Sziasztok!
A tegnapról:
- Jobb volt, hogy nem fogadtam semmit sem, így is elég nagy volt a stressz.
- Elgondolkodtató, hogy Eb-csoportunkból végül kijutott a horvát, a walesi, a magyar és a szlovák válogatott is.
- Szurkoltam Rossi válogatottjának, és ez a csapat megérdemli, hogy szeressék a szurkolók.
- Fogtam a fejem 0:1-nél...."bassza meg, megmondtam előre" érzésem volt, Hajdú B. elkeseredett kommentelése szánalmat keltett bennem a magyar labdarúgás irányába – ez több, mint sport.
- Azt hiszem, hogyha nem sikerült volna a kijutás, az inkább a magyar labdarúgás problémája, baja lett volna. Maga a válogatott megérdemelte a sikert és óriási hiba volna Rossiék elküldése a jelenlegi csapat szétverése.
- Ahogy szerencsétlenek voltunk Gulácsi benyelt góljánál, olyan szerencsések voltunk Nego találatánál: a mi csapatunk keményen megdolgozott a szerencséjéért.
- Ne feledjük: volt pár helyzet a 0:2-höz is....
- Meg kell köszönni Szoboszlainak és a családjának, leginkább az édesapjának – az a munka amit ő végzett a gyermekével, és ahogy kimentette a magyar labdarúgás közegéből, végül a magyar labdarúgásnak szerzett dicsőséget. Ez több, mint elgondolkodtató.
- A sorsdöntő gól előtt kulcsszerepe volt az izlandi lövést blokkoló játékosnak (talán Sallai), jellemző, hogy 1:1-nél mennyire ki tudott jönni Izland a szorításból, s Könyves Norbertnek! A paksi támadó nagy területet nyitott Dominiknak, ezekről nem beszél a szaksajtó....
- Amit annyira nem szeretünk a magyar labdarúgásban (s ez nem a Rossi -féle csapat; s nem a megye1-es lúzerligák, bár ott is lehet hallani elképesztő pénzmosó sztorikat már), mentőövet kapott ezzel az eredménnyel, s ezzel takaródzva minden maradhat úgy ahogy van.
A fenti valóság miatt örülök a válogatott sikerének, és büszke vagyok a csapat hozzáállására, megalkuvás nélküli küzdeni tudására, ami példa lehet a kisemberek hétköznapjaiban. Nagyon megdolgozott érte a csapat, s mellé állt a szerencse is! Látni kell, hogy ezzel az eredménnyel, egy csomó szereplője a labdarúgásunknak tovább nyújtózkodhat a takarója alatt, s az a takaró sokkal nagyobb lett ma reggelre, mint amilyen tegnap reggel volt. Gondoljunk bele, hogy valójában hány ,,Szonoszlai Dominikunk" lehet, lehetne...akit kinyír a mai magyar labdarúgás.
Mindenesetre mára valahogy kiheverem az élményt, ami nagy öröm és keserűség is egyben, s talán fogadok is. Hamarosan írom a részleteket.
üdv, béke:
sound