Nekem az a véleményem, fontos, hogy munkának vagy hivatásnak tekintjük a dolgok. Ha munkának, akkor az értelemszerűen nem optimális, de ha hivatás, amit szeretsz csinálni, akkor az teljesen más, mert akkor nem érzed kényszernek, szó szerint repül az idő olyankor. Ismerőseim között nagy a megoszlás, sokan gyűlölik a munkájukat, rajtuk érezhető is, hogy mindenből elegük van, hiába keresnek jól (van, akinek van családja, nem vállal plusz munkát, mégsem boldog). Van a másik csoport (ebbe tartozom én is), akik szeretik a hivatásukat, ötletelnek, újabbnál újabb minicélokat fogalmaznak meg, haladnak az életükkel, mi inkább motiváló erőnek érezzük a hivatásunkat, hogy a legjobbak közt legyünk, folyamatosan fejlődjünk. Többségünknek nincsen klasszis családja (gyerek és házasság), de mégsem vagyunk boldogtalanok, sőt, egyelőre csak magam és egy ismerősöm nevében beszélhetek, de sosem voltunk ennyire motiváltak és boldogok.
Az viszont maximálisan igaz, ha van egy munkád, amiben nem érzed a motiváló erőt, csak vállalod a különböző pluszokat, hogy több pénzed legyen (és nem azért csinálod, mert tényleg érdekel a dolog, csak kényszerből), akkor az messze nem optimális, abból lesz a kiégés.