Sziasztok!
Sajnos idén sokkal kevesebb időm volt írogatni az oldalra, mint az előző szezonban, de most, hogy elértünk a rájátszáshoz, mindenképpen kiírnék magamból egy-két gondolatot.
Kezdem azzal, hogy szerintem nagyon régen volt már ennyire erős és ennyire kiegyensúlyozott a legjobbak mezőnye. Az év elején még (a fogadóirodák által) bajnokesélyesnek tartott Lakers be sem jutott a legjobb 10 közé sem Nyugaton (bár ezt már a szezon előtt kitárgyaltuk, hogy kicsit érthetetlen, hogy mire ez a nagy bizalom egy ilyen nyugdíjas alakulattal szemben), a másik nagy esélyesnek tartott Brooklynnak pedig play-in kellett a továbbjutáshoz. Mindenképpen jót tett a bajnokságnak, hogy az év közbeni (na jó, és az év eleji) nagy cserélgetések miatt eléggé kiegyenlítődtek az erőviszonyok, és ember legyen a talpán, aki nagy pénzben le merné fogadni, hogy ki lesz a bajnok.
Nézzük Nyugatot.
1. Phoenix: Többször elmondtam már, hogy a régi Phoenix nagy kedvencem volt (még a Nash, Stoudemire, Marion, Barbosa korszakban), ma viszont inkább már csak csodálom őket a hallatlan kiegyensúlyozott teljesítményük miatt. Semmi extrát nem látok náluk, de a Booker/Ayton/Paul hármas rendre hozza a meccsek nagy részét. Nekem ők már tavaly is nagy meglepetés voltak (természetesen pozitív), és idén még nagyobbak. A komolyabb sérülések végig elkerülték őket, és ők azok, akik az igazi nagybetűs CSAPAT ebben a ligában. Ennek ellenére (bár övék az 1. kiemelés) egyáltalán nem vagyok biztos, hogy döntőbe jutnak.
2. Memphis: Elképesztő, amit idén produkáltak. Várható volt, hogy az idei év valószínűleg Ja Morant éve lesz, de arra azért nem nagyon lehetett számítani, hogy amikor sérült volt a csapat első számú sztárja, a Memphis akkor is elképesztő számokat produkált. Bane, Brooks, vagy Jackson hihetetlenül jól játszottak kiegészítő emberként. Az egész ligában a második legjobb teljesítmény lett az övéké. Ha a rájátszásban is hozzák azt, amit az alapszakaszban, akkor ebből simán összejöhet egy nagydöntő.
3. Golden State: A legnagyobb talány nekem a GSW. Visszatért Thompson, egyre jobban játszik (már volt 40 pont feletti meccse is), és rajta kívül ott van még Curry, Poole, Wiggins, Green, Wiseman stb. stb. Nagyon erős ez a keret, de idén nagyon sok sérüléssel bajlódtak. Ha mindenki egészséges lenne, akkor nem kérdés, hogy ők is nagydöntő-esélyesek lennének. Így viszont megjósolhatatlan az is, hogy kik tudnak majd pályára lépni, és az is, hogy azok a játékosok mire mennek majd. Velük kapcsolatban egyébként sokszor azt is érzem, hogy bár van sok jó dobójuk, de valahogy nem igazán akar összeállni minden. De lehet, hogy ezt csak bemesélem magamnak.
4. Dallas: Minden elismerésem Doncicnak, hogy a 4. helyre sikerült behoznia ezt a Dallast, de ha most elhúzódik a sérülése, akkor lehet, hogy máris búcsúznunk kell majd tőlük. Az a szerencséjük a szerencsétlenségben, hogy pont azzal a Utahhal fognak játszani, akik egész szezonban a legkiszámíthatatlanabbak voltak. Meglepő győzelmek és még meglepőbb vereségek váltogatták egymást hétről hétre.
5. Utah: Tavaly nagyon szurkoltam nekik, de idén nem igazán látom bennük a tüzet. Állítólag újra előjött a Mitchell-Gobert ellentét (ki tudja), és a többiek is (Clarkson, Conley, R. O'Neale) egymást múlták alul. Ha egy embert ki kellene emelni a szezonban, akkor az Bogdanovic lenne, aki szinte láthatatlanul hozta rendre a 20-25 pontokat meccsenként. Nem szeretnék okoskodni (és ki vagyok én Quin Snyderhez képest), de amikor az első sornak nem igazán ment a játék, és pályára került Gay, House vagy akár Whiteside, akkor igenis megmutatták ezek a játékosok, hogy talán érdemes lett volna többet játszatni őket a szezonban. Kíváncsi leszek, hogy változik-e a csapat játéka az alapszakaszhoz képest, mert azzal a teljesítménnyel semeddig nem jutnak majd.
6. Denver: Megemelem a képzeletbeli kalapomat a Nuggets előtt. Murray egész évben hiányzott, és a szezon legelején kiesett M. Porter is, a csapat előző évi egyik legjobb dobója. Ráadásul Barton is sokat volt sérült, úgyhogy személy szerint én 10 Ft-ot nem tettem volna arra, hogy rájátszásba jutnak. De végig ott volt Jokic, aki az egész szezonban olyan teljesítményt nyújtott, hogy hiba lenne, ha nem ő lenne az alapszakasz MVP-je, és a kiegészítő emberek is (Gordon, Rivers, Hyland, Mooris, Green) olyat tettek le az asztalra, hogy tátott szájjal néztem őket. Ezek után simán benne van még az is, hogy megcincálják majd a GSW bajszát. A Denverrel kapcsolatban még egy személyes mondatot engedjetek meg. Nem tudom, hogy fogok-e még valaha is látni egy olyan Denvert, ahol egyszerre van a pályán Jokic, Murray, M. Porter és Barton, de ha igen, akkor arra a Denverre nagyon kíváncsi leszek majd.
7. Minnesota: Ők idén az új kedvenceim. Én soha nem titkoltam, hogy a támadójáték híve vagyok (még ha ezzel nem is nagyon lehet bajnokságot nyerni). Towns és Edwards játéka nagyon tetszik, kiegészülve Beasley-vel és Russell-lel. Meccsenként ez a négy ember ráemel – kis túlzással – 450 triplát, és a négyből legalább ketten mindig jó napot fognak ki, úgyhogy sokszor már az volt a meglepő, ha 130 pont alatt maradtak egy meccsen. Különösen Towns játéka tetszik, aki – bár megtehetné – nem szór el minden labdát, de amiket rádob, azok elég jó százalékkal landolnak a gyűrűbe. Idén megnyerte a tripladobóversenyt (sajnos nem láttam), ennek ellenére meccsenként ő próbálkozik a legkevesebb kísérlettel (szemben a másik három játékossal, akiknek a lőlapján többször is 10-12 kísérlet szerepel). Townst egy nagyon érett játékosnak tartom, és szurkolok is neki, hogy vigye még sokra a ligában.
8. New Orleans: A sírból hozták vissza ezt a szezont. McCollum leigazolásával várható volt, hogy erősödni fognak. Ráadásul rajta kívül ott volt még Ingram és Valanciunas is, de valahogy nem akart összeállni a dolog náluk. Hiába dobtak ők hárman 60-70 pontot, mégis sorra jöttek a vereségek. Aztán a végén nekikezdtek egy hatalmas hajrának, és meg is lett az eredménye, mert (számomra némi meglepetésre) be is jutottak a rájátszásba. Az már más kérdés, hogy valószínűleg ez lesz számukra a végállomás, mert a Suns egyértelműen jobb csapat náluk, de ettől függetlenül jár nekik a dicséret. Azt azért sajnálom, hogy azt már soha nem tudjuk meg, hogy hol végeztek volna, ha Williamson nem sérült az egész szezonban.
Kelet:
1. Miami: Évek óta erősek és stabilak (akárcsak a Phoenix), de én személy szerint nem igazán szeretem a játékukat. Náluk is elég sok sérült volt idén, de annyira erős a keretük, hogy még a csapat 7-8. játékosa is képes meccseket eldönteni.
2. Boston: A szezon első felében eltemettem őket, de amit a második felében nyújtottak (és ahogy feljöttek a főcsoport második helyére), az mesébe illő. Tatum soha nem látott szezont produkált, és úgy tűnik, hogy Brown is elfogadta a másodhegedűsi szerepkört, Smart pedig tökéletesen kiegészítette őket (vagy ha valaki hiányzott, akkor még pótolta is bármelyiküket). A Memphis mellett nálam ők a másik legnagyobb pozitívuma ennek a szezonnak. Az már más kérdés, hogy mire mennek majd a Brooklyn ellen. Mindenesetre nagyon jó meccseket várok ebben a párosításban. Sőt, a rájátszás első körének abszolút legjobb párharca lesz ez.
3. Milwaukee: Elég visszafogottan hozták le ezt a szezont, amiben azért sokszor a sérülések is hátráltatták őket. Az utolsó pár mérkőzésre már visszatért B. Lopez is (ráadásul hatalmas játékkedvvel), úgyhogy a rájátszásra elég erősek lesznek. A komplett Bucks mindenképpen döntőesélyes, ez nem kérdés.
4. Philadelphia: Érdekes történet lett az övéké. A bajnoki rajt előtt azt vártam, hogy idén is a szokásos Embiid/Harris/Simmons trió húzza majd a csapatot, aztán teljesen felfordult minden. Simmons pályára sem lépett (tudjuk az okokat), majd a szezon felénél jött Harden (akiről nem nagyon tudtam, hogy erősítés vagy gyengítés lesz-e), és mindenezek mellett megjelent Tyrese Maxey, aki egyértelműen a csapat második legjobb játékosa lett. És mivel Embiid is csak elvétve dobott 30 pont alatt egy-egy meccsen, így a Maxey/Harden/Harris hármassal kiegészülve egy elég elfogadható szezont hoztak le. Kíváncsi leszek, hogy a Toronto ellen hogy alakul majd a párharc.
5. Toronto: Nekem a Raptors idei jó játéka egyáltalán nem meglepetés, sokkal inkább az, hogy én már tavaly is ezt vártam tőlük. De úgy látszik, hogy be kellett érniük. Siakam, VanVleet, Boucher, kiegészülve olyanokkal, mint G. Trent vagy Anunoby... bárki ellen felveszik a harcot. Főleg akkor, ha mindegyikük képes azt nyújtani, ami bennük van. Nagyon kiegyensúlyozottnak érzem a PHI elleni párharcukat, bár talán egy kicsit Embiid-éket tartom esélyesebbnek.
6. Chicago: Az ő rájátszásba kerülésükről az Oscar c. film ikonikus mondata jut mindig eszembe: "Tudni tudtam, csak nem sejtettem." A szezon előtt azt elemezgettük, hogy a Bullsnak van egy nagyon komoly első sora (DeRozan, LaVine, Vucevic, Ball, Caruso), viszont a kispadon alig akad valaki, aki a becserélésével új színt tudna vinni a játékba. Ráadásul ha a kezdő ötösből valaki megsérül (főleg a legjobb háromból), akkor a Chicago szezonjának vége. És ennek ellenére sikerült nekik lehozniuk komolyabb sérülés nélkül az alapszakaszt, aminek természetesen az lett a vége, hogy ott vannak a playoffban. Náluk egyébként mindenképpen kiemelném azt, hogy mennyire intelligensen elfogadta minden játékos a maga helyét. LaVine átengedte a vezér szerepét a (sokadvirágzását élő) DeRozan-nek, aki élt is ezzel, Vucevic pedig, aki korábban éveken át egyszemélyben húzta az Orlandót, most szó nélkül tudomásul vette, hogy ő csak harmadhegedűs lehet itt. Ennek pedig a keleti 6. hely lett a vége, ami szerintem mindenképpen dicséretes számukra. Az már más dolog, hogy a MIL ellen valószínűleg nem lesz sok esélyük, de a dicséret jár nekik.
7. Brooklyn: Egészen elképesztően erős a Nets kerete is, de náluk is a sok sérülés elég szépen beleszólt az alapszakaszbeli teljesítményükhöz (Irving sokági tartó oltás-mizériájáról már ne is beszéljünk). Ráadásul szezon közben is elég szépen átalakult a csapat, de a vége az lett, hogy jelen pillanatban ők az egyik legnagyobb esélyesei a bajnoki címnek. Mindez úgy, hogy Harris még mindig sérült (talán idén már vissza sem tér). Irving, Durant, Brown, Drummond, Claxton, Mills, S. Curry, Dragic... nagyon erős keret. De hogy Simmons-t miért kellett megszerezniük, az örök rejtély marad számomra.
8. Atlanta: Hát igen, az Atlanta. Mikor megláttam, hogy Atlanta-Cleveland párharc lesz a 8. helyért, nagyon szomorú lettem. Már csak azért is, mert mind a két csapatot előrébb vártam, és bármelyikük is esik ki, azt sajnálni fogom. Végül az Atlanta jutott tovább, és a (szívemhez kicsit közelebb álló) CLE esett ki. Láttam idén az ATL egy-két meccsét, és azt kell mondanom, hogy nagyon erősek. Nem igazán kedvelem Young-ot, de a tudását elismerem. Egyértelmű vezére ennek a Hawks-nak. És akkor még ott van rajta kívül Capela, Bogdanovic, Gallinari vagy Huerter, szóval nem lesz könnyű dolga a MIA-nak.
Végül egy pár mondattal szólnék egy olyan csapatról, aki nem került be a rájátszásba, ez pedig a Cleveland, akit én a szezon során egyre jobbnak és jobbnak tartottam, és elképzelni nem tudtam, hogy lemaradnak a playoffról. Garland, Mobley, LeVert, Allen. Négy egészen kiváló játékos, és mellettük ott volt még az újjászületett Love (az utolsó alapszakasz meccsen 15 perc alatt 32 pont), Okoro, vagy a szezon végére magára találó Markkanen. Borzasztóan sajnálom, hogy kiestek, mert szerintem ők képesek lettek volna kiverni a Miamit.
"Röviden" ennyit akartam csak mondani, és mivel nagyon kiegyensúlyozottnak érzem a párharcokat, így én valószínűleg továbbra is inkább játékosokra fogok majd fogadni.