Párszor már írtam ebben a topicban, hogy mennyire örülök egy jó magyar helyezésnek egy-egy versenyen, óriási teljesítmény Márton Anita vagy épp Baji Balázs elmúlt években nyújtott produkciója is. Amibe viszont most fogtak, az gyomorforgató és van egy olyan érzésem, hogy pont az ellenkező hatást váltja ki, mint amit ők szeretnének elérni. Sztori nagyvonalakban:
"Budapest 2018-ben elnyerte a 2023-as atlétikai világbajnokság rendezési jogát, de több neves atlétánk veszélyben érzi az eseményt. Valószínűleg amiatt, hogy a Kúria szerint lehet népszavazást kiírni a még fel nem épült atlétikai stadionról. Az atléták most ennek mennek elébe egy kampánnyal. Ők is megjegyzik, hogy még senki sem mondta azt, hogy nem Budapest lesz a 2023-as rendező.
A 2017-es vb-n bronzérmet szerző gátfutó, Baji Balázs azt írta, hogy a budapesti vb-vel új célt kapott a karriere. Más sportágak képviselőin látta – a vívó Szilágyi Áront, a kajakos Kozák Danutát és a vízipólósokat említette – , hogy milyen sokat jelent nekik a haza pálya. Úgy érzi, 34 évesen akár egy felejthetetlen búcsút is átélhetne az itthoni vb-n."https://www.facebook.com/balazsbajiofficial/posts/2459506387438651Én elhiszem, hogy hatalmas szó lenne számukra, ha ez lenne az utolsó versenyük és hazai közönség előtt búcsúzhatnának, de kérdem én, mi szükség erre? Egy újabb stadion, egy újabb torna... és? Tudom, nagy szó volt a vizes-vb is, de lássuk be, hogy a kutyát sem érdekli az atlétika, ezt saját tapasztalatból mondom. Egy átlagos ember jó, ha az olimpián megnézi a 100-as döntőt és ennyi. Most itt volt a katari vb, ismerőseim többsége azt se tudta, hogy most van az atlétika világbajnokság, páran csak onnan, hogy olvasták, nagy a meleg. Azt, hogy indul-e magyar, ki az a Márton Anita, arról fogalmuk sem volt.
A vizes-vb egy ember miatt lett sikeres: Hosszú Katinka. Ő az, akivel lehet népszerűsíteni az úszát, aki miatt kimennek, de ennyi. Nem Cseh Laci vagy épp akkor még Gyurta Dani, hanem Hosszú. Miatta volt hangorkán, miatta tomboltak. Talán most Milák Kristóf veheti át a stafétát, de összességében nincsen több klasszisunk. Atlétikában? Nem hinném, hogy Baji Balázs vagy Márton Anita 20-30 vagy 40 ezer embert mozgatna meg, hogy nekik mindenképpen ott kell lenniük a stadionban (ilyen jegyárak mellett..). Az már egy másik kérdés, ha hasonlóan a mostani Puskás Aréna avatójához, maguknál tartják a jegyek egyharmadát és feltöltik haverokkal stb.
Évek óta járunk WTA teniszversenyre februárban, de évről évre kevesebben vannak a BOK-ban. Míg két évvel ezelőtt sikerült összehozni nagy nehezen egy 3/4 házat Babos meccsére, addig idén Babos már el sem jött, napközben akár aludhattál is a maradék 20-30 néző között. Az átlag fizetésből élő embereknek nincsen pénze ilyen dolgokra, de ha lenne is, akkor inkább félreteszi, mert sosem lehet tudni, mikor üt be a szar. Ez tényleg csak egy szűk réteget érdekelne, de jó példa a Gyulai Memorial is, ahol már egyre nagyobb sztárokat hoznak, de összességében alig érdekel valakit.
Deficites lenne, ahogyan a jövő évi Giro is az lesz, mert lássuk be, csak olyan elvakult embereket érdekelnek az ilyen sportágak, mint amilyen én vagyok. Én hajlandó vagyok szombaton 7 órakor kelni, hogy megnézzem, ahogyan Kipchoge lefutja a maratont, de erősen kétlem, hogy sokan tartottak velem és azzal indították a hétvégét. Hasonló a kerékpározás is, nem hiszem, hogy egy átlagos sportokat szerető ember hajlandó minimum egy órán át bringázást nézni. Az meg a másik viccfaktor, hogy Bajiék amögé bújnak, hogy majd jön az utánpótlás, lesz hol sportolni és így a fiatalok is megismerkednek a sportággal és még lehetne sorolni.
Ne legyünk már naivak, ezek a tornák csakis arra kellenek, hogy elmondhassuk, megrendeztük őket. Semmi más haszna nincsen, nem attól lesz valakiből olimpiai bajnok, hogy 8 évesen kint ült egy budapesti atlétikai vb-n. Pár érdekesség:
- Hány atlétikai világbajnokság volt Afrikában?
Egy sem, mégis a második legtöbb aranyérmet Kenya nyerte.
- Hány atlétikai világbajnokság volt az Egyesült Királyságban 1990 és 2010 között?
Egy sem, mégis a britek 2011 és 2013 között összesen 10 aranyérmet szereztek három, atlétika szempontból kiemelt versenyen úgy (11-es vb, 12-es olimpia és 13-as vb), hogy a 90-es évek közepén óriási válság volt náluk a sportokat tekintve. Az pedig már csak "mellékes", hogy ezzel a 10 arannyal a 4. legsikeresebb nemzet voltak ezen időszak alatt...
- Hány atlétikai világbajnokság volt Jamaikában?
Egy sem.. Azt pedig mondanom sem kell, hogy ott felnőtt egy olyan korosztály, aki dominálta USA-t is.
Ha már ennyire el akarják költeni atlétikára ezt a 60-200 milliárd forint körüli összeget (stadion+rendezés), akkor inkább forgassák az utánpótlásba és kezdjenek el ezért kardoskodni Bajiék. Ne az legyen, mint a Giro kapcsán, hogy szakértőket alig kérdeztek meg, csak csináltak egy útvonalat, amit egy szűk réteg jónak tartott. Lehetne itt minimum 4-5 érmünk atlétikában egy olimpián, de ehhez megfelelő képzés kell, amibe beletartozik a mentális része is. Az ugyanis nem állja meg a helyét, hogy magyar vivók, úszók és még lehetne sorolni a többi sportágat, azt mondják: azért nem ment, mert nem voltak ott fejben, nem használtak pszichológust, mindenkire fogják a dolgokat.
Lassan már elengedhetetlen lesz, hogy egy sikeres sportoló mögött valamilyen agytúrkász áll, de a magyarok még arra sem hajlandók, hogy elmenjenek egy konzultációra. Teli van a gatya, ha komolyabb a terhelés, utána meg jönnek az ígérgetések, hogy majd legközelebb. Manapság már adottak a feltételek lassan mindenki számára itthon, hogy normális körülmények között készüljenek, mégsem látom azt, hogy jönnének a jobbnál jobb eredmények. A 16-as riói tornán is olyanok értek el sikert, akiknek vagy külföldi edzőjük volt, vagy valamelyik családtagjuk készítette fel őket. Ebbe kéne ölni a pénzt, hogy megfelelő edzői stáb legyen, mert abból óriási a hiány.
A vezetőink úgy érzik, minden egyes nagyobb versenyre pályázniuk kell, de lássuk be, nem azért nyerünk, mert annyira fainak lennének ezek a pályázatok, hanem azért, mert lassan már a kutyát sem érdekli a rendezés. Labdarúgásban például olyan nemzetek akarnak vb-t rendezni, mint Marokkó, Bulgária vagy Chile. Arról pedig már ne is beszéljünk, milyen helyzetben van az ország, amikor úgy kell vadászni egy normális állami iskolát, kórházi kezelésre hónapokat kell várni, de egy egyszerű ügyintézés is napokat vesz igénybe.