Idézetet írta: Knapp Dátum július 15, 2018, 22:57:57
Miért nem a francia-dán vagy az első belga-angol meccsel példálózol?
Biztos rengeteg szurkolót szereztek a sportágnak és nem járultak hozzá a kocsmák kiürüléséhez... 
A vb a foci népszerűsítéséről és a pénzről is szól, csak nem úgy, ahogy gondoljátok: alapvetően sok pénzt és "lendületet", motivációt visz a kijutó országoknak. (meg a kijutó országok kocsmárosainak is, mondjuk az iszlám országokban az alkohol nem akkora buli)
Ez a kiegyenlítődés meg a foci jövője.
Ha nem Kína jut ki, akkor majd más országok dobnak össze több száz millió érintett új nézőt.
Szíria és Burkina Faso is közel 20 milliós ország ám, ilyenből lehet 16 pluszban.
Nagy szakmázást egyébként sem lehet várni 2-3 hetes felkészülések után, a bajnokságokban kifacsart játékosokkal.
Azért én olyan nagy színvonalesést sem várok a francia-dán után.
Te úgy követed egyáltalán az Európán kívüli erőviszonyokat? Az USA az utolsó meccsen bukta el a kijutást - hatalmas meglepetésre - Kína meg egy pontnyira volt a pótselejtezőtől Ázsiában.
Az USÁ-nak létszámemelés nélkül is helye lenne a mezőnyben az ereje alapján, Kína meg 1-2 évtizeden belül jó eséllyel odaér majd. Most közel 50 ázsiai országból a top 10 végén vannak, olyan Albánia szintjén vannak, így inkább egy EB-re lenne esélyük kijutni.
A csoportbeosztás meg eddig is kontinentális elv alapján történt - eddig is max. két európai került egy csoportba, ezután meg csak egy lesz ott - így a 48 csapatos mezőnyt fel lehet úgy is fogni, mint egy interkontinentális selejtezőt, amelyet már a vb helyszínén rendeznek.
De nem lesz kötelező nézni, aki színvonalas top futballra vágyik, bekapcsolódhat a nyolcaddöntőknél is a vb követésébe. 
Próbálom követni, de sajnos nem annyira vagyok benne jártas, mint te. Kínával kapcsolatban 2002 óta mondják, hogy majd újból kijutnak. Ez azóta sem sikerült. Mesterségesen próbálták a bajnokságot szinten tartani, hiába hoztak különféle szabályokat, hogy a honi játékosokat ne nyomják el, mégsem sikerült komolyabb eredményt felmutatni. Az mindent elmond a kínai foci erejéről, hogy hiába vannak a ligában szupersztárok (ázsiai szinten példátlan mennyiségben), mégsem sikerült az elmúlt két évben még csak BL-döntőt sem összehozni. Volt egy jobb periódusok, de mióta a koreai és japán csapatok elkezdtek taktikai szinten is fejlődni, azóta nem igazán akaródzik összejönni a siker. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a kínai játékosok fasorban sincsenek.
Igen, fainul leírtad, hogy egy ponton múlott, hogy nem jutottak ki, de gondolom csak ennyire néztél utána a dolgoknak. Néha szánj rá egy kicsivel több időt, mert megéri. Utolsó forduló előtt is már eléggé nehézkessé vált számukra a terep (csoda kellett volna a pótselejtezőhöz is), azt pedig már ne is vegyük figyelembe, hogy az első selejtezőkörben a Katar és Hong Kong fémjelezte csoport is eléggé komoly problémát jelentett számukra. Hong Kong ellen két darab 0-0-ra futotta. Az is necces volt, hogy egyáltalán eljutottak az utolsó tízesbe. Kínában is azon agyaltak, hogy miért ilyen ótvar gyenge a focijuk.
Az pedig számomra mérvadó, hogy te Kínát Albániával egy szintre lőtted be. Ez mutatja, hogy mennyire ismered az erőviszonyokat. Kínai foci jelenleg ott tart, hogy lazán kapnak 3-4 gólt egy cseh vagy walesi csapattól, de még Észak-Korea is problémát okoz számukra. Ellenben az albánok igaz barátságos meccsen, de elverték Antalyában a törököket, olaszok is szorongatták hazai pályán vb-selejtezőben, de persze azt is érdemes kiemelni, hogy kaptak egy négyes az ukránoktól. Ugyanakkor jóval előrébb állnak, mint például Kína. Utóbbit egy európai selejtezőben eléggé beáraznák és messze lennének nagyon a 24-es mezőnytől is.
USA-val kapcsolatban teljesen jól írtad, hogy nüanszokon múlott a kijutás. Már a tavaszi barátságos mérkőzéseken is látszott, hogy olyan játékosok kopogtatnak a jövő szempontjából náluk, mint például Pulisic, akivel azért lesimizzák majd a kijutást, de ezt nem is vitattam tudtommal. Ellenben Kanadáról szót sem ejtettél, pedig ha már a többiben ennyire megkérdőjelezted az ismereteim, akkor elvártam volna, hogy ott is valami hasonlóan frappánsat írj. Szóval miért is nem Kanadával példálózol?
Miért is nem a dán-francia meccset hoztam fel? Azt hiszem leírtam már pár kommentben, hogy a célfutball nem tesz jót a sportágnak és ennek egyik képviselője volt mindkét gárda, ahogyan az angolok is. Ha két ilyen gárda összekerül, óhatatlan, hogy 0 vagy 1 gólos mérkőzés alakuljon ki, de erről is írtam már. Mint ahogyan arról is, hogy sokkal inkább kíváncsi egy néző egy európai meccsre - olyan, aki nem tartozik egyik országhoz sem -, mint egy Új-Zéland - Tunéziára. Lássuk be végre, globális játék a labdarúgás, de jól csak két földrészen játsszák, míg a többiek csak bohóckodnak. Arra pedig sokan nem kíváncsiak. Lehet itt azzal példálózni, hogy majd bevonzzunk 100-200 millió új nézőt, de erre nem sok az esély. Ezeknek az embernek csak elenyésző százaléka marad meg folyamatos nézőnek. Például az angol-svéd meccs óriási népszerűségnek örvendett, pedig nem volt egy nézőcsalogató, de a briteknél óriási hagyománya van a focinak. Ellenben az Irán - Marokkó találkozóról hasonló infók nem láttak napvilágot.
Erősen kérdőjelesnek tartom azt is, hogy olyan országban, ahol nem tradicionális sportág a foci, hirtelen mindenki rajongani kezd majd a vb-ért és 20 millióan néznek meccset (még egy nagyobb futballhatalomnál sem szoktak ennyien). Csak megsúgom, hogy mi 10 millió futballszakértő országa vagyunk és még így is csak az ország 30%-a nézte a Portugálok elleni 3-3-as derbit, ami az EB egyik, ha nem a legjobb mérkőzése volt (mi szemszögünkből biztosan). Ezek után jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon egy kevésbé fociorentált országban mennyien ülnek majd le nézni.
Az pedig elsőre jól hangzik, hogy pénzt visz a vb az országoknak, meg "lendületet", de mire is mennek ezzel a lendülettel? Elmondom, hogy semmire.
Ha csak a 90-es évektől nézzük, akkor a következő a stat a kisebb kevésbé fejlődő országoknál, akik először kerültek ki:
Egyesült Arab Emirátusok: 1990-ben kijutott, azóta egyszer sem.
Jamaica: 1998-ban kijutott, azóta egyszer sem.
Kína: 2002-ben kijutott, azóta egyszer sem.
Angola: 2006-ban kijutott, azóta egyszer sem.
Togo: 2006-ban kijutott, azóta egyszer sem.
Trinidad és Tobago: 2006-ban kijutott, azóta egyszer sem.
Ukrajna: 2006-ban kijutott, azóta egyszer sem.
Akad még pár példa, köztük olyanok is, akik nem álltak meg egy kijutásnál, viszont utána jött a mélypont:
Afrikából Ghána például 2006 után zsinórban még kétszer volt kint, viszont a foci ott is megrekedt egy szinten, ami Elefántcsontpartra is igaz. Előbbinél teljes reformot kezdtek, de látszik, hogy Appiah számára ez egy nagyon hosszú út lesz. Gyakorlatilag a válogatott jelenlegi magja 20-24 éves és sokat kéne dolgozni rajtuk, hogy ebből a 2006-os csapatra hasonlító legyen. Elefántoknál más a helyzet, ott csak össze kéne rakni a keretet. Mondjuk az is igaz, hogy most nem a támadók révén erősek, hanem a védelemben, ez pedig sosem jó jel egy afrikai csapatnál.
Pozitívum lehet még Szenegál, de náluk is 16 év kellett, hogy újra kijussanak, mivel annyira elszúrták a csapatépítést Dioufék után. Haverok kerültek a csapatba, mentek a bulik és azt hitték, hogy a 2002-es eredményekből meg lehet élni. Ennyi időbe tellett egy új keretet felépíteni.
Ecuador 2002 után kint volt még kétszer. Azt gondolhattuk ott is elkezdődött valami, de rohadtul nem. Mostani csapat még a top6-ba sem fog beférni, pedig azért három vb alatt összekalapozhattak pénzt és az általad említett lendületet, de most megindultak a lejtőn. Valencia nem lesz fiatalabb, Caicedo nem hozta azt a szintet, amit elvártak tőle.
Természetesen pozitív példának ott lehet Japán vagy Horvátország (98 után), de utóbbi alapvetően jó játékoskerettel rendelkezik, míg előbbi kiválóan aknázza ki a lehetőségeit, de ezt jó ha 10-ből 1 esetleg 2 ország megtudja csinálni.
Benne van, hogy egy válogatott, ha kijutott egy vb-re, akkor ott lehet a következő években is, de a mostani újoncokra már nem ez a jellemző. Általában egy vb-re kijutnak, aztán talán 8 év múlva újra szerencséjük lesz, de közel sem biztos. Szóval ez a pénzt és lendületet kap dolog nem rossz, csak minimális esetben igaz.
Ezt amit te felvázoltál, ez nem kiegyenlítődéshez vezet, hanem a szakadékok megmutatásához. Már így is lehetett látni, hogy mire megy egy kisebb ország egy komolyabb erővel. Egy közepes (vagy még gyengébb) európai csapat (oroszok) lazán vertek egy ötöst az egyik arab élcsapatnak. Panama és Tunézia is csak pofozógép, aminek örültem, hogy Irán vagy Marokkó legalább tudott focizni. Előbbinél azért ezt egy asszem nyolc éves építkezés előzte meg, míg utóbbinál honosítottak mindenkit, akit csak tudtak és európai tudást szívott magába. Costa Rica az egyetlen kivétel, de nekik ez a keret elöregedett. Jó eséllyel ott lesznek 4 év múlva is, de még gyengébb csapattal, viszont egy világklasszis kapussal.
Ha pedig az elmúlt évtizedekben nem sikerült ezt a szakadékot eltüntetni, akkor nem gondolom, hogy egy 48 csapatos vb lesz erre a megoldás. Hiába mutatjuk meg, hogy mekkora a szakadék, ha nem tudunk vele mit kezdeni. Jó példa továbbra is Kína, hogy kapnak pénzt és lendületet, focizni mégsem tudnak és ugyanott tartanak, mint 15-20 évvel ezelőtt. És ez még számtalan országra igaz. Magyarán a fentebb felvázolt dolgaid semmit sem fognak megoldani.