Idézetet írta: zsivany20 Dátum október 30, 2019, 09:17:05
Rengeteget számít, hogy valaha volt-e köze az adott sporthoz azon kívül, hogy a fotelből nézte, rengeteget!!
Nem is tudnak az ilyen "elemzők" adott játékhelyzetet a maga valójában elemezni, hogy épp mi miért történt (egy-egy összerúgásnál pl ki miért és hogyan megy oda, hogy tartja a lábát, vagy egy játékos pillanatnyi döntésénél, egy hirtelen kialakuló váratlan játékhelyzetről, egy-egy játékos lélektanáról), mert ezekre nincs X/G képlet, meg statisztika, amit előszeretettel összegyűjtenek az internetről! Egyébként nekem az a Szabó Cristophe is egy kalap vele, annyi, hogy ő valamivel szimpatikusabban adja elő a dolgot, nem tolja magát annyira az arcodba. Meg nem politizál és nem rúg bele állandóan a magyar fociba, mint Kele!
A stílus maga az ember... nálam az is kiveri a biztosítékot, hogy Kele indokolatlanul kurva sok idegen szót és kifejezést halmoz fel egy mondaton belül, hogy nyomatékosítsa, ő mennyire tanult ember, és mennyi idegen kifejezést ismer... Kicsit az öreg Mocsaihoz tudnám ebben hasonlítani, botrány az a manusz is (bár nála van a kézivel kapcsolatban valós tapasztalat és tudás legalább).
Azzal nincs bajom, hogy valaki pénzt akar keresni, de ne ezek a lemásolt cikkek/adatok, egy kaptafára épülő elemzések, statisztika csokrok és a fordítások legyenek már amit el akar adni egy "elemző".
Miért is számít, hogy volt-e valaha köze a sporthoz?
Szeretnék elvonatkoztatni Kelétől, mert ezt túlmutat rajta. Akkor ezek szerint, egy Puhl Sándor szakértő, mert bíróként számtalan meccsen vett részt? De mondok egy másik esetet, Détári is akkor szakértője a sportnak? Természetesen józan pillanatára gondolok. Ott van még mondjuk Csank János, szakértő ő is?
Nem tudnak adott játékhelyzetet elemezni a maga valójában. Ez a mondat nagyon tetszett, mert elképzelem, ahogy egy magyar "szakértő" labdarúgó magyaráz egy játékhelyzetet a maga módján. Hallgattam párszor Simek Petiéket a TV-ben régebben, na ott aztán volt szakértés, dőltünk a röhögéstől. Ezeknek az embereknek közük nincsen a labdarúgáshoz, azért mert tud kettőt a labdába rúgni, nem azt jelenti, hogy releváns tudással rendelkezik a témát illetően. Ott sántít az elméleted, hogy egy dolgot nem veszel figyelembe: gondolkodás. Játszhat valaki a magyar NB1-ben, ha váll felett gyenge. Lélektan... Elképzelem, ahogyan Sebők Vilmos egy játékos lélektanáról beszél. Helyén kell kezelni ezeket a szakértéseket, itthonról az egykori neves labdarúgók közül jó, ha körülbelöl 10 ért a labdarúgáshoz (Lőw, Dárdai.. hirtelen csak kettő jutott eszembe).
Én elhiszem, hogy bonyolult felfogni a mai modern technológia által nyújtott információkat, nehéz megemészteni például, hogy mi az xG, de tudomásul kell venni, hogy a mai labdarúgás azért tart ott, ahol, mert folyamatos a fejlődés. Nem ilyen Csank Jani szintű emberek ülnek a whoscored, wyscout vagy az instat irodáiban. A Big Data elérte a labdarúgást is, látszik, hogy ez sok embernek nem tetszik. Így egyre jobban látni, mennyi a kókler, akik éveken át vakargatták a töküket és felszedték a nagy pénzeket, miközben nem fejlődtek semmit. Elavult elméletekkel dolgoznak, őket tekintik szakértőknek, miközben annyit tudnak mondani: te menjél ide, ő jöjjön oda (hogy egy klasszikust idézzek).
Ezek az emberek ott ülnek a stúdiókban és elemeznek, közben a magyarok őket tekintik információ forrásnak, mivel régebben labdarúgók voltak. És? Kit érdekel? Senkit. Szörnyülködve hallgattam anno Sallói "elemzéseit" a Szélkakas c. műsorban, ami a hétvégi francia bajnokikra készített fel. Sztorizgatások mentek a régi dolgaikról, pár játékos talán eszükbe jutott a francia csapatokból. Én próbáltam volna feléjük nyitni, mert fejlődni akartam, de nem tanultam tőlük semmit, hiába hallgattam őket, mert nem rendelkeztek hasznos információkkal.
A helyzet az, hogy a labdarúgás már nem a könnyen emészthető sportágak közé tartozik, ez sokaknak bassza a csőrét. Elolvastam egy csomó könyvet, meccset nézek, de rájövök, egyre messzebb vagyok attól, hogy megértsem. Aztán utána olyat hallok a TV-ben valamelyik magyar "szakértő" elemzőtől (aki egykor labdarúgó volt), hogy ő keni vágja a témát. Maximum a májkrémet keni, nem a labdarúgást, ahol gyakorlatilag olyan messze áll a tudástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Azért is néztem ilyen szakértéseket, hogy lássam, hol tartunk jelenleg.
És igen, helyén kell kezelni a szakértőket is, mert ott van például Hegyi Iván, aki olyat mond szerényen: ő a brazil futballisták többségét ismeri. Ez mennyit is takar valójában? 200-300 ismertebb játékost a közel 200 ezerből? Szóval igen, ott is vannak kóklerek. Az viszont igaz, hogy a magyarok mellett elszaladt a labdarúgás, elsősorban a tudás terén. Mi, akik annyira büszkék vagyunk a múltunkra, de felháborodunk, ha a jelenünket (vagy épp a múltat) kritizálják, ez azt hiszem, hogy mindent elmond a helyzetünkről/mentalitásunkról. Ahelyett, hogy építő kritikának vennénk (mert bizony, vannak köztük szép számmal olyanok is), inkább annyit mondunk, hogy fotelből nézi, nem ért hozzá, vagy hülye külföldi, nem élt itt, nem tudja mi volt itt régebben, mostanihoz meg ne is szóljon hozzá.
És igen, meg kell ismerni az idegen szavakat (engem is zavart 16 évesen, ha azt mondták, hogy releváns, de az ember azért ember, hogy fejlődjön, gondolkodjon, ne rekedjen meg egy szinten), mert sok esetben sokkal hosszabb egy odavágó magyar kifejezés, mint mondjuk egy 6-7 betűből álló idegen szó. Persze, az sem megoldás, hogy telerakunk idegen szavakkal egy bekezdést, de manapság már elengedhetetlen a használatuk (és megértésük).
Felmerül bennem két kérdés:
- ezek a nagy magyar szakértők, akik egykor labdarúgók voltak, mikor is értek el komolyabb sikert? Győzelmekre gondolok, hogy valamelyik edzőnk EL-t vagy BL-t nyert, esetleg valamelyik top5 bajnokságban bajnoki címet ünnepelhetett? Ezek sajnos nem most voltak, hanem 30-40 éve, de többségük 50 éve. Mi történhetett? Jaaa, tudom. Épp a 80-as években kezdődött a labdarúgás fejlődése, mi pedig megragadtunk egy szinten. Azt hittük, hogy elég a már megszerzett tudás és azóta is ebből próbálunk élni és várjuk a csodát (ami néha megérkezik: Eb létszám bővítés stb.). Hivatkozunk a technikai képzettségre, aki pedig ellent mer mondani, az nem ért hozzá. Várjuk, hogy koncepció nélkül egyik pillanatról a másikra stabil világbajnoki résztvevők leszünk és nem értjük, hogy miért nem történt ez meg az elmúlt 30 évben, ha azelőtt mindig ott voltunk a fazék közelében.. Azt hittük, hogy a többi ország nem fog fejlődni, hanem ők is megrekednek egy szinten. Csak amíg a 80-as évek második felében és a 90-es években nem mutatkozott ez meg ennyire, addig már az internet korában már kézzel fogható, hogy mekkora a lemaradásunk. Próbálunk még mindig ezeknek a "szakértőknek" hinni, miközben külföldön olyan könyvek jelennek meg a témában, mint a The Science and Art of a Data Revolution. Vajon miért csökkent a távoli lövések száma az 50-es vagy 60-as évekhez képest mára? Azért mert elemzők bizonyították, hogy nem hatékony módszer a gólszerzésre, ezért a csapatok tudatosan vették vissza a lövéseik arányát. Például ilyenekre jók ezek a "hülye" elemzések, hogy megtudjuk, mi az, ami működik és mi az, ami nem. Kiderül, hogy egy adott játékos milyen rendszerben a leghatékonyabb, vagy éppenséggel azt is megtudhatjuk, hogy ki alibizik a pályán (nem Albert szintjén, hanem Szalai szintjén).
- ha annyira büszkék vagyunk a múltunkra, akkor mégis hogyan történhetett az, hogy Jonathan Wilson gyakorlatilag összesen könyvét lefordították magyarra, kivétel kettőt: Behind the Curtain: Football in Eastern Europe és a The Names Heard Long Ago. Mind a kettőben szó esik a magyar labdarúgásról, igaz, utóbbi nem rég jelent meg, talán még van remény, hogy ezt lefordítják (előbbi 13 éve). A válasz pedig: Wilson az egyik legelismertebb újságírók egyike, próbál objektívan beszélni a magyar helyzetről, ez pedig sokaknak nem tetszik, miközben itthon folyamatosan a régmúltat dicsőítő könyvek jelennek meg a sport terén, gyakorlatilag elvétve találni a jelen helyzettel foglalkozó magyar alkotást.
Lehetne még sorolni a különböző "fotelmegmondóembert" a magyarok közül, akik tényleg értenek egy adott sportághoz, ott van Török Péter, aki valószínűleg itthonról a legnagyobb koponya kosárlabda terén, de látható, hogy a labdarúgáshoz is ért, ha már Nyilasi nem hülyézte le egyből, hanem egyetértett vele (mindezt úgy, hogy olyan mélységekben beszél az argentin labdarúgásról, ahogyan senkit nem hallani itthon, amolyan megemlítésként, Lakers mezben..). Továbbá, például kerékpárban ott volt szakértőnek Greg Lemond, aki nyert három Tourt, mégis mindenki szánakozik, mert sok köze nincsen a szakértéshez. Ellenben van egy srác a youtube-on, aki nem lehet több 20-22 évesnél, nem profi versenyző, viszont olyan meglátásai vannak, amire azt mondom, hogy ebből lehet tanulni, komoly tudás van mögötte.
Szerintem irreleváns, hogy kinek milyen múltja van az adott sportággal kapcsolatban, ugyanis a jelene a fontos. Lehet sztorizgatni régi dolgokról, de ha fingod nincsen az aktualitásokról, akkor nem vagy hiteles ember, bármekkora sportoló voltál régebben.