Meglepően keveset beszéltünk idén a Bostonról, pedig nincs mese, jár nekik az elismerés.
Én is azok közé tartoztam a holtszezonban, akik azt mondták a tavalyi évükről, hogy az egy elég szerencsésen összejött idény volt, ahol szinte minden nekik kedvezett. Leginkább említettük ezt a Miami elleni főcsoportdöntőről, ahol a Heatnél szinte még a szertáros családtagjai is sérüléssel bajlódtak, nem csak a játékoskeret. És abban is nagyjából egyetértettünk, hogy nem valószínű, hogy idén meg fogják tudni ismételni a tavalyi teljesítményüket.
Most viszont ott tartunk, hogy van egy teljesen kaotikus (és fogadási szempontból totál káosz) idénykezdet, ahol – nagy általánosságban – talán az egyetlen biztosra vehető tipp a heti meccsdömpingben a Boston győzelme. Pedig azért a szezon előtt nem sok minden szólt mellettük. Elküldték ugye Udokát, aki mégiscsak döntőbe vezette hosszú idő után a Celticset, emellett pedig érkezett ugyan három – jónak mondható – játékos, de igazából egyikük sem a kezdőbe, sokkal inkább kiegészítő embernek jött, arról nem is beszélve, hogy a háromból az egyik (Gallinari) még egyetlen meccsen sem tudott pályára lépni a sérülése miatt. De Griffin is mindössze 9-szer kapott játéklehetőséget az első 25 meccsből, pedig ő nem is volt sérült. Talán Brogdon az egyetlen, aki tényleg erősítést jelentett, és aki többször is 20 pont felett teljesített az edzőtől kapott 20-25 perc játékidő alatt.
Szakmai elemzésbe nem is akarok, de igazából nem is tudnék belemenni, úgyhogy kizárólag a statisztikákkal próbálom magyarázni a 20-5-ös győzelmi mutatójukat. Szerencsére azok is elég beszédesek.
A Boston az egyetlen csapat, aki a dobott pontokat tekintve 120 pont felett átlagol eddig. Ez a rengeteg pont annak is köszönhető, hogy 2. helyen állnak a mezőnypontok tekintetében (49,4%), 1. helyen a hárompontosok mutatójában (40,2%), ráadásul ez utóbbi úgy, hogy övék a legtöbb triplakísérlet is, és szintén 1. helyen állnak a büntetőzés területén is (84,4%). Vagyis mind az egy-, mind a kettő-, és mind a hárompontosok statisztikájában ott vannak az élen, vagy az első kettőben. És mindez úgy, hogy – bocsánat a Tatum- és a Brown-fanatikusoktól – nincs a csapatnak olyan kaliberű sztárjátékosa, mind Doncic, Jokic, Embiid, Giannis stb. Ezzel szemben viszont csupa olyan játékos ül még a kispadon is, akik ha lehetőséget kapnak, akkor nagyon megbízhatóan tudnak teljesíteni (lásd pl. a már említett Griffin, vagy éppen White, Kornet, de mondhatnánk az általam eddig nem igazán ismert Sam Hausert is). A kezdőötösről már nem is beszélve, ahol mindenki bizonyította már korábban, hogy bármikor képes 20 pont feletti teljesítményre (Tatum, Brown, Smart, Horford, de még akár G. Williams is).
Egyszóval a Boston egy olyan csapat, akik – igazi magasember híján – nem szednek ugyan sok lepattanót (25. hely a 30 csapatból), labdaszerzésben sem igazán villognak (ligautolsók!!!), de tudják, hogy amíg többet (és jobban) dobnak az ellenfeleiknél, addig nem lehet baj. A kérdés csak az, hogy mennyire lesz igaz náluk az a mondás, miszerint "A támadók nyerik a meccset, a védők nyerik a bajnokságot.".