A múlton vergődünk, kesergünk az 54'-es vagy 86'-os eseményeken, közben csak nem vettük észre a figyelmeztető jeleket, ahogyan most sem. Képtelenségnek tartom, hogy a szakértők például nem látták az alábbiakat:
- 1986. május 2.: KEK-döntő: Dinamo Kijev - Atlético Madrid 3:0
Kijev edzője: Valeriy Lobanovskyi
Olyan edzésmódszereket alkalmazott, amelyek feszegették az emberi teljesítőképesség határát, akkora talentum volt, amely a legjobb edzők közé sorolja őt, kiválóan összerakott egy olyan csapatot, amely 1986-ban elverte a Ticót és megnyerte a KEK-et. Az pedig már csak ráadás, hogy következő évben BEK elődöntős volt, későbbi győztes Portótól kaptak csak ki. KEK-döntős kezdőcsapata a Kijevnek: Chanov - Bezsonov, Baltacha, Kuznetsov - Rats, Yaremchuk, Yakovenko, Demyanenko - Zavarov - Belanov és Blokhin
- 1986. június 2.: Világbajnokság: Magyarország - Szovjetunió 0:6
A szovjet válogatott edzője: Valeriy Lobanovskyi, akit a szövetség nevezett ki pár nappal a megnyert KEK-döntő után Malofejev helyett.
Az utazó keretben 12 (!!) Dinamo játékos volt, akik közül 8-an kezdtek ellenünk a csoportmeccsen. Magyarán egy KEK-döntőhöz hasonló kezdővel állt ki Lobanovskyi, mindezt egy hónappal a kupagyőzelme után. Itt a kezdő: Dasayev - Bezsonov, Demyanenko, Kuznetsov, Larionov, Rats - Yaremchuk, Yakovenko, Zavarov, Aleinikov - Belanov.
Akkoriban már nyugaton is tisztában voltak vele a KEK miatt, hogy ez már nem a szovjetek féle erőfoci, hanem a technikás és gyors játék, amihez ráadásul tökéletes erőnlét párosult. A KEK-ből tanulhatott volna a Mezey-féle társaság, ahol a Kijev mindegyik csapatnak minimum 3 gólt rúgott. Az pedig szintén érdekesség, hogy azon a meccsen már az első 5 percben 2-0-s hátrányban voltunk, 25 perc után meg 3-0-ra mentek a szovjetek. Csak egy apró kiegészítés: a Lobanovskyi vezette Dinamo 6 mérkőzésen (!!) rúgott az első 25 percben gólt a KEK menetelése alkalmából, magyarán az első 25 percben 11 gólt szereztek, magyarok tudhatták, hogy lerohanják az ellenfeleiket Lobanovskyi tanítványai, ahogyan azt is, hogy olyan állóképességgel rendelkeznek, hogy az utolsó 10 percben is képesek elit teljesítményre a kurvaerős edzések miatt (KEK-döntőben utolsó 10 perben lőttek kettőt, nekünk az utolsó 20-ban). Erre kellett volna felkészülni, de valahogy mi mindig későn kapcsolunk, itt jön ki az edzői talentum.
1954-ben pedig Sebes Guszti bácsi csapágyasra hajtotta a srácokat, hiszen Korea ellen szinte a legerősebb kezdőt küldte a pályára, németek ellen Budai hiányzásától eltekintve szintén tartottak egy erőfitogtatást. Herberger volt az akkori német csapat edzője, aki a korszakhoz képest modern felfogású edző volt. Ellenünk a csoportmeccsen Kwiatkowski védett, miközben Turek ült a padon. Kwiatkowski mindössze csak ellenünk védett, Tureket óvta Herberger.. Másik érdekesség, döntő 10. percében gólt szerző és a góllövőlista második helyén záró Morlock melyik meccsen ült a padon? Ellenünk. Többi találkozón meg szórta a gólokat. Nem tudhatták a németek, hogy velünk fognak döntőzni, ahogyan azt sem, hogy eljuthatnak addig, de nagy volt rá az esély, ezért meglépték és bevált. Tudom, volt még stopli, éjjeli zene stb.
Mindenesetre érdemes olykor az ellenfelekre is koncentrálni, hátha meglepetést okoznak.