Idézetet írta: mikisun Dátum november 11, 2015, 20:34:25
Szia,Hubesz!
Először is ez a kép kurva jó!:D
Igen,valóban felakarok mondani,csak kicsit lelkiismereti dolgot csinálok belőle,hogy most táppénzen vagyok és jó két hét múlva pedig felmondok majd.
Pedig muszáj lesz,mert ez nem az a meló,amit akár középtávon is eltudnék képzelni magamnak.
Bár nem teljesen ugyanaz a dolog, de alapvetően én is elég lelkiismeretes vagyok ilyen dolgokban, de nem te leszel az első aki ott felmond, és hidd el, ha úgy lenne a főnököd is mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül kirúgna. Szülővárosomban volt egy munkám szerettem is, de bizonyos okok miatt úgy döntöttem, hogy váltanom kell, másfél év után mondtam neki, hogy ne haragudjon, de lépnem kell. Kb egy hétig gyomorideggel jártam dolgozni, mert féltem, hogy mit szól majd. Nem örült, de megértette, és ez még egy teljesen normális váltás, teljesen normális célokkal és érvekkel. A következő munkahelyem tartott bő egy hónapig. Szerettem a helyet, valószínűleg nekik sem volt gondjuk velem, de privát okok miatt lépnem kellett próbaidő alatt. Egyik pénteken leültem a felettesemmel, és megmondtam neki, hogy ne haragudjon, de mennem kell. Elmondani nem tudom milyen nehéz volt, meg szar, de az élet ment tovább, nem volt se harag, semmi, pedig még kérlelt, hogy egy hétig maradjak legalább (nem volt lehetőségem).
Ilyenkor ne elsősorban magadra gondolj, hanem próbáld kicsit globálisabban szemlélni ezt a problémát. Emberek jönnek és mennek. A próbaidő nem csak a munkahelynek, neked is próbaidő. Baleset ért és táppénzen vagy? Kit érdekel, előfordul, nem te vagy az első, akivel ez megesett. Ha esetleg táppénz után felmondasz, és pampognak, azzal se törődj, mert, ha tényleg nem direkt sértetted meg magad, akkor semmi okuk nem lesz háborogni. Amúgy is, felmondasz, másnap már nem is fognak rád emlékezni, hanem már nekilátnak keresni az új munkatársat.