszolgaságot. Gyermekkora sanyarú körülmények között telt, címfestő apja és háztartási alkalmazott anyja nehezen boldogult az akkor még fajgyűlölő amerikai Délen. Tizenkét éves kisfiú volt, amikor ellopták a biciklijét és egy rendőr tanácsára, aki mutatott neki pár alapmozdulatot, hogy meg tudja védeni magát, a kis Cassius lement a bokszterembe, ahol rögtön beleszeretett az ökölvívásba, ami annyira magával ragadta, hogy tizenhat évesen otthagyta az iskolát.

Tehetsége azonnal megnyilvánult, sorra nyerte az amatőr mérkőzéseket - százöt amatőr mérkőzéséből mindössze ötöt veszített el és hatszor nyerte el a Kentucky Aranykesztyűt, kétszer a Nemzeti Amatőr Bajnokságot, kétszer pedig a Nemzeti Aranykesztyűt. Az 1960-as római olimpián félnehézsúlyban az aranyérem megszerzésével a csúcsra jutott. Szülővárosába hazatérve azonban azt tapasztalta, hogy a faji megkülönböztetés miatt alig vettek tudomást olimpiai címéről, így felháborodásában az Ohio folyóba dobta aranyérmét.

Első meccsére profiként, 1960 októberében kerül sor a nehézsúlyú Tunny Hunsaker ellen, akit pontozással megvert. Ezután sorozatban megnyerte a következő 18 mérkőzését, 15-öt kiütéssel. 1964. február 25-én került sor az első profi világbajnoki címmérkőzésére Sonny Liston ellen. Cassius Clay a 7. menetben kiütötte Listont. Az újdonsült világbajnok ezt követően bejelentette, hogy csatlakozott az Elijah Muhammad és a híres polgárjogi harcos, Malcolm X által vezetett Nation of Islam nevű radikális afroamerikai szektához. Clay nevét is megváltoztatta és muzulmánná lett. Előbb a Cassius X, végül pedig a Muhammad Ali nevet vette fel.


Élete Muhammad Ali néven


1967. április 28-án Ali katonai behívót kapott, a Vietnami háborúban kellett volna harcolnia. Ali azonban megtagadta a katonai szolgálatot vallási okokra hivatkozva, amiért ötéves börtönbüntetésre és tízezer dolláros pénzbüntetésre ítélték.
Szinte ugyanabban az órában a New York-i Bizottság bevonta bokszengedélyét, a Bokszvilágszövetség (WBA) pedig megfosztotta bajnoki címétől. Bár Ali fellebbezett, de ezt követően még hosszú három évet kellett várnia, míg végül az Amerikai Legfelsőbb Bíróság neki adott igazat. Hosszú ideig - 1967. március 22-től 1970. október 26-ig - volt inaktív akkor, amikor ezek lehettek volna bokszkarrierjének csúcsévei.


1971. március 8-án Ali kihívta Joe Fraziert. Az amerikaiak nem nézték jó szemmel a lázadó katonai szolgálatot megtagadó ökölvívót. Nagyon sokan megvetették a muszlim hitre tért fekete olimpiai bajnokot. Amerika számára ő volt a tapintatlan, a hadseregtől meglógott, felelőtlen feketebőrű muzulmán, aki nyíltan szembeszegült Amerika törvényeivel. A Madison Square Gardenben rendezték a "XX. század összecsapása" (The Fight of the Century) néven beharangozott mérkőzést, melyet Frazier nyert, osztatlan pontozással. 1974-ben ugyanitt ismét megvívtak egymással, ekkor már Alit hirdették ki győztesnek a bírók. 1974. október 30-án Ali Zaire fővárosában, Kinshasában visszaszerezte világbajnoki övét, miután kiütötte George Foremant, ez volt a "Dzsungelharc" (The Rumble in the Jungle). A harmadik Ali-Frazier mérkőzésre a Fülöp-szigeteken került sor, ez volt a "Manilai Thriller" (Thrilla in Manila), melyen Frazier és Ali nagyon kemény 14 menetet vívtak. Mindketten nagyon fáradtak voltak a 14 menet végére, Frazier majdnem vakon küzdötte végig a 14. menetet, mivel egyik szeme már 1964-1965 óta sérült volt, a másik pedig a sok ütéstől sérült meg a mérkőzés során. Amikor kikerültek a sarokba a 14. menet után, Ali azt mondta, nem tud visszamenni a 15. menetre, de ezt senki nem vette tudomásul. Nem volt ideje bedobni a törölközőt, és mivel Frazier edzője megkérdezte Fraziert, hogy hány ujját látja és ő egyet látott az edző két felmutatott ujja helyett, Frazier beleegyezése nélkül bedobta a törölközőt. Lefújták a mérkőzést a 15. menet előtt. Így a mérkőzést végül is Ali nyerte. Ali a mérkőzés során sok bántó megjegyzést tett Frazierre és családjára, amiért a mérkőzés után bocsánatot kért Frazier fiától, de Frazier ezt soha nem fogadta el. Frazier nyilatkozata szerint soha nem bocsájt meg Alinak és boldog, hogy ő tette vele ezt amilyen állapotba Ali került és maradandó sérülései lettek ő pedig éli az életét. Ali mégegyszer bocsánatot kért 2001-ben a New York Times-ban Fraziertől. Ez a mérkőzés beváltotta a hozzá fűzött reményeket és a mai napig ez a meccs maradt a XX. század összecsapása. A két bokszgéniusz további életében ez a meccs örökre fájó pont maradt.

Muhammad Ali 1981 decemberében végérvényesen visszavonult a profi ökölvívástól.

1995-ben Muhammad Ali Múzeum nyílt szülővárosában Louisville-ben.


Wayne Gretzky


Idén ünnepelte 50. születésnapját minden idők talán legnagyszerűbb jégkorongozója, Wayne Gretzky. Alig van olyan rekord az NHL-ben, amelyet ne a kanadai tartana, sok kategóriában nemhogy lehagyni, megközelíteni sem tudják visszavonulása óta. Nem az újságírók, hanem a játékostársak nevezték el The Great One-nak. Visszavonulásakor 40 alapszakasz-, 15 playoff- és hat All Star-rekordot örzött. Ő az egyetlen az NHL-ben, aki egy szezonban 200 pont fölé jutott, ráadásul négyszer is. Az egyetlen játékosa az észak-amerikai bajnokságnak, akinek 99-es mezét valamennyi klub visszavonultatta.


"Csak hasonlítani lehet hozzá másokat, de ő az egyetlen a sportágban, aki olyat tett, amire sokáig nem lesz más képes. Ha bárhol szóba kerül a neve, egyből tudja mindenki, kiről van szó, és milyen teljesítmény áll mögötte" – mondta róla egykori edmontoni csapattársa, Charlie Huddy.

Wayne Douglas Gretzky 1961. január 26-án, az Ontario állambeli Brantford városában született. Apai nagyapja Fehéroroszországból vándorolt az Egyesült Államokba, de vannak források, melyekben Gretzky édesapja lengyel származásúnak vallja magát. Gretzky az apja kertjében felöntött jégpályán – ahogy a család nevezte, a Wally Coliseumban – tanult korcsolyázni. Már egész kiskorában megmutatta kivételes tehetségét, 10 évesen a városi kölyökliga egyik csapatában, a Brantford Nadrofsky Steelersben 378 gólt lőtt és 139 asszisztot jegyzett egy szezon alatt. Még nem volt 13 éves, amikor már túl volt az ezredik gólján. Tizenhat évesen a QMJHL-ben szereplő Sault Ste Marie Greyhounds a harmadik helyen draftolta. Itt 64 meccsen 182 pontot hozott össze, nem volt meglepő, hogy felfigyeltek rá, és a WHA-ba igazolt. Csak azért nem egyből az NHL-be, mert az akkori szabályok szerint csak 20 évnél idősebbek játszhattak a legjobbak között. 17 évesen hét évre szóló, 1,75 millió dolláros szerződést kötött az Indianapolis Racersszel, ahol nyolc meccset játszott, majd az akkor még WHA-s Edmonton Oilers játékosa lett.

Gretzky és a sportág szerencséje, hogy 1979-ben megszűnt a WHA, és az Edmonton három másik csapattal az NHL-es csatlakozhatott. 1988-ig szerepelt az Oilersben. Négyszer jutott 200 pont fölé, az 1986-os 215 abszolút rekord azóta is. Négyszer nyert (1984, 1985, 1987, 1988) Stanley-kupát, 19 évesen és két hónaposan minden idők legfiatalabb játékosa lett, aki elérte egy szezonban az ötven gólt. 1980 és 1987 között nyolcszor egymás után volt a liga legértékesebb játékosa.

"Mindig hihetetlen dolgokat művelt, sokszor az ellenfelek is ámulattal nézték, ahogy szórja a pontokat – emlékezett egykori csapattársa, Kevin Lowe. – Nagyon fontos dolog vele kapcsolatban, hogy mindig sportszerű volt. " Lowe szavait alátámasztja az a tény is, hogy 1487 NHL-meccsén mindössze 577 percet ült a büntetőpadon.

Alig két órával az 1988-as Stanley-győzelem után Gretzky apja elárulta fiának azt a titkot, amit ő – a menedzsereként – már hetekkel korábban tudott. Az Edmonton el akarta trade-elni az akkor 27 éves játékost. Érdeklődőből akkor is akadt bőven, végül augusztus 9-én a Los Angeles játékosa lett.

Később is mindig óriási szeretettel fogadták Edmontonban. Az egyik ilyen meccs után elmondta: "Mindig büszke voltam rá, hogy kanadai vagyok. Más csapatban játszom, de sosem felejtem el a hazámat. Remélem, minden kanadai megért engem."

Nyolc szezont húzott le Kaliforniában, ötször jutott száz pont fölé. Két szezonban hónapokat kellett kihagynia sérülés miatt, de 1993-ban még elvitte a Kingst a Stanley-kupa döntőjébe, ahol aztán a Montreal nyert. 1996 elején a St. Louis, majd nyártól a New York Rangers játékosa lett, ahol megint együtt játszott egykori edmontoni társával, Mark Messier-vel.

Az 1999. április 18-ai, Pittsburgh elleni vesztes meccs volt az utolsó találkozója. A Madison Square Gardenben a tiszteletére – két amerikai csapat meccsén – eljátszották a kanadai himnuszt. A legendás zenész, Bryan Adams külön erre az alkalomra írt egy dalt, John Amirante pedig átköltötte az amerikai himnusz egyik sorát, az "O'er the land of the free"-t erre: "in the land of Wayne Gretzky".

Gretzky így emlékezett az utolsó találkozójára: "Életem egyik legnagyobb napja volt. Úgy élveztem a játékot, mint egy gyerek. Ott voltak szüleim, az összes barátom, velem együtt ünnepelték a karrierem utolsó meccsét." A búcsúról készült fotók, amelyen Gretzky könnyes szemmel áll, a mai a napig a Madison Square Garden legendás pillanatait mutatják. Pályafutása során 1487 meccset játszott, 894 gólt szerzett, 1963 gólpasszt adott, 2857 pontot gyűjtött.

1999. november 22-én választották a halhatatlanok közé, A 2000-es All Star-játékon vonultatták vissza 99-es mezét, a baseballos Jackie Robinson mellett ő a második olyan major sportoló, akinek a mezét a liga egyetlen csapatában sem hordhatja senki. Edmontonban és szülővárosában utcát neveztek el róla, Los Angelesben szobrot avattak tiszteletére.

2000-ben tulajdonrészt vásárolt a Phoenix Coyotesban, majd később a csapat főedzője lett. Mindkét vállalkozása csődbe jutott, az arizonai csapatot az NHL mentette meg, Gretzky edzői munkája dicstelenül ért véget: 2009. szeptember 4-én, a szezon előtt lemondott. 2002-ben és 2006-ban a kanadai olimpiai csapat igazgatója volt, a legutóbbi, vanvouveri játékokon a válogatott speciális tanácsadójaként alkalmazták.

Díjai és rekordjai

Alapszakasz rekordok

  1. legtöbb gól: 894 gól 1487 mérkőzésen
  2. legtöbb gól rájátszással együtt: 1016 gól 1487 alapszakasz mérkőzésen és 208 playoff mérkőzésen
  3. legtöbb gól egy szezonban: 92 (1981-82) 80 mérkőzés során
  4. legtöbb gól egy szezonban a rájátszással együtt: 100; (1982-83) 87 gól 74 alapszakasz mérkőzésen és 13 gól 19  rájátszás-meccsen
  5. legtöbb gól a szezon első 50 meccsén: 61; (1981-82: 1981. október 7 és 1982. január 22 között)
                                               (1983-84: 1983. október 5 és 1984. január 25 között)
  6. legtöbb gól egy harmadban: 4 (1981. február 18.)
  7. legtöbb gólpassz: 1963
  8. legtöbb gólpassz a rájátszással együtt: 2223
  9. legtöbb gólpassz egy szezonban: 163; idény: 1985-86; 80 mérkőzés során
10. legtöbb gólpassz egy szezonban a rájátszással együtt: 174; idény: 1985-86; 163 gólpassz az alapszakaszban 80 mérkőzésen és 11 gólpassz a rájátszásban 10 meccsen
11. legtöbb gólpassz egy mérkőzésen: 7 (megosztva rekorder Billy Taylorral); 3 alkalommal: 1980. február 15.
  12. legtöbb gólpassz idegenbeli meccsen: 7 (közösen Billy Taylorral); 1985. december 11.
13. legtöbb pont: 2857, 1487 mérkőzésen (894 gól, 1963 gólpassz)
14. legtöbb pont rájátszással együtt: 3239, 1487 alapszakasz-meccsen és 208 rájátszás-meccsen (1016 gól, 2223 assziszt)
15. legtöbb pont egy szezonban: 215; idény: 1985-86, 80 mérkőzésen (52 gól, 163 assziszt)
16. legtöbb pont egy szezonban a rájátszással együtt: 255; idény: 1984-85, 208 pont 80 alapszakasz-meccsen és 47 pont 18 playoff
     meccsen
17. legtöbb hosszabbításban jegyzett gólpassz az NHL-ben: 15
18. legtöbb gól centerként az NHL-ben: 894
19. legtöbb gól centerként egy szezonban: 92, idény: 1982-83, 80 meccsen
20. legtöbb gólpassz centerként az NHL-ben: 1963
21. legtöbb gólpassz centerként egy szezonban: 163, idény: 1985-86, 80 meccsen
22. legtöbb pont centerként az NHL-ben: 2857
23. legtöbb pont centerként egy szezonban: 215, idény: 1985-86, 80 meccsen
24. legtöbb gólpassz egy meccsen az első szezonban: 7, (1980. február 15.)
25. legmagasabb mérkőzésenkénti gólátlag egy szezonban: 1,18; idény: 1983-84 (87 gól 74 meccsen)
26. legmagasabb mérkőzésenkénti gólpasszátlag az NHL-ben: 1,321; 1963 gólpassz 1487 meccsen
27. legmagasabb mérkőzésenkénti gólpasszátlag egy szezonban: 2,04; idény: 1985-86, 163 gólpassz 80 meccsen
28. legmagasabb mérkőzésenkénti pontátlag egy szezonban (50 pont vagy az felett szerzők között): 2,77, idény: 1983-84, 205 pont 74 meccsen
29. legtöbb 40 vagy annál több gólos szezon: 12, 20 idény alatt
30. legtöbb egymást követő 40 vagy annál több gólos szezon: 12, 1979-80 és 1991-92 szezon között
31. legtöbb 50 vagy annál több gólos szezon: 9 (megosztva rekorder Mike Bossy-val)
32. legtöbb 60 vagy annál több gólos szezon: 5 (megosztva rekorder Mike Bossy-val)
33. legtöbb egymást követő 60 vagy annál több gólos szezon: 4, 1981-82 és 1984-85 szezon között
34. legtöbb 100 pont feletti szezon: 15
35. legtöbb egymás utáni 100 vagy annál több pontos szezon: 13, 1979-81 és 1991-92 szezon között
36. legtöbb 3 vagy annál több gólos meccs az NHL-ben: 50 (37 mesterhármas, 9 négygólos, 4 ötgólos meccs)
37. legtöbb mesterhármas egy szezonban: 10, 1981-82 és 1983-84 szezonokban
38. leghosszabb gólpassz-szerző sorozat: 1990-91, sorozatban 23 mérkőzésen 48 gólpassz
39. leghosszabb pontszerző sorozat: sorozatban 51 mérkőzésen 153 pont(1983-84: 1983. október 5 és 1984. január 28 között, 61
     gól és 92 gólpassz)
40. leghosszabb pontszerző sorozat a szezonkezdettől: a 39. számú rekord ez is egyben

Lance Armstrong



Korai évek


Lance Armstrong 1971. szeptember 18-án született Texas állam Plano városában, Dallas északi külvárosában. Triatlonistaként kezdte pályafutását és már 13 éves korától felnőtt versenyeket nyert. Az 1987 és 1988 közötti Tri-Fed/Texas-ban (a Tri-Fed a USA Triatlon elődje volt) Armstrong volt az első triatlonista a 19 év alattiak csoportjában. A második Chann McRae volt, aki a U.S. Postal Service csapat kerékpárosa lett és 2002-es USPRO Nemzetközi Világbajnok. 1987-ben Lance-nek amatőrként több pontja volt, mint abban az évben az első öt professzionális kerékpárosnak. 16 évesen professzionális triatlonista lett, 18 és 19 évesen pedig nemzetközi sprintfutó világbajnok.


1991-ben tért át a kerékpározásra, amikor megnyerte az amerikai amatőr kerékpárbajnokságot. Egyértelművé vált, hogy nagy tehetség a kerékpározásban. Az 1992. évi nyári olimpián a 14. helyen végzett, immáron mint professzionális kerékpáros a Motorola csapat színeiben, Bob Mionske és Timm Peddie csapattársait segítve a versenyen. 1992-ben teljesítette a Tour of Irelandet.

1993-ban Armstrong világelső lett, megnyerve 10 egynapos versenyeket és szakaszokat. Ebben az évben a legfiatalabb kerékpáros lett, aki megnyerte a UCI Országúti Világbajnokságot Oslo-ban. Nyarán pedig megnyerte élete első szakaszát (8. szakasz) az 1993-as Tour de France-on. Ezen felül begyűjtötte a Thrift Drug Kerékpározás Tripla Koronáját is: először Pittsburgh-ben, másodszorra a K-Mart Nyugat Virginia klasszikuson, s végül a CoreStates USPRO Nemzetközi Világbajnokságot nyerte meg Philadelphiában. A nyertes 1 millió dollárt nyer, ha mind a három versenyen első lesz, ami eddig még senkinek sem sikerült. Lance az utolsó körnél felült a nyeregben, elővett egy fésűt és megfésülte a haját, közben pedig a kameráknak mosolygott.

1994-ben megint megnyerte a Thrift Drug klasszikust, az Egyesült Államokban második lett a Tour Du Pont-on, Európában pedig második lett a Clásica San Sebastián és a Liège-Bastogne-Liège versenyeken. 1995-ben újra megnyerte a Clásica San Sebastián-t és a Tour Du Pont-ot és számtalan szakaszt az Egyesült Államokban és Európában is. 1996-ban hasonló sikereket ért el, sok kisebb győzelemmel, az 1996-os olimpián pedig 12. lett országúti kerékpárversenyben.

Rák

Az 1996-os szezonban Armstrong sokat gyengélkedett. Fáradékonnyá vált, feji görcsök gyötörték, egyik heréje pedig bedagadt és látászavarai voltak. Egyszer az egyik barátjával beszélt telefonon, amikor valami furcsa ízt érzett a szájában. Kiment a fürdőszobába és vért köpött. Ekkor orvoshoz fordult. 1996. október 2-án a huszonöt éves Armstrongnál harmadik fázisú hererákot diagnosztizáltak. A rák áttétet okozott a tüdejében, a hasüregében és az agyában: az ultrahangos vizsgálat kimutatta a heréjében zajló rosszindulatú folyamatot, az MRI agyi, a mellkas-röntgen tüdő áttéteket fedett fel, a vérében lévő úgynevezett tumormarkerek (AFP, hCG) extrém magas koncentrációja pedig a rák agresszív mivoltára utalt. Mikor először ment urológushoz Austinban, már vért köhögött fel és egyik heréje fájdalmasan megnagyobbodott. Azonnali operációra és kemoterápiára volt szüksége, hogy életben maradjon. Végül kasztrálással sikeresen eltávolították a beteg herét, de az orvos kevesebb, mint 50% esélyt adott Lance-nek a túléléshez. Lance a rák előtt egy 2,5 millió dolláros szerződést írt alá a francia Cofidis céggel, de miután Lance bejelentette hogy rákos, a Cofidis felbontotta a szerződést.

A műtét után BEP kemoterápiát (bleomicin, etopozid és ciszplatin) kapott Armstrong, de később Lance tüdejére és versenyezési akaratára való tekintettel egy másik, VIP nevű kezelést (etopozid, ifosfamide és ciszplatin) választott, mivel a BEP-ben tüdőmérgező hatású vegyszer van. Az előkezelését az Indiana Egyetemtől kapta meg, az indianapolisi Medical Centernél, ahol még régebben Dr. Lawrence Einhorn kifejlesztette az úttörőnek számító vegyszert, amivel a hererákot sikeresen lehet kezeltetni. Dr. Craig Nichols volt Armstrong onkológusa. Az Indiana Egyetemen sikeresen eltávolították a két daganatot az agyából, melyeknek sejtjei nekrózisosak voltak. Ezután három hónap alatt négy ciklusú kemoterápiás kezelést kapott, amely 1996. december 13-án ért véget. Orvosa szerint csupán 3% esélye volt a túléléshez.

1997-ben – egy évvel betegsége után – gyógyulttá nyilvánították és megalapította a Lance Armstrong Alapítványt, mely a rákban szenvedőknek nyújt támaszt, majd 1998 januárjában komoly edzések árán fel tudta magát erősíteni annyira, hogy Európában versenyezhessen az akkor alakult U.S. Postal csapattal. Testalkata, mentalitása, életszemlélete radikálisan megváltozott a betegség hatására. 7–8 kg-ot fogyott, szikárabb, szálkásabb izomzatú lett. Az egyik kulcsfontosságú edzése 1998 áprilisában történt Boone városa körül Észak-Karolinában az Appalache-hegységnél Bob Roll barátjának segítségével.

Első visszatérés, Tour de France-sikerek

Még mielőtt kiderült volna, hogy Lance rákos, két Tour de France szakaszt nyert. 1993-ban a 8. szakaszt, 1995-ben pedig a 18. szakaszt nyerte meg Fabio Casartelli emlékére, aki a 15. szakasznál meghalt (lejtmenetben kisodródott egy kanyarba, és kórházba szállítás közben életét vesztette). 1996-ban Armstrong betegség miatt a 7. szakasznál kiesett, néhány hónappal diagnózisa előtt.

1998-ban tért vissza Lance a kerékpározáshoz, miután negyedik lett a Vuelta a Españaán, majd 1999-ben megnyerte élete első Tour de France-át, négy szakasszal együtt. Megverte a második helyen álló Alex Züllét 7 perc 37 másodperccel, habár még nem bizonyította be tehetségét olyan nagy nevek mellett, mint Jan Ullrich (megsérült) és Marco Pantani (gyógyszert használt). A szakaszok közül megnyerte a prológot, a 8. szakaszt, a 9. alpesi szakaszt, egy egyéni időfutamot Metz-ben és egy második egyéni időfutamot a 19. szakasznál.

2000-ben Ullrich és Pantani visszatért, hogy megmérkőzzenek Armstrong-gal. Hat év után, Ullrich és Armstrong között végül eldőlt, hogy ki a győztes, mert Armstrong nyert 6 perc 2 másodperces előnnyel Ullrich-kal szemben. A 2000-es Tour-on Lance csak egy szakaszt nyert, mégpedig a második egyéni időfutamot a 19. szakasznál. 2001-ben 6 perc 44 másodperccel verte meg Ullrich-ot, 2002-ben pedig Ullrich felfüggesztés miatt nem vett részt a Tour-on, így Armstrong 7 perccel jobbat ment, mint a második Joseba Beloki.

2003-ban Armstrong ismét első lett, Ullrich pedig a második. Párizsban az utolsó napon 1 perc 1 másodperc különbség volt az első két helyezett között. Lance U.S. Postal csapata nyerte meg a csapatidőfutamot a 4. szakasznál. Miközben Armstrong a 15. szakaszt nyerte meg, az egyik nézőnek beleakadt a táskája Lance kormányába, így leesett a biciklijéről. Ullrich már várta őt, ami becsületes versenyzésre vall.

2004-ben Armstrong ugyancsak első lett a Tour-on, mégpedig 6 perc 19 másodperces vezetéssel a német Andreas Klöden előtt. Ullrich negyedik lett, 2 perc 31 másodperccel. Armstrong megnyerte az öt legjobb egyéni szakaszt, továbbá még a csapatidőfutamot is. 1948 óta Gino Bartali után ő lett az első, aki három egymást követő hegyi szakaszt megnyert: a 15-et, a 16-at és a 17-et. Az Alpe d'Huez hegységen megrendezett egyéni időfutamos 16. szakaszt Armstrong tipikusan saját stílusában nyerte meg, két perccel jobbat tekerve, mint az olasz Ivan Basso. A 13. és a 15. szakaszon is elnyerte Basso elől az első helyet, a 17. szakasz utolsó 250 méterénél pedig jelentős előnyre tett szert Andreas Klöden előtt. Végül az utolsó, egyéni időfutamos 19. szakaszt is megnyerte, így saját rekordot állított fel szakaszgyőzelmeivel.

2005-ben megverte David Zabriskie-t az első szakasz időfutamánál 2 másodperccel. A Discovery Channel csapata nyerte meg a csapatidőfutamot, majd Armstrong az utolsó egyéni időfutamot. Rekordját felállítva, július 24-én ő haladt át először a célvonalon Champs-Élysées-nél, így hétszer megnyerve a Tour de France-t. Basso lett a második 4 perc 40 másodperces hátránnyal, Ullrich pedig a harmadik.

Második visszatérés

2008. szeptember 9-én Armstrong bejelentette, hogy visszatér a professzionális kerékpározáshoz a 2009-es Tour de France-on. A VeloNews azt az információt közölte, hogy Armstrong nem fizetésért vagy bónuszért fog versenyezni és hogy majd online leadják a véreredményét. Így fogalmazott Lance a visszatérésével kapcsolatban a livestrong.org weboldalon:

,,   Miután beszéltem a gyermekeimmel, a családommal és a közeli barátaimmal, elhatároztam, hogy visszatérek a professzionális kerékpározáshoz, hogy még jobban felhívjam a figyelmet a rák veszélyére.   "


A bejelentésből arra lehetett következtetni, hogy az Astana csapat színeiben fog majd versenyezni a Tour of California-n, a Paris–Nice-n, a Tour de Georgia-án és a Dauphiné-Libéré-n. Az Astana a 2008-as Tour de France-on nem vehetett részt, mivel 2007-ben Alekszander Vinokurov tesztjei pozitívak lettek.

2008. szeptember 24-én az ausztráliai ABC rádió közölte, hogy Armstrong teljesíteni szeretné a Dél-Ausztráliában megrendezésre kerülő Tour Down Under versenyt 2009 elején. Viszont a UCI szabályai szerint egy kerékpáros csak akkor vehet részt a versenyen, ha előtte hat hónappal egy anti-dopping programon vesz részt. Ennek ellenére a Tour Down Under szervezői megengedték Armstrong-nak, hogy elinduljon. Mike Rann, a dél-ausztráliai miniszterelnök szerint Armstrong részvételével a Tour lehetne a "legnagyobb sportesemény Dél-Ausztrália történelmében".[13][14] Októberben Armstrong megerősítette, hogy részt vesz a 2009-es Giro d'Italia-n. Január 17-én a dél-ausztráliai Adelaide-ben tartott sajtókonferencián Armstrong azt mondta a Tour Down Under-ről, hogy a visszatérését nagyban motiválta a Livestrong üzenete és a rák tudatosítása.

2009 januárjában a 29. helyen végzett a Tour Down Under-ön, így ez volt az első hivatalosan is bejegyzett versenye a 2005-ös szezon óta. Február 18-án egy névtelen civil segítségével visszakerült a sacramento-i rendőrséghez Lance ellopott Trek biciklije. Az időfutam kerékpárt azután lopták el a feltört Astana-kamionból, miután a Tour of California 1. szakasza előtt használta. Később Lance a Twitter-en írt egy rövid üzenetet az ellopott bicikliről, amelyet több mint 128 ezer ember olvasott el, majd a Facebook is bekapcsolódott a bicikli keresésébe. Így vélekedett a rendőrség:


,,   A bevont technológiák mind segítettek életben tartani és előre vinni a történetet. Nyilvánvaló volt, hogy a közösségben szinte mindenki a kerékpárt keresi. A tolvajoknak ezért nehéz dolguk volt, hiszen nem tudták eladni és a szállítás is nehézkesen ment.   "


2009 februárjában Armstrong megerősítette, hogy részt vesz a Tour of Ireland-en 2009. augusztus 19-23-ig, aztán a Livestrong Globális Rák Csúcstalálkozón augusztus 24 és 26-a között Dublin-ban. Az Astana kora márciusban megerősítette, hogy Armstrong Európában folytatja visszatérési szezonját a Milan-Sanremo és a Vuelta a Castilla y León versenyeken indulva. Viszont a Vuelta a Castilla y León versenyt le kellett mondania, mert 20 kilométerrel a körverseny első szakaszának vége előtt belekeveredett egy tömeges bukásba, amikor egy négyes szökevénycsoportot üldözött a mezőnnyel, így eltörte a kulcscsontját. Armstrong korábbi csapattársa, Tom Danielson így fogalmazott:

,,   Magát az esést nem láttam, csak azt tudom, hogy egy emelkedő után történt, amikor Valverde csapata a keresztszélben támadást indított. A keskeny úton többen is megijedhettek, és néhányan talán veszélyes manőverekbe kezdtek, hogy megelőzzék az esést. Ebből lett aztán a baj.   "

Armstrong visszarepült Austin-ba, ahol sikeresen megműtötték, majd az operációját követő négy napon belül már kerékpárra ült és edzett. 2009. április 10-én nyilvánosságra került egy vita az AFLD (Francia Anti-Dopping Ügynökség), Armstrong és az ő csapatmenedzsere, Johan Bruyneel között, amely március 17-én kezdődött el, amikor is az AFLD anti-dopping hivatalnoka meglátogatta Armstrong-ot egy Beaulieu-sur-Mer-ben töltött edzése után. Mikor a hivatalnok megérkezett, Armstrong engedélyt kért, hogy letussoljon, míg Bruyneel leellenőrizte a hivatalnok meghatalmazását. Április végén az AFLD Lance-t tisztának találta, aki végül április 28-án folytatta a versenyzést a Tour of the Gila-n Új-Mexikóban.

Július 7-én a 2009-es Tour de France 4. szakaszában Lance elveszítette a lehetőséget, hogy megszerezze a sárga trikót, miután csapata, az Astana megnyerte a 39 km-es csapatidőfutamot Montpellier-ben. Lance végül harmadik lett 5 perc 24 másodperccel lemaradva a csapattárs-első Alberto Contador-tól.

Armstrong összesen 7 Tour de France-ot, 22 egyéni szakaszt (ebből 11 időfutam), csapata pedig 4 csapatidőfutamot nyert 2009-ig bezárólag.

A kerékpározáson túl

Armstrong az első visszavonulása során - miután kigyógyult betegségéből - az általa 1997-ben alapított Lance Armstrong Alapítvány támogatásán fáradozott, amely a rákos betegeknek nyújt segítséget és támogatást. A 2006-os Indianapolisi 500-on egy Chevrolet Corvette Z06 felvezető autót vezetett.

2007-ben Lance Andre Agassi, Muhammad Ali, Warrick Dunn, Jeff Gordon, Mia Hamm, Tony Hawk, Andrea Jaeger, Jackie Joyner-Kersee, Mario Lemieux, Alonzo Mourning és Cal Ripken, Jr. segítségével megalapította az Athletes for Hope (Sportolók a Reményért) jótékonysági szervezetet, amely a professzionális sportolókat támogatja, hogy részt vegyenek jótékonyságban, és több millió nem-sportolót ösztönöz arra, hogy jelentkezzenek és támogassák a közösséget.

Magánélete

Armstrong Lance Edward Gunderson néven született a titkárnő Linda Mooneyham és az útvonalmenedzser Eddie Charles Gunderson fiaként. Nevét a Dallas Cowboys amerikai futballcsapat volt wide receiver-jéről, Lance Rentzel-ről kapta. A The Dallas Morning News-nál dolgozó apja elhagyta a családját, mikor Lance két éves volt, anyja viszont később a nagykereskedelmi eladóként dolgozó Terry Keith Armstrong-hoz ment férjhez, aki 1974-ben örökbe fogadta Lance-t. Linda összesen háromszor ment férjhez, és mind a háromszor el is vált. Armstrong nem kíván találkozni édesapjával, mostohaapját pedig csalónak véli.

1997 júniusában Armstrong megismerte Kristin Richard-ot. 1998. május 1-jén összeházasodtak és három gyermekük született: Luke David (1999 október) és egy ikerpár, Isabelle és Grace (2001 november). A terhesség csakis úgy valósulhatott meg, hogy Lance eltárolt spermáját használták fel, amit még a műtétek és a kemoterápiák előtt adott le a spermabanknak három évvel házasságuk előtt. 2000-ben megjelent a Bicikli életre-halálra című könyve a betegségéről és az első visszatéréséről 2000-ig bezárólag, amit a társszerző Sally Jenkins segítségével írt meg Armstrong. A pár végül 2003 szeptemberében elvált. Armstrong kérésére a gyerekek Párizsba repültek a 2005-ös Tour de France pódiumára, ahol Luke a trófeát tartotta apjának, az ikerek pedig az oroszlánt és a sárga csomagolású virágokat emelték a magasba, természetesen sárga ruhában.

2003-ban megjelent harmadik könyve, a Minden másodperc számít, majd ez év őszétől az amerikai énekesnővel, Sheryl Crow-val kezdett kapcsolatot Lance, amit 2004 januárjában megerősítettek. 2005 szeptemberében eljegyezték egymást, azonban 2006 februárjában szakítottak. 2007 októberében a divattervező Tory Burch-csel randevúzott néhány hónapig, majd az amerikai Kate Hudson színésznővel 2008 májusától júliusig, de Hudson később bejelentette, hogy a kapcsolat barátságosan véget ért.

2008 decemberében Armstrong bejelentette állapotos Anna Hansen barátnőjét. A pár 2008 júliusában kezdett el járni, miután találkoztak Armstrong jótékonysági munkája során. Habár azt lehetett hinni, hogy Armstrong nem tud gyermeket nemzeni, mivel súlyos kemoterápiát kapott a hererákja miatt, Hansen-től való gyermeke mégis természetes úton fogant. 2009. június 4-én végül megszületett Maxwell Edward ,,Max" Armstrong, Colorado megye Aspen városában, amit az apuka a Twitter nevű mikro-blog-on jelentett be. Armstrong hamar népszerűvé Twitter felhasználóvá vált, több mint 1.600.000-es olvasótáborával.



#6 június 29, 2011, 09:30:53, manyman
Roger Federer

Roger Federer a Bázel környéki Binningenben született 1981. augusztus 8-án. Apja, Robert Federer svájci német, anyja, Lynette Federerdél-afrikai származású (ennek köszönhető, hogy Federer a keresztnevét angolosan ejti). Van egy nővére, Diana.

2000-ben, a sydneyi olimpián találkozott Miroslava Vavrinec (Mirka), szláv származású svájci teniszezőnővel, akit 2009. áprilisábanfeleségül vett. Mirka 2002-ben vonult vissza versenyzéstől, azóta Federert minden teniszversenyére elkíséri, támogatja, intézi a hivatalos ügyeit. ,,Amíg arra ébredek reggelente, hogy ő ott van mellettem, ez minden, ami számít." ,,Ő a legfontosabb ember az életemben, persze a szüleimmel együtt." Mirka minden idejét Federernek szenteli. Cserébe ,,amikor nyaralunk, mindent megteszek neki, amit csak akar. Ha tíz órán keresztül akar vásárolni, megyek vele, mert ő is vár rám ennyit, ha versenyem van."
Federernek és Mirkának 2009. július 23-án megszülettek iker lányai, Charlene Riva és Myla Rose.

Federer anyanyelvének a németet tekinti, de folyékonyan beszél angolul és franciául is. Szabadidejét szívesen tölti tengerparton, szeretsíelni, ping-pongozni, kártyázni, kedveli a focit és a golfot. Gyermekkora óta drukkol szülővárosa focicsapatának, az FC Baselnek, a többi európai csapat közül pedig az AS Roma a kedvence.

Hároméves korában kezdett el teniszezni, s bár gyerekkorában szerette a futballt is, 12 éves korában végérvényesen a tenisz mellett döntött. ,,A tenisszel kapcsolatban úgy éreztem, minden az irányításom alatt van. A focinál lehet hibáztatni a kapust vagy bárki mást. A tenisszel nincs ilyen probléma. Csak magamat hibáztathattam."

Gyermekkori példaképei Boris Becker, Stefan Edberg és Pete Sampras voltak. ,,Csodáltam azokat a teniszezőket, akik egykezes fonákot ütöttek, mert én is azt ütöttem. Az első példaképem Edberg volt, aztán Becker. Később már inkább Sampras volt a kedvencem. De soha nem akartam egyiküket sem utánozni." Federer továbbra is nagyon tiszteli elődeit, és bár büszke arra, amit eddig elért, nem gondolja, hogy indokolt lenne máris minden idők legjobb teniszezőjének nevezni. 2007-ben ezt nyilatkozta a kérdésről: ,,Néha szeretném, ha egy kicsit több időt hagynának nekem. Ez még sokáig nem fog kiderülni. (...) Ha most abbahagynám, talán én számítanék a legjobbnak? Nem, dehogyis."

Fiatalkorában nagyon indulatos volt a teniszpályán, vagdosta az ütőjét, saját bevallása szerint gyerekkorában többször kizavarták az edzésekről. Később azonban megkomolyodott. ,,Nem tudom, talán felnőttem egy kicsit. Rájöttem, hogy az ütővagdosás nem segít (...) Meg aztán persze a centerpályán játszani egy nagy tömeg előtt, Pete Sampras ellen játszani... ez nem készteti arra az embert, hogy kiabáljon, ütőket hajigáljon..." Federer ma már ritkán nyilvánítja ki az érzéseit, higgadtan játszik, és nagyon sportszerű. 2005 óta minden évben Federernek ítélik (a többi játékos szavazatai alapján) az ATP Stefan Edberg sportszerűségi díját.

Szinte minden tenisztársa kedveli: ,,Roger kedves fiú a pályán kívül is. Ő egy igazi példakép. Jóindulatú, barátságos és udvarias. Ha nem lenne ilyen jó ember, akkor könnyebb lenne ellene fordulni, mert az emberi természet olyan, hogy térdre akarja kényszeríteni azokat, akik a csúcson vannak. De őt senki nem akarja megtörni. Ő egyszerűen túl szimpatikus ember ahhoz. Ez teszi olyan könnyűvé azt is, hogy szurkoljunk neki." (James Blake)

Teniszpályafutása során már több mint 40 millió dollárt keresett, 2003-ban megalapította a Roger Federer Foundation nevű alapítványt, amely hátrányos helyzetű – elsősorban dél-afrikai – gyermekeket segít.[38] ,,Az egyik ok, ami miatt az alapítvány nagyon fontos nekem: lehetővé teszi számomra, hogy pozitívan befolyásoljam más emberek életét, és hogy megosszam velük a sikereimet."[26] 2006. április 3-ánFederert a UNICEF nagykövetévé nevezték ki.[25] Az amerikai Time magazin 2007-ben a Time 100, a világ száz legnagyobb hatású embere közé sorolta.

A teniszkarrier kezdete

Karrierjére a folyamatos fejlődés jellemző, sok tenisznagysággal ellentétben fiatalkorában kevés nagy eredményt ért el. Hároméves korában kezdett el teniszezni, majd nyolcévesen csatlakozott a TC Old Boys teniszklubhoz. Edzői, Adolf Kacovsky és Peter Carter nagyban hozzájárultak a fejlődéséhez. 10-től 14 éves koráig Federer szinte több időt töltött Peter Carterrel, mint a saját szüleivel. Carter tanította meg neki a hibátlan technikát, és egyben azt is sokat magyarázta neki, hogyan kell a pályán viselkedni, és kordában tartani az indulatait.[39]Federer tenisz mellett tehetségesen focizott, de tizenkét évesen végérvényesen a tenisz mellett döntött. 1995-től Ecublensben, a svájci nemzeti sportközpontban folytatta az edzéseket. Szinte azonnal megkapta a svájci állam támogatását, és ennek segítségével 1995 és 1997között hét junior tornát megnyert. 1997-től kezdve egyre több nemzetközi versenyen indult, és májusban megnyerte első nagyobb nemzetközi junior címét Pratóban.

Ezzel egyidőben, 16 évesen elhatározta, hogy abbahagyja az iskolát, hogy minél jobban a tenisznek szentelhesse az életét. Abban az időben ez elég kockázatos döntés volt, mert bár már kezdett nevet szerezni magának a junior mezőnyben, eredményei még nem voltak elegendőek a megélhetésre. De döntése helyesnek bizonyult: 1998-ban végleg betört a junior élmezőnybe, januárban épphogy lemaradt a junior Ausztrál Open döntőjéről, viszont Wimbledonban nyert egyesben és párosban is a juniorok között. Ezek a sikerek lehetővé tették, hogy elinduljon felnőtt tornákon is. Júliusban, Gstaadban debütált a profik között, 1998 második felében pedig Toulouse-ban már a negyeddöntőig jutott, miközben harcolt a junior világelsőségért is. Utolsó junior tornája a floridai Orange Bowl torna volt, ezt meg is nyerte, ami biztosította számára az évzáró első helyet a junior világranglistán. Ezek a sikerek megnyitották neki az utat a felnőtt tornákra is.
Mint junior wimbledoni bajnok és ranglista-vezető, 17 évesen első professzionális évében sok szabadkártyát kapott a felnőtt nemzetközi tornákra. 1999-ben, év elején azt a célt tűzte ki magának, hogy bejusson az első 200-ba az ATP világranglistáján, ezt azonban már tavasszal túlteljesítette. A Davis-kupán hamar kivívta magának a vezető pozíciót a svájci csapatban, és a negyeddöntőig vezényelte azt. Bécsben jutott be élete első elődöntőjébe ATP-tornán, amivel azonnal az első 100-ba került a ranglistán. Az évet végül a ranglista 64. helyezettjeként zárta.
Az első év sikerei után 2000-re szerény célt tűzött ki maga elé: be akart kerülni az első 50 közé a világranglistán. Miután Marseille-ben bejutott első ATP-döntőjébe (amit végül honfitársa, Marc Rosset nyert meg), ez a cél már majdnem meg is valósult, így év végére újat tűzött ki: az első 25 helyezettet. Edzőjével, Peter Carterrel hivatalosan elváltak útjaik, bár később is sokat konzultáltak. Federer meg akarta mutatni, hogy egyedül is meg tud állni a lábán, és nincs szüksége az állam támogatására sem. Új edzője Peter Lundgren lett, aki már korábban is dolgozott vele alkalomadtán. Lundgren felismerte az akkor 18 éves Federer hatalmas tehetségét, ugyanakkor a fejlődés lehetőségét is látta benne. Bár Federer teljesítménye a tornákon még nem volt egyenletes, a nyári szezonja nem is sikerült jól, Svájc nevezte a 2000-es sydneyi olimpiára, ahol meglepetésre az elődöntőig jutott, és végül negyedik lett. Otthon, Bázelben bejutott karrierje második ATP-döntőjébe, ahol Thomas Enquist verte meg. Az évet a világranglista 29. helyén zárta, nem sokkal elmaradva saját kitűzött céljától. Télen felvette Pierre Paganinit erőnléti edzőjének, hogy a továbbiakban fizikálisan is fel tudja venni a versenyt a mezőny legjobbjaival.

2001-től az első wimbledoni győzelemig (2003)

A 2001-es évre két célt tűzött ki maga elé: élete első tornagyőzelmét és a világranglista első 15 helyét. Az első célt hamar elérte: februárban megnyerte a milánói tornát (döntő: Julien Boutter ellen). A másik cél elérése sem váratott sokat magára: salakos szezonja jól sikerült, aRoland Garroson bejutott élete első Grand Slam-negyeddöntőjébe, és Wimbledon után már a világranglista 15. helyén állt. Wimbledonban a 16 között a hétszeres wimbledoni bajnok Pete Samprasszel találkozott. Az akkor 19 éves Federer öt játszmában búcsúztatta Wimbledon akkor négy éve uralkodó címvédőjét. Gyermekkori példaképe ellen aratott győzelmével Sampras 31 meccses wimbledoni veretlenségi sorozatát szakította meg. Ez után a győzelem után mindenki azt várta tőle, hogy megnyeri a tornát, azonban már a következő körben búcsúzott (Tim Henman verte meg). Az év további részében sérüléssel bajlódott, ezért nem ért el komolyabb eredményeket (bár Bázelben újra döntőbe jutott). Az évet a világranglista 13. helyén zárta.

2002-ben addigi pályafutása legsikeresebb tavaszi idényét produkálta, az Ausztrál Openen a negyedik körig, Milánóban International Series tornán döntőbe jutott, és márciusban bejutott karrierje első Masters Series-döntőjébe Miamiban, ahol Andre Agassitól kapott ki. Két héttel később Hamburgban a második Masters-döntőjébe is bejutott, és ezt már meg is nyerte, Marat Szafin ellen. A Roland Garroson és Wimbledonban meglepetésre az első körben búcsúzott. Sokan értetlenül álltak az előtt, miért nem tudja a tőle megszokott eredményeket produkálni az év négy legnagyobb tornáján. A következő, torinói tornán is kiesett az első körben. 2002 augusztusában azonban volt edzője és barátja, Peter Carter tragikus halála fordulópontot jelentett karrierjében és a játékhoz való hozzáállásában. Fiatal játékosként sokszor figyelmen kívül hagyta, amit az edzői mondtak neki, hogyan kell játszania és viselkednie, de ekkor volt barátja kedvéért lassan összeszedte magát. Nem sokkal a baleset utánCincinnatiben ugyan még újra kiesett az első körben, és a US Openen is csak a negyedik körig jutott, de aztán megnyerte a bécsi tornát, amit Carternek ajánlott: ,,Ezt a címet neki nyertem. Nagyon hiányzik."
Annak ellenére, hogy az év során nem jutott be egyetlen Grand Slam-torna negyeddöntőjébe sem, kijutott az évzáró világbajnokságra, a Tennis Masters Cupra, ahol csak az elődöntőben búcsúzott, az akkori világelső Lleyton Hewitt-tól kapott ki. Az évet a világranglista 6. helyén zárta.
A 2003-as évre Federer és edzője, Peter Lundgren nagy célt tűzött ki: az első 4 helyet a világranglistán, és egy Grand Slam-címet. Az év első Grand Slam-tornáján elszalasztotta a lehetőséget: David Nalbandian a 16 között búcsúztatta öt szettben. Utána rögtön három tornát is megnyert, Marseille-ben, Dubajban és Münchenben, és a Davis-kupában is az elődöntőbe vezényelte a svájci csapatot. A Roland Garroson viszont megint kiesett az elő körben, a sajtó értetlenkedése közepette, ami mentális gyengeségnek tudta be a korai búcsúkat. Federert azonban, úgy tűnik, ez nem zavarta: közvetlenül Wimbledon előtt megnyerte Halléban a füves felkészítő tornát. Wimbledonban esélyesként indult, és 2001 óta először sikerült is túljutnia az első körökön. Bár a második hét első felében hátsérüléssel küzdött, beküzdötte magát az elődöntőbe, ahol Andy Roddick ellen majdnem hiba nélkül teniszezett, és bejutott élete első Grand Slam-döntőjébe. A döntőben Mark Philippoussis volt az ellenfele: Federer 3 szettben (köztük két tie-breakkel) nyerni tudott (7:6, 6:2, 7:6): végre eleget tett a vele szemben támasztott elvárásoknak, és megnyerte élete első Grand Slam-címét.
Wimbledon után Federerre újabb kihívás várt: a Davis-kupa elődöntője Ausztrália ellen. A csapatok egyben a volt ausztrál edzője tiszteletére elnevezett Carter-kupáért is küzdtek. Federer az első meccsét megnyerte, de Lleyton Hewitt ellen nem bírta a nyomást, két szett előnyből elvesztette a meccset, ami Ausztrália győzelmét jelentette. A döntő után Carter családja próbálta őt megvígasztalni. A kemény pályás szezonban Federer megnyerte a bécsi tornát, és éves sikereinek köszönhetően ekkor már a világelsőségért küzdött. Az évet végül a második helyen zárta, viszont megnyerte élete első Tennis Masters Cup-döntőjét, Houstonban, Andre Agassi ellen. Ekkor kezdődött meg Federer mai napig is tartó dominanciája. 2003 decemberében úgy döntött, edzője, Peter Lundgren nélkül folytatja pályafutását. Innentől fogva csak az erőnléti edzője, Pierre Paganini, Pavel Kovac, Mirka, a családja és a barátai alkotta csoport segít neki.

A világranglista élén

Annak ellenére, hogy nem volt mellette edző, 2004-et az Ausztrál Open megnyerésével kezdte. A 16 közé játszmavesztés nélkül jutott, utána pedig megverte korábbi fő ellenfeleit, Lleyton Hewittot és David Nalbandiant. Bejutott a döntőbe, ahol esélyt sem hagyott Marat Szafinnak (7–6(3), 6–4, 6–2), így megnyerte második Grand Slam-címét is.
Az Ausztrál Openen aratott sikere után, 2004. február 2-án átvette a vezetést a világranglistán, és a világelsőséget 237 hétig nem is engedte ki a kezéből. A Roland Garros előtt további 3 címet nyert, köztük két Masters Series-tornát Indian Wellsben és Hamburgban. Miamibanviszont a harmadik körben kikapott Rafael Nadaltól, akivel ekkor találkozott első alkalommal. A Roland Garroson újra nem sikerült sokáig jutnia: a háromszoros bajnok brazil Gustavo Kuerten a 3. körben megverte. Wimbledonban azonban felejttette ezt a korai vereséget azzal, hogy sikeresen megvédte címét (döntő: Andy Roddick ellen, 4–6, 7–5, 7–6(3), 6–4, ez volt karrierje 3. Grand Slam-győzelme). Közvetlenül ez után Gstaadban megnyerte élete első hazai tornáját, majd a torontói Masters-tornán is győzni tudott, ezzel 23 meccsre bővítette veretlenségi sorozatát.
Az athéni olimpián ő vitte Svájc zászlaját a megnyitó ünnepségen, de fő esélyesként váratlanul a 2. körben búcsúzott (Tomáš Berdych verte meg). A váratlan vereséget azonban előnyére fordította az ezt követő hetekben. A US Openen csak Andre Agassi tudott neki nehézségeket okozni a negyeddöntőben, de sikeresen bejutott a döntőbe, ahol Lleyton Hewittnak 3 játszmában összesen 6 játékot engedélyezett, két szettet is 6–0-ra nyert (6–0, 7–6(3), 6–0). Ezzel a győzelemmel ő lett az első teniszező Mats Wilander(1988) óta, aki egy naptári évben a négy Grand Slam-tornából hármat meg tudott nyerni.
Bázelben, szülővárosában először léphetett volna világelsőként pályára, de pár órával az első meccse előtt megsérült, így vissza kellett lépnie. Sérülése miatt a párizsi Masters-tornán sem tudott indulni, és félő volt, hogy az év végihoustoni Tennis Masters Cupot is ki kell hagynia, de végül el tudott indulni. A játékán nyoma sem látszott korábbi sérülésének: a csoportkörökből veretlenül jutott az elődöntőbe, majd megvédte a címét is (döntő: Lleyton Hewitt ellen: ebben az évben már hatodszor verte meg). Az egész torna során egyetlenegy szettet veszített el, és egyben egy rekordot is megdöntött: ez volt sorozatban a 13. döntője, amit megnyert (a rekordot Björn Borg és John McEnroe tartotta 12 egymás után megnyert döntővel. Federer 2005-ben is folytatta ezt a sorozatot, és meg sem állt 24 döntőig.
2004-ben nyert-veszített meccseinek aránya 74-6 volt, és összesen 11 tornán diadalmaskodott az év folyamán (ebből 3 Grand Slam-tornán és 3 Masters Series versenyen), és a világranglista első 10 helyén álló teniszezővel vívott összes meccsét megnyerte (18-at). Az év során nyújtott teljesítményéért több díjat is kapott (ITF Tennis World Champion, Laureus World Sportsman of the Year)

2005

2005 elején kezdett el Tony Roche-sal dolgozni, aki főleg Grand Slam-tornák előtt segítette a felkészülésben. Tony Roche korábban már Ivan Lendl és Patrick Rafter edzője is volt, és sok Grand Slam-címhez segítette őket. Ebben az évben Federer az Ausztrál Openen az elődöntőig menetelt (időközben Andre Agassit is megverte), ott viszont a későbbi győztes Marat Szafin egy négyórás meccsen megállította (7–5 4–6 7–5 6–7(6) 7–9), pedig Federernek a negyedik szett rövidítésében meccslabdája is volt.
Az Ausztrál Open után közvetlenül négy tornát is megnyert sorozatban: a rotterdami és dubaj tornát, majd győzött az év első két Masters Series-versenyén, Indian Wellsben és Miamiban is (ez utóbbi döntőjében 0:2-es szetthátrányból fordított Rafael Nadal ellen). A salakos szezon első tornáján, Monte Carlóban a negyeddöntőig jutott, a Hamburg Masterst viszont megnyerte: ez már a harmadik Masters Series-címe volt az évben.
A Roland Garroson élete addigi legjobb helyezését érte el, bejutott az elődöntőbe, ahol azonban a későbbi győztes Rafael Nadal négy játszmában búcsúztatta. Federer csalódottan távozott Párizsból, de azzal a meggyőződéssel, hogy minden esélye megvan arra, hogy egyszer győzzön a francia bajnokság salakján.
A Roland Garros után Federer akkori karrierjének leghosszabb veretlenségi sorozata következett. A rövid füves szezonban az előző évekhez hasonlóan újra uralta a mezőnyt, megnyerte a Wimbledont felvezető hallei tornát, Wimbledonban pedig ismét megvédte címét, miközben az egész torna során mindössze egy szettet vesztett el (a döntőt ismét Andy Roddick ellen játszotta: 6–2 7–6(2) 6–4). Ez volt sorozatban a harmadik wimbledoni győzelme. A torna után úgy döntött, kihagyja a montreáli Masters-tornát, és csak Cincinnatiben tért vissza a pályára. Ezt a tornát meg is nyerte, ezzel ő lett az első férfi teniszező, aki egy év alatt négy ATP Masters Series-tornán diadalmaskodni tudott. Szeptemberben a US Openen, miután sikerült túljutnia David Nalbandianon és Lleyton Hewitton, meg tudta védeni a címét, emlékezetes döntőben Andre Agassi ellen (6–3 2–6 7–6(1) 6–1). Ez volt karrierje hatodik Grand Slam-trófeája, és sorozatban a második éve, hogy mind Wimbledonban, mind a US Openen győzni tudott.
Az év második felében komoly sérüléssel bajlódott, a legtöbb versenyt ki kellett hagynia. Hosszas gondolkodás után az év végi sanghajiMesterek Kupáján azonban elindult, és sérülése dacára majdnem meg is nyerte, de végül ellenfele, David Nalbandian – főleg Federer sérülés után legyengült fizikai állapotának köszönhetően – két szett hátrányból fordítani tudott. 2003 októberét követően Federer 24 döntőt nyert sorozatban, ennek, és addigi leghosszabb, 35 meccses veretlenségi sorozatának szakadt vége Sanghajban. Az év során összesen 11 tornát nyert meg, és az évi nyert-veszített meccseinek aránya 81-4 lett. Ha megnyerte volna a sanghaji döntőt, beállította volna John McEnroe 82-3-as rekordját (1984). Federer az év során összesen 11 tornát nyert meg, és 2000 pontra növelte előnyét a világranglistán.

2006

2006 volt eddigi legsikeresebb éve. Egész évben továbbra is toronymagasan, több ezer pontos előnnyel vezette a világranglistát.
Januárban visszahódította az Ausztrál Opent, a ciprusi Márkosz Pagdatíszt verve a döntőben (5:7 7:5 6:0 6:2). Ez immár hetedik Grand Slam-győzelme volt, ráadásul idáig mind a 7 Grand Slam-döntőjét megnyerte, ami példátlan a tenisztörténelemben. A verseny emlékezetes díjátadóján gyermekkori példaképe, az ausztrál Rod Laver jelenlétében sírva fakadt.
Márciusban megvédte Indian Wellsben és Miamiban is a címét, és a számára kevésbé otthonos salakos pályákon is egyre jobb teljesítményt nyújtott: Monte Carlóban és Rómában is bejutott a döntőbe, s csak a salakspecialista Rafael Nadal tudta megállítani (pedig Rómában Federer már meccslabdáig jutott).
A Roland Garroson újra előrébb lépett, az előző évi elődöntő után 2006-ban már a döntőbe jutott, ahol újra Nadal állt az útjába. Ha megnyerte volna a Roland Garros döntőjét, megcsinálta volna a Grand Slamet (egymás után négy Grand Slam-tornán diadalmaskodott volna), ha nem is a klasszikusat. Hiába kezdtek azonban egyre többet beszélni a világranglista 2. helyén álló Nadal előretöréséről, Federer a füves idényben újra átvette az irányítást, Wimbledonban zsinórban negyedszer is nyerni tudott, erre korábban csak Pete Sampras (1997–2000) és Björn Borg (1976–1980) volt képes. Ekkor Federer már 48 meccs óta veretlen füves pályán, ezzel megdöntötte Björn Borg 41 meccses csúcsát (1976–1981). A torontói Rogers Cup címét is ő szerezte meg, majd az év utolsó Grand Slam-tornáján, a US Openen a hazai kedvenc Andy Roddickot verte a döntőben, megszerezve kilencedik Grand Slam-címét.
Ő az egyetlen férfi teniszező, aki egymás után három évben Wimbledonban és a US Openen is nyerni tudott. Ő az egyetlen, aki kétszer is meg tudta csinálni a Small Slamet: azaz két évben is (2004, 2006) megnyert a négy Grand Slam-tornából hármat. Bár nem csinálta meg aklasszikus Grand Slamet, ő az első férfi teniszező Rod Laver óta (1969), aki egy naptári éven belül mind a négy Grand Slam-tornán bejutott a döntőbe.
Év végén megállíthatatlan volt, nyert a Madrid Mastersen, életében először megnyerte az otthoni, bázeli tornát, ahol gyerekkorában labdaszedő volt. A Mesterek Kupáján pedig legyőzte a címvédő David Nalbandiant, Andy Roddickot (meccslabdáról fordítva), Rafael Nadalt és James Blake-et is. Egész évben csupán két játékostól kapott ki, Nadaltól és Andy Murraytől (Cincinnati Masters, 2. kör), a 17 versenyből, amin részt vett az év során, 16-on döntőbe jutott, 12-t pedig meg is nyert. 29 meccses veretlenségi sorozattal, a világranglistán (ATP Rankings) történelmi rekord 8370 ponttal, az évi versenyen (ATP Race) szintén történelmi rekord 1674 ponttal zárta az évet. Behozhatatlan előnyét jól tükrözi, hogy év végén Nadal a világranglistán 4470 ponttal (3900 pont különbség) állt a második helyen, míg az ATP Race-en 894 pontot gyűjtött.


Roger Federer II

2007

2007-ben szettveszteség nélkül győzött az Ausztrál Openen, ellenfele a döntőben Fernando González volt (7–6, 6–4, 6–4). A játszmavesztés nélküli győzelem utoljára Ken Rosewallnak sikerült 1971-ben az Ausztrál Openen,Björn Borgnak pedig 1980-ban a Roland Garroson. Ezzel megszerezte 10.Grand Slam-címét, amivel az örökranglistán már az 5. helyre került. Győzelmével ő lett az első férfi teniszező az open erá-ban, aki kétszer is három Grand Slamet tudott nyerni sorozatban (2005: Wimbledon, US Open, 2006: Ausztrál Open és 2006: Wimbledon, US Open, 2007: Ausztrál Open). Ő lett az egyetlen férfi teniszező, aki három különböző Grand Slam-tornán is legalább háromszor tudott nyerni (Wimbledon: négyszer; US Open, Ausztrál Open: háromszor).

2007. február 26-án Federer lett a tenisztörténelem megszakítás nélkül leghosszabb ideig uralkodó férfi világelsője: 161 héttel (2004. február 2-ától kezdve) megdöntötte az amerikai Jimmy Connors csaknem 30 éves rekordját.] (A férfi és női mezőnyben az abszolút rekordot ekkor Steffi Graftartja: ő 186 hétig nem veszítette el világelsőségét.) A világranglista élén töltött összes hét tekintetében (a férfi mezőnyben) Connors rekordjának megdöntése után Federer az ötödik helyre került, majd John McEnroe-t (170) is beérte, így jelenleg a 4. helyen áll (Pete Sampras vezet 286 héttel).

Márciusban Federer visszahódította a címét a Dubai Openen, a döntőben Mihail Juzsnijt verve. A torna megnyerésével beállította Björn Borg 41 meccses veretlenségi rekordját. Ez egyben karrierjének eddigi leghosszabb veretlenségi sorozata volt (korábbi egyéni rekordja 35 meccs volt 2005. június 6. és november 20. között), a sorozat az Indian Wells Masters második körében ért véget.
A Svájci Posta április 10-én egy egyedi, őt és a wimbledoni trófeát ábrázoló bélyeg kibocsátásával tisztelgett a teniszező előtt, aki sikereivel világszerte népszerűsítette hazáját. Ebben a kitüntetésben korábban élő személy még nem részesült.

A salakos idény első tornáján, a Monte Carlo Mastersen Federer a döntőbe jutott, ezzel megismételte 2006-os teljesítményét, a Rome Mastersen viszont meglepetésre kiesett a 3. körben. A Roland Garros előtti utolsó Masters-tornán, Hamburgban újra Rafael Nadallal játszott a döntőben, és életében először meg is verte salakon: 2–6, 6–2, 6–0. Ezzel a győzelemmel megszakította Nadal 81 meccsen át tartó salakos veretlenségi rekordját, és egyben megszerezte a 13. Masters-címét (2007-ben az elsőt). A Roland Garroson ismét bejutott a döntőbe, de ezúttal sem sikerült nyernie, ismét Nadal akadályozta meg, hogy Federer egyszerre bajnok legyen az év összes Grand Slam-tornáján (3–6, 6–4, 3–6, 4–6). A Roland Garros alatt több rekordot is megdöntött: sorozatban 36 játszmát nyert Grand Slam-tornákon (2007. Ausztrál Open, 1. kör – Roland Garros, negyeddöntő), eggyel többet, mint John McEnroe 1984-ben, már 12 Grand Slam-elődöntőbe és 8 döntőbe jutott be sorozatban, az utóbbival megdöntve Jack Crawford 73 éves, történelmi rekordját.

Bár 2003-tól 2006-ig minden évben megnyerte – wimbledoni győzelme előtt – a füves tornát Halléban, ebben az évben úgy döntött, fáradtság miatt kihagyja.[ Wimbledonban azonban tovább folytatta a Grand Slam-tornákon folytatott sorozatait: bejutott a 13. sorozatos Grand Slam-elődöntőjébe, és a 9. döntőjébe is. A döntőben újra Rafael Nadal volt az ellenfele, és Federer történelmi győzelmet aratott (7–6, 4–6, 7–6, 2–6, 6–2): ötödik sorozatos wimbledoni győzelmével beállította Björn Borg megismételhetetlennek hitt open era-rekordját. Borg a lelátóról figyelte, és drukkolt neki: ha már valaki megdönti a rekordját, azt akarta, hogy Federer legyen az.,,Nem is történhetett volna szimpatikusabb emberrel" – mondta a meccs után.
Tizenegy Grand Slam-címével Federer már a harmadik helyen állt az örökranglistán, Björn Borggal és Rod Laverrel holtversenyben – már csak Roy Emerson (12) és Pete Sampras (14) előzte meg. Ekkor füvön már 54, Wimbledonban 34 meccs óta veretlen. Az ATP Race-ben gyűjtött pontjai alapján – Nadallal együtt – elsőként kvalifikálta magát az év végi Tennis Masters Cupra.
A kemény pályás szezon első tornáján, a torontói Rogers Mastersen Federer bejutott a döntőbe, de nem védte meg címét: szoros meccsen kikapott Novak Đokovićtól. A US Open előtti utolsó Masters-tornát (Cincinnati) viszont megnyerte, ezzel az első helyen végzett a US Open Series-versenyben is. Cincinnatiben aratott győzelme pályafutása 50. tornagyőzelme volt. Csak négy teniszező jutott el fiatalabb korban az ötvenedik tornagyőzelméig: Björn Borg, Jimmy Connors, John McEnroe és Ivan Lendl. Velük ellentétben viszont Federer 50 címének a felétGrand Slam-tornán (11) és ATP Masters Series-versenyen (14) szerezte, sőt, további három győzelmét Tennis Masters Cupon aratta.2007. augusztus 27-én Federer 187 hete folyamatosan világelső: ezzel – Jimmy Connors férfi rekordja után (160) – megdöntötte Steffi Graf abszolút rekordját is (186).

A US Openen ismét megállíthatatlan volt, bejutott 14. sorozatos Grand Slam-elődöntőjébe és 10. döntőjébe, majd negyedszer is megvédte címét (döntő: Novak Đoković ellen, 7–6, 7–6, 6–4). Tizenkettedik Grand Slam-győzelmével utolérte az örökranglistán Roy Emersont, és már csak két győzelemre van Pete Samprastől. Ő lett az open era első férfi teniszezője, aki négy egymást követő US Opent meg tudott nyerni (2004–2007), és a tenisztörténelem egyetlen olyan teniszezője, aki négy egymást követő évben meg tudta nyerni mind Wimbledont, mind a US Opent. 2004 és 2006 után harmadszor is megnyert az év négy Grand Slam-tornájából hármat, ráadásul 2006-ban és 2007-ben mind a négyen döntőt játszott. Mivel korábban megnyerte a US Open Seriest, a US Open-győztesnek járó pénzdíjon felül egymillió dollár bónuszt is kapott, és átvette a vezetést az ATP Race-ben, amit a Madrid Mastersen megerősített azzal, hogy döntőbe jutott, bár címét nem tudta megvédeni. Hazai tornáján, Bázelben viszont már megvédte a címét, amivel bebiztosítta – sorozatban negyedszerre – év végi világelsőségét is. Az utolsó Masters-tornán, Párizsban meglepetésre csak a harmadik körig jutott, David Nalbandian győzte le.
Az évzáró tenisz-világbajnokságon, a Tennis Masters Cupon az első csoportkörös meccsén kikapott Fernando Gonzáleztől, de Nyikolaj Davigyenkót és Andy Roddickot már magabiztosan verte, így csoportelsőként jutott a legjobb négy közé. Az elődöntőben Rafael Nadalt, a döntőben pedig David Ferrert is könnyedén megverte, és megszerezte negyedik Masters Cup-címét (2003, 2004, 2006, 2007). Ezzel a győzelemmel egész évben nyújtott teljesítményéhez méltó módon zárta le a hivatalos teniszszezont. A rákövetkező héten Federer három bemutató meccset játszott gyermekkori példaképével, Pete Samprasszel, és 2007. november 26-án megkezdte 200. hetét avilágranglista élén.

Legendák között

2008 volt Federer dominanciájának legnehezebb éve, amely minden tekintetben látványos küzdelmet hozott. Nem csak feltörekvő riválisaival kellett küzdenie: betegség; korábbi sikeressége következtében kialakult elvárások; nehezen feldolgozható vereségek fontos helyzetekben; és eredményeinek szélsőséges megítélése a sajtó és a közönség részéről szintén nehezítették helyzetét. Federer az Ausztrál Opennel kezdte az évet, miután betegség miatt több napig kórházban volt, és kénytelen volt visszamondani a Kooyong Classic nevű felkészülési tornát.Ennek ellenére az Ausztrál Openen ha bizonytalanul is, de bejutott az elődöntőbe, ahol azonban a harmadik kiemelt Novak Đokovićmegállította (5–7, 3–6, 6–7). Federer a tornát megelőzően tíz egymást követő Grand Slam-döntőbe jutott be. A döntők sorozata megszakadt, az elődöntőké nem: ez volt sorozatban a 15. Grand Slam-elődöntő, amelyen részt vett. Az Ausztrál Openen sikeresen megvédte világelsőségét is – 2008. február 2-án világelsőségének negyedik évfordulóját ünnepelhette. Ennek ellenére a szokatlan elődöntőbeli vereséget a sport követői világszerte döbbenettel fogadták. ,,Szörnyet teremtettem: tudom, most aztán minden tornát meg kell nyernem. (...) A sok győzelem után ha most vesztek egy szettet, az emberek azt mondják, rosszul játszom" – mondta Federer a meccs után. Mint utóbb kiderült, Federernek az Ausztrál Open alatt mononucleosisa volt, amely még sokáig befolyásolta teljesítményét az év során.

Az Ausztrál Open után Federer először a dubai tornán versenyzett, még a betegséggel küszködve, de rögtön az első körben búcsúzott. Az év első két Masters-tornáján sem jutott döntőbe, Indian Wellsben az elődöntőig, Miamiban a negyeddöntőig jutott. Csak salakon, Estorilbanszerezte meg első címét az évben, a sajtó és a szakértők egyre erősödő kritikája és kételkedése közepette. Elkezdett együtt dolgozni José Higuerasszal, aki korábban a Roland Garros-győztes Jim Courier és Michael Chang edzője is volt. A Roland Garrost megelőző három salakos Masters-torna közül kettőn, Monte Carlóban és Hamburgban bejutott a döntőbe, majd a Roland Garroson 2006 és 2007 után harmadszor is bejutott a döntőbe. Rafael Nadal azonban harmadszor is megállította, ezúttal súlyos vereséget mérve rá (1-6, 3-6, 0-6).
A korábbi évekhez hasonlóan Federer ismét füvön próbált bizonyítani, és meg is nyerte a Wimbledon előtti hallei tornát, 5. alkalommal.]Wimbledonba ötszörös címvédőként érkezett, és lehetősége lett volna sorozatban hatodszor is megnyerni a tornát, ezzel open era-rekordot állítva fel. Az – újfent – Rafael Nadallal vívott döntőt azonban szoros küzdelem után öt szettben elvesztette (4–6, 4–6, 7–6 (5), 7–6 (8), 7–9). Federer nem adta ingyen át a trónját, két játszma hátrányból, két meccslabdát hárítva kényszerítette ki a döntő szettet, és végül 4 óra 48 percnyi játék után, minden idők leghosszabb wimbledoni döntőjében maradt alul John McEnroe a döntőt a legjobb meccsnek nevezte, amit valaha látott. ,,Roger játszott annyira jól, hogy nyerjen, csak épp nem sikerült. Egy másik nap sikerül. Ellentétben azzal, amit sokan mondanak, szerintem Rogernek jó éve van, csak egyszerűen túl magasra helyezte a mércét saját maga számára" – fejtette ki véleményétPete Sampras, aki hozzátette, biztos abban, hogy Federer meg fogja dönteni a Grand Slam-rekordját
Az épphogy elvesztett wimbledoni döntő kihatással volt Federer a kemény pályás szezonjának kezdetére: az első két Masters-tornán,Kanadában és Cincinnatiben hamar, a második és a harmadik körben búcsúzott – ezzel az is biztossá vált, hogy négy és fél év után először, 2008. augusztus 18-án meg kell válnia világelsőségétől. Előtte még azonban 27. születésnapján, 2004 után másodszor is, Federer vitte hazája zászlaját a pekingi olimpiai játékok megnyitó ünnepségén Az olimpián egyesben és párosban is indult. Egyéniben újabb csalódás érte: csak a negyeddöntőig jutott el, ahol James Blake-től kapott ki. Ekkor azonban erőt vett magán és párosban – ahol senki nem várta tőle – sikerült megszereznie az aranyérmet Stanislas Wawrinka oldalán. Az olimpiai bajnoki címet Federer annak ellenére szerezte meg, hogy tudta, elveszíti világelsőségét, az év első három Grand Slam-tornáján nem sikerült megismételnie a korábbi években nyújtott teljesítményét, és kikapott a fő, egyéni számában. A svájci páros az elődöntőben elbúcsúztatta a páros világelső amerikai testvéreket, Bobés Mike Bryant, a döntőben pedig a svéd Simon Aspelint és Thomas Johanssont győzte le négy szettben (6–3, 6–4, 6–7, 6–3). Federer az olimpiai bajnoki címet még rekord 237 hetes (2004. február 14.–2008. augusztus 18.) világelsőségének utolsó hetében szerezte meg, ezzel ő lett az első olyan férfi teniszező, aki világelsősége alatt szerzett olimpiai aranyérmet.

,,   Ez egy szürreális pillanat... Az öröm, hogy megoszthatom ezt a győzelmet valaki mással, akit nagyon szeretek, teljesen különbözik mindentől, amit életemben eddig megtapasztalhattam...

Az év utolsó Grand Slam-tornája, a US Openvolt azonban az igazi próba Federer számára: sok újság arról cikkezett, hogy ez lehet öt év után az első év, amikor egy Grand Slam-tornát sem nyer meg.[70] Federer azonban ismét bebizonyította, hogy talpra tud állni: először sorozatban a 18. Grand Slam-tornáján is bejutott az elődöntőbe, aholNovak Đokovićot négy szettben legyőzte, majd a döntőben Andy Murray fölött három szettben diadalmaskodott (6–2, 7–5, 6–2), és megszerezte pályafutása 13. Grand Slam-címét. ,,Azt mondtam neki, csodálatos éve volt – nyilatkozta Andy Murray arról, mit mondott Federernek a kézfogásnál –függetlenül attól, ki mit mond." Győzelmével Federernek Wimbledon (2003–2007) után a US Openen is sikerült öt címet nyernie sorozatban (2004–2008), és ő lett a tenisz történetében az első teniszező, aki két különböző Grand Slam-tornát is sorozatban ötször-ötször meg tudott nyerni.

A US Open után Federer egy hónapig nem versenyzett, majd a Madrid Mastersen az elődöntőig jutott. Időközben a karrierje során kapott összkeresete meghaladta a 43,3 millió dollárt, amivel megelőzte a férfiak között addig csúcstartó Pete Samprast. Bázelben, hazai tornáján sorozatban harmadszor nyerni tudott. Az év utolsó Masters-tornáján, Párizsban Federer a negyeddöntőig jutott, a meccs előtt azonban hátsérülés miatt visszalépett, így – 2003 óta először – egy Masters-tornát sem nyert az évben. Ez volt Federer 763 meccses profi karrierje során a legelső alkalom, hogy nem játszott végig egy tornát, amin elindult. Az év utolsó tornáján, a Masters Cupon Federer sérülten versenyzett, és csak egy csoportkörös meccset tudott nyerni. A már biztos továbbjutó Andy Murray elleni harmadik mérkőzés döntötte el, hogy sorozatban a hetedik évben is továbbjut-e a csoportból az elődöntőbe, ezt a meccset viszont szoros küzdelemben elvesztette, pedig a 2. és a 3. szettben is felállt brékhátrányból, és hét meccslabdát hárított (6–4, 6–7(3) 5–7). Federer hátsérülése miatt a meccs alatt többször is ápolást kért, de a mérkőzést nem adta fel: még soha nem adott fel elkezdett meccset a pályán.  Ez volt Federer utolsó hivatalos meccse 2008-ban, az évet a világranglista második helyén zárta.


Roger Federer III

2009 – minden idők legjobbja

2009 kezdete méltó folytatása volt a küzdelmes 2008- as évnek: egy elveszített döntő Rafael Nadallal szemben az Ausztrál Openen, amelyet az egész teniszvilág tragikus jelentőségűként él meg. Amikor azonban már mindenki Federer hanyatlásáról beszélt, a teniszező hirtelen fordulatot vett, és olyan történelmi sikereket ért el, amelyek sokak szerint minden idők legnagyobb teniszezőjévé emelték.
Federer korán kezdte a 2009-es szezont: már az első héten részt vett egy bemutató tornán Abu-Dzabiban, majd Dohában is elindult, ahol az elődöntőig jutott. Az Ausztrál Openen bejutott sorozatban a 19. Grand Slam-elődöntőjébe és pályafutása 18. Grand Slam-döntőjébe, ahol megint Rafael Nadallal találkozott, wimbledoni meccsük óta először. Nadal kihasználva lélektani fölényét, megint legyőzte (5–7, 6–3, 6–7, 6–3, 2–6). A vereséget súlyosbította, hogy Federer a díjkiosztó ünnepségen nem tudta visszafojtani a könnyeit,[76] s a világot bejárták a képek a zokogó Federerről, akit Nadal vigasztal. ,,Ez volt a legutolsó dolog, amit kívántam volna: hogy az emberek rosszul érezzék magukat miattam. Rafa sikerének kellett volna örülniük" – magyarázta később, miért bánja a történteket. Az esetet a sajtó az érzelmi összeomlás jeleként értelmezte, és arról beszélt, Federer végérvényesen lejtőre került.
Az Ausztrál Open után Federer visszamondta a dubaji tornát és az amerikaiak elleni Davis-kupa fordulón való részvételt, nehogy kiújuljon az előző évi hátsérülése. A szezon két első Masters-tornáján, Indian Wellsben és Miamiban az elődöntőig jutott: Andy Murray és Novak Đokovićállította meg: az újságok pedig hetekig cikkeztek arról, hogy a Đoković elleni meccsén rá nem jellemző módon erővel földhöz vágta az ütőjét.[80]
Időközben fontos események történtek Federer életében: március elején hivatalos honlapján bejelentette, hogy nyáron apa lesz,[  majd nem sokkal később azt is, hogy szűk családi körben feleségül vette barátnőjét, Mirka Vavrinecet.
Közvetlenül esküvője után váratlanul elfogadta a szabadkártyát a salakos Monte Carló-i Masters-tornára, de nem is jutott sokáig: a 3. körben megállította honfitársa, Stanislas Wawrinka. Rómában elődöntőbe jutott, itt a címvédő Novak Đokovićtól kapott ki. Madridban viszont több mint egy év után sikerült Masters-tornát nyernie, méghozzá riválisát, Rafael Nadalt győzte le salakon, két szettben (6–4, 6–4).

A Roland Garrosra Federer nagy teherrel indult, hiszen ez volt az egyetlen Grand Slam-torna, amit korábban még nem sikerült megnyernie. A megelőző három évben mindig döntőbe jutott, de riválisa, Rafael Nadal mindháromszor megakadályozta Grand Slam-gyűjteménye kiteljesítését. A torna során az elvárások csak nőttek, amikor legnagyobb ellenfelei (Nadal, Đoković, Murray) sorra kiestek, és Federer a legnagyobb esélyessé lépett elő. A negyedik körben nehéz meccset játszott Tommy Haasszal, aki ellen két játszma hátrányból kellett fordítania, majd – sorozatban 20. Grand Slam-elődöntőjébe – újabb ötszettes meccsbe bonyolódottJuan Martin del Potróval, de bejutott karrierje 19. Grand Slam-döntőjébe,[14] ahol a Nadalt legyőzőRobin Söderlinggel került szembe. 2009. június 7-én Federer a Roland Garros döntőjében három szettben megverte ellenfelét (6–1, 7–6(1), 6–4), ezzel ő lett a történelem hatodik férfi teniszezője, akinek sikerült megnyernie mind a négy Grand Slam-tornát, és ezzel teljesítenie akarrier-Grand Slamet (legutoljára ez Andre Agassinak sikerült). Federer 14 győzelmével egyben beállította Pete Sampras rekordját is.[ Címeit hét év leforgása alatt szerezte; és tizennegyedik címét 27 évesen nyerte meg, karrierje 40. Grand Slam-tornáján.
Federer már jóval 2009 előtt olyan sikereket mutathatott fel, amelyek a valaha volt legnagyobb teniszezők teljesítményeivel vetekedtek, a Roland Garros megnyerése után pedig sok szakértő, volt teniszező nyilatkozta, hogy ő minden idők legjobb teniszezője. Karrierje eljutott arra a pontra, hogy szinte minden további sikere tenisztörténelmi jelentőségű, és új rekordokat állít. Wimbledonba úgy érkezett, hogy a férfi tenisz legnagyobb Grand Slam-rekordjainak (legtöbb döntő, legtöbb győzelem) megdöntésére nyílt lehetősége. A címvédő Rafael Nadal visszalépését követően az is biztossá vált, hogy győzelem esetén újra világelső lesz. Miután Federer 21-re bővítette egymás utáni Grand Slam-elődöntőinek sorozatát, sorozatban hetedszer wimbledoni döntőbe, karrierje 20. Grand Slam-döntőjébe jutott: ezzel új rekordot állított a férfi mezőnyben, megelőzve Ivan Lendlt A döntőt, amely minden idők leghosszabb Grand Slam-döntője lett játszott game-ek tekintetében, 5–7, 7–6(6), 7–6(5), 3–6, 16–14-re nyerte Andy Roddickkal szemben: csak az ötödik szett 95 percig tartott. Federer hatodik wimbledoni címét szerezte, és 15 Grand Slam-győzelemmel átvette a vezetést az örökranglistán. A döntőt a lelátóról figyelte Pete Sampras, aki így korábbi ígéretének megfelelően[84] jelen volt, amikor Federer megszerezte 15. Grand Slam-címét, és ezzel megdöntötte az ő 14-es rekordját.
Federer és felesége, Mirka nyárra várták első gyermekeiket: 2009. július 23-án megszülettek iker lányaik, Charlene Riva és Myla Rose. ,,Ez életünk legboldogabb napja" – írta Federer hivatalos honlapján.[  A babák születése utáni első hetekben Federer otthon maradt családjával, de az amerikai kemény pályás szezonra visszatért a teniszpályára. Úgy tervezi, hogy a jövőben is egész családjával fog versenyről versenyre utazni.[85] ,,Egyáltalán nem aggódom a motivációm miatt, mert túlságosan szeretem ezt a játékot. Még sokáig itt szeretnék lenni. (...) Mirkának mindig is az volt az álma, hogy a gyerekeink lássanak engem teniszezni. Szóval pár évig már csak miatta is játszanom kell még." A wimbledont követő hosszabb pihenője után Federer a montreali keménypályás ATP Masters-versenyen tért vissza a pályára. A tornán a negyeddöntőig jutott, ahol Jo-Wilfried Tsonga állította meg; a vereség egy 22 meccses győzelmi sorozatnak vetett véget. A következő versenye az augusztus 17-én kezdődő Cincinnati Masters volt, ahol Federer megszerezte 16. ATP Masters Series-címét. A döntőben Novak Đokovićot győzte le két szettben.

A év utolsó Grand Slam-tornáján, a US Openen is bejutott a döntőbe: 2006 és 2007 után ez volt a harmadik év, hogy mind a négyen részt vett, amely újabb rekord. Ez egyben sorozatban hatodik US Open-döntője, összességében karrierje 21. Grand Slam-döntője volt. A Novak Đoković elleni elődöntőn úgy jutott meccslabdához, hogy egy átemelt labdát a lába között elütött a hálónál álló Đoković mellett, s később ezt ,,élete legjobb ütésének" nevezte. A döntőben viszont ezúttal nem sikerült megvédenie címét Juan Martín del Potróval szemben (6–3, 6–7(5), 6–4, 6–7(4), 2–6).
A US Open után két tornáról visszalépett (Tokió, Sanghaj Masters), és hat hetet családjával, barátaival töltött. A hosszú pihenő után nehezen rázódott vissza: szülővárosában, Bázelben döntőt játszott, az azt követő Paris Mastersen viszont az első meccsén kikapott. A londoni ATP World Tour Finalson az elődöntőig jutott, s már a csoportkörökben bebiztosította év végi világelsőségét: ezzel ő lett az első teniszező Ivan Lendl óta, akinek sikerült visszaszerezni az év végi világelsőséget.



2010

Federer az Abu Dhabiban zajló meghívásos tornán kezdte a 2010-es évet, majd Dohában lépett pályára, ahol az elődöntőig menetelt. Közvetlenül az év első Grand Slam-tornája, az Ausztrál Open kezdete előtt Federer egy nap alatt megszervezett egy jótékonysági bemutató meccset (Hit for Haiti), több teniszező (Nadal, Đoković, Roddick, Hewitt, Serena Williams, Kim Clijsters, Samantha Stosur) közreműködésével, hogy segítsék a haiti szerencsétlenség túlélőit. A bemutatóval körülbelül 200 000 dollárt sikerült összegyűjteniük.
Másnap kezdődött az Ausztrál Open, és Federer az első körökön könnyedén jutott túl, majd a negyeddöntőben nehéz meccset vívott és hátrányból fordított Nyikolaj Davigyenko ellen, így folytatta egymás utáni Grand Slam-elődöntőinek sorozatát (23). Bejutott karrierje 22. Grand Slam-döntőjébe is, ahol az egész tornán kiváló formában játszó Andy Murrayvel találkozott. Federer nagyon jól kezdte a meccset, másfél óra alatt már két szettel vezetett. A harmadik szettben Murray próbált változtatni a játékán, agresszívebben kezdett el játszani, öt szettlabdája is volt. Végül azonban a harmadik szettet is Federer nyerte (6–3 6–4 7–6(11)), megszerezve ezzel negyedik Ausztrál Open-győzelmét és 16. Grand Slam-trófeáját.
Az Ausztrál Open után rövid pihenőt tartott, és kénytelen volt betegség miatt lemondani a dubaji tornán való részvételét.  Indian Wellsre azonban meggyógyult, és részt tudott venni a második Hit for Haiti jótékonysági meccsen is. A torna viszont nem tartott sokáig számára, már a 3. körben kikapott Márkosz Pagdatísztól. Miamiban a 4. körig jutott, és a Rome Masters, az első salakos tornája sem sikerült jól: már a 2. körben búcsúzott. A Madrid Mastersen viszont már megtalálta a formáját, bejutott a döntőbe, ahol – egy teljes év után először – újra Rafael Nadallal csapott össze. Federer nagyon szoros meccsen alulmaradt riválisával szemben.
A Roland Garrosra címvédőként érkezett, és gond nélkül jutott a negyeddöntőbe. Ekkor azonban a 2009-es döntőbeli ellenfelébe, Robin Söderlingbe futott, aki ezúttal legyőzte. Federer a 2004-es wimbledoni teniszbajnokság óta minden egyes Grand Slam-tornán legalább elődöntőig jutott: a sorozat 23 elődöntőnél állapodott meg, a tenisz történetének egyik legnagyobb rekordjaként.  Mivel a tornát Rafael Nadal nyerte, Federer elvesztette a világelsőségét, egyetlen héttel Sampras 286 hetes világelsőségi rekordjának beállítása előtt.
A wimbledoni teniszbajnokság sem úgy sikerült neki, ahogy az utóbbi években megszokta: hét év után először nem jutott döntőbe, a negyeddöntőben Tomáš Berdych búcsúztatta négy szettben. Szereplése a világranglista 2. helyébe került: 2003 novembere óta először történt meg vele, hogy kicsúszott az első kettőből.  A wimbledoni tornát követően Federer több hetes szünetet tartott, és közben próbaidőre szerződtette Paul Annacone-t, Pete Sampras korábbi edzőjét.
A szünet után először a Rogers Cupon lépett pályára, ahol az elődöntőben összecsapott a 2. helyért Novak Đokovićcsal, akit le is győzött. Így függetlenül attól, hogy a döntőt Andy Murray ellen már nem sikerült megnyernie, újra a világranglista 2. helyére került.[97] A Cincinnatiben rendezett Masters-tornán sikerült megvédenie a címét: ez egyben első Masters-győzelme volt az évben.
A US Openen gond nélkül jutott az elődöntőbe, és ott ismét összecsapott Novak Đokovićcsal a döntőbe jutásért és a ranglista 2. helyéért. Az ötszettes meccs során Federer hullámzó játékot mutatott, az ötödik szettben meccslabdája is volt, mégis elvesztette a meccset (7–5, 1–6, 7–5, 2–6, 5–7), így nem tudott Nadallal döntőt játszani. A torna során kvalifikálta magát az év végi Masters Cupra. A US Open után Federer hosszabb szünetet tartott, majd a sanghaji ATP Masters 1000 tornán lépett először pályára, ahol döntőbe jutott, de itt Murraytől kikapott. Ezt követően elindult egy kisebb tornán Stockholmban, és meg is nyerte, ezzel megszerezte 64. ATP-címét, amellyel az örökranglista 4. helyére kapaszkodott fel, Pete Sampras mellé.  Bázelben, hazai tornáján le is hagyta Samprast: a döntőben visszavágott Novak Đokovićnak a 2009-ben elszenvedett bázeli vereségért, és megszerezte 65. ATP-tornagyőzelmét. Az év utolsó Masters-tornáján, Párizsban korábban nem ért el jó eredményeket, most életében először elődöntőbe jutott.
Az évadzáró World Tour Mastersen Andy Murrayvel, Robin Söderlinggel és David Ferrerrel került egy csoportba. A három csoportmeccs mindegyikét simán nyerte, így csoportelsőként, szettveszteség nélkül jutott az elődöntőbe, ahol Novak Đokovićot búcsúztatta magabiztosan. Az év utolsó meccsét nagy várakozás övezte: Federer és Nadal újra összecsaptak egymással. Federer ezúttal nem sok esélyt hagyott riválisának, 6–3, 3–6, 6–1 arányban nyert, megszerezve 5. címét az évzáró világbajnokságon. Ezzel ő lett a tenisztörténelem harmadik játékosa Ivan Lendl és Pete Sampras mellett, aki 5 alkalommal nyerni tudott a tornán.

Játékstílusa

Federer játéka sokoldalú és elegáns, a teniszpálya minden pontjáról képes nyerő ütést ütni. Kiválóan játszik az alapvonalon, tenyeressel és fonákkal is irányítani tudja a játékot, és rendkívül ügyesen röptézik, az ellenfél nehezen üt el mellette. Egyik fő erőssége a tenyeres, amelyet akár 220 km/h-ra is fel tud gyorsítani, a gyors keresztegyenesekkel szereti megnyitni a pályát és kiszorítani az ellenfelét. Fonákja egykezes, ami sokkal több variációs lehetőséget nyújt, mint a kötöttebb kétkezes fonák, lehetővé teszi az éles szögek ütését. Korábban sokan játéka gyengébb pontjának tartották, de az utóbbi évek során sokat fejlesztette, s ma már inkább egyik fő erőssége.
Kiválóan tudja variálni fonák ütéseit, ezzel zavarba hozva az ellenfelet: szereti a nyesett fonákot, de adott esetben nagyon fel is tudja gyorsítani a labdát. Az éles szögekben érkező nyerő ütések (amikbe az ellenfél bele sem tud érni) játékának védjegyei.

Szerváit nehéz olvasni, mert függetlenül attól, hogy hova érkezik, mindig ugyanott üti meg a labdát, és szerválás közben hátat fordít ellenfelének. Első és második szerváit is rendkívül pontosan helyezi, jól tudja variálni őket, kettőshibát nagyon ritkán üt. Első szervái általában 200 km/h körüli gyorsaságúak, de tud akár 210 km/h nagyságrendűeket is ütni A második szervák lassabban, de sokkal csavartabban érkeznek, a szakértők úgy vélik, Federer második szervája a legjobb, amit valaha teniszjátékos ütött. Kick szervája szinte tökéletes, lepattanás után a labda irányt vált és nem lehet visszaadni. A mezőnyben ő tudja a legnagyobb százalékos aránnyal (általában 60% fölöttivel) megnyerni a második szervával kezdődő labdameneteket. Képes egymás után 3-4 ászt is ütni. Pörgetett nyesett szerváival gyakran megzavarja ellenfeleit.
Lábmunkája, egyensúlya kiváló, le tudja fedni az egész pályát. Őt tekintik az egyik leggyorsabb játékosnak. Sok más játékossal ellentétben, akik az egyensúlyuk megtartása érdekében kis apró lépésekkel közelítik meg a labdát, Federer hosszú lépésekkel szeli át a pályát. Futás vagy hátrálás közben, vagy éppen egészen kiszorított helyzetekből is kiváló ütéseket tud ütni, ami lehetővé teszi, hogy hirtelen váltson védekezésről támadásra.

,,   Általában egy játékos vagy inkább támadó, vagy inkább védekező szellemű. Federer mindkettő. Olyan jó támadó játékos, amennyire teniszező csak lehet, és ugyanilyen jó védekező is. Hogy lehet az ilyet megverni?   "
– John McEnroe



Taktikus játékos, jól olvassa ellenfele mozgását és szándékát, mindig türelmesen kidolgozza a helyzetet, ahol könnyedén be tudja fejezni a labdamenetet egy nyerővel. Küzdőszelleme, kitartása és állóképessége kivételes, beosztja az erejét, mindig olyan színvonalon játszik, amennyi elegendő a biztos győzelemhez. Ha az ellenfél nagyon jól játszik, olyan szintre tudja emelni a játékát, amivel az ellenfél nem tud versenyezni. Ez történt a 2007-es Ausztrál Open elődöntőjében is az egyébként végig kiválóan játszó Andy Roddick ellen, amikor Federer 6–4 6–0 6–2-re lényegében lesöpörte a pályáról Roddickot.
Játékának fontos tényezője a nyugalom. Játék közben nagyon ritkán nyilvánít érzelmeket, nem vitatkozik, tiszteletben tartja ellenfelét és a bírói ítéleteket. Nem mutatja ki, mi megy végbe benne, így nem nyújt az ellenfélnek támadási felületet, az ellenfél nem tud pszichikai nyomást gyakorolni rá.
Federer játékának kiválósága és hatékonysága nem elsősorban a nagy erőből fakad, hanem a változatos, jól helyezett ütésekből. Játéka minden értékelője szerint gyönyörű, elegáns és művészi.

Rekordjai Grand Slam-tornákon
   2001-ben megállította Pete Sampras 31 meccseswimbledoni veretlenségi sorozatát a 4. körben
   2003-as wimbledoni győzelmével ő lett a 4. férfi teniszező Stefan Edberg, Pat Cash és Björn Borg után, aki győzni tudott mind a junior, mind a felnőtt wimbledoni bajnokságon.
   2004-es győzelme a US Openen azt jelentette, hogy ő lett az első teniszező az open erá-ban, aki megnyerte első 4 Grand Slam-döntőjét. Federer később az első hét döntőjét nyerte meg, a sorozat a 2006-os Roland Garrosdöntőjében szakadt meg. Az open era előtt csak Richard Sears és William Renshaw tudták ezt megtenni (az1880-as években![
   2004-ben Federer lett az első teniszező Mats Wilander(1988) óta, aki egy naptári évben a négy Grand Slambőlhármat megnyert. 2006-ban ő lett az első teniszező, aki ezt kétszer is meg tudta tenni.
   2007 februárjára 11 döntőjéből 10-et megnyert Grand Slam-tornákon, ez a legjobb százalékos arány azok körében, akik legalább 8 Grand Slam-címmel rendelkeznek.
   A 2006-os Ausztrál Open megnyerésével ő lett az első teniszező Pete Sampras óta (1993–94), aki 3 Grand Slam-tornát tudott nyerni egymás után.[118]
   2006-ban ő lett az első férfi teniszező (és az első teniszező az open erá-ban), aki három egymást követő évben meg tudta nyerni awimbledoni tenisztornát is és a US Opent is (2004–2006).[
   Federer az egyetlen férfi teniszező, aki 8 Grand Slam-címet nyert 3 év alatt (2004–2006).
   2006-ban ő lett az első férfi teniszező Rod Laver óta (1969), aki egy naptári évben bejutott mind a 4 Grand Slam-torna döntőjébe.
   2007-ben ő lett az első teniszező Björn Borg óta (1980. Roland Garros), aki játszma elvesztése nélkül tudott Grand Slam-tornát nyerni, és az első Ken Rosewall óta (1971), aki ezt az eredményt az Ausztrál Openen érte el.
   Federer a 2007-es Ausztrál Openen pályafutása 10. Grand Slam-címét szerezte meg, ezzel az örökranglistán Bill Tildennel holtversenyben az 5. helyen állt.[
   A 2007-es Ausztrál Openen aratott győzelmével ő lett a tenisztörténelem egyetlen férfi teniszezője, aki 3 különböző Grand Slam-tornán legalább háromszor diadalmaskodott (Ausztrál Open: háromszor 2004, 2006, 2007; Wimbledon: négyszer 2003–2006; US Open: háromszor 2004–2006).
   A 2007-es Ausztrál Open megnyerésével ő lett az első férfi teniszező az open erá-ban, aki kétszer is megnyert három egymást követő Grand Slamet.
   36 szettet nyert egymás után Grand Slam-tornákon, ezzel összesen 11 meccset játszmavesztés nélkül: (2007. Ausztrál Open, 1. kör–2007. Roland Garros negyeddöntő). Szettek tekintetében megdöntötte John McEnroe korábbi, 35 játszmán keresztül tartó sorozatát, meccsek tekintetében pedig beállította azt (1984. Wimbedon, 2. kör–US Open, negyeddöntő, 35 szett, 11 meccs). Federer a 12. meccs második játszmáját veszítette el Tommy Robredo ellen a Roland Garros negyeddöntőjében, de a meccset megnyerte (7–5, 1–6, 6–1, 6–2).
   Azzal, hogy bejutott a 2007-es Roland Garros döntőjébe, ő lett a tenisztörténelem első férfi teniszezője, aki 8 egymást követő Grand Slam-tornán bejutott a döntőbe, megdöntve Jack Crawford 73 éves rekordját (1934[  – amit Federer a 2007-es Ausztrál Openen 7 egymás utáni döntővel beállított (már ez is open era-rekord volt)  Wimbledonban és a US Openen pedig folytatta ezt a sorozatot: bejutott a 10. sorozatos Grand Slam-döntőjébe is. A sorozat a 2008-as Ausztrál Openen szakadt meg.
   2007-es wimbledoni győzelmével, amely sorozatban az ötödik (2003–2007), beállította Björn Borg open era-rekordját. Az öt év alatt az itt játszott 34 meccsen mindössze 8 szettet veszített el. Björn Borg 1976 és 1980 között ötször, Pete Sampras 1997 és 2000 között négyszer nyert egymás után Wimbledonban, de mindketten több szettet vesztettek négy év alatt: Borg 15-öt, Sampras 14-et.
   Első 11 Grand Slam-győzelmét az összesen 17 Grand Slam-tornán szerezte: még senki nem volt képes (a női mezőnyben sem) 17 próbálkozásból ennyi címet szerezni. (Rod Laver, 1960–1969: 11/19; Björn Borg, 1974–1981: 11/21; Martina Navratilova, 1981–1985: 11/20; Steffi Graf, 1987–1992: 11/21; Pete Sampras, 1993–1999: 11/27).
   2007 volt sorozatban a negyedik év, hogy Federer legalább két Grand Slam-tornát meg tudott nyerni (2004–2007). Sampras is fel tud mutatni négy ilyen évet (1993, 1994, 1995, 1997), de Federer az első, akinek ez négy egymást követő évben sikerült.
   Federernek 2007 volt a harmadik olyan éve, amelyben megcsinálta a Small Slamet, vagyis a négy Grand Slam-tornából hármat megnyert (2004, 2006, 2007)
   A 2007-es US Openen negyedszer is megvédte a címét, ezzel ő lett az open era első férfi teniszezője, aki sorozatban 4 US Open-címet szerzett.
   Ő lett a tenisztörténelem egyetlen férfi teniszezője, aki két egymást követő évben is mind a négy Grand Slam-tornán döntőt játszott (2006–2007), és aki négy egymást követő évben megnyerte mind Wimbledont, mind a US Opent (2004–2007).
   2007-ben Federer három Grand Slam-tornán is beállította vagy megdöntötte az open era-rekordot sorozatos győzelmek tekintetében (Ausztrál Open: 2, Wimbledon: 5, US Open: 4.)
   A 2008-as US Open megnyerésével Federer lett Bill Tilden után az első, és a modern kor egyetlen teniszezője, aki sorozatban ötször nyert US Opent. Rajta kívül csak Pete Samprasnek és Jimmy Connorsnak sikerült az open erában öt US Opent megnyerni.
   Ő lett a tenisztörténelem egyetlen teniszezője, aki két különböző Grand Slam-tornán sorozatban ötször-ötször nyerni tudott (Wimbledon: 2003–2007, US Open: 2004–2008)[15]
   2008 volt sorozatban a hatodik év, hogy Federer legalább egy Grand Slam-tornán győzni tudott.
   A 2009-es Roland Garroson Federer pályafutása 19. Grand Slam-döntőjébe jutott be, ezzel beállította Ivan Lendl rekordját.[
   2009-ben Federer megnyerte a Roland Garrost, amellyel teljesítette a karrier-Grand Slamet.[12] Ő a hatodik férfi teniszező, akinek ez sikerült, Fred Perry, Don Budge,Rod Laver, Roy Emerson és Andre Agassi mellett.
   a 2009-es Roland Garros-döntővel Federer lett az egyetlen férfi teniszező, aki az összes Grand Slam-torna döntőjébe legalább négyszer bejutott.[21] A következő években ezt a számot 5-re emelte.
   A 2009-es Roland Garros megnyerésével Federer megszerezte 14. Grand Slam-címét, és ezzel utolérte Pete Samprast, akivel együtt vezette az örökranglistát a férfiak között. Federer 14. címét 27 évesen, a 40. Grand Slam-tornáján szerezte. 14 Grand Slam-címét 7 év leforgása alatt (14 győzelem / 24 torna) nyerte meg. Ezzel szemben Sampras az 13 év alatt nyerte meg 14 címét (14/45), az utolsót 52. Grand Slam-tornáján, 31 évesen.
   A 2009-es wimbledoni teniszbajnokságon Federer bejutott karrierje 20. Grand Slam-döntőjébe, ezzel új rekordot állított fel. Az utóbbi 17 Grand Slam-tornából 16-on döntőbe jutott. Egyben Federer sorozatban a 7. wimbledoni döntőbe jutott be: ez a sorozat korábban senkinek nem sikerült.
   2009-ben Federer megszerezte 6. wimbledoni címét, és ő lett a negyedik teniszező Rod Laver (1969), Björn Borg (1978-1980) és Rafael Nadal (2008) után, akinek sikerült egy évben egymás után megnyernie a Roland Garrost és Wimbledont.
   15 Grand Slam győzelemmel Federer megdöntötte Pete Sampras Grand Slam-rekordját, és átvette a vezetést az örökranglistán a férfi mezőnyben.[11]
   2009-ben – 2006 és 2007 után – ismét bejutott mind az év minden Grand Slam-tornáján a döntőbe, ezzel ő az első férfi teniszező, akinek ez háromszor is sikerült.
   A 2010-es Ausztrál Open megnyerésével Federer lett az open era első férfi teniszezője Andre Agassi (1995, 2000-01, 2003) óta, aki 4 címet szerzett a tornán. Az open era kezdete előtt Roy Emerson hat Ausztrál Opent nyert.
   A 2010-es Ausztrál Open-címmel Federer 16-ra növelte Grand Slam-győzelmei számát és a férfi rekordot. 16 győzelme 8 év leforgása alatt szintén rekord: Sampras 13 év alatt tudott 14 címet nyerni.
   2010 volt sorozatban a 8. év, hogy Federer legalább egy Grand Slam-tornát megnyert: ez korábban csak Samprasnek (1993-2000) és Björn Borgnak (1974–81) sikerült.
   A 2004-es wimbledoni tenisztornától a 2010-es Ausztrál Openig 23 egymást követő Grand Slam-torna mindegyikén eljutott legalább az elődöntőig, amellyel a tenisz történetének egyik legnagyobb rekordját állította fel. (Korábbi rekord: Ivan Lendl, 10 (!) elődöntő egymás után).
   *folyamatban: A 2004-es wimbledoni tenisztornától a 2011-es Roland Garrosig 28 egymást követő Grand Slam-tornán bejutott legalább a negyeddöntőbe, ezzel megdöntötte Jimmy Connors rekord sorozatát. Ezáltal a legtöbb sorozatos Grand Slam-döntő (10; 2005. Wimbledon – 2008. Ausztrál Open), és sorozatban a legtöbb Grand Slam-elődöntő (23; 2004. Wimbledon – 2010. Ausztrál Open) elérése után a legtöbb egymást követő Grand Slam-negyeddöntő (28) rekordja is az ő nevéhez fűződik. Ráadásul Connors kihagyott tornákat a sorozat felállításakor (tehát azokon a tornákon jutott be a legalább a negyeddöntőbe, amelyeken elindult), Federer valóban sorozatban 28 Grand Slam-tornán legalább a negyeddöntőbe jutott.
   A 28 negyeddöntőből 25 alkalommal továbbjutott az elődöntőbe, 21 alkalommal a döntőbe, és 14 alkalommal meg is nyerte a Grand Slamet.[128]
   A 2011-es Roland Garros-döntőbe való bejutással Federer lett az egyetlen teniszező, aki mind a négy Grand Slam-torna döntőjébe legalább 5-ször bejutott. (5 Australian Open-döntő, 5 Roland Garros-döntő, 7 Wimbledon-döntő, 6 US Open-döntő). Már 4x mind a négy GS-döntő is egyedülálló volt a tenisz történetében.

#9 június 29, 2011, 09:47:21, manyman
Roger Federer IV

Világranglista és pontok


   1999-ben ő volt a legfiatalabb játékos (18 évvel és 4 hónappal) a világranglista legjobb 100 helyezettje között.
   Ő az ötödik férfi teniszező, aki egy naptári év minden napján vezette a világranglistát (korábban: Jimmy Connors, Ivan Lendl, Pete Sampras és Lleyton Hewitt). Federernek ez 2005-ben és 2006-ban és 2007-ben is sikerült.
   2006-ban az ATP Race-ben abszolút rekordot állított fel 1674 ponttal. Az ez után következő két legjobb eredmény is Federer nevéhez fűződik: 2005-ben 1345, 2004-ben 1267 pontja volt év végén. Korábban Andy Roddick tartotta a csúcsot 907 (!) ponttal (2003).
   Az ATP világranglistáján 2004-ben 6335, 2005-ben 6725, 2006-ban 8370 (!) ponttal zárta az évet, az adott évben mindhárom abszolút rekord volt a tenisztörténelemben. A korábbi rekordot (5079) Pete Sampras érte el 1994-ben. (A pontozás 2000-ben csekély mértékben változott.)
   Jelenleg csúcstartó minden idők legmagasabb pontszámával a világranglistán, 8370 ponttal (2006. november 20-án érte el, ezzel a ponttal zárta az évet).
   2004. február 2. óta folyamatosan vezeti a világranglistát, 2007. február 26-ánmegdöntötte Jimmy Connors korábbi, 160 hetes rekordját, majd 2007. augusztus 27-én Steffi Graf 186 hetes rekordját is: a teljes mezőnyben ő töltötte tehát eddig a leghosszabb időt megszakítás nélkül a világranglista élén.
   A világranglista élén eltöltött összes hét tekintetében a második helyen áll az örökranglistán, csak Pete Sampras (286 hét) előzi meg.
   2007-ben sorozatban negyedszer fejezte be az évet a világranglista élén (2004–2007).
   2007. november 20-án sorozatban a 200. hetét kezdte meg a világelsőként.
   2004. február 2. és 2008. augusztus 17. között 237 héten keresztül folyamatosan világelső volt.

Veretlenségi sorozatok

   66 meccset nyert sorozatban füves pályán (abszolút rekord) – 2006-ban a wimbledoni tenisztorna első fordulójában Richard Gasquetellen aratott győzelmével döntötte meg Björn Borg korábbi, 41 meccses rekordját.
   Már 23 egymást követő Grand Slam-tornán jutott be az elődöntőbe(abszolút rekord, a 2007-es Ausztrál Openen döntötte meg Ivan Lendlkorábbi, 10 elődöntős rekordját)
   10 egymást követő Grand Slam-tornán jutott be a döntőbe – (abszolút rekord, a 2007-es Roland Garroson megdöntötte Jack Crawford73 éves, 1934-es rekordját.)
   Ötször egymás után megnyerte a wimbledoni tenisztornát (2003–2007), ez volt az első alkalom, hogy egy tornán sorozatban ötször diadalmaskodott.
   A 2007-es Ausztrál Open első körétől a Roland Garros negyeddöntőjéig 36 játszmát nyert meg sorozatban Grand Slam-tornákon, összesen tehát 11 meccset játszmavesztés nélkül – a 12. meccsen a második játszmát vesztette elTommy Robredo ellen (7–5, 1–6, 6–1, 6–2). (Mindkettő abszolút rekord: a meccsek tekintetében osztozik John McEnroe-val, de McEnroe csak 35 játszmát nyert meg, 1984-ben.)
   Már 6-szor volt 20 meccsnél hosszabb veretlenségi sorozata. Björn Borg mellett ő volt a második olyan teniszező az open erá-ban, akinek 5 20-as sorozat sikerült. Első: 23 meccs (2004), második: 26 meccs (2004 vége, 2005 eleje), harmadik: 25 meccs (2005 eleje), negyedik: 35 (2005 vége). Az ötödik eddigi leghosszabb sorozata volt: 41 meccs (2006, US Open–2007, Indian Wells Masters, 2. kör)[134] Hatodik: 21 meccs (2009. Madrid Masters–2009. Canada Masters).
   17 tornán érte el egymás után a döntőt a 2006-os Cincinnati Masters előtt, ahol a 2. körben kiesett. Már csak egy döntő hiányzott ahhoz, hogy beállítsa Ivan Lendl rekordját (18 döntő egymás után).
   55 meccset nyert sorozatban Észak-Amerikában (abszolút rekord, vége: 2006,Cincinnati, 2. kör, Andy Murray).
   56 meccset nyert sorozatban kemény pályán (abszolút rekord, vége: 2006, Dubaj, döntő, Rafael Nadal). Közvetlenül utána elkezdett egy újabb sorozatot kemény pályán, amely 36 nyert meccs után szakadt meg a 2007-es Indian Wells Masters 2. körében.
   41 meccses veretlenségi sorozat bármilyen pályán – kezdete: 2006, US Open, utána megnyert 2 meccset Davis-kupán (Szerbia és Montenegró ellen), nyert Tokióban, Madridban, Bázelben, Sanghajban (Masters Cup), a 2007-es Ausztrál Openen és Dubajban. A sorozat a 2007-es Indian Wells Masters 2. körében szakadt meg. (Rekord: Guillermo Vilas, 46 meccs)
   26 meccset nyert a világranglista első 10 helyén álló teniszezők ellen (abszolút rekord, 2003. október – 2005. Ausztrál Open, elődöntő,Marat Szafin)
   24 döntőt megnyert sorozatban (open era-rekord, 2003, Bécs–2005, Masters Cup, David Nalbandian). A korábbi open era-rekordot John McEnroe és Björn Borg tartotta 12 egymás után megnyert döntővel.
   Az első alkalom, hogy Federer egy tornát sorozatban negyedszerre is megnyert, 2006. június 18-án volt, a Gerry Weber Openen (Halle, füves). Ugyanezt megismételte egy héttel később, amikor sorozatban negyedszerre nyerte meg a wimbledoni teniszbajnokságot.
   2006 novemberétől kezdve (Tennis Masters Cup, csoportmérkőzés Andy Roddick ellen) 2007 februárjáig (Dubaj, Kristian Pless) egyetlenegy szettet sem vesztett – ez 31 sorozatban megnyert szettet jelent.
   15 egymást követő tie-breaket nyert meg (rekord: 16, Pete Sampras) – a sorozat Novak Đoković ellen szakadt meg 2007-ben Dubajban

Ne haragudj, de sok értelme nincs ide bemásolni a fél Wikipédiát. Amúgy az ötlet nem rossz.

S
Idézetet írta: vmlinuz Dátum június 29, 2011, 21:43:05
Ne haragudj, de sok értelme nincs ide bemásolni a fél Wikipédiát. Amúgy az ötlet nem rossz.

Üdv vmlinuz!

Igen jogos a felvetés, hogy a másolásomnak nem sok értelme.
Ám, kíváncsi lennék, hogy ki olvasná ezeket a cikkeket(már aki itt olvassa)
ha nem teszem be érdekesség kedvéért. (Ám lesz majd, amit majd
magam fordítok le..).

Ám úgy gondolom, hogy ezzel nem sértek meg senkit, és nem rontom
az oldal tartalmát, ahol mindenki megtalálhatja azt amire kíváncsi, ami
érdekli. Legyen az játék, vicc, nyeremény, és esetleg egy kis sportpályafutás.

És a lényege, hogy mind ezt 1 helyen ..:)

Persze én csak vendég vagyok itt, így ha off, hát off :)

A Wikipedia licensze megengedi a másolást, a dupla tartalom akkor sem szép. Elég belinkelni.