Kerékpár fogadások

Előző téma - Következő téma

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában


A Giro d'Italia szervezői jövőre sztárt akarnak a versenyre, ezért elvileg három időfutam lesz a háromhetesen. Rögtön kronóval kezdenek, 18 km-es egyenkénti egy emelkedővel zárul. Ezt követné még másik két időfutam, előfordulhat, hogy 70 km-t meghaladó időfutam lesz az összesített táv ebben a szegmensben, ami kiemelkedőnek számít.

Ezzel egyértelművé tették, hogy Evenepoel az, akit várnak Giróra. Azt is megkockáztatom, hogy Primoz Roglicot visszacsábítanák a versenyre, illetve Thymen Arensman, Aleksandr Vlasov, Joao Almeida és Juan Ayuso lehetnek azok, akik ezt így megpróbálhatnák.

Egyes információk szerint Nairo Quintana bontott szerződést az Arkéával, de én jobban hiszek azoknak, akik azt írták, hogy az Arkéa bontotta fel a szerződést mai nappal. Valamit tudnak a franciák, hiszen nem olyan régen írtak alá Nairóval 3 éves szerződést, majd elvileg jöttek a vizsgálatok eredményei... 33 éves lesz februárban, simán benne van, kap egy év eltiltást, 34 évesen már szerintem esélytelen, hogy normális szintre visszatérjen, főleg így, hogy most is tramadol kellett a top10-hez (jó, kinek nem?  ;D ).

Enric Mas nyerőember lett egy Pogit lenyomva :o Úgy tűnik rendesen átkattant :)


Szakik, ha lesz időtök csinálnátok egy nyilván valamennyire szubjektív top3,top5 listát ezek a kritériumok alapján? Szeretem és követem a versenyeket(nyilván nem annyira mint ti) de azért nekem speciel nehéz különbséget tennem MvdP és Evenepoel között. Nyiván utóbbi jobb 3hetes jelenleg, de mi a helyzet egy kronón? Mindkettő nagyon jó, de ti kit tennétek előrébb egy sik 40kmesen és egy dombos vagy hegyi időfutamon.

Tehát top3/top5
-3hetes menő
-kifejezetten hegyi menő
-egynapos menő
-időfutam (sík,dombos,hegyi)
-segítő
-ha van amit én kihagytam nyugodtan írhattok még kritériumot amin rangsoroltok

Nyilván tisztában vagyok vele hogy egy egy teljesítmény függ egy csomó dologtól mint forma, időjárás, mennyire készültek rá egyáltalán, milyen a csapat, a segítők stb.
Én csak arra lennék kíváncsi hogy ti hogy látjátok a képességek és tehetség alapján.




Ezek nehéz kérdések, mert összetett a kerékpársport.

Segítők

Gondolok itt arra, hogy például egy segítő esetében nem mindegy, hogy milyen segítőre gondolunk: ha sík etap és igazi csapatember, akkor Tim "El Tractor" Declercq, akit többször is megválasztottak az év segítőjének. Beáll az élre, garantált, hogy befogják a szökést. Ezért van az, hogy előbb mozdítható a Quick-Stepből például egy olimpiai és világbajnok, Tour de France-rekorder Mark Cavendish, mint Declercq. Egy jó segítő sokkal többet ér, mint egy vezér.

Szóval kezdeném a végéről.
Sík etapra segítő: amikor oldalszeles részen üldözni kell, esetleg hosszú nyílt szakaszon folyamatos nagy tempót kell menni, ami ráadásul egyenletes és kell az óriási a teherbírás is.
- Tim Declecrq
- Kasper Asgreen
- Rémi Cavagna
- Dries de Bondt
- Soren Kragh Andersen

Sprinter segítő: Ők azok, az utolsó 1 km-en belül segítenek egy hajrá felvezetésében, amikor a helyezkedés számít, hogyan hozod legjobb pozícióba a versenyződet, illetve mekkora tempót mész neki, mielőtt kiborít mögülöd.
- Michael Morkov
- Danny van Poppel
- Simone Consonni
- Christophe Laporte / Florian Sénéchal
- Maximiliano Richeze

Hegyi segítő: Akik az utolsó km-ig ott tudnak maradni az összetett menő mellett, akik maguk nem tudnák megnyerni az adott versenyt, de kiemelkedően mennek hegyre, igazi csapatjátékosok. Ha nem vonult volna vissza, Richie Porte is a listán lenne.
- Rafal Majka
- Wout Poels
- Sepp Kuss
- George Bennett
- Steven Kruijswijk / Michal Kwiatkowski / Rohan Dennis (bár utóbbi kettő nem kiemelkedő hegyi menő, de óriási tempóra képesek)


Időfutam

Itt szerintem elég kettőbe venni, mert őszintén szólva azért nem olyan gyakori a hegyi időfutam (sajnos), mint régen. Szóval dombos/hegyi és sík a másik kategória.

Sík időfutam (30 km feletti): Itt is lehetne nagyon mélyen különbséget tenni, mert wattleadás szempontjából nem mindegy, hogy egy kanyargós 7 km-es kronó vagy egy teljesen sík és egyenes. Előbbin simán nyerne egy Lampaert szintű versenyző, míg utóbbin Ganna. Vegyük az alapot, átlagos kanyarmennyiség, közepesen technikás pálya.
- Remco Evenepoel
- Filippo Ganna
- Stefan Küng
- Wout van Aert
- Rohan Dennis (és Tobias Foss?  ;D )

Sík időfutam (20 km alatti): Itt azért szintén nagy a rosta, hiszen lehetne 4-5 km-es prológ is, de próbáltam középre belőni, oylan 8-15 km közé.
- Stefan Bissegger
- Filippo Ganna
- Remco Evenepoel
- Wout van Aert
- Yves Lampaert / Mads Pedersen / Stefan Küng

Dombos/Hegyi időfutam (hosszabb táv, 20km felett): Először is fontos kiemelni, Mathieu van der Poel nem időfutam specialista. Jó benne, de semmilyen körülmények között nincsen esélye egy prime Evenepoellal szemben. Röviden: MVDP wattleadása óriási rövidtávon, ezért szó szerint kilő a startállásból, de ezt nem képes jelentős veszteségek nélkül fenntartani. Itt jön képbe a Pro Cycling Manager játék adatbázisa, ami eléggé hiteles, ott is jól felmérték, hogy míg Evenepoel mind TT (hosszabb táv), mint Prológ (rövidebb táv) mutatóban kiemelkedő 80+ értékkel (85-ös érték a max a játékban), addig, MVDP 75 és 76-os mutatókkal rendelkezik. Ezt úgy kell elképzelni, mint mondjuk FIFA-ban Messi 93-as és mondjuk Foden 87-es értékelésű, tehát jelentős különbség van köztük.
- Remco Evenepoel
- Wout van Aert
- Tadej Pogacar
- Jonas Vingegaard
- Primoz Roglic

Nem húzom szét nagyon a főoldalt, ezért egy következő hsz-ben folytatom.

Egynapos menők

Őket is több szegmensbe kell sorolni, mert van pavés egynapos menő, dombos egynapos menő. A kettő között komoly differencia van, mert a dombokat jobban bírókból még akár lehet egy közepesen jó összetett menő is. Képesek sikereket elérni egyhetes versenyeken is. A pavés menőkből jó, ha 100-ból 1 lesz olyan, aki tud nyerni rangos összetett versenyt.

Pavés egynapos menők: Ők azok a tavasz folyamán a macskaköveken bizonyítanak. Óriási állóképesség, kerékpár irányításában kiemelkedőek, viszonylag nagy súllyal rendelkeznek, jól bírják az extrém időjárási körülményeket (hideg, 5-10 fok):
- Wout van Aert
- Mathieu van der Poel
- Stefan Küng
- Dylan van Baarle
- Kasper Asgreen

Dombos egynapos menők: Ők mennek a Fléche Wallone vagy Liege-Bastogne-Liege-szerű versenyekre, ahol szó szerint falakat kell mászni, de ezek maximum 1-1,5 km-es hosszússágúak. Ebből viszont rengeteg van, igazi hullámvasút egy ilyen verseny. Kiváló taktikai érzék kell, robbanékonyság kell a sikerhez.
- Julian Alaphilippe
- Mathieu van der Poel / Wout van Aert (ők azért kissé kérdőjelek)
- Remco Evenepoel (idén bizonyított)
- Tadej Pogacar
- Dylan Teuns / Alejandro Valverde / Tom Pidcock / Primoz Roglic


Klasszikus hegyimenő

Nem valószínű, hogy részletezni kell, ők azok, akik sem síkon, sem sprintben, de még időfutamban sem jók, viszont az emelkedőkön kiemelkedőek. Nem valószínű, hogy valaha GT-t nyernek, de mindig próbálkoznak és olykor sikerrel járnak.
- Nairo Quintana
- Miguel Ángel López
- Mikel Landa
- Romain Bardet
- Jai Hindley / Guillaume Martin

Itt annyiból lehetünk gondban, hogy Hindley bőven fejlődhet még kronóban, így simán lehet belőle jó GT-menő, ráadásul már nyert egy háromhetest.


Háromhetes menő

Most már ide kell venni Remcót is, de ide azok tartoznak, akik minden szegmensben a legjobbak közé tartoznak: hegy, időfutam, lejtmenet, sík és dombok. Nem fér bele hiba, olyanok, akik tudnak háromhetest nyerni, igazi vezérek, irányítanak egy csapatot. Tudják, mikor érdemes támadni, védekezni.
- Tadej Pogacar
- Jonas Vingegaard
- Remco Evenepoel
- Primoz Roglic
- Richard Carapaz / Geraint Thomas / Egan Bernal

Sprinterek

Itt is érdemes bontani, mert van a sík sprint, illetve van a kissé emelkedős. Utóbbi esetében már nem biztos, hogy Groenewegen eséllyel indul, míg előbbi esetében simán nyerhet.

Sprint (sík):
- Fabio Jakobsen
- Jasper Philipsen
- Tim Merlier / Sam Bennett / Caleb Ewan
- Wout van Aert
- Dylan Groenewegen / Mark Cavendish / Arnaud Démare

Sprint (emelkedős):
- Mads Pedersen
- Caleb Ewan
- Wout van Aert
- Arnaud Démare
- Christophe Laporte / Biniam Girmay / Sonny Colbrelli / Ethan Hayter


És a felsorolást azért lehetne bőven folytatni, mert vannak olyan versenyzők, akiket nehéz bárhová besorolni:
- Matej Mohoric: úgy nyer versenyeket, hogy kiváló orra van a szökésekhez, mezőny legjobbja lejtmenetben, amivel Milano - Sanremót nyert, ráadásul, ha 250 km-t meghaladja az össztáv, akkor bárhol esélyes, mert az állóképessége neki a legjobb.
- Taco van der Hoorn: A "nyakas", aki szintén szeret szökni, megy, mint a gép, elsősorban síkon jó, fura a sprintje, de bármikor képes a semmiből szakaszt nyerni.
- Thomas de Gendt: Nem hiszem, hogy be kell mutatni, Jens Voigt után ő a szökéslegenda, még az Alcatrazból is megszökött volna. Neki mindegy, hogy sík, hegy, ha ott van egy szökésben, akkor nyerhet.
- Ion Izagirre: nem a legjobb szökevény, nem a legjobb kronós, nem jó háromheteseken, de cserébe, ha kell egy ember, aki képes minden évben hozni egy top3-mat valamelyik World Tour egyhetesről, akkor őt kell leigazolni.
- Valentin Madouas: Semmiben sem kiemelkedő, viszont az állóképessége Mohoric-szint közelében, amivel sok hiányosságát eltünteti. Így lehet az, hogy ott tud lenni a hegyekben a legjobbak mögött, de pavén is meglepetésre képes. Ha lehetne egy jelző rá, akkor állhatatos.
- Alexander Kristoff: Korábban kiemelkedő sprinter volt, de ez sem a rendkívüli gyorsaságának volt köszönhető, hanem a hosszabb ideig kifejtett egységes wattleadásnak egy mezőnyhajrában. Tökélyre fejlesztette a hosszú nyitást, képes volt 300 métert is maxon sprintelni, emellett a zord időjárási körülmények között a mezőny legjobbja volt. Ha esett, akkor Kristoff...


Hirtelen ennyi, de este van, lehet reggel több dolog jutna eszembe.

Korrekt beszámoló. Köszi!

A szeles időben segítőknél még ott van Luke Rowe.
Vagy talán inkább már csak volt.

Remek írás, köszönjük! :ok:

Nekem egy olyan kérdésem lenne, hogy a franciák miért nem tudnak sok-sok éve kinevelni, kitermelni egy Tour de France esélyest? 1985 óta nem nyertek azaz már 37 éve. A legtöbb igazolt, profi kerekes pedig gondolom náluk van (vagy a spanyoloknál/olaszoknál :D )

Tour de France 1985 Bernard Hinault
Giro d'Italia 1989 Laurent Fignon
La Vuelta 1995 Laurent Jalabert

Ez is összetett kérdés.  ;D

Ha megfigyelitek, mindig vannak "generációk" egy adott nemzetnél, amikor jön egy jó 5-10 év, aztán mindent behúznak. Volt ilyen USA-nak (Armstrong, Landis stb.), volt ilyen Kolumbiának, Briteknek és most Szlovéniának. Ehhez általában óriási szerencse kell, kiemelkedő klasszisok és az a bizonyos plusz.  ;D

A franciák helyzete kissé csalóka, főleg akkor, ha a háború utáni időket nézzük. Amikor a francia háromhetes specialistákra gondolunk (mondjuk 1945-től), akkor mindössze hat név kerül elő, akik tényleg relevánsak:
- Bernard Hinault
- Laurent Fignon
- Jacques Anquetil
- Raymond Poulidor
- Louison Bobet
- Bernard Thévenet

Ennyi, nem több. Pinot, Jalabert, Bardet vagy Gaudu sosem volt kiemelkedő GT-menő, de még Mottet, Aimar vagy Virenque sem. Ez a lista azonban csalóka, mégpedig azért, mert Bobet egy olyan korszakban nyert, ahol egy amolyan mesterségesen kialakított légüres tér volt.

Gino Bartali már öreg volt, pályafutása végén, Fausto Coppi bizonyos okok miatt nem indult (de már ő sem volt fiatal), míg a két svájci klasszisnak (Koblet és Kübler) nem volt szerencséje vagy szimplán nem indultak. Anquetil csak akkor kezdte a pályafutását, így Bobet ajándéka kapott 3 GT-győzelmet. Erős kijelentés, de így van.

Maradtak öten, akik közül Poulidor sorsát szerintem mindenki ismeri, ő az örök vesztes. Az örök második, aki sosem nyert TdF-et, rossz időben volt csúcsformában. Thévenet egy nagyon alulértékelt versenyző volt, legalábbis szerintem. Ő ugye a Merckx-legyőző. Sokkal több lehetett volna benne, de végül ez is óriási eredmény.

És akkor maradtak hárman: Fignon, Hinault és Anquetil. Utóbbi egy zseni, minden idők egyik, ha nem a legjobb kronósa. Kiemelkedő tehetség, de ugye ő sem vetette meg a cuccokat. Nem lehet tudni, hogy csak ezek hozták-e a sikert, esetleg szimplán óriási tűrőképessége volt, mert az utóbbi biztos, hogy nagyon bírta a fájdalmat és a szenvedést.

Fignon egy kiváló bringás, aki utóbb beismerte, mindent is használt, de akkoriban ki nem? Szóval Fignon három GT-t nyert, ebből kettő TdF, de megkockáztatom, ha nincs a sérülése, akkor lett volna több is. Akkor kialakított volna maga köré egy mítoszt, mert '85-ben is nagy formában volt, de ott neki kimaradt majd két év.

És a végére Hinault, minden idők legjobb francia bringása. Ez az ember az én szememben All-Time top3-as, sprintben volt kicsivel gyengébb, de az összes többiben elit. Mint egy Pogacarba gyúrt Mahtieu van der Poel. Brutális, pavén, esőben, hóban, hegyen, kronón, megállíthatatlan volt. Majd egyszer írok róla bővebben, érdekes karrier az övé.

Miért nem nyertek 3 évtizede?

Szóval, ha jobban megnézzük, három kiemelkedő GT-menője volt Franciaországnak közel 80 év alatt. Azért az nem sok. Ők hárman nyerték francia TdF-sikerek harmadát! Ami a '80-as évek után történt, azokat az eseményeket mindenki nyomozza a franciáknál.

Lássuk be, elszaladt mellettük a doppingos világ. Jöttek a kis kolumbiai hegyimenők, akik alapjáraton 3000 méteren élnek. A britek időközben a '92-es olimpiai bukás után átreformálták a sportpolitikájukat. Olaszország már a '80-as években elkezdte jól felépíteni az EPO-ra a dolgait, ahogyan a '90-es években a spanyolok is.

A franciák pedig inkább csak bukdácsoltak, voltak kisebb tehetségek, de valami mindig félrement. Nem volt megfelelő a képzés, akkor ugye a Festina-botrányt se hagyjuk ki, de ami fontosabb: időközben a világban egyre többen kezdtek el bringázni. Egyre népszerűbb lett, aztán a kisebb nemzetek is rákaptak.

A franciák kicsit úgy jártak, mint a magyar labdarúgó válogatott: múltból akartak megélni, miközben a jelen elhaladt mellettük. Azt gondolták, elég kiküldeni a hegyekbe a legjobbakat, majd megoldódik, majd jönnek a tehetségek. Egyet azonban meg kell tanulni: ha a tehetség nincsen megfelelően nevelve, akkor sosem hozza ki magából a legjobbat.

Bernard Hinault és Laurent Fignon edzője Cyrille Guimard volt, minden idők egyik legjobb kerékpáros edzője. Jacques Anqeutil edzője Raphaël Géminiani volt, aki egyben edzőtársa is volt, aki maga is TdF-győztes, Anquetil sokat köszönhet neki. Jelenleg nincsen kiemelkedő edző a franciáknál, aki olyan szakértelemmel bírna, mint mondjuk Lefevere.

Érdemes megfigyelni, az az Alaphilippe volt versenyben pár éve a Tour de France győzelemért, aki egyhetesen alig tud megjönni a top3-ban. Ennyit tesz a megfelelő motávicó, felkészítés. Ez nincs meg jelenleg a franciáknál. Az, hogy Madiot magából kikelve kiabál, az kevés egy GT-győzelemhez.

Francia tehetségek most is vannak, hiszen Martínez vagy Grégorie sorra nyeri a versenyeket, de kérdéses, hogy milyen kézbe kerülnek, mit tudnak magukból kihozni. A belgáknál is csomóan bringáznak, mégis 40-50 évbe telik, míg egy Merckx vagy Evenepoel érkezik. Mert közbe akadnak óriási zsenik, akik karrierje sajnálatos véget ér (Frank Vandenbroucke vagy Eric Vanderaerden).

Visszatérve a magyarokra, mi azt gondoltuk, hogy jön majd egy újabb Aranycsapat, de az egy olyan együttállás volt, amire a történelemben eléggé ritkán van példa. A hollandoknak is csak két ilyet sikerült összehozni, franciáknak egyet (hiába vb-címvédők), de a spanyoloknak is csak egy aranygenerációjuk volt.

Túlságosan nagyok az elvárásaink, ahogyan a franciáknak is. Keresik a következő Hinault, Fignon vagy Anquetil utódot, de ők kiemelkedő tehetségek voltak. A kiemelkedő pedig azért kiemelkedő, mert nem valószínű, hogy lesz hozzá fogható. A belgáknál egy olyan korszakos tehetség kellett, hogy Merckx után újból ott legyenek a GT-ken, aki 50 évente egy születik... A belgáknál, amely kerékpárnemzet. A franciáknál ráadásul egy óriási mentális blokkot kell leküzdeni - ahogyan belgáknál is -, ehhez pedig tényleg nagyon erős ember kell. Evenepoelnak is idő tellett, mire lehiggadt, mire fejben összerakta magát.

És most kicsit magam ellen beszélek, mert Grégorie és Martínez is nagy tehetségek, de bennük se látom azt, ami Pogacarban, Remcóban vagy akár Vingegaardban megvan. A gyilkos ösztön, hogy elviselik a terhet, mennek előre, megállíthatatlanok. A mostani fiatalok közül, akiben ezt látom, az Ayuso, Johannessen és Uijtdebroeks. Egyik sem francia...

És a másik, ami szerintem nagyon fontos: kell egy esernyőtartó. Elsőre hülyén hangzik, de amikor egy nemzet sokat vár egy aktuális versenyzőtől, akkor utána nem biztos, hogy ő lesz az etalon, viszont, ha van egy hasonló tehetség (vagy nagyobb), akinek ez az árnyék jól jön, akkor ott születhet egy korszakos zseni.

Időben az alábbi versenyzőket előzte meg egy nagy név, akinek a "védő szárnyai" alól sikerült kibújni, aki elvitte a médiafigyelmet, akitől a nagy eredményeket várták
Evenepoel és Van Aert, most már utóbbitól várták a vb-címet, nagy GT-szereplést, majd Evenepoel nyert
Fignon és Hinault, utóbbi korszakos zseni volt, előbbi meg a farvizén jött fel
Indurain és Delgado, utóbbi 3x GT-győztes volt, mellőle nőtt ki Indurain
Contador és Valverde, utóbbi 23 évesne már GT-dobogós volt, tőle várták az újabb nagy GT-korszakot, majd Contador lett a GT-legenda, Valverde az egynapos legenda.

Lehetne még több ilyen példa, de remélem érthetően fogalmaztam, mert kicsit nyakatekert.  ;D

Davide Rebellin 51 évesen a Coppa Bernocchi mezőnyében, az se semmi :D


Hirtelen nem rémlik, hogy írtam-e róla vagy csak akartam, lényegtelen, szóval Zoe Bäckstedt. Női kerékpár is egyre nagyobb teret nyer magának (hála az égnek, mert bőven akadnak jó kis versenyek, ráadásul a fogadási kínálat is növekszik), így nem árt képben lenni, kik a jövő tehetségei.

Nem biztos, hogy mindenkinek rémlik, szóval Zoe Bäckstedt annak a Magnus Bäckstedtnek a lánya, aki 2004-ben Paris-Roubaix-t nyert. A svéd óriás jó kis bringás volt, ha lehetne hasonlítani, akkor egy mostani Kasper Asgreen, csak majd 20 kg-val nehezebb volt (193 cm és 95 kg), tényleg hatalmasra nőtt.

A lánya női viszonylatban magasnak számít (176 cm), ráadásul még mindig csak 18 éves. Korosztálya legnagyobb tehetsége, kétség sem férhet hozzá, röviden elmondanám az elmúlt egy évének eredményeit:
- kétszeres junior világbajnok (mezőnyverseny)
- egyszeres junior időfutam világbajnok (és egyszeres ezüstérmes)
- egyszeres junior cyclocross világbajnok
- egyszeres junior cyclocross Európa-bajnok
- egyszeres junior pályakerékpár világbajnok (madisonban)
- junior Flandriai körverseny győztese

Nem rossz ez így 12 hónap leforgása alatt. Minden felületen, mindenhol nyert.