Zaklatta az edző

Előző téma - Következő téma

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában


Hogy felnőttként ki mit nyel le vagy vállal be bizonyos célokért, mit tűr el másoktól, az egy dolog. Ha valaki egy kis ismertségért és némi apróért ország-világ előtt alázza magát - lelke rajta, sajnálni még akkor sem fogom emiatt, ha nehezen gyógyuló sérüléseket szerez közben. Ahogyan az is nagyon visszás a számomra, amikor valaki arról beszél, hogy nem tudott kiszabadulni egy ún. "nárcisztikus" karmaiból, vagy elmenekülni egy "bántalmazó kapcsolatból". Szerintem az ilyesmihez két ember kell, és finoman szólva sem szimpatikus, ha valaki szemernyi felelősséget sem hajlandó vállalni a tévedéseiért, vagy mulasztásaiért. Még akkor is, ha elhiszem, hogy egyébként sokat szenvedett.

De egészen más a helyzet, hogyha egy gyerekről van szó. Tizenegypár évesen senki sincs abban a helyzetben, hogy önállóan döntsön: se a szükséges mentális érettsége, se pedig az érdekérvényesítési képessége nincs meg ehhez. Aki egy ilyen szituációt arra használ fel, hogy a saját beteges hatalommániáját elégítse ki, az egy szar ember. Ezen aztán semmit sem fog változtatni, ha végül több olimpiai aranyat nyernek a tanítványai, mint ahány kokit kiosztott nekik.

Mondjuk arra is kíváncsi lennék azért, hogyan lehet, hogy mindebből a szülők semmit sem vettek észre? Vagy észrevették, csak...?   

Rejtve, de ott vannak a válaszokban a szülők viszonya az edzőhöz. Nekem az jön le, elnézték, a gyerek várható későbbi sikere miatt, amivel az edző erkölcsi szintjére süllyedtek.

"Anyára nézek, a fáradt szomorú szemébe, s ő csak annyit súg: ,,Tudom Ajna, de ennek mind vége. Erősek voltunk, s erősen küzdöttél. Most engedd a gyógyulás útjára." - ezt írta Késely Ajna.

"A férjem mindig nehezményezte a szerződésben szereplő apró betűs részt, hogyha kilépünk a szerződésből, akkor vissza kell fizetni rengeteg pénzt. Peti ebből nem tudott volna jól kilépni. Valahányszor kértük, hogy üljünk le négyen beszélni, üvöltve kérte ki magának, hogy mit képzelünk mi magunkról. Gyenge vitapartner voltam, Peti maradt." - ezt meg Bernek Péter anyja nyilatkozta.

Idézetet írta: TiB Dátum november 13, 2021, 21:44:41
Rejtve, de ott vannak a válaszokban a szülők viszonya az edzőhöz. Nekem az jön le, elnézték, a gyerek várható későbbi sikere miatt, amivel az edző erkölcsi szintjére süllyedtek.

"Anyára nézek, a fáradt szomorú szemébe, s ő csak annyit súg: ,,Tudom Ajna, de ennek mind vége. Erősek voltunk, s erősen küzdöttél. Most engedd a gyógyulás útjára." - ezt írta Késely Ajna.

"A férjem mindig nehezményezte a szerződésben szereplő apró betűs részt, hogyha kilépünk a szerződésből, akkor vissza kell fizetni rengeteg pénzt. Peti ebből nem tudott volna jól kilépni. Valahányszor kértük, hogy üljünk le négyen beszélni, üvöltve kérte ki magának, hogy mit képzelünk mi magunkról. Gyenge vitapartner voltam, Peti maradt." - ezt meg Bernek Péter anyja nyilatkozta.

Igen, így valamivel jobban érthető. Szomorú történet ez, mindenképp.

Azért ezek után már tényleg nincs miről beszélni:

https://telex.hu/sport/2021/11/23/turi-egy-szadista-ember-elvezettel-vert-bennunket

Komolyan, ez mennyivel jobb, mint a pedofília? Jobb egyáltalán?

Szerintem itt már bőven jogilag is büntetendő dolgok merültek fel, remélem kivizsgálják és felelősségre vonják, mármint nem a mittudomén milyen úszószövetség, hanem a magyar igazságszolgáltatás.

Mit szóltok Liliana nyilatkozatahoz hogy az olimpikon, ugyved apja abuzalta egesz gyerekkoraban?

Azert igy uj ertelmet nyer az osszes korabbi nyilatkozata, ahol pl Rio elott nyugalmat kér es azok a hirek hogy bulimias es onertekelesi zavarai vannak egy amugy gyönyörű nonek..


A huga Gerda egy igen furcsa nyelvezetű levelben hazugnak titulalja a nővérét.

En Liliananak hiszek, tobbek kozt azert mert megmagyarazza a dolog az osszes furcsa nyialtkozatat illetve a korabban beismert bulimiat es onertekelesi zavarat.

Fura is lenne ha nem lett volna bulimias es onertekelei zavarokkal kuzdo  egy olyan valaki, akit meztelenul a merlegre allitanak es kovernek titulaljak.

#23 december 31, 2021, 19:59:52, TiB
IdézetA huga Gerda egy igen furcsa nyelvezetű levelben hazugnak titulalja a nővérét.

En Liliananak hiszek, tobbek kozt azert mert megmagyarazza a dolog az osszes furcsa nyialtkozatat illetve a korabban beismert bulimiat es onertekelesi zavarat.

Fura is lenne ha nem lett volna bulimias es onertekelei zavarokkal kuzdo  egy olyan valaki, akit meztelenul a merlegre allitanak es kovernek titulaljak.

Én is úgy gondolom, hogy a korábbi nyilatkozatok alátámasztják a zavart közeget, amiben élhetett akkoriban. Amikor benne van még az áldozat az elnyomó világában, simán rávehető ilyen nyilatkozatra, nem mintha lenne ebben bármiféle tapasztalatom, de például az HBO Go-n látható A tett sorozatban is lényegében bármire rávette a lányát a nő. Viszont ők teljesen elszigetelve éltek, Liliána esetében felmerül a kérdés bennem, hol az anya, nagyszülők, bárki. Önvizsgálatot tartva azért sajnálom, hogy nevettem akkoriban a fura nyilatkozatain, ebből is látszik, hogy információk nélkül ítélkezni nem szabad.

Alapvetően nem tartom sokra a rendőröket, de egy ilyen után nehéz lehet nyomozni, remélem találnak valami bizonyítékot, sms, email bármi, mert különben simán megússza az apuka. Ha bünös persze. Akárhogy is alakul, szerintem az Úszószövetségnél kellene egy komoly reform, hogy a sikerhajhászás ne nyomjon el életeket.

Exúszóként annyit elmondhatok, hogy mindenkit mérlegre állítottak nap mint nap, ha jót akartunk, mindig kevés ruhával álltunk a mérlegre. Volt olyan, aki a vizes fürdőruháját is kicsavarta, a hajából kiverte a vizet, hogy kevesebbet mutasson. És nem lettünk tőle önértékelési zavarosak, sem bulémiások.

Fater (Szilágyi Zoli) mindig is igazi Széchy-tanítvány volt, amihez hozzátartozott a keménység. A mai társadalmi felfogáshoz ez már nem fér hozzá, de ez volt a megszokott évtizedekig.

Liliána sajnos pszichés beteg. És nem azért, mert gyerekkorában hogyan viselkedtek vele.

Idézetet írta: Szigo Dátum december 31, 2021, 20:25:33Exúszóként annyit elmondhatok, hogy mindenkit mérlegre állítottak nap mint nap, ha jót akartunk, mindig kevés ruhával álltunk a mérlegre. Volt olyan, aki a vizes fürdőruháját is kicsavarta, a hajából kiverte a vizet, hogy kevesebbet mutasson. És nem lettünk tőle önértékelési zavarosak, sem bulémiások.

Fater (Szilágyi Zoli) mindig is igazi Széchy-tanítvány volt, amihez hozzátartozott a keménység. A mai társadalmi felfogáshoz ez már nem fér hozzá, de ez volt a megszokott évtizedekig.

Liliána sajnos pszichés beteg. És nem azért, mert gyerekkorában hogyan viselkedtek vele.


Felnőtt korra kiforr a személyiség, kiépülnek a bástyái, szóval a személyiségzavarok jelentős része pont ezért gyerekkorhoz köthető. Attól hogy a többséget nem zavarja a súlymérés, még az egyén lelkét tönkreteheti, és ezt pont a szülőnek kellene észlelni, aztán meg segíteni.


Akárhogy van az úszás egy magyar siker sportág, ami most elég nagy vezetői, és szakmai válságát éli a sorozatos botrányai miatt. Emlékszem kajak-kenuban is mennyit szidták Fábiánnét anno. Azért Janics Natasa, Kovács Katalin – eredményeinek mindenki nagyon tudott örülni.

Annyit írnék, hogy magam is készítek versenyekre fel 9-15 éves gyerekeket és nagyon nem konfliktusmentes dolog ez. Korábban rendszerint értek el növendékeim országos vagy regionális versenyeken 2., 3. helyeket. Aztán vagy 15 év tapasztalata után hála égnek el kezdtek nyerni. Szóval ez egy nagyon kényes terep. Volt, hogy regionális 2. helyezett növendékem anyukája hisztisen üvöltött velem és meg is szakadt a kapcsolat (igaz akkor egy másik növendékem lett épp első...).
Azt szeretném írni, hogy nagy a nyomás, nagy a tét, szakmai és mentális szinten és bizony fizikailag is. Hogy csak egy példát írjak a felkészítésből: el kell érni, hogy a gyermek fizikálisan képes legyen 3-4 órát gyakorolni/nap, mert csak ekkora mennyiségű munkával érhető el egy 10-11 évesnél az, hogy eredmény legyen. Képzelhetitek, hogy ez a dózis emelés (addig mindegy volt, mert hobbiként csinálta), milyen sokk, gyereknek, szülőnek. Bele kell pakolni a ,,kilométereket"...ki akar órákon át ülni és egy fadarabot szorongatni?
...és akkor ott van még jó pár szempont:
1. Optimalizálás – fel kell mérni, hogy az adott gyermek az adott felkészülési időszakban mire lehet képes. Egyszerűen torna nyelvén leírva: Vállalok vele egy 7,4 pontos erősségű gyakorlatot, amit könnyedén, élvezettel képes lesz 90 % fölötti hatékonysággal megcsinálni, és kap rá 7,1 pontátlagot; vagy túllövöm 8,2-re, ami már minden határt visz nála és abból viszont max 70%-ot tud elérni, ami egy pofára esés.
2. Bírni kell a nyomást fizikálisan, mentálisan, lelkileg! A felkészülés ideje egyre csak fogy, a fejlődés nem állhat meg, sőt a csúcson kell, legyen a gyermek, amikor annak ott van az ideje.
3. Figyelem – koncentráció, és figyelemtartás. Az egyik legnehezebb terület! Hibázni szabad, rosszul játszani nem!!! Ha hibázik a gyerek, hogyan tudja lereagálni, lefagy, vagy úgy hibázik, hogy csak a felkészítője veszi észre? Hogy reagál a felkészítő szakember...??? – nagyon nem mindegy.
4. Az esemény napján hatalmas lesz a stressz! Hogyan készítettem fel rá a gyereket.
5. Az edzőnek mindent kontrolálnia kell, mindenre kell, legyen válasz megoldása sokszor azonnal.

És akkor itt mindig el kell mondani, hogy lehetetlen, hogy szülő-gyerek-felkészítő szakember között nincs konfliktus, feszültség, amiben mindkét fél sérül, mert extra a feladat. Mégis egy felé kell húznunk a projektet!!!

Nagyon hiányolom a magyar úszósportból az őszinteséget, s számos kiválóságunk most kiállhatna, aki most kussol!
Darnyi, Egerszegi, Szabó Tímea!!! (neki kötelező lenne); Czene, Rózsa, Güttler, Kovács Ági, Szabó Joe, Gyurta!!! Ki kellene állniuk és el kellene mondaniuk az áldozat részét a dolognak. Már azt, hogy milyen áldozatokat hoztak ők és a közvetlen környezetük azért, hogy elmondhassák, hogy mindent megtettek azért, hogy odaérjenek: MINDENT!!!

Nagyon hiányolom, hogy nincsenek önéletrajzi filmjeink, valós történetmeséléseink egy csomó fontos emberről:
Polyák Imre – kétszer veszített olimpiai döntőt, a harmadikat megnyerte. Kellene az egész sztori a maga kis szoci/kommunista hátterével, mindenestől.
Kiss Laci – uszodai nemi erőszak, börtön, aki aztán Egerszegi Krisztináért évekig 5:15-re ment házhoz, hogy beérjen vele a 6:00-s edzésre.
Széchy – mekkora életpálya – minden ambivalenciájával, hogyhogy nincs film?

A finneknek van egy profi vb-címért küzdő finn ökölvívóról, aki az első menetben padlón volt...
Nekünk miért nincs? Egy ember nem fekete/fehér!

És vannak óriási sikersztorink is, nem is egy:
Milák, Kenderesi – hogy áll az ő teamjük? Miért nincs erről riportfilm?
Tusup-Hosszú: - bárki bármit állít, a legnagyobb úszósztori a 2010-20 évek között?
Jancsik Árpád – csoda, amit a parasportolókkal az ANK-ban csinál!!! Az ANK egy gimi Pécsen, ott van egy kis uszoda (talán 25 m-es csak), ott kezdi és viszi tovább nagymedencébe növendékeket az és nevel olimpikonokat – bajnokot is!!!!

Kurvára kellene arról beszélni, hogy mekkora árat fizetnek ők minden nap a sikerekért, és mennyire kényszeríti őket erre bárki, vagy vállalják azt önként?

Igen, ez egy kegyetlen ,,iparág" – amit nem szabad azzal keverni, hogy Lilut abbuzálták vagy sem, mert igazán nem lehet azt mondani: hogyha nem abbuzálták volna, akkor olimpiai bajnok lenne. Az tény, megvetendő a megalázás, az abbuzió, a bántalmazás azért, hogy egy ember a másikból így szedjen ki extra teljesítményt, fizikait, vagy mentálist! Azt is látni kell, hogy nagyon vékony a mezsgye: mikor alázol, vagy még mikor motiválsz. Nyilván az állandó sírás, bulémia, verés, szexuális bántalmazás már nem lehet eszköz!

Ami szerintem roppant mód hiányzik a magyar úszósportból, az őszinteség mellett az az optimalizálás!
Risztov Éva – egy kínkeserves kínlódás volt sík vízen! A sok edző, szakember hogyan nem látta meg, hogyan nem látta bele a személyiségébe 16-20 éves kora között, hogy hosszútáv és nyílt víz! Őt is tönkretette előbb a közeg, ha úgy tetszik megalázták, bántalmazták, mégsem volt eredmény, s boldogság!

Biztos vagyok benne, hogy minden edzői bántalmazás oka, az eredménykényszer, és az, hogy nem jó helyen vannak az emberek.
Pl.: lehet, hogy Lilu szinkronúszóként sokkal eredményesebb, boldogabb pályát futott volna be...nem ismerték fel, túlhajtották, nem volt benne több, a hülye apja, meg megverte, ha megevett egy túrórudit....
Cseh Laci – világbajnok! Mégsem sikerült egyetlen olimpia sem – az amerikai csodaúszók mindig megverték. Akkor ütni kell bottal a fejét? Micsoda hülyeség. Mikor törött lábbal nem tudott kiállni, valamelyik olimpia előtt, akkor kellett volna elmennie vízilabdázni, vagy a búvársportba, vagy nyílt vízre!!!

Szóval a boldogság, mindig előbb kell legyen, mint a siker! Minden szemléletfejlesztő vágja ezt:
Előbb kell boldognak lenned attól a tevékenységtől, amit csinálsz, s aztán ha minden csillag összeáll, és kifogsz egy 2-5 éves jó periódust, akkor sikeres is lehetsz!!!

Olyan nincs, hogy sikeresre verlek és boldog leszel!!!! Szóval ez a Liliánás sztori nagyon durva, az viszont még durvább, hogy azon a szinten ahol ők dolgoznak, nincsenek tisztában a dolgok működési elveivel.
Ha nincs optimalizálás – akkor senki sincs a helyén: Se a tevékenység, se a célok, se a realitás.
Fegyelmet, figyelmet, figyelemtartást, fizikai teljesítőképességet, stressztűrést nem lehet bántalmazással növelni!

Az egész, egy káosz, és szarkeverés ami most az úszósportban folyik, s az alapja az erő és a szakmaiatlanság.

Jajjj
még egy sztori:

Az van, hogy egy bizonyos kor felett 11-12 éves korban, meg kell csinálni a körömpengetést.
Ez kb 1,5-2 hónapos folyamat. Csiszoljuk a körmöket, állítunk pengetési irányokat. Pár hét (4-5), és a gyermek stabilan használja, ekkor próba koncert, kb a 6. héten, már az új technikával.
Minden ok, család bejelenti pénteken, hétfőn nincs Pistike, mert wellnesre mennek, sebaj viszik a hangszert utána csütörtök koncert.
Jön gyermek kedden – izgatottan várom, mert utoljára minden überfasza volt!
Nos hangszert mégsem vittek, mert nem fért be a kocsiba, viszont a gyerek körmei frankón kiáztak, s anyuka gyönyörűen csontig levágta az egyik nap fürdőzése után....
Magyarul ez a 6 hetes fejlődési etap kuka!!! 4 nap alatt.

Na most, ha nem baszod le a főszereplőket, akkor nem lesz egyről a kettőre lépés, azaz konfrontálódsz. Esetleg ha túl kemény vagy (szétkúrták másfél hónap munkáját...), szóban bántalmazol....ha nem vállalod fel, marad az ügy a nullán.
Amikor még tapasztalatlan voltam, átnyomtam erőből a szakmai dolgot a szülőn, gyereken. Ma már mindenkinek van 3-5 dobása és leveszem róla a kezem...- és mindezt haláli nyugiban.

Nekem az volt a megdöbbentő, hogy környezetemben is mondták: Liliána buta, apja tuti nem ilyen ember, meg amúgy is, ha ilyen is, belefér, sportolót nevelni kell. Eléggé elbaszott társadalomban élünk, na de itt a Szilágyi-család válási dolgai:
https://telex.hu/sport/2022/01/07/szilagyi-liliana-szilagyi-zoltan-valoper-birosag-szilagyi-gerda


Nos megszólalt Czene Attila, nem tudom ki látta, s ki nem? Palik László műsorában történt az eset, s ugyan nem ez volt a fő téma, azonban kikerülhetetlenül rátértek erre is.
A rövid ,,Czene – féle" vélemény – olvasatomban, azaz nem idézet:
Liliána: ő csak azt látja, hogy a hosszú műkörme (benyúlás), illetve annak fontossága, hogy jó legyen a körme az EB-döntőre, elég volt ahhoz, hogy ne legyen EB bajnok ,,csak" második. S tehetségéből adódóan nem megnyerte a második helyet, hanem elveszítette az elsőt. Itt megjegyezném, hogy valóságos egy feltételezés, kérdés: Mindent megtett? TÉNYLEG MINDENT – és MINDIG a sikerért.
Kiemelhető és érthető Czenétől: Szilágyi Zoltán valóban egy fasz (nem mondott róla semmit, csak azt, hogy edzett vele és megvan a véleménye róla)....- továbbá a szexuális bántalmazás, nem eszköz a teljesítmény fokozására, hanem egy elítélendő baromság. ...azonban: Meg tett MINDENT?

Cseh Laci – Czene szerint: Fogalma sincs, hogy a Széchy iskolában miket kellett megérni, megtenni a siker érdekében. Szerinte nem is bírta volna végig csinálni. Riporteri kérdésben benne volt, hogy volt -e pofon? Vélhetőleg igen! Azonban a 90-es években és a szoci időkben tényleg az volt, hogyha nem csinálod meg az edzésmunkát, nem teszel meg MINDENT! Akkor lehetett hazamenni, utca kölykösödni, csinálni a semmit – és ami a kemény: Ha hazamentél s mondtad, hogy mi volt, akkor a szülők kiálltak az edző/felkészítő szakember/tanár stb mellett, és bizony nem volt ,,gyere sírd ki a bajod fiam", hanem tudatosítva lett: ezt bizony elbasztad gyerek, mars vissza az edzésre és kérjél szépen bocsánatot a mestertől és dolgozz.
Mindez a rengeteg munka, lelki teher semmilyen nyomot nem hagy, ha a nyakadban az aranyérem. Ha viszont nem...na az a rázós. Akkor érezheti a versenyző: megkínoztak, megaláztak, bántalmaztak stb....eredmény meg nem volt.

Nagyon kíváncsi lennék. Risztov, Darnyi, Egerszegi, Kovács Ági, Rózsa, Güttler, Gyurta és különösen Szabó Tímea (ő a kormányzati ,,bennfettes") megéléseire is. Remélem lesz még ilyen!!! Látható lenne, hogy a teljesítmény/alázat; sérelmek/bántalmazások miként zajlottak/zajlanak ebben a belső körben. PL nekem is volt Országos 1 helyezett növendékem, akinél soha a hangomat nem kellett felemelnem, s a szülők maximálisan partnerek voltak....és volt olyan megyei első, akit rendszeresen minden szarságért baszogatni kellett, és baromi fárasztó volt....miért nem öltöztél ki tisztességesen koncertre, miért sport cipőben jössz; miért nem hozod el a lábtartódat koncertre, miért nem a sajátodon játszol; miért jössz el koncertre koszos, ragadós kézzel – így akarod megfogni a hangszert???!!; miért nincs becsiszolva körmöd (tudsz csiszolni, van hozzá eszközöd) koncert előtt 10 perccel??? Ilyenkor felvetődik, hogyha nem az elvárható a hozzáállás és baszogatja az ember a tanítványát az akkor már bántalmazás?...főleg, ha nincs eredmény.
Úgy látom, hogy főként azért nincs eredmény, mert a versenyző nem tesz meg MINDENT – valami, valamik hiányoznak. Vagy rossz helyen van – nincs is benne több azon a területen, ahol épp van.