Az utóbbi évek egyik legjobb anyaga a témában, átfogó, érthető, bemutatja, hogy hiába a biológiai útlevél, hiába mindenféle szervezet, ugyanúgy megy minden, mint régen.
https://www.youtube.com/watch?v=8zVVlCn7KFQSzó volt a videóban az általam is felhozott Aderlass-ügyről.
https://www.sportfogadas.org/forum/index.php?topic=6927.msg835766;topicseen#msg835766A sztori 2021 elején folytatódott, amikor szinte a semmiből felmerült Tom Dumoulin visszavonulása. Azóta sem derült ki Dumoulin váratlan visszavonulása és az Aderlass-ügy közötti kapocs, amiről itt írtam:
https://www.sportfogadas.org/forum/index.php?topic=6927.msg848223;topicseen#msg848223Mi történt az elmúlt év során az Aderlass-ügyben?
Az elsőrendű vádlott a videóban is szereplő Mark Schmidt volt, akit végül 4 évre és 10 hónapra ítéltek. Ennyi. Elismert mindent, hogy anyagot szállított, készített és adott át bringásoknak/közvetítőknek, csapatokat segített, gyakorlatilag magára vállalt mindent.
Az fel sem merült, hogy Pogacar vagy Roglic kapcsolatát vizsgálják a Schmidt és Erzin kapcsán, akik ezer szállal kötődnek Szlovéniához. Annak az esélye, hogy ez a két "doppingguru" nem állt kapcsolatban korunk két legjobbjával, eléggé kicsi. Az, hogy Pogacar a Team Ljubjanához való kerüléséig egy átlagos bringás volt, majd utána robbantott és épp ahhoz az UAE csapathoz igazolt, amely szintén kötődött az Aderlass-ügyhöz, eléggé furcsa. Röhejes volt még, amikor a Tour de France győzelmei során több alkalommal is tesztelték Pogacart az úgynevezett micro EPO-adagolásra, de a tesztelők (és az UCI elnöke, Lappartient) is tudták, hogy nem tudnak kimutatni semmit sem.
A videóban említett Col de Peyresourde rekord is eléggé különös volt. A Mayo és Vinokourov-féle rekordott döntötték meg tavaly, de úgy, hogy az a 2003-as rekord az EPO/vérátömlesztéses-korszak csúcsán született. Az addig oké, hogy megdönti egy ember, de konkrétan öten döntötték meg (Roglic, Pogacar, Landa, Quintana és Porte). Ha ez nem lenne elég, akkor Roglic a Grand Colombier rekordját is megdöntötte a versenyen. Nem kevéssel, konkrétan két perccel!
https://www.cyclingnews.com/features/tour-de-france-power-analysis-tadej-pogacars-record-breaking-ascent-of-the-col-de-peyresourde/Az egyik oldalon próbáltak magyarázatot találni az eredményekre, miszerint egyrészt a 15-20 évvel ezelőtti bringák súlyosabbak voltak (ez így igaz), másfelől kedvezőek voltak a tavalyi időjárási körülmények, illetve a felkészülési feltételek is mások voltak. Értik ezalatt a táplálkozást, csúcsforma optimalizálást. Ehhez én még hozzátenném a járvány miatti kiesést és az ezzel járó kedvezőbb összpontosítást a Tour de France-ra. Sok-sok tényező a kezükre játszott, de még ez sem indokolja az ilyen jellegű javulást.
Vannak különböző oldalak, ahol utána lehet nézni, mikor és mennyit javultak a rekordok az adott emelkedőkön (illetve milyen időkre voltak képesek 10-20 vagy 30-40 éve). Kétségtelen, hogy az Armstrong-korszakban nem volt még ilyen fejlett a táplákozás, de ezt bőven ellensúlyozta a doppingszerek mennyisége. Az EPO és társaival gyakorlatilag "űridőket" mentek, szóval, ha azt tekintjük 100%-os teljesítménynek, amit egy bringás tud, akkor jelenleg a számításaim szerint is jó, ha a ketonnal és társaival 90%-ot el tudnak érni a mostani bringások, kvázi "tisztán" (és ebben az esetben szerintem még nagyon kedvező adatokat adtam meg a mostani korosztályra).
Ne a Covid-időket nézzük, hanem mondjuk a 2019-es eredményeket, amikor még minden "tiszta" volt. A 2000-es évek második felének két dopping "királya", Riccardo Ricco és Danilo Di Luca 40 perces időt ment a Col d'Izoard-on, most a 20 fős hegyimenőkből álló "peloton" tudott ennyit úgy, hogy nem szakadtak meg. Arról nem beszélve, hogy Barquil 2017-ben két perccel döntötte meg Piepoli rekordját, aki Riccóhoz hasonlóan, nem sok alkalommal ment tisztán. Azt is szokták mondani, hogy különbözőek a versenykörülmények, időjárás is más, de erre van egy nagyon jó összehasonlítás: a Covadonga. Egy olyan emelkedő, amely rendszerint befutó és kellően brutális, ide mindig kell az erő, nem spórol senki, mert presztízs a győzelem itt (időjárás is nagyjából hasonló). Az öt legjobb idő egyaránt az EPO-korszakban született, olyan versenyzőktől, akik többsége lebukott (Heras, Menchov stb.), ki következik utánuk alig pár másodperccel lemaradva? Quintana, Pinot és Froome. Merész, hogy az elmúlt 30-40 évben nem volt náluk jobb, ráadásul minimálisan maradtak el a dopping csúcsától.
A különböző botrányok csak arra jók, hogy pár feláldozhatóval példát statuáljanak, míg az igazán nagy zsugások ugyanúgy teszik tovább a dolgukat. Ahhoz, hogy a 2000-es évek legnagyobb botrányai napvilágot lássanak, pár sztárnak fel kellett magát áldoznia, de így sem történt megtisztulás. Mint ahogyan sok más sportágban sem. Amikor nyáron Lamont Marcell Jacobs nyert férfi 100 méteren síkfutásban, akkor is mindenk tudta, hogy ilyen a világon nincsen, miszerint valaki 26 éves koráig 10.00-nál kívül fut, majd olimpiai bajnok lesz 9.80-as idővel. Bővebben erről itt:
https://index.hu/sport/2021/tokio/2021/08/10/doppingdealer-turbozta-olimpiai-bajnokka-tokio-sprintersztarjat/Kedvencem a cikkből: " Jacobs az egyetlen a 100 méteres síkfutás tokiói döntősei közül, aki nem volt benne az Athletics Integrity Unit független szervezet által monitorozott csoportban, magyarán egyedül őt nem ellenőrizték kiemelten a szervezet doppingvadászai. Magyarázat is van: az év elején még nem tartozott a 10 másodpercen belüli eredménnyel rendelkező futók közé, ezért nem is foglalkoztak vele..."