Nem szívesen mondok ilyet, de az idei rájátszásban teljesen vakon tapogatózok, ami a fogadásokat illeti.

Azt már mások is kifejtették korábban, hogy mennyire kiegyenlített az idei playoff, amit aztán tovább bonyolított néhány csapat legjobb (vagy egyik legjobb) játékosának a sérülése. És amikor azt gondolná az ember, hogy pont ezek a sérülések lesznek azok, amik végérvényesen eldöntik az adott párharc sorsát, akkor jönnek a legnagyobb meglepetések.

Dallas - Utah
Hardaway sérülése és Doncic kiválása után a legtöbb szakember eltemette a Dallast, és máris a Utah következő ellenfelével kezdett foglalkozni. Ez egészen az első meccsig volt így, ugyanis a másodikban sikerült egyenlítenie a hazaiaknak. Erre még ráfoghattuk volna, hogy a Jazz nem tette oda magát a 2. meccsen, hiszen a pályaelőnyt már megszerezték, úgyhogy ők megcsinálhatták azt, hogy rápihennek a 3. (immár hazai) mérkőzésre. Csakhogy a Dallas a 3. meccsen úgy verte meg Gobertéket, hogy végig uralták a meccset, szinte végig ők vezettek, és nem mellesleg a Utah – kivételesen – jól is játszott (Mitchell 32, Bogdanovics 24, Conley 21, Gober 15, Clarskson 14). Nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy a Jazz kezdő ötöse 100 pont felett dobjon. Ezek után ki mer már a Dallas ellen fogadni...

Phoenix - New Orleans
Olvastam olyan véleményeket még a párharc előtt, hogy várhatóan ez lesz a legsimább az összes közül, és nem kizárt a söprés lehetősége sem. Tény, hogy a Pelicans bejutása talán a meglepetés-kategória, de én azért kicsit túlzásnak éreztem a 4-0-ás végeredményt. Azért mégiscsak játszik ott egy Ingram/McCollum/Valenciunas hármas, akikből bármikor kiszakadhat 70-80 pont. De az egyértelmű volt, hogy a Suns a párharc esélyese. Aztán a 2. mérkőzésen megtörtént a csoda, és kikapott a Phoenix hazai pályán. Tény, hogy Booker megsérült a meccsen, de ez már akkor volt, amikor szerintem látható volt, hogy itt ma jobb az ellenfél. És ez volt az a pont, amikor azt gondoltam, hogy olyan dupla ütést kapott a Suns (vereség + a legjobb játékos kiesése), ami miatt egyértelműen a Pelicans lesz a 3. mérkőzés esélyese. És mintha nem történt volna semmi, az Ayton/Paul vezette vendégek azonnal visszaszerezték a pályaelőnyt. Pedig szerintem a Dallas mellett épp a Phoenix az a csapat, ahol egyértelműen mindig a vezér dominál a meccseken. Az előbbinél Doncic, az utóbbinál Booker. De most ezúttal is tévedtem.

Milwaukee - Chicago
Nekem szimpatikus ez a Chicago (szeretem LaVine-t és Vucevicet, ráadásul meghajolok DeRozan idei teljesítménye előtt), de egyértelműen azt gondoltam, hogy a MIL a párharc esélyese. Éppen ezért amikor a 2. meccset megnyerte a Bulls (idegenben), és ráadásként a MIL elvesztette egyik legjobbját Middleton személyében, akkor máris azt gondoltam, hogy a Chicago képes lehet a következő két hazai meccsét behúzni, sőt, még a továbbjutásukat sem tartottam most már lehetetlennek. Erre jött a 3. összecsapás, és a MIL úgy verte 30 ponttal a Bulls, hogy a nagy hármas (Giannis/Holiday/Lopez) 43 pontot dobott mindösszesen. Én nem is értem. Ez teljesen szürreális.

Mintha mind a három párharcban a sérülés inkább jót tett volna az "elszenvedő" csapatnak, és talán a többiekből hozott volna ki valami extrát. Ennek ellenére a 4. meccseken bár továbbra is a hazaiakat tartom valamivel esélyesebbnek (Utah, NO, Chicago), de látva a 3. mérkőzéseket, valószínűleg egyik hazai alakulatra sem merek majd pénzt tenni.

Memphis - Minnesota
Végül egy pár szó erejéig megemlékeznék a MIN csapatáról is (hiszen elmondtam pár napja, hogy idén nagyon szimpatizálok a játékukkal). Ők azok, akiken a leginkább látszik, hogy mennyire sokat számít az, amit úgy szoktak hívni, hogy "rájátszás-rutin". Miután remek támadójátékkal megnyerték az első meccset, majd rápihentek a másodikra (ahol emiatt ki is kaptak), jött a 3. összecsapás, ahol minden úgy kezdődött, ahogy eltervezték, 39 dobott pont az első negyedben, 26 pontos vezetés már a 2. negyed elején, és ami nekem a legmeglepőbb volt, hogy még védekezést is láthattunk tőlünk!!! De ezzel ki is merült minden dicséret. Olyat már láttunk sokszor, hogy egy csapat hullámzó teljesítményt nyújt egy rájátszásban (esetleg egy párharcban), de hogy egy gárda egy meccsen belül ilyen szélsőségesen teljesítsen, olyanra nem is nagyon emlékszem. Az első és a harmadik negyedben 30 pont felett dobtak (39 és 32), míg a másodikban és a negyedikben 12-12 pontot sikerült összeszedniük!!! Kíváncsi lennék, hogy hány évtizedet kellene visszamenni az NBA történelmében, mire találnánk egy olyan csapatot, aki a rájátszásban hazai pályán két olyan negyedet produkál, amikor nem tud 12 pontnál többet dobni. Döbbenetes. Ahogy az utolsó negyedbeli 15,8%-os dobóteljesítmény is minősíthetetlen. Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy a farkasok ezen a meccsen veszítették el a továbbjutás esélyét. Olyan lelki előnyt adtak ezzel a Memphisnek (akik még a 3. negyedben is 20 pontos hátrányban voltak), hogy innentől kezdve nagyon nehéz lesz megverni őket. Sajnálom Edwardsékat, mert tényleg nagyon szimpatikusak voltak nekem az egész alapszakaszban mutatott gyors támadójátékukkal, de ilyen teljesítménnyel nincs helyük a következő körben.

Ha okosan csinálja a Dallas, akkor innentől kis túlzással, de rajtuk múlik, ki lesz a bajnok. Luka Doncic visszatért, szétkapták a Jazzt, Mavs defense ligaelit, Doncicra meg nincsen ember. Ha ezt hatból megoldják, akkor valószínűleg ütik a Suns/Pelicans továbbjutóját is, utána pedig a GSW jönne. Ott a kérdés az lenne, mennyire tudják fárasztani a GSW? Ha nagyon, akkor Keletről lehet majd esélye a Miaminak egy döntőbe (ha eljutnak addig). Jelenleg nekem a legnagyobb favoritok:
1. GSW
2. Miami
3. Dallas
4. Boston

Idézetet írta: Pozzato Dátum április 26, 2022, 15:11:47Ha okosan csinálja a Dallas, akkor innentől kis túlzással, de rajtuk múlik, ki lesz a bajnok. Luka Doncic visszatért, szétkapták a Jazzt, Mavs defense ligaelit, Doncicra meg nincsen ember. Ha ezt hatból megoldják, akkor valószínűleg ütik a Suns/Pelicans továbbjutóját is, utána pedig a GSW jönne. Ott a kérdés az lenne, mennyire tudják fárasztani a GSW? Ha nagyon, akkor Keletről lehet majd esélye a Miaminak egy döntőbe (ha eljutnak addig). Jelenleg nekem a legnagyobb favoritok:
1. GSW
2. Miami
3. Dallas
4. Boston

Elég érdekes helyzetbe került a Dallas, az tény. Kezdődött ugye azzal, hogy Doncic megsérült, és sokan előre el is búcsúztatták a csapatot a rájátszástól. Aztán erre elég gyorsan rá is cáfoltak, ugyanis Luka nélkül is megnyertek az első három meccsből kettőt. Majd miután a 4. összecsapáson Donciccsal a fedélzeten vereséget szenvedtek, akkor a viccesebb kedvű szurkolók elgondolkodhattak azon, hogy "hát bizony a szlovén nélkül több sikerünk volt". De ez persze komolytalan felvetés, hiszen Doncic olyan meghatározó tényezője a csapatnak, amihez hasonló nem nagyon van az NBA-ben (talán Jokic a Denvernek). Egyszóval nem kérdés, hogy a Utah ellen elég nagy valószínűséggel ők lesznek a továbbjutók. És ahogy Pozzato is írta, valóban nem lenne rossz nekik, ha minél gyorsabban lezárhatnák ezt a párharcot, mert akkor legalább lenne a szlovénnak egy pár napja, hogy újra rápihenjen a sérülésére (ahonnan talán túl gyorsan tért vissza).

A folytatást illetően pedig én is azt gondolom, hogy mind az emberfelettit teljesítő Pelicans, mind pedig a Bookert nélkülöző Suns verhető lenne a következő körben. És hát egy főcsoportdöntőben pedig már akármi megtörténhetne. Bár azért nálam mind a GSW, mind a Memphis kicsit esélyesebb lenne. De abban is van igazság, hogy ez a két csapat valószínűleg teljes mértékben ki fogja egymást facsarni (és azon se csodálkoznék, ha 7-8 játékossal csinálnák végig az egymás elleni kört).

Ami pedig Keletet illeti, sajnos valóban a Miami tűnik a favoritnak. Pláne úgy, hogy a következő ellenfelük (a PHI) még mindig szerencsétlenkedik a Torontóval. Nem is értem, hogy az 5. meccsen (hazai pályán) hogyan nem sikerült behúzniuk a 4. győzelmet. Most mehetnek vissza idegenbe, amit ha elveszítenek, akkor jöhet a 7. mérkőzés, és mindeközben a Heat röhög a markában. És ha ez még nem volna elég, akkor a főcsoportdöntőben is valószínűleg egy olyan csapattal fog találkozni (MIL vagy BOS), aki legalább 6, de inkább 7 meccs után jut majd be mellé.

Egyszóval nem nagyon tudok belekötni abba, hogy nagy valószínűséggel egy GSW-Miami döntő várható. Bár azért nagyon fogok majd drukkolni a Bostonnak a Heat-tel szemben. És ha azt nyújtják, amit a Brooklyn ellen, akkor talán még nincs is lefutva az a párharc. Pláne annak fényében, hogy mind a két csapatnak kegyetlenül jó a védekezése.

Kelet szerintem annyiből lesz érdekes, hogy mit lép a Miami, ha a Boston jön szembe. Én mondjuk örülnék, ha Boston - Chicago lenne (DeRozan, a comptoni baller  ). A Bostonnak lehet esélye szerintem is a Miami ellen, de ott nagyon sok múlik majd Spoelstra tapasztalatán, akit én top3 edzőnek tartok már egy ideje. Én a Phillyn nagyon fogok nevetni, ha most innen elbukják a továbbjutást (benne van...), meg akkor is, ha nem jutnak el minimum a konferencia fináléjába. Azért jött Harden, akkor nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy ez a faszi nem több, mint kolonc azoknak, akik bajnokok akarnak lenni.

Nem néztem utána, így lehet fejből hülyeséget mondok, de az sokat elmond az egykori OKC "Big Three"-ről, hogy csak Durant tudott bajnoki címet nyerni és döntőbe jutni, miután felbomlott a csapat, Westbrook és Harden még NBA-döntőben sem jártak, pedig mindketten MVP-címeket nyertek. Nem lepődnék meg, ha év végén Harden kapna megint egy maxot, Embiid pedig lehúzhatná szintén a karrierjét a wc-n, ha ez így történik.

Nyugatról még én örülnék a Minny döntőnek, de ez messze van a realitástól.    Dallas döntővel is kiegyeznék, de ehhez tényleg a GSW botlása kell. Jelenleg őket érzem úgy, hogy a death lineuppal bárkit ütnek, esetleg Spoelstra tud valamit kitalálni rá. Phoenix nekem csalódás, Booker sérülés ide, Booker sérülés oda.

Baj van, Doncic kipihente magát!

A Utah Jazznél edzőt akarnak buktatni?  Olvasd tovább

Hiába voltak óriási favoritok, könnyedén kieshetnek

A New Orleans előtt komoly esély mutatkozik az egyenlítésre.  Olvasd tovább

Idézetet írta: Pozzato Dátum április 27, 2022, 19:01:14Én a Phillyn nagyon fogok nevetni, ha most innen elbukják a továbbjutást (benne van...)

Nem kell rajtuk röhögnöm, mert kiütéssel nyertek, Embiid és Harden felszívták magukat. Kérdés, hogy hány meccset tudnak így játszani még a PO-ban? Mert az jól látszik, hogy ez kell ahhoz, hogy magabiztosan nyerjenek, különben "csücskös" a vége. Ennek ellenére én továbbra is a Miamit favorizálom ellenük, valahogy komplexebb csapat, mint a Philly.

Chris Paul előtt le a kalappal. Kiélezett, idegenbeli meccs, 36 éves, hulla fáradt, de 14/14-es mezőnymutató? WTF? Rendszerint nehéz dobások, felhozta a labdát, beleállt a tempóba és mind bement... Dallas is behúzta, vagy inkább a Jazz engedte el, Bogda, ezt mégis hogy hagyhattad ki? 

Idézetet írta: Pozzato Dátum április 29, 2022, 10:11:31Nem kell rajtuk röhögnöm, mert kiütéssel nyertek, Embiid és Harden felszívták magukat. Kérdés, hogy hány meccset tudnak így játszani még a PO-ban? Mert az jól látszik, hogy ez kell ahhoz, hogy magabiztosan nyerjenek, különben "csücskös" a vége. Ennek ellenére én továbbra is a Miamit favorizálom ellenük, valahogy komplexebb csapat, mint a Philly.

Chris Paul előtt le a kalappal. Kiélezett, idegenbeli meccs, 36 éves, hulla fáradt, de 14/14-es mezőnymutató? WTF? Rendszerint nehéz dobások, felhozta a labdát, beleállt a tempóba és mind bement... Dallas is behúzta, vagy inkább a Jazz engedte el, Bogda, ezt mégis hogy hagyhattad ki? 

A PHI-nél a legnagyobb baj (és ezért fog a Miami továbbmenni a párharcukból), hogy ennyire szélsőségesen és hullámzóan nem lehet egy playoff-ban teljesíteni. Hazai pályán KO-val kikapnak (88 dobott ponttal), majd három nappal később 35 ponttal nyernek idegenben (132 dobott ponttal). Ez egy olyan Miamival szemben megengedhetetlen, akik szinte soha nem sziporkáznak, de bosszantóan jól tudnak hozni mérkőzésről mérkőzésre egy nagyon stabil formát.

C. Paul elképesztő. Nem ez az első ilyen "csoda"-meccse, de ő az, aki képes (még nyugdíjasként is) mindig akkor hozni a legjobbját, amikor a leginkább szükség van rá. 35 perc, 33 pont, és ahogy írtad, 14/14. És hogy teljes legyen a kép, még büntetőből se hibázott. Szeretem, amikor a hozzá hasonló játékosok teljesítményétől hangos az NBA, nem pedig a legnagyobb sztárok hülyeségéről vagy buta nyilatkozatairól.

A Utah-ról külön írok majd.

Dallas - Utah 4-2

Nem értem, hogy mi történik Utahban az elmúlt években. Nem vitás, hogy egy olyan Dallastól ki lehet kapni 4-2-re, ahol egy kiválóan játszó Doncic mellett egyre jobban teljesítenek a "kiegészítő emberek" is (Brunson, Dinwiddie, Finney-Smith stb.), de ez nem magyarázat a Jazz játékára.

Pozzato, mi a gond ennél a csapatnál? Mit lehetne változtatni?

Van két all-star (szintű) játékosa Gobert és Mitchell személyében. Van egy edzőjük (Snyder), aki – elfogult véleményem szerint – nem tartozik a rossz edzők közé. Náluk játszik a liga egyik legjobb védőjátékosának tartott Gobert. Rajta kívül R. O'Neale és House is olyanok, akiket kimondottan a védekezésük miatt tartanak. Olyan kiegészítő emberek vannak még a csapatban, mint Bogdanovics, Conley vagy Clarkson, akik bármikor képesek 20 pont körüli teljesítményre, ráadásul remek tripladobók. Whiteside érkezésével valamennyire megoldották azt is, hogy Gobert pihenhessen 10-12 percet a meccseken. És valami mégsem klappol. De miért nem?

A csapat nagy része sok éve együtt játszik és mégsem jön össze egy komolyabb teljesítmény. Érdemes ilyenkor együtt tartani őket? De ha nem, akkor mit lehet tenni? Te kit küldenél el? Mitchellt, a vezért? Gobertet, a liga egyik legjobb védőjét? Bogdanovicot, aki nélkül idén még rájátszásba se jutott volna a Utah? Esetleg Clarksont? Azért annyira nem rossz irányító, és a nála jobbak a Utah számára megfizethetetlenek.

A védekezésükről mindent elmond, hogy a Dallas az utolsó három meccsen 99,6 pontos átlagot tudott csak hozni ellenük, támadásban pedig remek dobói vannak. Mégis az utolsó 5 meccsükből 4-et is elbuktak (ráadásul az egyetlen győzelmük is csak 1 pontos volt). És még csak azt sem lehet mondani, hogy komolyabb sérülések hátráltatnák őket.

Tudom, hogy a semleges szurkolók 95%-a a Dallasnak szorított ebben a párharcban, de én évek óta kedvelem a Utah-ot, ezért is állok értetlenül a teljesítményük előtt.

@HT a Utah Jazz helyzete tényleg nehézkes, ilyen esetben valószínűleg a komplett csapatot robbantani kell. Snydernek mennie kell (most is nagyon rosszul matekozta ki a dolgokat), de itt a keretben is kéne változás. Az én meglátásom a következő, ami a bukáshoz vezetett:
- Mitchell - Gobert "vita", még a koronavírus idején, amikor Gobert hülyeskedett, majd első fertőzött lett, utána emiatt (?!) megkapta Mitchell is, akkor ott sokat romlott a kapcsolatuk. Ha emlékszünk, akkor szó volt róla, hogy bontják a duót, cseréket kérnek, de elvileg megbeszélték a játékosok. Ez tudjuk, hogy milyen... Lehetséges, hogy én láttam bele olyan dolgokat, amik nem voltak ott, de "idegen testként" kezelték a franciát onnantól.
- Rubio-faktor: Nehéz róla objektívan írni, hiszen nagy kedvencem volt, de azzal szerintem mindenki egyetért, ahol ő tevékenykedett, ott később mind sikercsapat jött létre: Utah, Minnesota, Phoenix, Cleveland és Indiana. A Jazznél nőtt be a feje lágya, utána a Jazz a konferencia egyik legjobbja lett. Minnesotából mára lett PO-csapat, míg a Suns ligaelit lett, amiben komoly szerepe volt a katalán játékosnak. Cleveland is felemelkedett, 1-2 év és ők is stabil PO-csapat lesznek, ahogyan az Indianánál is elindul majd valami. A gond az, hogy Rubio intelligens játéka, védekezésre tanítása után, képes-e a csapat szintet lépni? A Phoenix képes volt, jött egy Chris Paul, aki játékban jobb a Rubiónál, vele ez egy bajnoki címre esélyes csapat lett. Jazz? Mike Conley jött...
- Problémás emberek: Ahogyan említettem, Gobert és Mitchell kapcsolata nem rózsás, mindkettőjük kissé "problémás" fikcó, de akkor mit mondjuk Hassan Whiteside-ra? Amikor valahol felbukkan, ott tudod, valami nagyon nincsen rendben. A lustaság, statvadász ember, kiegészülve két olyan motiválatlan játékossal, mint Rudy Gay és Mike Conley, akibe szintén kódolva van a vesztes attitűd. Előbbi még AS sem tudott lenni, pedig fénykorában ott volt az elitben, utóbbi pedig szintén a rettegett defense-ről ismert Memphis tagja volt, de sosem tudták azt a potenciált maximalizálni, ami bennük volt. Felhívnám a figyelmet még Bojan Bogdanovicra is, aki játszott a Fenerben, amint távozott, onnantól lett meghatározó csapat a Fener, Brooklynban is kosarazott, szintén kevés sikerrel. Arra akarok kilyukadni, nem véletlen, hogy az utolsó támadás Conley lépésén, illetve Bogdanovic pocsék tripláján ment el. Ez jól mutatja, hogy a Jazz a fejben két leggyengébb játékosra bízta a párharcot.

---

A helyzet azért sem egyszerű, mert 2024 nyaráig 135 millió nyomja a Jazz sapkáját. Ez nagyon sok, ráadásul hat játékosra elköltve (Gobert, Mitchell, Gay, Conley, O'Neale és Clarkson). Vannak játékos opciók, de ők valószínűleg lehívják azokat. Ez a hatos nem tartható egyben, szóval valakit cserélni kell, de kit?

A legfontosabb, hogy meghatározzák az irányvonalat. Ha masszív védekezést akarnak, akkor Gobert, Clarkson és Conley azok, akikre építeni kell. Ha pörgős csapatot, akik előtt ott a jövő, akkor Mitchellre kell felhúzni mindent. Én magam részéről utóbbi mellett döntenék (ha mindenképp kettő közül kéne), mert Gobert egydimenziós játékos, akit egy pörgős Dallas, Golden State, de még egy Phoenix vagy Miami ellen sem lehet hosszabb ideig a pályán tartani. Ha már a Minnesota meglépte azt, hogy a Goberthez hasonló fizikummal rendelkező Adams ellen játszottak csak (kipécézték), akkor előbb vagy utóbb, de ez lenne a sorsa a franciának is, rajta mennének el párharcok. Másrészről viszont Mitchell sem olyan játékos, aki Doncic-szint, nem tud egymaga párharcot eldönteni...

Ezért, ha lehetne, harmadik megoldást választanék: teljes rebuild. Draftcetlikre cserélgetni, bevállalni pár húzós szerződést (amik kifútók egy-két éven belül), tankolni, illetve fiatalokban gondolkodni. Olyan edzőt hozni, aki leteheti az alapokat, hogy majd később jöjjön a "mester". Erre a szerepre alkalmas lehet Mark Jackson...

Köszönöm.
Természetesen megjósolhatatlan, hogy mi lesz a Utah-nál, de mindenképpen kíváncsi voltam a véleményedre.

- Az nem kérdés számomra, hogy a "legjobbnak" mondott ötösből Mike Conley az, akitől a legkönnyebb szívvel tudnék megválni. Elképesztően pocsék szezont produkált. A kérdés csak az, hogy egy 35 éves játékos (akinek a játéka elég szép mélyrepülésben van) kinek kellene.
- Clarkson legalább a szezon végén igyekezett feljönni a valós szintjére, de ő is elmondhatja, hogy ez nem az ő éve volt. Ennek ellenére lehet, hogy megtartanám.
- Bogdanovicról a jellemzésed kicsit meglepett. Az én szememben ő úgy hozta le ezt az évet, mint egy háttérbe húzódó ember, aki csak csendben tette a dolgát az egész szezonban. Mindezt 34 évesen, amikor már nem neki kellene húznia egy ilyen csapatot. Azt, hogy mi volt a Fenernél, bevallom, nem tudom, de amennyire követem az európai kosárlabdát, azt azért szoktam figyelni, hogy a Fenerbahce is azon csapatok közé tartozik, akik évről évre képesek kis túlzással "sorokat cserélni", úgyhogy lehet, hogy nem feltétlenül Bogdanovic volt az okozója annak, hogy a távozása után a Fenerből európia élcsapat lett. De még egyszer mondom, nem követem annyira őket.
- Végül pedig ami Mitchellt és a Gobert-et illeti, nagyon sajnálnám, ha az egyikük távozna. Ugyanakkor ha új és meghatározó embereket akar a vezetőség, akkor azt csak úgy tudja megszerezni, ha az egyik aduászát beáldozza. Márpedig jelenleg ez az a két játékos, akikért szerintem többen is kapkodnának. Azzal viszont egyetértek (már csak szimpátia szempontjából is), hogy ha választani kellene, akkor én is inkább a franciát engedném el. Mitchell egy 26 éves játékos (évek óta nagyon kedvelem őt és nagyon jónak tartom), akire simán lehetne építeni akár egy új csapatot is. Ráadásul Gobert-ért (30 éves, ligaelit védő) biztos, hogy egy nagyon szép csereértéket tudnának kapni (akár játékosról, akár draft-cetlikről lenne szó).

Arról nem is beszélve, hogy pont a mostani ellenfelük (a Dallas) mutatta meg, hogy ha elcserélik a csapat 2. legjobbját (Porzingist), attól még nem dől össze a világ, és akár egy-két hónapon belül is észrevehető lehet a javulás a csapat teljesítményén.

Hát... nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz a folytatás. Mindenesetre azt jó volt látni idén – még szezon közben is –, hogy egyre több helyen vállaltak be nagyon komoly változtatásokat csapaton belül, és sok helyen képesek voltak a legjobbjaikat is elcserélni (Harden, Porzingis, Sabonis, Haliburton stb.) csak azért, hogy hátha egy megújult kerettel a korábbinál is jobb eredményeket tudnak majd elérni.

Még egyszer köszi a választ.

Pár dolgot kihagytam az előző hsz-ből, amin utána vezetés közben gondolkodtam. Az egyik ilyen, hogy Salt Lake City minden, csak nem nagy piac. Nem rémlik, hogy valami olyan cserét vittek volna véghez '80-as évektől, amivel későbbi Jazz legendává váló játékost szereztek. Karl Malone, John Stockton, Mark Eaton, Andrei Kirilenko, Deron Williams, Paul Millsap és Carlos Boozer mind a draftról érkezett, esetleg free agent státuszból. Cserélni sosem tudtak, de emlékeim szerint a szabadügynök-piacról is mindössze Boozer, Conley, Rubio vagy Korver érkeztek, tehát nem szupersztárok.

A mostani csapat magját is drafttal hozták össze, nekik ami megy, hogy az európai piacról behúzzanak ígéreteket (Kirilenko, Gobert stb.), esetleg egy underrated játékosból csináljanak klasszist. Ha jobban megnézzük a draft historyt, akkor láthatjuk, sosem választhattak még első helyen, de így is azért behúztak egy Malone - Stockton - D-Will - Hayward - Kirilenko - Wilkins hatost, ami ütős. És azért azt sem szabad elfelejteni, hogy szerencsétlen franchise-ról beszélünk:

• Amikor beérett a sztárcsapatuk, akkor a történelem legjobb csapatát kellett volna legyőzniük
• Talán 3-4 szezonjuk volt, amikor reálisan a Stockalone-nal a bajnoki címért mehettek, ebből kétszer kifogták a prime Olajuwont, aki azzal a formával mindenkit dominált, míg egyszer lockout volt, illetve jött Duncan, majd a Shaq-Kobe-éra
• Wilkins-csere

Ez utóbbit inkább részletesen fejteném ki, ha nem gond. Dominique Wilkins zsákológép volt, igazi scorer (később HoF-tag). Elérkezett az 1982-es draft, ahol a frissen költözködő Jazz (New Orleans > Utah) azt remélte, hogy top3-as cetlivel valami igazán nagyot húznak a drafton. Így is tettek, behúzták Wilkinst. A gondok azonban itt kezdődtek, hiszen Wilkins nem akart a csapatnál játszani (PF-et akartak vele játszani, míg ő SF-nek érezte magát), míg a Utahnak a költözést követően likviditási problémái adódtak, kapóra is jött az ajánlat, miszerint az Atlanta két játékost és 1 millió dollárt adott nekik Wilkins játékjogáért.

Később, miután nem jött össze a Jazznek a bajnoki cím, illetve Malone, Stockton és Wilkins is HoF-tag lett, felmerült a kérdés, mi lett volna, ha ők így összeállnak? Ugyanis mindhárom játékost a Utah draftolta papíron. Wilkins később egy interjúban elmondta, hogy valószínűleg pár bajnoki címet behúztak volna, ha a csapatnál marad, de akkor az egója nagyobb volt, minthogy lássa a teljes képet (akkor még nem tudhatta, hogy a következő években érkezik Malone és Stockton).

A szerencsétlenségi faktort tovább sorolva, egy bizonyos Magic Johnson esetében is úgy volt, hogy a draftjog a Jazzt illeti meg (akkor még New Orleans), de másként alakultak a dolgok. Fokozzam a sztorit, kit engedett el a drafton még a Jazz? Clyde Drexlert... Ha azt nézzük, akkor a '80-as évek végére, '90-es évek elejére egy Stockton - Drexler - Wilkins - Malone négyesük lett volna, 4 HoF-taggal. Eszméletlen.

Szóval, ha cserélnék a Jazz helyében, akkor rámennék a cetlikre, minél többre, hiszen a következő években is lesznek érdekes játékosok (akár már idén is), akivel 2-3 éven belül felépíthető egy izgalmas csapat. Ebben jó a Utah, lehet ezt az utat kéne járniuk egy megfelelő edzővel. Mitchell és megfelelő személyzettel működhetne a dolog.

Hát igen. Lehet, hogy ez volna a megoldás. Egy új csapat építése.
És nem csak azért mondom, hogy egyetértsek veled, hanem mert a Utah valóban nem a legfiatalabb csapat. Apró változásokkal nem lesznek képesek komolyabb előrelépésre. Márpedig ha értéket akarnak kinyerni egy-két játékosból, akkor most kell elpasszolni őket.

Én ugyan nem voltam ennyire képben a Utah múltját illetően olyan szempontból, hogy a legjobbjaik a draftról jöttek-e vagy máshonnan, de gondolhattam volna, hogy Salt Lake City valószínűleg nem olyan "felkapott" célpont a játékosok körében, mint mondjuk Los Angeles vagy Miami. (Régen egyébként – amikor még Nash a Sunsban játszott – hallottam olyan véleményt is, hogy a Phoenix azért nem lesz soha bajnokesélyes, mert a játékosok nem igazán vágynak az arizonai sivatagba. Ami persze kissé eltúlzott álláspont, de a lényeget nagyjából tükrözi, vagyis hogy igenis vannak olyan helyek, ahova szívesebben mennek a sztárok.)

Visszatérve a Utahra, nem tartom kizártnak, hogy meghúzzák az általad is említett opciót (amit egyébként nemrég az Oklahoma is csinált), vagyis hogy egy-két játékos megtartása mellett (akik köré majd építik a csapatot) nyissunk egy új fejezetet, gyűjtsük a draftcetliket, és építsünk fel egy új gárdát.
A kérdés csak az, hogy pl. Mitchell hajlandó-e erre. Vagyis hajlandó-e megvárni, amíg ez az új csapat összeáll és bajnokesélyes lesz. Ne felejtsük ugyanis el, hogy az NBA-ben nagyon sok olyan játékos van, aki előtt semmi más nem lebeg, mint a bajnoki gyűrű. Ezért nem lehet biztos Lillard megtartásában a Portland, vagy Jokic megtartásában a Denver és még sorolhatnánk. Ezeket a sztárokat már nem a dollármilliók érdeklik, hanem a végső siker.

Na mindegy, majd meglátjuk.

A Dominiqu Wilkins-es sztori érdekes volt, köszi. Amikor annak idején (a 80-as évek vége felé) elkezdett érdekelni az NBA, akkor ő már a liga legnagyobb sztárjai közé tartozott. Szóval jó volt egy kicsit nosztalgiázni vele.

Pontosan, ez így volt, hogy sem Phoenix, sem most Milwaukee, de még Minnesota sem az a környék, ahová igazolnak játékosok. Vannak olyan csapatok, akik a környezetük (és az adózás) miatt jó célpontnak számítanak, de ez elenyésző mennyiség. Akadnak olyan kivételek is, ahol szimplán a múlt segít (Chicago vagy Boston), de ahol egyik sincs meg, ott csak a draftra építhetnek (esetleg szabadügynökökre).

Lillard esetében is felmerült a távozás Portlandből, szóval simán benne van ez Mitchellnél is. Mondjuk azt gondolom, hogy érdemes lenne várnia, mert az Atlantának is pillanatok alatt leesett egy Trae Young, Dallasnak Doncic, szóval simán benne van, hogy top5-ből húznak még 1-2 AS-potenciált. Legyen az alábbi csere: Gobert - Jokic és akkor Mitchell is elégedett, Jokic is jó helyre került. Megoldottuk. 

Mi várható a második körben?

Eddig a papírforma szerint alakult az idei NBA rájátszás.  Olvasd tovább