Nem csak egy, több kedvenc csapata is van egyeseknek. Mikor alakult ez ki nálad? Esetleg változott idővel? Miért ez a kedvenced?

Hosszabban:
Olyan 8 éves korom óta szeretem a focit (vagy még kicsit korábban), hiszen a 92-es EB Lutra albumot szépen kigyűjtöttem és már meccseket is néztem. A 94-es Vb-n sírtam, amikor Matthausék kiestek a bolgárokkal szemben A románok szőke haja zseniális volt és voltak igazán jó kis meccsek. Mivel a nagy tornákra nem jártunk ki akkoriban, így először Németországnak drukkoltam. Majd évekkel később ez módosult a Bayern München, Fradi és kisvárosom csapatára Egy füzetben írtam hétről-hétre az eredményeket góllövőkkel és akkor voltam igazán boldog, ha mindhárom csapat nyert.
Azt pedig csak próbálom megfejteni, hogy mikor tisztult le minden és váltam színtiszta Liverpool drukerré Azt hiszem 17 évesen a 2001-es Liverpool - Alaves Szuperkupa döntőn látottak szippantottak be; hosszabításos 5-4-es dráma volt, akinek semmit nem mond ez a meccs. Stevie G-vel, Owen-nel, Heskey-vel, McAllister-rel a fedélzeten; az sem volt egy rossz Pool. Itthon még a Fradival egy lájtos szimpátia, de pl. a legutóbbi BL menetelésük már messze nem hozott lázba; nem úgy, mint amikor még jó régen Vincze Ottó vert az első meccssen 2 gólt + Lisztes egyet a svájciaknak. Azt csodálatos volt gyermekként megélni

Rövidebben: Liverpool

Videoton kb mióta eszem tudom, kinn a rácsra felmászva, játékosok pacsiznak velem, rigmusok, közösség, vitt magával az egész. Kicsit megtört a szerelem azon a ponton, amikor már ismertem az utánpótlásból több játékost, akik helyett külföldi nyomorékokat raktak be, akik nem voltak jobbak, csak két kifliért játszottak. Szóval sosem fog elmúlni ez a szerelem, de a nacionalizmusom miatt eltávolódtam a klubtól, és ez nem ilyen árpádsávos őrület, hanem kijársz utánpótlás meccsre, látod a srácokat, hogy alig várják, hogy mehessenek a felnőttbe, erre jön egy szenegáli lófaszjóska, aki azt se tudja milyen rendezvényen van. Egyébként a magyar klubnak lehet szerintem igazán szurkolni, mert itt már olyanokat is tudok, ismerősök, rokonok, ankétok révén, hogy elmaradt a csapat például egy időben a gáz számlákkal, és ezért adott el valakit. Ezt tisztelem és imádom nagyon @Várda64-ben, ő még totál aktívan benne van ebben, ha a környéken laknék, mennék vele minden héten. Pici pia, túra, rigmusok, ének, buli az egész, életérzés, meccsnap ünnepnap, sajnálom akinek kimaradt

Én külföldi klubot azért választottam, mert valljuk be a Videoton sosem volt a szép játék magasiskolája, szóval ez nem szurkolás, inkább szimpatizálás a felfogással, és ezt a Barcelona hozta el. Én imádom a tiki-takát, a labdabirtoklást, bármilyen focicsapatomban erre törekedtünk, ha nálunk a labda, nincs az ellenfélnél, és csak technikával tudod magadnál tartani, szóval totál lepereg ha valakinek ez unalmas, mert szinte már romantikus, hogy egy labdás sportban dédelgetik a játékszert, a hátvéd de még a kapus se ijed meg a passztól. Magamtól is pontosan így képzeltem el a focit Sóstón kis pöcsösként, szóval filozófiák találkozása miatt lett a Barcelona. @Pozzato írta már többször is, hogy idővel ha erre fogékony vagy, elmerülsz a klub történetében, és ez is nagyon betalált a Barcelonánál.

Csak a
Kaposvári Rákóczi!!!!
Többiekkel néha, néha tudok szimpatizálni, azonosulni. Azonban ez a fix! Szakadó esőben 85-ben, május 15-én voltam először meccsen Rákóczi-Komló 3:4 - NBIII, 6000 néző!

Van róla korabeli újság pdf-em, sajna nem engedi csatolni....

Már régóta Juvés vagyok, kb 2000-évek ... többi titok.

Én a lentebb jelölt meccsen voltam életemben először. 14 évesen már vonattal mentem a barátokkal. Egyszer voltam össz-vissz bérletes, de tavalyelőttig azért évi 5-6 hazai meccs és 2 idegenbeli mindig megvolt. Emlékszem '97-ben mennyire sajnáltam amikor apám elment a haverjaival a DFC-FTC Magyar Kupa meccsre és én már nem fértem be az autóba. Ők mindannyian fradisták voltak, de már csak a hazai B középbe tudtak jegyet venni. Egyikük az egyenlítő gólnál fel is ugrott, kapott is egy állast. Hazajövet mesélték, hogy életükben nem voltak még olyan hangulatú meccsen, amit az a 25 ezer ember produkált. Nagyon fájt a szívem, hogy lemaradtam. Még az sem vigasztalt, hogy apám mesélte, kezdés előtt vagy Hrutka vagy Limperger visszaszaladt "fosni" az öltözőbe amikor meglátta a 25 ezer főt.
Ott voltam viszont azon a meccsen amikor a Dunaferr már bajnok volt, és az utolsó meccset játszották nálunk. Életem első "könnygázas" meccse volt. Volt egy gyerek aki átmászott a kerítésen s pörgőből rúgta le a 2 és fél méter magasban lévő erősítőt.

https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozes/10696
Off: Mekkora csapat volt ez a Kispest!!!

Külföldről csak egy csapatom van, mivel Batistuta volt a kedvenc játékosom(azóta sincs más), de a Fioval nem szimpatizáltam(lilák), a Rómában töltött évei miatt maradt meg nekem az AS. Tavaly márciusban volt jegyem a Róma-Udinese meccsre, erre beütött a covid. Fuck

A fiam nagy MU drukker lett 7 évesen, már nem emlékszem, hogy. Voltam kint vele 4-5 MU meccsen az évek alatt, óriási buli volt, örök emlék lesz. Emiatt kicsit jobban követem az MU-t.

Viszont, voltam 4 hazai Liverpool meccsen élőben, azon beszartam, sehol nincs olyan hangulat, mint ott. Úgyhogy az a bizarr helyzet állt elő, hogy én az MU mellett a Poolt is nagyon kedvelem.

(Épp a múltkor számoltuk össze, a PL és a Championship közel 40 csapata közül 34-nek voltam a stadionjában, örök emlék lesz, az angol foci mindig is első lesz nálam. Sajnálom, hogy nem írtam blogot anno, rengeteg élmény és érdekesség volt).

Én is úgy gondolom ahogyan @TiB barátom is említette, egy magyar ember egy(!) magyar csapatnak tud teljes odaadással szurkolni. Nekem is van jó pár külföldi csapat, melyekkel szimpatizálok, melyeknek eredményeit valami oknál fogva kiemelten figyelem, de szurkolni csak annyira szurkolok nekik, hogy lehetőleg győzzenek. Esetemben ráadásul ezek nem is top csapatok.

Az én helyzetem kicsit speciális, mert én, amióta az eszemet tudom (csak a viszonyítás miatt említem meg, hogy az 58.-at taposom) mindig két csapatnak szurkoltam, a Ferencvárosnak és a Kisvárdának. Nem fotelszurkolóként, nem a TV-n keresztül, hanem lehetőség szerint élőben, a pályán, a stadionban. Apám, nyugodjon békében, dettó ugyanez. Én megélhettem, Ő már sajnos nem, de eljött az amire igazából senki sem számított, választanom kellett a két csapat között, mert egy osztályba kerültek. Nem egyszerű szitu, de nekem nem jelentett problémát döntést hozni. Sose fogom megtagadni a Ferencvárost, de egyértelmű hogy a Kisvárdáért szurkolok. Lehetőség szerint a stadionban, idegenbe is elkísérve Őket, hangosan, úgy ahogy egy szurkolóhoz illik.

'94-es vb, ahol brazil-buzi lettem. Az első focitorna, amit követtem, még most is fújom az akkor brazil kezdőt  Néztük a meccseket, aztán mentünk a rétre focizni. Faterral szegeltük a fákat kapunak, nagy élmény volt. Szigetelőszalaggal ragasztottuk valami sárga pólóra, hogy Romario meg Bebeto. Öcsém még hasonlított is Bebetóra, én azé annyira Romarióra nem 
Én akkor még azt sem tudtam, hogy van klubfoci is. Persze akkoriban net sehol sem volt, vagy legalábbis nem itt nálunk. Focis újságok, vágtam kifelé a Romariós képeket, cikkeket, mai napig megvan a 'gyűjtemény'. Nagyon kemény, kissrácként hogy örültem egy rágógumiból kikerülő képnek, egy újságban lévő fotónak. Ki gondolta akkor hogy jópár év múlva videók, összeállítások, meccsek lesznek előttem.
Akkor utána kiokosodtam, megkedveltem a focit. Fater NBIII-ig jutott, tőle sikerült örökölni kis tehetséget, mondjuk kitartást annyira nem, de bennem talán nem is volt meg, hogy sokra vigyem. Egyszerűen csak szerettem focizni.
Mivel Romario a Barcában játszott, mint később megtudtam, így evidens volt, hogy a Barca a kedvenc csapatom. Úgy, hogy előtte egy Barca meccset sem láttam De hát tudjátok, aztán azért felnőttem, lehetett azért meccseket elkapni, ha máshol nem, akkor BL-ben, és azért a Barcának voltak brazil ászai Romario után is, Rivaldo, Ronaldo, Ronaldinho.
Nekem már akkor a kedvenc csapatom volt, amikor még azt sem tudtam, hogy van Romario miatt lettem Barca-szurkoló, persze tetszett a csapat játéka is. De azé' régen totál más volt minden, most minden meccset tudok nézni, ha akarok, régen ez messze nem így volt.

Ez állandó, de mindig van más aktuális kedvenc, mindig az a csapat, amely a szememnek kellemes focit játszik. Ajax, volt nemrég a Las Palmas, a Montanier-féle Sociedad, akkor a Monaco pár éve, amikor még Mbappé is ott játszott, most az utóbbi években az Atalanta, szóval a jó focit játsszó csapatok. Én nem csinálok abból problémát, hogy mást is nézzek, attól nem érzem magam rosszul, hogy Barca-fanként Real Madrid meccset nézek, vagy Atalanta-meccset. Imádom a foci, főleg a jó focit, de a másik végletért is tudok rajongani, pl. a Bordalás-féle Getafe mecseit is mindig néztem, amikor tudtam, pedig az a csapat mindent játszott, csak szép focit nem

Magyar kedvenc csapatom nincs, valahogy nem igazán kötődöm egyikhez sem.

Idézetet írta: hillandkimi Dátum október 27, 2021, 17:00:10
Már régóta Juvés vagyok, kb 2000-évek ... többi titok.

Ezt úgy látom ki kell pótolnom. Talán az első Juventus élményem egy Juventus vs Leverkusen volt. A meccset a nagy köd miatt elhalasztották, így másnap délután játszották le. (ha emlékeim nem csalnak). A Leverkusen-ben olyan fiatal taknyosok rohangáltak, mint Ballack, Lucio, Berbatov a másik oldalon pedig ott volt a sérülése után felépülő Del Piero. Micsoda elegancia, micsoda technikai tudás, ösztönből oldotta meg a helyzeteit. Azt hiszem azt a meccset Knézy közvetítette. Aztán olyan szerencsém volt, hogy lett internetem és számítógépem, falun 2001-ben, kurva nagy dolog volt. Akkor kezdett fejlődni a technika. Végül, ami a Juventus rabjává tett az a CM 00/01 és CM01/02 játék. Hosszabb nevén a Championship Manager széria. Még haverommal kipróbáltuk a CM 97/98-at, csak hát fullra nem vágtuk az angolt. Flopy lemezen vittem haza a játékot.

De hát az akkori kezdő nem volt csúnya, bár voltak sérültek. Buffon-Thuram-Juliano-Birindelli-Pessotto-Nedved-Tachinardi-Tudor-Zambrotta-Del Piero - Trezeguet.

https://www.youtube.com/watch?v=diT1kSkngA8

1998 óta a Borussia Dortmund, de egészen szürreális oka volt. Vagyis kettő. Akkor még volt olyan, hogy világítós párna és Ferencvárososat szerettem volna, de az egyik haverom is olyat kapott. Nem szerettem volna ugyanolyat, ezért a Dortmundosat választottam és nem bántam meg. Abban az évben még a vb után a gabonapelyhekben voltak játékosok kártyái, amiben szintén egy dortmundi volt, így ez már duplán ráerősített nálam abban, hogy jó lesz ez nekem kedvenc csapatnak. Mondjuk az is segített, hogy Apukám is nagy Bundesliga-fan volt, illetve hogy az HBO hozta a német bajnokság mérkőzéseit és folyamatosan néztük őket.
Magyar viszonylatban több van, illetve volt. Imádom a labdarúgást és hiszem, hogy a magyar bajnokság lehet még jobb, de sajnos az nagyon messze van. Amióta sok légiós, és főleg haszontalan légiós van, azóta valahogy nem érdekel a honi bajnokság. Régen volt a Ferencváros, az akkori legjobb barátom miatt a Debrecen illetve a feleségem családja miatt rengeteg Honvéd mérkőzésre is jártam, de az már a múlt.
Szolnoki vagyok és rengeteg Szolnok foci mérkőzésre is jártam, onnan vannak szinte a legszebb és legnagyobb labdarúgó emlékeim. Az is nagyon régen volt, jó tizenévekkel ezelőtt.
A Szolnoki Máv és a Borussia Dortmund a két nagy kedvenc nálam, már elég régóta.

Nekem három csapat is legalább. Először talán a Liverpool alakult ki. 96-98 körül, a zseniális Fowler, majd Owen, McManaman, Ince idejében. Bár nem igazán nyertek semmit, még a dobogóra sem értek fel általában, kb. csak az 5. helyre, de mindig ambiciózusan kezdték a szezont. Sokkal később jött a legendás BL-fordítás és még sokkal később a bajnoki cím és 30-40 év után az újabb nagy Liverpool-korszak.
A Barca és főleg az Inter tetszett még akkoriban, mert ott játszott a korszak legjobbja és a kedvenc játékosom, aki mellett számomra még Messi játékát nézni sem nagy élmény. De egy ismerősöm nagy Juve-szurkoló volt, és valahogy idővel én is az lettem, bár akkoriban a Fenomén miatt sokszor inkább ellene szurkoltam, mint a 2002-es utolsó bajnoki meccsen, ahol talán a Lazio verte az Intert 4-2-re, pedig győzelem esetén bajnok az Inter, Ronaldo pedig sírt a padon. Vagy annál a vitás tizenegyes szitunál egy Juve-Interen szintén a Fenoménnal. Kicsit korábban még utáltam a Juvét, mikor 96-ban BL-t nyert, annyira domináns volt, kipasszolta és letámadta az ellenfelet, és van egy ilyen jelenség, hogy azt aki a legjobb, sokan nem szeretik, mert unalmas számukra (lásd a biciklis Armstrong). Azonban ezután jött két Juve-vereség is BL-döntőkben, ami már szimpatikussá tette őket. És persze óriási csapatuk, játékosaik voltak egyik kedvencemmel, a védőket rendszeresen a legnagyobb természetességgel elfektető Del Pieróval, Henry-val, Trezeguet-vel, az aranylabdás Nedveddel, Zidane-nal, Ravanellivel, korábban vagy sokszor a kispadon inkább a legendás Baggio-val.
Majd 2002-ben Ronaldo a Realba szerződött, és már épült egy galaktikus csapat a világ legjobb játékosaiból 3 BL-győzelem után 5 éven belül. Figo, Zidane, Roberto Carlos, Ronaldo, Raul, Owen, Beckham... A várt sikerek csúnyán elmaradtak a BL-ben 2002 után a rossz taktika miatt (támadó játékosokat vettek főleg, védekezőket nem), majd pár év múlva a Barca korszaka következett, de valahogy ezek a legendák és a korszak Peléje, Maradonája, Puskása, noha sérülése után csak árnyéka volt önmagának, megszerettette velem a klubot. A világ legsikeresebb klubjáról van szó, mely 13 BL-BEK-et nyert a második, 7 címmel rendelkező Milan előtt, és természetesen a legtöbb spanyol bajnoki címmel is rendelkezik. Ne felejtsük el a Real 2-3 korszakos csapatát, az elsőt a kor két géniuszával, Puskással, Di Stefanóval Kopa, Gento, Santamaria mellett és sorban 5 BEK-győzelemmel. Mindhárom csapat talán a legnagyobbnak számít hazájában, a mezük is egész jó az átlagos csíkos focimezhez képest (vö. tiszta fehér vs gránátvörös-kék), a múltjuk nagyon gazdag, a legjobb játékosokkal, legendákkal, nagy korszakokkal, és a világ legjobb bajnokságaiban a legeredményesebbek (a Liverpool még nem, de várhatóan pár éven belül beéri és lehagyja a MU-t, a MU azonban szinte megháromszorozta címeinek számát 30 éven belül egyetlen edzőnek köszönhetően, így előzte be a Poolt.)
Hogy miért ezek a kedvenceim? Miért van több is (bár van sorrend köztük is)? Szerintem is ez az emberből jön, a személyiségéből, és sokat elárulnak ezek a dolgok róla. Ezek a legeslegnagyobb klubok, a legjobb bajnokságokból, hagyományokkal, a nemzetük kedvencei talán, elegáns megjelenéssel, de akár a nevükbe is bele lehetne menni, pl. a Juventus latin szó, jelentése fiatalság (bár Öreg hölgynek nevezik).
Egy videó egy legendás bajnoki hajráról a La Ligából (utolsó előtti forduló, Tamudazo): https://www.youtube.com/watch?v=U_Vvdf4v_rw

Sziasztok! Csatlakozva Várda azon mondatához,hogy Magyar ember Magyar csapatnak szurkol. Nekem az Újpest az a csapat akinek (11 éves) korom óta szurkolok. Akkor olyan játékosok voltak mint a kapus Szentmihályi Antal,Göröcs titi és lehetne még sorolni. Ez a szurkolás a mai napig tart. Van viszont egy kedvenc csapatom a Milan de ez egészen más.

Az FTC-nek szurkoltam mióta az eszemet tudom, és fogok szurkolni míg meg nem halok.