Atlétika

Előző téma - Következő téma

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában


Idézetet írta: zsivany20 Dátum október 29, 2019, 18:39:03
úgy okoskodik fociról, úgy bírálja a profik (játékosok, edzők, vezetők) ténykedését, hogy ő életében egy egyeneset nem rúgott a labdába...
Nem követem Kele munkásságát, inkább csak a gondolatmenetre reflektálnék. Egy analatikus elemző sokkal jobban ért a labdarúgás taktikai részéhez, mint egy Sebők Vilmos szintű játékos. Jobban átlátja a dolgokat, képes meglátni azt, amit egy labdarúgó nem. Egyre gyakoribb az is, hogy a sikeres edzők nem olyanok, akik egykor labdarúgók voltak, hanem éppenséggel csak "műkedvelők", akik végül edzőként futottak be. Julian Nagelsmann például minimális ifis múlttal rendelkezik, edzőként még középcsapatból csinált egy stabil top4-es bundesligás klubot. Az edzők nem is teljesen jó példa, hiszen rengeteg elemző van az interneten, akik jóval komolyabb munkát tolnak bele egy posztjukba, mint egy adott vezetőedző a hétvégi bajnokira való felkészítésbe.

Ez utóbbira kiváló példa az omlettdufromage oldalának szerkesztője. Szabó Christophe azóta már a Diginél dolgozik, francia bajnokikat elemez, kiváló meglátásai vannak, pedig nincsen labdarúgó múltja. Nem véletlen, hogy őt hívták a hétvégi PSG - OM meccsre, ahogyan már rendszerint ők vannak a francia beharangozókban is. Anno Sallói és Bánki (két egykori NB1-es labdarúgó) a szakértés terén messze elmaradtak tőle (és akkor még finoman fogalmaztam). Szabón látszik, hogy ért hozzá, szakértelme is megvan.

Véleményem szerint egy labdarúgó vagy edző tudása túl van értékelve, mert ők csak "belülről" látják a dolgokat, sok esetben képtelenek fejlődni, haladni a korral. A mai modern világban már jóval többet ér egy analitikus gondolkodásra képes személy elemzése, mint egy 60-70 éves kiégett futballedző szava. Ezzel nem azt mondom, hogy Kele jobban ért a labdarúgáshoz (fogalmam sincs, mennyire ért hozzá, mert nem olvasom), mindössze azt, hogy nem feltétlenül szent a szava annak, akinek aktívan köze volt a sportághoz. Én speciel tízszer hitelesebbnek tartok egy Jonathan Wilson-féle szakértőt, mint a magyar edzők többségét (tisztelet a kivételnek, mert van ilyen is). Természetesen itthon is meg kell válogatni, kinek a szavára adunk a szakértők közül (mármint akinek nincsen focis vagy bármilyen sportos múltja).

#121 október 29, 2019, 20:12:27, TiB
Szerintem Kele János és Szabó Christophe között nagyon éles különbség van. Kele csak fordít és koldul patreonon mások, többnyire angol szakértők munkájáért. Előszeretettel fordít The Athleticről például, és szerintem ezért pénzt kérni, ha nem is azonos kategória a stadionmutyival, de erkölcsileg erősen aggályos. Ráadásul a forrást előszeretettel direkt lehagyja, onnan tudom, hogy egy ideig kommentár nélkül belinkeltem az eredeti cikkeket facebookon, ezért letiltott ;D

Szabó is fordít, de nála inkább alap a külföldi tudás, erre kerül rá az ő személyes meglátása, ettől lesz egyedi tartalom. Az org egyébként már két éve elkapta Szabót egy interjúra, amit simán és nagyon készségesen vállalt: https://www.sportfogadas.org/elozetesek/interju-penzbol-keszult-tronon-ul-a-psg

Nem szeretnék Kele ügyvédje lenni, de kicsit megvédeném.
Annyival kezdeném, hogy a megítélése nálam is nagyon vegyes; tehát a kritikusait meg tudom érteni. A Cold Rainy Nights in Britannia blog kapcsán ismertem meg és mivel nekem a PL a szívem csücske, így nálam nagyon jól indult. Aztán több ok miatt ez változott, de most nem is ez a lényeg.
@TiB ez a "koldul patreonon" szerintem azért erős. Maga a platform nekem idegen, de kis keresgéléssel például megtaláltam a  Pentatonix együttest is, akik szintén különféle csomagokban 'árulnak' tartalmakat. Persze ég és föld a 2 'személy', de akkor most ők is koldulnának? :) És nem egyedül csinálja, hanem Mészáros Ábellel, akinek azt hiszem elég jó a megítélése. (akinek így semmit nem mond - Sport Tv Bundesliga Germánia műsor)
Nem tudom megítélni, hogy a nemzetközi focival való kapcsolatos anyagai csak fordítások lennének, de igazából nagyon kétlem. DE! Ha így is lenne, akkor is dolgozik vele, sok ideje van benne, az hogy ezért szeretne látni egy kis €-t az szerintem teljesen oké.
Speciel inkább elolvasom az írásait, mint hogy hallgassam Bodnár kaszinó Gyuri vagy Várhidi bajusz Peti éles eszmefuttatásait. Ez a mondat pedig elárulja arról a véleményemet, hogy számít-e, hogy aktívan focizott-e az az illető, aki tollat ragad a foci kapcsán.

#123 október 30, 2019, 09:26:32, zsivany20
Rengeteget számít, hogy valaha volt-e köze az adott sporthoz azon kívül, hogy a fotelből nézte, rengeteget!!
Nem is tudnak az ilyen "elemzők" adott játékhelyzetet a maga valójában elemezni, hogy épp mi miért történt (egy-egy összerúgásnál pl ki miért és hogyan megy oda, hogy tartja a lábát, vagy egy játékos pillanatnyi döntésénél, egy hirtelen kialakuló váratlan játékhelyzetről, egy-egy játékos lélektanáról), mert ezekre nincs X/G képlet, meg statisztika, amit előszeretettel összegyűjtenek az internetről! Egyébként nekem az a Szabó Cristophe is egy kalap vele, annyi, hogy ő valamivel szimpatikusabban adja elő a dolgot, nem tolja magát annyira az arcodba. Meg nem politizál és nem rúg bele állandóan a magyar fociba, mint Kele!  :)

A stílus maga az ember... nálam az is kiveri a biztosítékot, hogy Kele indokolatlanul kurva sok idegen szót és kifejezést halmoz fel egy mondaton belül, hogy nyomatékosítsa, ő mennyire tanult ember, és mennyi idegen kifejezést ismer... Kicsit az öreg Mocsaihoz tudnám ebben hasonlítani, botrány az a manusz is (bár nála van a kézivel kapcsolatban valós tapasztalat és tudás legalább).

Azzal nincs bajom, hogy valaki pénzt akar keresni, de ne ezek a lemásolt cikkek/adatok, egy kaptafára épülő elemzések, statisztika csokrok és a fordítások legyenek már amit el akar adni egy "elemző".

*Jah! És nem azt mondom, hogy egy Gera Zoli pl jobban csinálná, de van olyan ember higgyétek el, aki a labdarúgásban dolgozik (lehet, hogy csak a háttérben, de), ért hozzá és van mögötte tapasztalat és gyakorlati + elméleti tudás is. No de annyi gőg biztosan nincs, mint egy Kelében...

Idézetet írta: zsivany20 Dátum október 30, 2019, 09:17:05
Rengeteget számít, hogy valaha volt-e köze az adott sporthoz azon kívül, hogy a fotelből nézte, rengeteget!!
Nem is tudnak az ilyen "elemzők" adott játékhelyzetet a maga valójában elemezni, hogy épp mi miért történt (egy-egy összerúgásnál pl ki miért és hogyan megy oda, hogy tartja a lábát, vagy egy játékos pillanatnyi döntésénél, egy hirtelen kialakuló váratlan játékhelyzetről, egy-egy játékos lélektanáról), mert ezekre nincs X/G képlet, meg statisztika, amit előszeretettel összegyűjtenek az internetről! Egyébként nekem az a Szabó Cristophe is egy kalap vele, annyi, hogy ő valamivel szimpatikusabban adja elő a dolgot, nem tolja magát annyira az arcodba. Meg nem politizál és nem rúg bele állandóan a magyar fociba, mint Kele!  :)

A stílus maga az ember... nálam az is kiveri a biztosítékot, hogy Kele indokolatlanul kurva sok idegen szót és kifejezést halmoz fel egy mondaton belül, hogy nyomatékosítsa, ő mennyire tanult ember, és mennyi idegen kifejezést ismer... Kicsit az öreg Mocsaihoz tudnám ebben hasonlítani, botrány az a manusz is (bár nála van a kézivel kapcsolatban valós tapasztalat és tudás legalább).

Azzal nincs bajom, hogy valaki pénzt akar keresni, de ne ezek a lemásolt cikkek/adatok, egy kaptafára épülő elemzések, statisztika csokrok és a fordítások legyenek már amit el akar adni egy "elemző".

Miért is számít, hogy volt-e valaha köze a sporthoz?

Szeretnék elvonatkoztatni Kelétől, mert ezt túlmutat rajta. Akkor ezek szerint, egy Puhl Sándor szakértő, mert bíróként számtalan meccsen vett részt? De mondok egy másik esetet, Détári is akkor szakértője a sportnak? Természetesen józan pillanatára gondolok. Ott van még mondjuk Csank János, szakértő ő is?
Nem tudnak adott játékhelyzetet elemezni a maga valójában. Ez a mondat nagyon tetszett, mert elképzelem, ahogy egy magyar "szakértő" labdarúgó magyaráz egy játékhelyzetet a maga módján. Hallgattam párszor Simek Petiéket a TV-ben régebben, na ott aztán volt szakértés, dőltünk a röhögéstől. Ezeknek az embereknek közük nincsen a labdarúgáshoz, azért mert tud kettőt a labdába rúgni, nem azt jelenti, hogy releváns tudással rendelkezik a témát illetően. Ott sántít az elméleted, hogy egy dolgot nem veszel figyelembe: gondolkodás. Játszhat valaki a magyar NB1-ben, ha váll felett gyenge. Lélektan... Elképzelem, ahogyan Sebők Vilmos egy játékos lélektanáról beszél. Helyén kell kezelni ezeket a szakértéseket, itthonról az egykori neves labdarúgók közül jó, ha körülbelöl 10 ért a labdarúgáshoz (Lőw, Dárdai.. hirtelen csak kettő jutott eszembe).

Én elhiszem, hogy bonyolult felfogni a mai modern technológia által nyújtott információkat, nehéz megemészteni például,  hogy mi az xG, de tudomásul kell venni, hogy a mai labdarúgás azért tart ott, ahol, mert folyamatos a fejlődés. Nem ilyen Csank Jani szintű emberek ülnek a whoscored, wyscout vagy az instat irodáiban. A Big Data elérte a labdarúgást is, látszik, hogy ez sok embernek nem tetszik. Így egyre jobban látni, mennyi a kókler, akik éveken át vakargatták a töküket és felszedték a nagy pénzeket, miközben nem fejlődtek semmit. Elavult elméletekkel dolgoznak, őket tekintik szakértőknek, miközben annyit tudnak mondani: te menjél ide, ő jöjjön oda (hogy egy klasszikust idézzek).

Ezek az emberek ott ülnek a stúdiókban és elemeznek, közben a magyarok őket tekintik információ forrásnak, mivel régebben labdarúgók voltak. És? Kit érdekel? Senkit. Szörnyülködve hallgattam anno Sallói "elemzéseit" a Szélkakas c. műsorban, ami a hétvégi francia bajnokikra készített fel. Sztorizgatások mentek a régi dolgaikról, pár játékos talán eszükbe jutott a francia csapatokból. Én próbáltam volna feléjük nyitni, mert fejlődni akartam, de nem tanultam tőlük semmit, hiába hallgattam őket, mert nem rendelkeztek hasznos információkkal.

A helyzet az, hogy a labdarúgás már nem a könnyen emészthető sportágak közé tartozik, ez sokaknak bassza a csőrét. Elolvastam egy csomó könyvet, meccset nézek, de rájövök, egyre messzebb vagyok attól, hogy megértsem. Aztán utána olyat hallok a TV-ben valamelyik magyar "szakértő" elemzőtől (aki egykor labdarúgó volt), hogy ő keni vágja a témát. Maximum a májkrémet keni, nem a labdarúgást, ahol gyakorlatilag olyan messze áll a tudástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Azért is néztem ilyen szakértéseket, hogy lássam, hol tartunk jelenleg.

És igen, helyén kell kezelni a szakértőket is, mert ott van például Hegyi Iván, aki olyat mond szerényen: ő a brazil futballisták többségét ismeri. Ez mennyit is takar valójában? 200-300 ismertebb játékost a közel 200 ezerből? Szóval igen, ott is vannak kóklerek. Az viszont igaz, hogy a magyarok mellett elszaladt a labdarúgás, elsősorban a tudás terén. Mi, akik annyira büszkék vagyunk a múltunkra, de felháborodunk, ha a jelenünket (vagy épp a múltat) kritizálják, ez azt hiszem, hogy mindent elmond a helyzetünkről/mentalitásunkról. Ahelyett, hogy építő kritikának vennénk (mert bizony, vannak köztük szép számmal olyanok is), inkább annyit mondunk, hogy fotelből nézi, nem ért hozzá, vagy hülye külföldi, nem élt itt, nem tudja mi volt itt régebben, mostanihoz meg ne is szóljon hozzá.

És igen, meg kell ismerni az idegen szavakat (engem is zavart 16 évesen, ha azt mondták, hogy releváns, de az ember azért ember, hogy fejlődjön, gondolkodjon, ne rekedjen meg egy szinten), mert sok esetben sokkal hosszabb egy odavágó magyar kifejezés, mint mondjuk egy 6-7 betűből álló idegen szó. Persze, az sem megoldás, hogy telerakunk idegen szavakkal egy bekezdést, de manapság már elengedhetetlen a használatuk (és megértésük).

Felmerül bennem két kérdés:
- ezek a nagy magyar szakértők, akik egykor labdarúgók voltak, mikor is értek el komolyabb sikert? Győzelmekre gondolok, hogy valamelyik edzőnk EL-t vagy BL-t nyert, esetleg valamelyik top5 bajnokságban bajnoki címet ünnepelhetett? Ezek sajnos nem most voltak, hanem 30-40 éve, de többségük 50 éve. Mi történhetett? Jaaa, tudom. Épp a 80-as években kezdődött a labdarúgás fejlődése, mi pedig megragadtunk egy szinten. Azt hittük, hogy elég a már megszerzett tudás és azóta is ebből próbálunk élni és várjuk a csodát (ami néha megérkezik: Eb létszám bővítés stb.). Hivatkozunk a technikai képzettségre, aki pedig ellent mer mondani, az nem ért hozzá. Várjuk, hogy koncepció nélkül egyik pillanatról a másikra stabil világbajnoki résztvevők leszünk és nem értjük, hogy miért nem történt ez meg az elmúlt 30 évben, ha azelőtt mindig ott voltunk a fazék közelében.. Azt hittük, hogy a többi ország nem fog fejlődni, hanem ők is megrekednek egy szinten. Csak amíg a 80-as évek második felében és a 90-es években nem mutatkozott ez meg ennyire, addig már az internet korában már kézzel fogható, hogy mekkora a lemaradásunk. Próbálunk még mindig ezeknek a "szakértőknek" hinni, miközben külföldön olyan könyvek jelennek meg a témában, mint a The Science and Art of a Data Revolution. Vajon miért csökkent a távoli lövések száma az 50-es vagy 60-as évekhez képest mára? Azért mert elemzők bizonyították, hogy nem hatékony módszer a gólszerzésre, ezért a csapatok tudatosan vették vissza a lövéseik arányát. Például ilyenekre jók ezek a "hülye" elemzések, hogy megtudjuk, mi az, ami működik és mi az, ami nem. Kiderül, hogy egy adott játékos milyen rendszerben a leghatékonyabb, vagy éppenséggel azt is megtudhatjuk, hogy ki alibizik a pályán (nem Albert szintjén, hanem Szalai szintjén).
- ha annyira büszkék vagyunk a múltunkra, akkor mégis hogyan történhetett az, hogy Jonathan Wilson gyakorlatilag összesen könyvét lefordították magyarra, kivétel kettőt: Behind the Curtain: Football in Eastern Europe és a The Names Heard Long Ago. Mind a kettőben szó esik a magyar labdarúgásról, igaz, utóbbi nem rég jelent meg, talán még van remény, hogy ezt lefordítják (előbbi 13 éve). A válasz pedig: Wilson az egyik legelismertebb újságírók egyike, próbál objektívan beszélni a magyar helyzetről, ez pedig sokaknak nem tetszik, miközben itthon folyamatosan a régmúltat dicsőítő könyvek jelennek meg a sport terén, gyakorlatilag elvétve találni a jelen helyzettel foglalkozó magyar alkotást.

Lehetne még sorolni a különböző "fotelmegmondóembert" a magyarok közül, akik tényleg értenek egy adott sportághoz, ott van Török Péter, aki valószínűleg itthonról a legnagyobb koponya kosárlabda terén, de látható, hogy a labdarúgáshoz is ért, ha már Nyilasi nem hülyézte le egyből, hanem egyetértett vele (mindezt úgy, hogy olyan mélységekben beszél az argentin labdarúgásról, ahogyan senkit nem hallani itthon, amolyan megemlítésként, Lakers mezben..). Továbbá, például kerékpárban ott volt szakértőnek Greg Lemond, aki nyert három Tourt, mégis mindenki szánakozik, mert sok köze nincsen a szakértéshez. Ellenben van egy srác a youtube-on, aki nem lehet több 20-22 évesnél, nem profi versenyző, viszont olyan meglátásai vannak, amire azt mondom, hogy ebből lehet tanulni, komoly tudás van mögötte.

Szerintem irreleváns, hogy kinek milyen múltja van az adott sportággal kapcsolatban, ugyanis a jelene a fontos. Lehet sztorizgatni régi dolgokról, de ha fingod nincsen az aktualitásokról, akkor nem vagy hiteles ember, bármekkora sportoló voltál régebben.

Attól hogy valakinek van labdarúgó múltja, nem jelenti azt hogy szakértőként jó lesz. Ahhoz kell egy bizonyos szint. Pl Kabat Peti ekes pelda lenne ha beulne szakerteni.


Azonban egy Kele fele bohoc, aki eleteben komolyabb szinten nem focizott, szinten nem lehet objektiv. Hogyan alkothatna velemenyt egy egy szituaciorol ha o maga soha nem tapasztalta. Konnyu a tv elol, 10kamerallasbol10szer visszajatszva elemezni hogy mennyivel jobb lett volna ha XY nem nagy keresztet ad, hanem a beindulo csatart inditja. Soha eleteben nem elte at milyen egy ilyen szituacio, milyen gyorsan kell dontest hozni, milyen gyorsan kell reagalni az ellenfel varatlan megoldasara. Az nem szakertes hogy egy szoftver adatait leolvassa a monitorrol aztan barokk kormondatokban, idegen szavakkal megsepekelve eloadja egy fizetos szarsagon, raadasul nyilvanvaloan palgizalva.


Bocs hogy elvittem Kele irányba a dolgot, igazából mindenki olyan tartalmat fogyaszt, amilyet akar. Én beérem Kele forrásaival eredeti nyelven, valaki meg nem, ez van.

Az eredeti témához hozzászólva, Baji Balázsékra azért könnyű volt ráhatni, hogy álljanak ki a rendezés mellett. Azt sajnálom, hogy nem amellett állnak ki, hogy normális futópályák legyenek mindenfelé. Valahogy mi kelet-európaiak nem tudunk elmenni olyan irányba, mint az északi országok, például Izland, hogy tömegsportra alapozzunk. Megteremteni a lehetőséget a gyerekeknek mindenféle sportra. Mozognak, sportolnak, ami önmagában király, ha épp kikerül közülük egy élsportoló, az már csak plusz. De mi rá vagyunk épülve az olimpiai aranyra, ami ha nincs, de több gyerek mozog, jobban járunk, de mi aranyat akarunk inkább, tehát élsportot. A stadionépítési lázban is ez az egyetlen elem tetszik, hogy azért sok helyen lett kisebb műfüves, vagy kemény talajú focipálya, összekötve kosárpályával.

Ez már megint más téma, de xG-re meg a többi adatra még egy Klopp sem mond nemet, sőt Ferguson már a 2000-es években is alapozott rá. Klopp számok alapján, szakértőkkel (példuál Ian Grahammel) együtt rakta össze a BL-győztes csapatot. Számok alapján látták például, hogy Salah jó lesz az elképzelt rendszerbe. Viszont ezen a ponton túl, miután megvolt a csapat, kellett az edzői szakértelem, és a pályán hozott döntés. Szerintem a klasszikus focifelfogás és a modern elemzés egyvelege a jó irányvonal.

Az alábbiakat kifelejtettem:

Szóval az építkezések során a fideszes "közeliek" alaposan alkotmányos költségekhez jutottak. Ám a stadionokat, sportcsarnokokat és egyéb sportlétesítményeket nem csak megépíteni kell, hanem ezeknél a sportlétesítményeknél még fenntartási költségek és üzemeltetési költségek is vannak sok-sok-sok éven át.

Építések után az szokott történni, hogy miután a "közeliek" nagyon túlárazva és nagyon sok pénzért felépítették a stadiont vagy sportcsarnokot, vagyis ők már "megszedték magukat pénzzel", átpasszolják a költséges üzemeltetési részt a helyieknek. Átadásnál még jön a helyi - és általában - fideszes polgármester és lelkesen megköszöni pártunknak és kormányunknak a stadiont (sportcsarnokot). Kezdetben minden szép és jó, s a sportszerető emberek örülnek, hogy milyen szuper új stadionjuk van a településen. Néhány hónap múlva azonban már jönnek a problémák, hiszen ekkor már tudatosodik sokakban, hogy innentől kezdve már nem évi 20-30 millió forint a stadion üzemeltetési költsége, hanem sokkal drágább, évi 70-80 millió forint az üzemeltetési költség.

Mivel a hiper-szuper új sportlétesítmény építés után pár hónappal való csődjét MUSZÁJ elkerülni, már csak a fideszes látszat kedvéért is, a helyi önkormányzat nem tehet mást, mint emeli a helyi adókat és egyéb újabb helyi adókat vezet be. Hiszen valahonnan elő kell teremteni a drágulás miatt a stadion üzemeltetési pénzt.

Az adott településen lakó Józsik, Pisták, Jancsik, Bélák, Marikák, Erzsikék, Rékák, Emesék és a többiek káromkodni kezdenek annak hallatán, hogy ezután többet kell fizetni a házadóra vagy/és lakásadóra, ezután többet kell fizetni a szemét és egyéb háztartási hulladék elszállításáért, ezután többet kell fizetni a parkolásért, és ezután többet kell fizetni sok minden másért.

Káromkodnak és szentségelnek azért, mert sok minden drágul és ezután sok mindenért többet kell fizetniük nekik, viszont örülnek, hogy van szép és új stadionja a településnek. Arra már csak kevesen gondolnak, hogy nekik éppen azért drágult meg sok minden és azért kell ezután még az eddigieknél is még többet fizetniük adok formájában, mert van egy új stadionjuk és bizony ezt az új stadiont az ő pénzükkel muszáj üzemeltetni. Ezért aztán vannak olyan emberek, akik soha nem járnak sportrendezvényekre, viszont mégis fizetniük kell sokkal több pénzt, mert akaratukon kívül új sportlétesítménye lett a településnek.


Nem egy Kele János, de legalább gyorsan fut!

Nincs otthon a magyar stadionépítésben és magyar politikában a brit Dina Asher-Smith, de nemrég a női 200 méteres síkfutást megnyerte a világbajnokságon, emellett 100 méteren ezüstöt szerzett. Az Unibetnél ezzel ő lett a második legesélyesebb az Év sportolója címre. Kele János nincs a kínálatban.

Dina Asher-Smith megnyeri a BBC Év sportolója címet - 6.00


Gyémánt Liga - Augusztus közepétől október közepéig lesznek a versenyek

A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (WA) közzétette legrangosabb egynapos versenysorozatának, a Gyémánt Ligának a módosított menetrendjét és állomásait, melyek közül az első Monacóban lesz augusztus 14-én.


A WA honlapja szerint összesen 11 viadal szerepel a programban. Az első hetet, augusztus 14. és szeptember 17. között Európában tartják, majd szeptember 19-én már Sanghajban rendeznek versenyt. Az amerikai kontinensen mindössze egy állomást tartanak, október 4-én Eugene-ben, a 2022-re halasztott világbajnokság helyszínén.
   
A sorozat október 17-én egy később kijelölendő kínai városban zárul, s a hagyományoktól eltérően idén nem lesz döntője.
   
A Gyémánt Liga idén is május elején rajtolt volna, ám a koronavírus-járvány miatt erre nem volt lehetőség. A WA már korábban több verseny törlését bejelentette, mostanra pedig eldőlt, hogy Rabatban, Londonban és Zürichben sem lesz idén GyL. Utóbbi ráadásul a finálénak adott volna otthont, "fájdalomdíjul" viszont a szövetség a 2021-es és a 2022-es év döntőit is a svájci városnak adta, Eugene pedig 2022 helyett 2023-ban lehet házigazdája a finálénak.
   
A Gyémánt Liga 2020-as versenyei:
   
augusztus 14., Monaco
augusztus 16., Gateshead
augusztus 23., Stockholm
szeptember 2., Lausanne
szeptember 4., Brüsszel
szeptember 6., Párizs
szeptember 17., Róma vagy Nápoly
szeptember 19., Sanghaj
október 4., Eugene
október 9., Doha
október 17., Kína - pontos helyszín később

forrás: MTI

Az idei szezon nem bővelkedett atlétikai világeseményekben, volt ugyan Diamond League, de szerintem az év egyik legnézetebb versenye a YouTube-on a spanyol fedettpályás nemzeti bajnokság volt. Teljes joggal, mindenki Fatima Diame teljesítményére volt kíváncsi távolugrásban. Közel 8 millión néztük meg a videót, de szerintem továbbra se tudjuk, hogy pontosan mennyit ugrott Fatima. Top kommentek:
Girlfriend: what are you watching?
Me: long jump

Roses are red,
My house is made of bricks,
The reason you came is 1:26

és a videó:
https://www.youtube.com/watch?v=SQEiM9x3LOU

Hol vannak Karsten Warholm határai?

A Diamond League sorozat európai állomásokkal folytatódik, ahol újabb nagy eredmények szemtanúi lehetünk.  Olvasd tovább


Idén végre lesz világbajnokság (így 3 év után), kíváncsi vagyok, hogy majd minden számban megkezdődik-e az őrségváltás. Rendkívül sok a fiatal tehetség, ezt láthattuk tavaly az olimpián is. Norvégok két "csodagyerekkel", ha lehet őket még gyereknek nevezni. Karsten Warholm harmadszor is világbajnok lehet, míg Jakob Ingebrigtsen az olimpia és Eb-címek után, világbajnokságot is nyerhet. Ezen a héten futott fedett pályás világcsúcsot, forma rendben van.

Athing Mu a nőknél szupersztárként robbant be, remélem most már nem lesz korlátozás csak 800 méterre. Akik szerintem érdemes lesz még figyelni, azok az afrikai fiatal sprinterek. Férfiaknál 100 méteren Enoch Adegoke már Tokióban is döntőt futott 100-on, benne ott lehet egy újabb finálé. A libériai Joseph Fahnbulleh nemzeti rekorddal lett ötödik 200 méteren, mindössze 20 éves. Szerintem ő fog annyit fejlődni, hogy megszorongatja majd az amerikaiakat az éremért.

A dél-afrikai csapatról is essen szó, mert meglepetést okozhatnak. Simán benne van, hogy döntőt futnak 4x100-on egy rendkívül erős mezőnyben. Négy stabil futójuk van, akik közül hárman még mindig abban a szakaszban vannak, amikor fejlődik a mozgás, fejlődik a technika, mert alig múltak 20 évesek. Ha okosan építik fel őket, akkor Clarence Munyai, Shaun Maswanganyi és Gift Leotlela hármas simán 10 éven belül top sprinterek között lehetnek. Nem szabad megfeledkezni a legnagyobb sztárjukról, Akani Simbinéről sem, aki Tokióban 4. lett 100 méteren. Egyértelműen ő a vezér, de megfelelő váltóval előbb vagy utóbb, de érmet fognak nyerni világversenyről. Az sem mellékes, hogy ezek a versenyzők 200-on is jók.

A nőknél 100 méteren még nem érzem azt, hogy rögtön letűnnek a jamaikaiak, viszont 200-on az afrikaiak már pár év múlva beleszólhatnak (Nzubechi Grace Nwokocha, Aminatou Seyni, Beatrice Masilingi és Christine Mboma). Utóbbi két versenyzőt emelném ki, mindössze 18 évesek, mindkét versenyző namíbiai. Két ilyen tehetségből óhatatlan, hogy az egyik klasszis lesz, mert húzzák egymást. Valószínűleg a következő években 200-on (és 100-on) is lesz namíbiai futónő a döntőkben (és érmesek között is).

A hosszabb távokon is lehet majd egy szupersztár, Tadese Worku személyében, aki tavaly u20-vb-n, 24 óra leforgása alatt nyert aranyat 3 ezren, majd 5 ezren ezüstöt. Ez már így is elismerésre méltó, de ha hozzátesszük, hogy világbajnokság Nairobiban volt, amely eléggé magasan fekszik a tengerszint felett - ami nem kedvez a hosszabb távú versenyeknek -, akkor egészen megdöbbentő, hogy 3000 méteren világbajnoki rekordot döntött...

Nőknél az olimpiai bajnok és világcsúcstartó Sydney McLaughlin esetében arra lesz kíváncsi, hogy 400 gáton kívül, vállalja 400, 200 vagy 100 métert? A 2018-as egyéni rekodjai alapján, döntős lehetett volna 400-on, 100 gáton 5. lett volna, 100 méteren 8., míg 200-on 8. lett volna. Valószínűleg az összes számban döntőt futott volna a 18 éves korában elért eredményeivel... Én a helyében váltanék, mert 100-on és 200-on a jamaikaiak idővel kikopnak, oké, ott a két namíbiai sprinter 200-on, de simán benne van egy érem minimum ilyen mezőnyben (megkockáztatom, hogy az arany is). A 100 gát sem ördögtől való, simán tudna ott is érmes időt...

Armand Duplantisról nem kell külön beszélni... Van bőven tehetség, és akkor még olyanokról nem is írtam, mint a görög - kuba háború a következő években távolugrásban stb.

Néztem a tegnapi YouTube előzményeim, aztán rájöttem, valakit kihagytam: Erriyon Knighton
Nem is értem, pedig döntőt futott 17 évesen az olimpián, ahol 4. helyen végzett 200 méteren. A videóból látszik, mennyire egyben van a mozgása már ennyire fiatalon is, majd 3 tizedet javított Bolt u20-as világcsúcsán. Elmondták azt is, hogy mennyire stabilan hozta a 20.00 körüli időket, félelmetes. Ha megnézitek, akkor látható, hogy Boltnak milyen a mozgása ilyen korában - mennyire nem kiforrott -, míg Knighton már most olyan szinten van, mint egy 26 éves rutinos sprinter. Lehet, hogy már a vb-n érdemes tenni a dobógót/győzelmet nála. Hasonló lehet neki is a pályafutása, mint Boltnak. Idővel megtanulja rendesen a 100 métert, aztán ott is nagy dolgokra lehet képes.




Kipchoge és az újabb nagy győzelem. Nagyon durva, hogy beszélünk különböző sportokról, sztárokról, miközben itt van Kipchoge, aki rekordokat halmoz, sorra nyeri a versenyeket. Megállíthatatlan, de csak elvétve esik róla szó. A történelem legjobb hosszútávfutója, Tokióban behúzta a negyedik nagy maratonját is a hatból. Még kettő maradt neki vissza. Mi volt a tokiói verseny előtt? Kipchogének nem fekszik annyira a pálya, erős a mezőny. Mi lett? Történelem negyedik legjobb idejével nyert, lazán verte a többieket, nem is erőlködött. A realitás szerintem idén még neki New York, jövőre pedig megpróbálja majd a bostoni versenyt is.