NBA 2021/22

Előző téma - Következő téma

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában


27 pont és Golden State Warriors




GSW - Boston 4-2

Ha valaki ránéz erre az eredményre, akkor egy vállrándítással elintézheti, hogy papírforma. A párharc előtt a különböző fórumokon a leggyakoribb jóslat a 4-1-es vagy 4-2-es Warriors győzelem volt. Sőt, emlékeim szerint a fogadóirodák is a 4-2-es GSW sikerre adták a legkisebb szorzót. Vagyis ha csak a számokat nézzük, akkor tényleg nem történt semmi érdekes. De aki végigkövette az eseményeket, az tudja jól, hogy ennek az eredménynek a kialakulásában semmi papírforma nem volt.

Az egész történet kezdődött egy – némileg talán meglepő – bostoni vendégsikerrel (már ha meglepőnek lehet nevezni a playoffban az addig idegenben szárnyaló Celtics sikerét). De ha azt is hozzávesszük, hogy úgy dobtak 120 pontot az amúgy nem rossz védekezéssel rendelkező GSW-nek, hogy Tatum mindössze egy 3/17-et tudott "villantani", akkor igenis meglepő ez a siker. Ekkor már valószínűleg csökkent azok száma, akik előzőleg a 4-1 vagy a 4-2 mellett voksoltak.

Aztán jött a második mérkőzés, ahol a várakozásoknak megfelelően a Boston – a pályaelőny birtokában – már inkább a 3. meccsre koncentrált, úgyhogy a közel 20 pontos Golden State sikerben nem volt semmi váratlan. Ezek után jött a 3. mérkőzés, és minden úgy alakult, ahogy a Boston várta. Miután a pályaelőny már náluk volt, így "csak" annyi dolguk volt, hogy hozzák a hazai meccsüket. Nyertek is, 2-1 nekik. A 4-1-es végső tipp ekkor végleg elúszott, és valószínűleg minimálisra csökkent azok száma is, akik még hittek Curryék 4-2-es győzelmében. Sőt, látva a Celtics játékát, többen ekkor már Tatum-ék győzelmét sem tartották volna lehetetlennek (a fogadóirodák sem).
A folytatást pedig már tudjuk. Jött a GSW, jött a rutin, jött egy egyre jobban összeálló védekezés, a másik oldalról pedig a 7-8 emberes rotáció fáradtsága, és úgy húzta be a Warriors az utolsó három meccset, hogy az addig 120-at, illetve 116-ot is dobó Boston még a 100 pontot sem érte el ezen a három összecsapáson.

Azon töprengtem, hogy egy ilyen 4-2 után miről volna érdemes beszélni. Arról, hogy miért nyert a GSW, vagy arról, hogy miért veszített a Boston. Szerintem ez utóbbi az érdekesebb, de azért egy-két szóval nézzük meg a GSW győzelem okát is.

Szóval miért nyert a Warriors? Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy mert jobb és tapasztaltabb játékosok alkották a csapatot, sokkal nagyobb "döntős rutin"-nal rendelkeztek, hosszabb volt a kispadjuk, ezáltal nem kellett 40 perceket a pályán tölteni a sztároknak, és a védekezésük is egyre jobban feljavult. Bár ahogy mondani szokták: a győzelmet nem kell megmagyarázni.

És akkor lássuk, hogy miért veszített a Boston (legalábbis szerintem, egy átlag-szurkoló szerint).
Tény, hogy a Warriors esélyesebb volt, és az is igaz, hogy a Celticsnek kb. 7,5 olyan játékosa van, akik – kis túlzással – NBA-playoff-szintnek mondható. Én mégis azt mondom, hogy ebben a vereségben nagyon nagy szerepe volt Jayson Tatum teljesítményének. Természetesen nem akarom ráhúzni egy személyben a felelősséget, de a döntő 6 meccsét nézve mélyen tudása alatt játszott. Erre persze magyarázat lehet az is, hogy a Bostonnak soha nem látott erősségű sorsolása volt a rájátszásban, ráadásul kétszer is csak a 7. meccsen sikerült behúzniuk a győzelmet, és mindezek mellett Tatumnak rendszeresen 40 perc feletti időket kellett a pályán töltenie. Még a döntő 6 meccséből is csak 1-szer volt olyan, hogy nem játszott legalább 40 percet. Vagyis tulajdonképpen nem tehetnénk neki szemrehányást, elvégre ő is emberből van, ő is elfáradhat. A baj csak az, hogy közel ugyanennyit játszott például Brown is, aki a döntő szinte minden meccsén csapata egyik legjobbja volt, és nem csak a legtöbb bostoni pontot érte el 23,5-es átlagával, hanem még a legrosszabb meccsén is 17 pontot tudott felmutatni. Ezzel szemben Tatumnak volt egy 12 és egy 13 pontos meccse is. Márpedig ez egy vezértől nagyon kevés. Főleg egy ennyire szoros döntőben. És ami még meglepőbb Tatum számait nézve, az az, hogy a döntő 6 meccsén egyetlen egyszer sem tudott 50%-osnál jobb dobóteljesítményt nyújtani (egyedüliként a bostoni kezdő ötösből). Íme a számok:
1. mérkőzés: 3/17 (17,6%)
2. mérkőzés: 8/19 (42,1%)
3. mérkőzés: 9/23 (39,1%)
4. mérkőzés: 8/23 (34,8%)
5. mérkőzés: 10/20 (50,0%)
6. mérkőzés: 6/18 (33,3%)

Ez nagyon kevés egy olyan játékostól, aki egy döntős csapat vezére, aki nem mellesleg pár héttel korábban kapta meg a Larry Bird trófeát (ami a keleti konferencia döntő MVP-jének jár), és akit a fogadóirodák – Curry mellett – a legesélyesebbnek tartottak a döntő MVP címére is.

Egyébként a másik oldalon is találunk egy olyan (kezdő)játékost, akitől sokkal többet vártunk, és aki hasonló számokat produkált (azaz nem tudott egyetlen meccsen sem 50%-nál jobban dobni), egy bizonyos Klay Thompsont, akinek csak az a szerencséje, hogy a győztes csapatban játszott, így ezúttal nem rajta csattan az ostor.

Tudom, hogy hosszú volt a szezon, mindenki elfáradt, de láthattuk, hogy mit nyújtott ugyanebben a párharcban például a 10 évvel idősebb Curry, de mondhatnám akár a 36 éves Horfordot is.

Ettől függetlenül természetesen jár a dicséret a Bostonnak, mert nem hiszem, hogy a szezon bármelyik részében is sokan várták volna őket döntőbe, de látva, hogy miként alakult ez a párharc, biztos másokban is marad majd hiányérzet velük kapcsolatban.

Jayson Tatum

Én továbbra is tartom, hogy a leginkább túlértékelt játékosok egyike. Erre ráerősített a Miami elleni párharc, ahol, ha a Heat játékosai végig egészségesek, akkor meglett volna a továbbjutás. Tatum egyszerűen fejben gyenge, azt hiszi, hogy Durant-szintű scorer és Stocktonhoz fogható passzoló. Aha, nem, nagyon nem. Neki egyszerűen nincs meg a játékintelligenciája ahhoz, hogy egy csapatot úgy írányítson, mint Doncic. A szlovén arról a Keletről csukott szemmel döntős lett volna egy olyan pocsék Dallasszal is. Tatum korlátai leginkább a döntőben és a Miami ellen látszottak. Ha zárják előle a passzsávokat, akkor képtelen olyan húzásokra, amikkel újat tud nyitni (ez intelligencia kérdése, Doncic például kitanulta a késleltetett dobásimitálás utáni passzt, amikor a védők már mindenhova mozognak, így biztosan lesz egy szabadon álló ember, akinek lesz 2 másodperce dobni). Vannak hero ball meccsei Tatumnak is, de összességében rosszul választ dobást, ami ilyen szinten nem fér bele. Ahogyan írtad HT, én is így gondolom, ez a finálé egyértelműen rajta ment el. Ezt a GSW-t egy komolyabb sztárral rendelkező csapat bedarálta volna. Az utóbbi évek egyik leggyengébb győztese a mostani Warriors. Kíváncsi leszek, hogyan reagál erre a nyári piac, mert olyan játékosok küzdenek magukban (Jokic, Lillard, Doncic stb.), akik közül ha kettő összeállna, simán uralhatnák a bajnokságot.

A végére pedig, beszédes már önmagában a passzolási és dobási hatékonyság is, de van egy adat, ami bőven megmutatja, hogy mennyire gyenge fejben Jaysom Tatum, mennyire nem szupersztár kaliber: az NBA történetének első játékosa, aki egyazon rájátszásban 100 labdát adott el! Ezt 4,2-es átlaggal sikerült összehoznia, gyakorlatilag "másfél" gólpasszra jut egy labdaeladás. A többiek korrigálták az ő gyenge teljesítményét. Elsőre soknak tűnik a 25 pontos átlag, de ha ehhez mellérakod, hogy 4-5 labdát elad, amiből minimum 8-10 pont, de lehet 12 érkezik az ellenféltől, akkor a pontjai csak 13-15 egységnyi pluszt jelentenek a csapatnak.

#321 június 17, 2022, 19:59:52, HT
Idézetet írta: Pozzato Dátum június 17, 2022, 11:22:04Jayson Tatum

Én továbbra is tartom, hogy a leginkább túlértékelt játékosok egyike. Erre ráerősített a Miami elleni párharc, ahol, ha a Heat játékosai végig egészségesek, akkor meglett volna a továbbjutás. Tatum egyszerűen fejben gyenge, azt hiszi, hogy Durant-szintű scorer és Stocktonhoz fogható passzoló. Aha, nem, nagyon nem. Neki egyszerűen nincs meg a játékintelligenciája ahhoz, hogy egy csapatot úgy írányítson, mint Doncic. A szlovén arról a Keletről csukott szemmel döntős lett volna egy olyan pocsék Dallasszal is. Tatum korlátai leginkább a döntőben és a Miami ellen látszottak. Ha zárják előle a passzsávokat, akkor képtelen olyan húzásokra, amikkel újat tud nyitni (ez intelligencia kérdése, Doncic például kitanulta a késleltetett dobásimitálás utáni passzt, amikor a védők már mindenhova mozognak, így biztosan lesz egy szabadon álló ember, akinek lesz 2 másodperce dobni). Vannak hero ball meccsei Tatumnak is, de összességében rosszul választ dobást, ami ilyen szinten nem fér bele. Ahogyan írtad HT, én is így gondolom, ez a finálé egyértelműen rajta ment el. Ezt a GSW-t egy komolyabb sztárral rendelkező csapat bedarálta volna. Az utóbbi évek egyik leggyengébb győztese a mostani Warriors. Kíváncsi leszek, hogyan reagál erre a nyári piac, mert olyan játékosok küzdenek magukban (Jokic, Lillard, Doncic stb.), akik közül ha kettő összeállna, simán uralhatnák a bajnokságot.

A végére pedig, beszédes már önmagában a passzolási és dobási hatékonyság is, de van egy adat, ami bőven megmutatja, hogy mennyire gyenge fejben Jaysom Tatum, mennyire nem szupersztár kaliber: az NBA történetének első játékosa, aki egyazon rájátszásban 100 labdát adott el! Ezt 4,2-es átlaggal sikerült összehoznia, gyakorlatilag "másfél" gólpasszra jut egy labdaeladás. A többiek korrigálták az ő gyenge teljesítményét. Elsőre soknak tűnik a 25 pontos átlag, de ha ehhez mellérakod, hogy 4-5 labdát elad, amiből minimum 8-10 pont, de lehet 12 érkezik az ellenféltől, akkor a pontjai csak 13-15 egységnyi pluszt jelentenek a csapatnak.


Mivel már amúgy is hosszúra sikeredett az előző hozzászólásom, ezért nem akartam több témába is belevágni, de ha már feldobtad a labdát, akkor szívesen reagálok rá.

1. "...ha a Heat játékosai végig egészségesek, akkor meglett volna a továbbjutás."
Ezzel nem csak egyetértek, de azt gondolom, hogy valószínűleg egy "egészségesen megvívott" GSW-Miami párharcnál nem nagyon láthattunk volna érdekesebb döntőt. Jobbat talán igen, de érdekesebbet nem valószínű. És ahogy írtam még az elődöntőknél, én is csak azért szerettem volna a Bostont látni a döntőben, mert egy ennyire megfogyatkozott Heat semmilyen ellenállást nem tudott volna kifejteni.

2. "Ezt a GSW-t egy komolyabb sztárral rendelkező csapat bedarálta volna."
Ezzel sem tudok vitatkozni. És nem azért, mert rossz csapat a Warriors, hanem mert semmi extrát nem nyújtottak a döntőben. Volt egy jól játszó Curry és Wiggins, és ennyi. Tudom, hogy mondtam már, de most megismétlem: két-három éve nagyon szerettem Thompson játékát. Soha nem volt olyan reflektorfényben, mint Curry, de közel hasonló teljesítményt nyújtott, és sokkal jobban védekezett nála. De ez a mostani Thompson még borzasztóan messze van a korábbi önmagától, és bármennyire is szeretnék valami pozitívat mondani róla, nem nagyon tudok. Ahogy említettem, neki sem sikerült egyszer sem 50% felett dobni a döntőben, viszont kiemelném a 2. és a 6. mérkőzés hozzátartozó dobóstatisztikáját: 4/19 és 5/20!!! No comment. A hat meccsen összesen 36/101. De ugyanez elmondható az ijfú titán Poole-ról is, aki az alapszakaszbeli kiváló játéka után Thompson-i szintre esett vissza (neki sem sikerült a döntő egyetlen meccsén sem túlszárnyalnia a nem túl magas 50%-os dobóteljesítményt). Aztán itt van Green, aki bár a legtöbbször remekül védekezett, de ő sajnos most sokkal inkább arra fordította az energiáit, hogy minden meccsen belekössön valakibe. Végig dumálta ezt a hat mérkőzést, és mintha be lett volna oltva dobás ellen. De nem akarok az összes betliző játékoson végigmenni, a lényeg az, hogy egyetértek Pozzatóval, ebben a döntőben ez a GSW igenis verhető lett volna.

3. "...olyan játékosok küzdenek magukban (Jokic, Lillard, Doncic stb.), akik közül ha kettő összeállna, simán uralhatnák a bajnokságot."
Ezzel az állítással sem nagyon lehet vitatkozni, mert mind Jokic, mind Doncic szinte egymaga juttatta a csapatát a nyugati főcsoport 4., illetve 6. helyére. Ezek után tényleg érdekes lenne két ilyen játékost egy csapatban látni. És amilyen játékintelligenciával rendelkeznek, biztos vagyok benne, hogy nem oltanák ki egymást. De sajnos elég kicsi az esélye, hogy két ilyen szintű sztár egy csapatba kerüljön. Már csak azért is, mert az előző szezonban akkora játékosmozgások voltak (még év közben is), hogy nem tudom elképzelni, hogy egy év elteltével újra jelentősen megváltozzanak a keretek. Egy-két nagyobbacska név biztos csapatot vált majd (ahogy mindig), de szerintem a legnagyobbak maradnak a helyükön. Bár ki tudja. Ha jobban belegondolunk, akkor például Lillard évek óta frusztrált attól, hogy nem játszhat bajnokesélyes csapatban. Sőt, ha jól emlékszem, akkor talán még távozni is akart. És valószínűleg ezzel volt összefüggésben az is, hogy a 2021/22-es szezont annyira gyatrán kezdte. Aztán amikor beletörődött a helyzetébe, utána már hozta azt, amit tud, de ez nem mehet így minden évben. Aztán ott van Jokic. Úgy vitte a Denvert a 6. helyre, hogy sorra hullottak ki mellőle a csapattársak. Murray egész évben nem játszott, Michael Porter már a legelején megsérült, és Will Barton is nagyon sokat hagyott ki. Most mondhatnánk, hogy ha mind a négyen egészségesen vágnak majd neki a következő szezonnak, akkor ott egy nagyon jó kis csapat jöhet össze, de ez a tétel két okból is megdőlhet. Először is nem tudhatjuk, hogy egy ilyen hosszú sérülés után Jamal Murray milyen játékkal fog visszatérni (Thompson példáját látva félő, hogy nem a régi Murrayt látjuk majd a parketten). Másodsorban pedig emlékeim szerint Jokic és Murray annak idején kb. olyan viszonyban volt egymással, mint a Utahnál Mitchell és Gobert. Abból pedig sok jó nem sül ki. Sőt, lehet, hogy bután hangzik, de talán éppen azért volt idén ennyire jó a Denver (és főleg Jokic), mert a szerb mellett nem volt ott Murray. És ha már a Utah került szóba, nem tudhatjuk, hogy Quin Snyder távozása után az új edzőnek milyen elképzelései lesznek, és kikkel akar majd együtt dolgozni. Mert ha esetleg Mitchell eligazolna egy jobb csapatba (a Utahnál gyengébbe nem hiszem, hogy elmenne), akkor az a csapat is jelentősen megerősödne. Mondom ezt annak ellenére, hogy Pozzato valószínűleg Mitchellt is a leginkább túlértékelt sztárok közé sorolná.  ;D

De a lényeg, hogy valóban van néhány nagy név, akiknek a távozása vagy érkezése jelentősen átalakíthatná az erőviszonyokat.

1. Igen, sajnos ez volt a gond, hogy a Miami szó szerint elfogyott, ahogyan írtad. Mondjuk én elfogult vagyok a Miamival, mert szimpatikus Spoelstra munkája. Az biztos, hogy a Boston szemszögéből ez nem Udokán múlt, ennél többet edző nem tehet, kitalálta Curry limitálását is egy meccs erejéig, Kerrnek kell inkább reagálni Udokára, itt a Boston volt a karcsú, mint keret. Az már innentől GM probléma, hogy ez a keret ilyen "gyenge" GSW-vel sem bírt, akkor mi történik, ha jön egy másik dinasztia? Ennél valószínűbb csak nehezebb ellenfeleik lennének, ha újból eljutnának a fináléba. Ez volt számukra a pillanat.

2. Klay Thompsont én is bírtam, de ennyire hosszú sérülés után nem hinném, hogy vissza lehet térni arra a szintre, ahol korábban voltunk. Ez nem egy 4-6 hónapos kihagyás volt, hanem egy 2,5 éves pihenő. Az nagyon sok, főleg úgy, hogy ezek a prime évei lettek volna, jövőre már 33 éves lesz. Sajnálom őt, mert szememben All-Time top3 triplázó, ha nem ő a legjobb... Draymond Green? Sosem volt kedvencem, de miután egyre többször hallgattam a podcastjeit, hát top3 legutáltabb játékos közé került.  ;D

3. A Denvernél én is azt gondolom, ez nagyon jó csapat lehetne (megkockáztatom, hogy bajnokesélyes), de ahogyan írtad, jöhet Murray esetében is a Thompson-effektus, akkor vége a karrierjének. Kár lenne érte, meg azért a csapatért is, de láttuk már ilyen tehetséges brigádot hasonló okok miatt szétesni (Portland...). Ha már Portland, akkor én nagyon örülnék, ha Lillard köré megfelelő csapatot építenének, esetleg ő menne jobb helyre... Őszintén szólva, nekem viszont sokkal többet ad ez a local hero szerepkör, ez a tipikus régivágású faszagyerek stílus, mintsem az, amit mondjuk Twitter KD csinál. Lehetséges, hogy nem lesz gyűrűje, de nem állt be sehova. Lehet, hogy épp ezért bírom Reggie Millert is, mert 17-18 évet lehúzott Indianában, semmi közepén, gyakorlatilag a falusiak között, akiket végül döntőbe jutatott, de All-Time top3 legjobb páros ellen nem lehetett esélye... Szóval én is örülnék mondjuk egy Jokic - Doncic vagy Jokic - Lillard duónak, de lehet jobb ez így. Mitchell kapcsán nekem az a véleményem, hogy ő lenne a Jazz jövője, de ahhoz egy megfelelő csapat kell, mert így nem tudják kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. Nem Tatum-szerű játékos, hogy kulcshelyzetben betlizik, inkább olyan, aki mellé megfelelő segédek kellenek és megoldja a szituációt. Lehetséges, ha Mitchell a Bostonban lett volna (Tatum helyett), akkor ez egy szorosabb finálét lett volna...

Ezek csak ilyen találgatások a részemről, mindenesetre kissé csalódott vagyok a szezon miatt, mert én sima Dallas wint vártam, esélyt sem adtam senkinek.  ;D  Komolyra fordítva, remélem izgalmas lesz a nyár NBA szempontból is, pár nap és draft, végre bekerül a ligába az a személy, akit elképzelni nem tudok, mire viheti (Chet Holmgren), elsősorban a testalkata miatt. Utoljára talán Doncic miatt vártam ennyire a draftot, mert Holmgrenben van lehetőség, de nehéz megmondani, mi történik akkor, ha izmokat pakolnak rá.


És akkor olyanokról még nem is beszélve, mint Shaedon Sharpe, akit hiába nem várnak top5-be, ha csak fele olyan látványosan játszik majd, mint idén, már öröm lesz nézni a meccseit. Mondjuk, ha tényleg Popovichékhoz kerül, akkor félek, mert még a végén komoly ember lesz és nem egy zsákoló- és egóbajnok, pedig néha jó nézni az ilyen nyers játékosokat. Vele kapcsolatban imádtam a leírást, amit a scoutok csináltak, hogy mi a gyengesége: "Focus, intensity and maturity remain mysteries"  Gyakorlatilag minden fontos tényező, ami miatt komoly játékos lehetsz a ligában.  ;D 


Olyan szinten nem követem az egyetemi bajnokságot, hogy emiatt még a draftot sem szoktam figyelni (mivel nem ismerek ott soha egyetlen játékost sem). Viszont mindig szívesen megnézem az ilyen videókat, mert elképesztő látni, hogy évről évre milyen tehetségek kerülnek be az NBA-be.

Ennek a Chet Holmgren nevű srácnak – a magasságához képest – nagyon jó mozgása van. Láttunk már korábban is ilyen Shawn Bradley típusú, 210 feletti (vékony testalkatú) embereket a ligában, de neki valahogy sokkal koordináltabb a labdavezetése és a dobása is. Az természetes, hogy ilyen magassággal jól blokkol és jól szed lepattanókat a palánk alatt, viszont ami meglepő, hogy mennyire szép mozdulattal dobja a triplákat is. Ha ez a gyerek – ahogy te is írtad – magára pakolna még 10-15 kiló izmot... ki tudja, meddig viheti még.

Ami pedig ezt a Sharpe nevű emberkét illeti, hát... atletikusságban nem szenved hiányt. Csoda, hogy a zsákolásokkor nem veri be a fejét a gyűrűbe. Tudom, hogy ilyen összevágott videót mindenkiről lehet készíteni (és valószínűleg készítenek is), de ennek ellenére tényleg jól mozog a gyerek. A játékát nézve egy kicsit olyan magának való, "lázadó"-típusú, már-már túlságosan is laza srácnak tűnik, ami nem baj, bár az utóbbi években egyre több ilyen játékost látunk a ligában. Úgy látszik, hogy ez mostanában a trend.


Idézetet írta: RedMunchen Dátum június 16, 2022, 22:27:0018 / gsw

Gratulálunk @RedMunchen

Nyereményed 3.000 forint Skrillen keresztül.

Szeretnél fogadni Kevin Durant csapatváltására? Megteheted!

A Twitter királya úgy érzi, ideje megint egy bajnokesélyeshez igazolni, ha már önerőből nem képes felépíteni egy végső győzelemre alkalmas csapatot.  Olvasd tovább


Idézetet írta: Pozzato Dátum június 17, 2022, 21:03:30Komolyra fordítva, remélem izgalmas lesz a nyár NBA szempontból is, pár nap és draft, végre bekerül a ligába az a személy, akit elképzelni nem tudok, mire viheti (Chet Holmgren), elsősorban a testalkata miatt. Utoljára talán Doncic miatt vártam ennyire a draftot, mert Holmgrenben van lehetőség, de nehéz megmondani, mi történik akkor, ha izmokat pakolnak rá.




Sajnos úgy tűnik, hogy egy évet még várnunk kell, amíg kiderül, hogy mire viheti Holmgren a ligában, ugyanis olyan szinten megsérült a lábán, hogy az egész 22/23-as szezont ki kell hagynia. Ez azért is nagyon sajnálatos, mert az elmúlt hetekben a különböző nyári ligákban nagyon jól játszott (átlag 17 pont, 9,5 lepattanó, 41,7%-os triplamutató!). Nem véletlenül kelt el a 2. helyen a drafton. Ráadásul a gyengécske OKC-ben valószínűleg már idén is kapott volna elég sok játéklehetőséget. Mindenesetre most lesz egy éve, hogy egy kis izmot is pakoljon fel magára. És csak reménykedni lehet, hogy nem törik meg emiatt a sérülés és kihagyás miatt a karrierje.