Érett már ez a váltás Csányi Sándor kinevezése óta, hosszabb ideje cikkeztek róla, de most nagyon úgy tűnik, hogy realizálódik is.
Egervári Sándorral nincs is nagyobb problémám, felkészült szakembernek tartom, aki (hazai szinten) szép sikereket ért el klubedzőkén, még a Dunaferr kispadján és ugye legutóbb, a tavalyi esztendőben az U20-as VB-n bronzéremig vezette a korosztályos válogatottunkat. Azonban én mindezek ellenére Egervári személyében nem látom azt az esetleges pluszt, amivel habitusban, játékfelfogásban, vagy akár taktikailag olyan új dolgot tudna hozni a válogatott számára, amivel hosszú böjt után egyszer végre ki tudnánk keveredni egy EB-re, vagy VB-re. Ugyanis én azon a véleményen vagyok, hogy hiába van egy úgymond ,,szimpatikus" csapatunk Dzsudzsákkal, Gerával, Juhásszal, ha egyszerűen képtelen hosszabb ideig egyenletesen jó teljesítményt nyújtani. Mert ugyan egy-két meccs erejéig felvillan a remény (gondolok itt a pl. a legutóbbi dánok elleni hazai, vagy a svédek elleni idegenbeli EB selejtezőre, ahol ugyan kikaptunk, de a mutatott játék már bizakodásra adott okot), azonban a selejtezősorozatok végére mindig marad a keserű szájíz.
Kisteleki István MLSZ elnöksége idején én pl. nem tartottam azt rossz ötletnek, hogy külföldi edzőket szerződtettek a válogatott padjára, mert ők talán új színt és mentalitást hozhatnak a magyar futballba. A probléma itt véleményem szerint alapvetően az edzők személyének kiválasztásában rejlett. Lothar Matthäus esetében pl maga a szakértelem és a tapasztalat hiányzott, Erwin Koeman már egy szakmailag jelentősen felkészültebb edző volt, azonban nála szintén hiányzott az edzői rutin és talán a kellő tekintély. Én ugyanis úgy vélem, hogy minimum ez a három elem: komoly szakmai tudás, edzői tapasztalat és tekintély elengedhetetlen egy edzőnél ahhoz, hogy eredményes lehessen egy csapattal.
Persze nem egyszerű egy nemzetközileg elismert, komoly eredményeket elért szakembert Magyarországra csábítani, mert ugye mondjuk egy Sven-Göran Erikssonnak, Lars Lagerbecknek és sorolhatnám még valószínűleg nem tartozik a vágyálmai közé, hogy a magyar válogatottat irányítsa, sőt esetleges ,,gázsijuk" is magas lenne az MLSZ költségvetésének. De egy megfizethető felkészült külföldi szakembert talán el lehetne egyszer csábítani.
Visszatekintve ugyanis az utóbbi évekre, mikor magyar szakemberek irányították nemzeti tizenegyünket (Bicskei Bertalan, Gellei Imre, Bozsik József, Várhidi Péter, bár őt nem engedték, hogy megvalósítsa elképzeléseit) egy szóval tudnám jellemezni: állóvíz.
Persze azt tudjuk jól, hogy az eredményes szereplésnek csak egyik – de igen fontos – eleme a szövetségi kapitány, emelett még másik jelentős összetevő az ,,alapanyag", amely utóbbival vannak hazánkban nagyobb problémák. Van ugyan néhány, komolyabb külföldi klubcsapatban is meghatározó szerepet játszó magyar játékos és mellettük még több jó képességű, ugyancsak külföldi bajnokságokban edződő futballistánk, azonban mikor egy csapatban, a nemzeti tizenegyben kellene alkotni valahogy mindig elfogy az ötlet és a lendület...
Hogy optimistán zárja a gondolatsorom: remélem, hogy Egervári Sándor rám fog cáfolni és az utóbbi évek negatív tapasztalataival ellenkezőleg egy - a korábbi U20-as csapatából kikerülő tehetségekkel megerősített – ütőképes magyar válogatottat tud összegyúrni, amely komoly ellenfele tud lenni bármely nemzet válogatottjának. Hajrá magyarok!