Ha "vidéken" lesz jobb esély a túlélésre, akkor a "városi ember" is arra veszi majd az irányt és ha erősebb lesz, akkor az erőforrások a kezébe kerülnek majd.
Mivel a válságig az erőforrások (pénz, fegyverek, élelmiszer, járművek) túlnyomórészt a városokban lesznek megtalálhatóak, így aki a városban a legerősebb lesz, annak a vidéktől elvenni, amit szeretne, már gyerekjáték lesz.
Lehet szerveződni, de sűrűn lakott területen ez is könnyebb, illetve ha jelenleg egy tolvajtól sem lehet megvédeni egy kertben álló meggyfát, akkor mégis mennyi esély lesz egy valódi harcban a búzaföld megtartására?
Vagy a tanyavilágban hogyan lehetne egymás segítségére lenni a gyakorlatban, mikor hatalmasak a távolságok? Ez nem szándék és elszántság kérdése, hanem logisztikai probléma.
A történelemben is kicsit gyorsabban fejlődtek a fallal, várral védett települések (városok...), ahol kisebb területet lehetett hatékonyan védeni, mint a falvak, amelyet ha rossz helyen volt, éppen az fosztott ki, aki arra járt.
Vidéken nem annak lesz esélye a túlélésre, aki időben odaköltözik, hanem aki elég erős lesz akkor, amikor eldől, hogy kinek a tulajdonába kerülnek a fontos erőforrások.
Szerintem erre meg a városokban könnyebb felkészülni.
Az sem reális elképzelés, hogy a városokból kimenekülő, konfliktust kerülő, önfenntartásra berendezkedő emberek lesznek majd azok, akik együttműködve és harcolva a leghatékonyabban boldogulnak...
Egy ilyen helyzetben nem csak a helyben lakók lesznek motiváltak a túlélésért folytatott harcban, hanem a támadóik is.
Oké, fúrjál kutat, termeld meg a családnak elegendő élelmiszert a ház körül, legyen fatüzelésű kazánod és napelem a házad tetején, de ezt csak akkor tarthatod meg erőszak nélkül, ha nem lesz összeomlás!
Ellenkező esetben a te házad és birtokod lesz a legértékesebb ingatlan, amelyre majd a legtöbben pályáznak.
Egyrészt békés átmenetet vizionál az írás, amelyben szép nyugodtan gazdálkodhatsz, másrészt polgárháborúkat 700 000 millió áldozattal és gazdasági-társadalmi összeomlással...
A képességeimet meghaladja, hogy ezt összeillesszem.
Az is mosolyogtató az írásban, hogy a "vidéki ember" évszázadok alatt felhalmozott tapasztalatára utalva kínál a túlélésre receptet, ugyanakkor könnyen tanulhatónak állítja be a vidékre költözést és gazdálkodást... Most valamelyik nem igaz.
A fogyasztói társadalmat meg lehet (divat is) szidni, de az alapja az ember azon alapvető tulajdonsága, hogy mindig többre vágyik! Vannak céljai és álmai.
A növekedést megtörheti, visszavetheti átmenetileg egy válság, de a növekedés úgyis újra indul utána.
A vizionált 150 fős közösségek nem fogják tudni "eltartani" a fazekast, a kovácsot, a képzett munkaerő újra a népesebb települések felé veszi az útját, hogy megélhessen. (újraszerveződnek a városok...)
Energiahiány esetén a távolságoknak még nagyobb szerepe lesz, hisz kisebb távolságoknál az utazás/szállítás kevesebb erőforrást igényel. Ezért is közelebb költöznek egymáshoz az emberek.
Jelzem a fűtési költségek is alacsonyabbak, ha a házak egymás mellett állnak és fűtik egymást is.
Egy önálló családi házat sosem fűt a szomszéd is, egy panellakást vagy egy bérházat igen.
Az viszont igaz, hogy a mezőgazdasági munka felértékelődik, bár ha ez lesz a legnagyobb biznisz, akkor nyugodtak lehettek benne, tömegesen jelenik meg majd az a réteg ezen a területen is, aki mások munkájából szeretne majd megélni.
(az "önfenntartás" azt jelenti, hogy legalább annyit termelsz, mint amennyit elfogyasztasz. Mivel pont a szükségleteknek megfelelő mennyiséget nem könnyű a mezőgazdaságban megtermelni (például az időjárás miatt), ezért sokszor termelődik majd többlet, ami automatikusan piacot teremt.
Ekkor újra megjelenik az igény a nagyobb közösségre, a nagyobb piacra...
És már indulhat is az ökrös szekér Budapestre.
Az emberiség városiasodása ugyanúgy lezajlana hamarosan, csak sokkal gyorsabban, mint korábban.
Szóval én még kivárok.