Idézetet írta: Lacapi Dátum január 28, 2013, 20:26:17
Életpálya modell...
Hoffmann Rózsa elmegy a fodrászhoz. Amikor belép, a fodrász felkiált: - Jó napot kívánok, drága államtitkár asszony!!! Milyen frizurát parancsol?
- Hát maga ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, az államtitkár megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
- Jó napot kívánok, drága államtitkár asszony! Hová lesz a fuvar?
- Hát maga is ismer engem?
- Persze. Tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
- Jajj, aranyos drága államtitkár asszony! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony, meg a gyerekek.
- Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
- Jajj, dehogy, drága államtitkár asszony! Én még mindig tanár vagyok, csak most lyukasórám van...
Igen, Hofi viccei ma is aktuálisak, némi átköltéssel. Az eredeti:
A rendőrezredes sétál a Balaton parton, egyszer csak ráköszön a lángossütő:
– Erőt, egészséget, ezredes elvtárs!
– Honnan ismer maga engem?
– Nyugdíjas BM-es vagyok, ez csak, tudja, amolyan fizetés-kiegészítés...
Megy tovább az ezredes, hirtelen ráköszön a büfés:
– Erőt, egészséget, ezredes elvtárs!
– Honnan ismer maga engem?
– Nyugdíjas BM-es vagyok, ez csak, tudja, amolyan fizetés-kiegészítés...
Halad tovább, ráköszön egy földön kuporgó koldus:
– Erőt, egészséget, ezredes elvtárs!
– Csak nem maga is nyugdíjas BM-es?!
– Nem kérem, még aktív vagyok...