Akik követik a naplóm, megszokhatták, hogy néha írok mindenfélét. Ezúttal Laci bá' emlékére jön pár sor.
Rokonom volt, már nagyon kicsi gyerekként labdarúgó akart lenni. Kinőtt ruhákból kötött magának rongylabdát, mert szegények voltak. Mezítláb azt rúgdosva ment mindenhova, rengeteg trükköt tudott vele csinálni. Faluban nőtt fel, egy tévé volt csak, mindig bekéredzketett a tulajdonos házába, amúgy az egész falu is ott volt, ha ment a vb, akkor az ott látott trükköket addig gyakorolta, amíg reflxből nem ment neki. Tehetségének híre is ment, tizenévesen egy megye I-es csapatban találta magát, életében először játszott stoplisban. "Úgy tapadtam a földhöz, mint még sosem" - mondta egyszer. Jóval fiatalabb volt, mint a többiek, szanaszét rúgdosták, de a második félidőben betalált. Utána remek félszezont produkált, nem is a gólok számával, hanem a játéka minőségével.
NB1-es és NB2-es klubok is meg akarták szerezni, de a télen valamiféle fertőzést elkapott, amit rosszul és lassan kezeltek. A vége mozgásszervi károsodás lett. Tudott mozogni, de nem úgy, mint korábban. A karrierje ezen a ponton véget ért, hiába edzett, próbálkozott, a betegség végzetes változást hozott a szervezetébe. Képzelhetitek, egy álom ért véget. Néhány évig tartotta magát, lett családja, gyerekei, de nem tudta feldolgozni, és végül az alkohol nyert. Évtizedekig csak piált, családja is elhagyta. Egyszer úgy tűnt összeszedi magát, mikor felkérték megye 3-as edzőnek, jártam az edzéseire, nem voltam igazolt játékos, de csak egyéni képességeket gyakoroltunk. Például 70 méteres keresztpasszokat két órán keresztül, taktika semmi. Néhány meccs után ki is rúgták. Végül 62 éves volt, mikor az alkohol nyert, a máj feladta a működést és meghalt. Temetése ősszel volt, sosem felejtem, van az a rész, mikor leengedik a koporsót, és jött a legjobb barátja. Bedobott egy csukát, és mondta, hogy Lacika, a te cipődet még Puskás is bekötötte volna. Nyilván nem Puskást szólta le, hát bevallom, megkönnyeztem. Nyugodj békében Laci bá'!