Egy pár szó az előszezonról.
Mint köztudott, az előszezon meccseivel kapcsolatban két aranyszabály van: nem szabad rájuk fogadni, illetve nem szabad messzemenő következtetések levonni a végeredményekből. Az elsőt sikerült is betartani, de ami a második pontot illeti, érdemes azért nézegetni a statisztikákat. Főleg annak fényében, hogy a legjobb játékosok a kezdeti pár percek után egyre többet vannak pályán (néha 25-30 perceket). Ebből is látszik, hogy már nagyon közeledünk a 19-ei szezonnyitóhoz.
Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha az rémlene, hogy az elmúlt évek előszezonbeli mérkőzéseire a nagyon szerény pontmennyiség lett volna inkább a jellemző (nem néztem utána, úgyhogy lehet, hogy tévedek), most viszont olyan magasról tesznek a védekezésre, ami már nekem – támadó kosárlabdát kedvelő szurkolónak is – kezd bántó lenni. Olyan 240-250 pont feletti meccseket játszanak futószalagon, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Ennek persze több oka is lehet, például senki nem szeretne lesérülni már a szezon előtt egy komolyabb védekezés miatt (lásd pl. Holmgren esete James ellen), de az is közrejátszhat ebben, hogy ez az utolsó lehetőség a kiegészítő emberek számára, hogy bizonyítsák, hogy a legjobbak közt a helyük. És valószínűleg ők is úgy okoskodnak, hogy egy lőlapon sokkal jobban mutat a nevük mellett 10-15 pont, mintha leszednék az ellenfél legjobbját a pályáról (ami statisztikai számokkal nem is nagyon kimutatható).
Talán épp a fentiek miatt is nagyon meglepő, hogy mégis van olyan csapat, aki pl. már három meccset is játszott, de még egyszer sem sikerült 100 pont fölé kúsznia. Ez pedig a Spurs. Pedig a három meccsből kétszer olyan ellen játszottak (Orlando, Houston), akik a szezon végén hozzájuk hasonló "magasságokban" lesznek majd a tabellán.
Néhány szó egy-két csapatról:
Lakers: Ha kizárólag csak a "neveket" nézzük, akkor idén egy nagyon erős Lakerst láthatunk a pályán, hiszen James és Davis mellett van a keretben egy Bryant és egy Scotty Pippen is.
GSW: Mindig kérdéses, hogy egy hosszabb sérülésből visszatérő játékos milyen gyorsan találja meg a visszautat a régi játékához képest. Nos, úgy tűnik, hogy Wiseman-nel nem lesznek gondjai a csapatnak.
Chicago: Elég lendületesen játszik eddig a Bulls, három mérkőzés, 371 pont (124-es átlag). Úgy tűnik, hogy DeRozan már most egyértelműsíteni akarja mindenkivel, hogy továbbra is ő szándékozik lenni a csapat első számú vezére. Mindhárom meccsükön a Chicago legjobb dobója volt, és a pont/perc mutatója is elég jól fest (64 pont 74 perc játék alatt). Nagyon kíváncsi leszek idén rájuk (főleg ha ezúttal is elkerülik őket a sérülések, mint tavaly), mert a DeRozan/Vucevic/LaVine/Caruso/Ball ötös mellett van egy bármikor bevethető Coby White-juk vagy egy Goran Dragic-uk, érkezett egy olyan Drummond, aki megdöbbenésemre most a Toronto ellen lazán bevágott 3/3-at triplából (úgy látszik, hogy idén nem centert játszik, hanem kinti bedobót), és van egy olyan Javonte Green-jük, aki ezen az első három meccsen mindig a csapat második legjobb dobója volt (50 pont 60 perc alatt). Tényleg érdemes lesz figyelni rájuk!
Clippers: Továbbra is azt érzem, hogy iszonyatosan erős keretük van. Simán ki tudnának állítani két kezdőötöst. Még a kispadon is olyanok ülnek, akik a legtöbb csapatban alapemberek lennének. És ha Leonard teljesen felgyógyult, és újra csúcsformában játszik majd, akkor akár még a bajnoki cím is benne van ebben a keretben.
Dallas: Doncic az Eb-szereplés miatt láthatóan kevesebb játéklehetőséget kap (ami érthető is, mert neki nem rákészülnie kell a szezonra, hanem rápihennie), de a számokból az már most látszik – ahogy az várható is volt –, hogy Doncic mögött Wood lesz majd a második számú játékosa a Dallasnak.
Denver: A semleges szurkolók közül a legtöbben valószínűleg a Denverre lesznek idén kíváncsiak. Legalábbis a teljesítményükre. Tavaly a három sztárjukból kettő végig sérült volt, idén viszont mind a hárman ott lesznek a nyitányon. Hogy milyen teljesítménnyel, az még nagyon kérdéses. Michael Porter Jr. elég jól mozgott az első két meccsen, de Murray-n még nagyon érződik a másfél-kétéves kihagyás. És akkor még nem beszéltünk Jokicról, aki szerintem idén sokkal visszafogottabb teljesítményt fog nyújtani, mint tavaly. Tudom, szentségtörés az egyik kedvencemről (és a világ egyik legjobbjáról) ilyet mondani, de egyre inkább azt érzem, hogy tavaly olyan emberfelettit nyújtott a szezon során, hogy idén ennek fogja a kárát látni a csapat. Már az Eb-n is sokkal visszafogottabban játszott, mint például Doncic, vagy mint ahogy elvárható lenne egy NBA MVP-től. Aztán jött a két előszezonbeli mérkőzés, ahol az egyiken pályára sem lépett (gondolom, hogy őt is pihentették az Eb miatt), a másikon pedig 15 perc játékidő alatt 1 (azaz egy!!!) mezőnykísérlete volt. Tudom, hogy én mondtam az elején, hogy ezekből az összecsapásokból nem szabad semmilyen következtetést levonni, de én akkor is azt gondolom, hogy Jokic olyan 12 hónapot tudhat maga mögött, ami után nem lenne meglepő, ha kicsit elfáradt volna. És ha Murray sem lesz képes nagyon gyorsan felvenni a régi ritmusát, akkor lehet, hogy a Nuggetsnek akadnak majd idén gondjai.
Atlanta: A Hawks-nál nem szaroztak, már az első előszezonbeli meccsen 30 perc felett játszott Murray is és Young is. De Hunter, Collins és Capela is 20-25 perceket töltött a pályán. A Cleveland (101-szeres odds) után őket tettem meg a legtöbb szelvényen a végső győzelemre (51-szeres szorzó még mindig), úgyhogy anyagilag ők is sokat hoznának a konyhára egy rájátszásba kerüléssel, ahol már csak rajtam múlik, hogy mennyi haszonnal tudok kijönni az üzletből. Mindenesetre azt jó látni, hogy már most ennyire komolyan veszik a játékot.
Na jól van, nem megyek végig az egész mezőnyön, kedvcsinálónak ennyi is elég volt.