Válogatott Mérkőzések Beszámolói

Előző téma - Következő téma

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában


Válogatott Mérkőzések Beszámolói

Ebben a témában lehet írni a válogatott mérkőzések beszámolóit!

Köszönjük, s sok sikert!  :ok:

2009 márciusában Albániába kísértük el a válogatottat:

Hatan mentünk innen Esztergomból a meccsre, pénteken reggel 9-kor keltünk útra vonattal. A buszok a Hősök teréről indultak elvileg 1 órai starttal, de valamiért 3/4 kettő lett belőle.
A három busz karavánban vonult, magyar oldalon csak Kecskeméten és Szegeden álltunk meg, de a tempó nagyon lassú volt, bizonyítja mindezt, hogy fél 8-kor sikerült átlépnünk a magyar-szerb határt.
Aztán Újvidék után még gázabb lett a szitu, mert egy olyan szerpentin rész következett, ahol kb. 30-as átlagsebességgel lehetett száguldani.
Éjszaka már kevesebb pihenőt tartottunk, így fél 5-kor már a szerb-montenegrói határon voltunk.
A vártnál először könnyebben jutottunk át a határon, de kb 5 km múlva telefonált a mögöttünk jövő egyik busz, hogy vissza kell fordulnunk, mert "elfelejtettünk" a vámosnál "megállni". Így a hegyi ösvényeken visszamentünk, majd a "szokásos" 50 euró után nagy duzzogva, mintha neki lenne mindez kellemetlen, a vámos átnézte a buszt. Ez persze nem ment simán, így kb. reggel 7-ig ott rostokoltunk.
Ekkorra már kisütött a nap is, és tovább robogtunk Tirana felé. Útközben semmi gond nem volt, az emberek barátságosak voltak, mindenhol integettek.
Szolídan ment az iszogatás is, majd dél körül átléptük az albán határt. Katasztrofális állapotok fogadtak minket, legjobb példa erre, hogy a montenegró-albán határhoz vezető út egy kb 3,5 méteres hegyi ösvény volt. Albániába érve meglepve tapasztaltuk, hogy itt bizony megállt az idő. Infrastruktúra, ipar nulla, mindenhol csak kecskék, kövek, bunkerek. Járhatatlan út vezetett Tiranáig, aminek köszönhetően csak délután 4-re értünk oda. Ennek köszönhetően 26 (!) óra buszozás után a stadionnál lévő téren álltunk meg buszokkal, és innen szabadprogram következett.
Megvettük a jegyeket (4 euró), majd meglepve tapasztaltuk, hogy albán kisgyerekek egyesével mindenkihez odamennek koldulni. a sofőrünknek pl. mindkét lábára rácsimpaszkodott egy-egy gyerek. Valaki dobott nekik pár centet, de utána inkább mindenki továbbállt és elment várost nézni meg kajálni. Maga Tirana szép, legalábbis a belvárosa. Tényleg nem gáz, a központban parkok, szökőkutak, éttermek, műkővel kirakott terek.
Az emberek is barátságosak voltak, mosolyogtak, konfliktus egyáltalán nem volt.
Mi hatan egy grill-bárba mentünk, ahol 20 euróért (hatan!) betegre ettük magunkat - fejenként egy grillcsirke salátával, kenyérrel, és egy üveg sör.
Szóval, az árak nagyon kellemesek voltak.
Utána visszamentünk a térre, és az ott lévő kocsmákban múlattuk az időt. Az egyik helyen a kocsmáros nagyon normális volt, ittunk vele albán nemzeti pálinkát meg sört.
Kb. negyed nyolckor mentünk be a stadionba, ahol befele menet találkoztunk a pályával szemben lévő hotelből jövő játékosaink buszával is. A pályára mindenféle komolyabb ellenőrzés után bejutottunk, még piát is be lehetett vinni, a rendőröknek csak annyi kérésük volt, hogy a söröket (még az üvegest is), üdítőket nyitott állapotban vigyük be.
Ebből lett is probléma később...
A stadionban az egyik szögletzászlónál lévő szektort kaptuk meg, ahol a kezdésre kb. 400-450 magyar jött össze. Legnagyobb meglepetésünkre a szektorunk mellett nem hagytak ki ún. ütközőszektort, hanem minden lépcsőn állt egy rendőr, és mellettük már az albánok a hosszanti magas lelátórészen.
A meccsen majdnem telt ház volt, kezdéskor mindkét oldalon tüzek lettek begyújtva. A félidő közepéig semmi gond nem is volt, szépen szurkolt a szektorunk, az albánok csak néha dörrentek meg, de azt el kell ismerni, akkor irtózatos hangerővel.
Aztán a félidő második felében máig meg nem mondható okból elkezdték mindkét oldalról dobálni mindenféle tárggyal (üveg, sörösdoboz, műanyag palack, öngyújtó, zászlórúd, aprópénz) a szektorunkban lévő embereket. Persze tőlünk is visszaszállt hozzájuk ez-az, de semmi komoly fellépés nem volt a rendőrök részéről, csak szóval próbáltak hatni az emberekre, főleg az albánokra.
Torghelle góljánál felrobbant a szektor, többen félmeztelenre vetkőztünk.
A vezető gólunk tovább fokozta az indulatokat, mert ezután már krumpli nagyságú kövek és teli sörösüvegek(!!!) érkeztek a mellettünk balra lévő szektorból, amitől egy kerítés meg egy kb. 10 méteres rész választott el minket.
A szünetben sem hagyták abba a dobálást, és végül a rendőrök pár embert meg is csapkodtak tőlük.
A második félidőben ettől függetlenül folytatódott a dobóverseny a részükről, a legdurvább küldemény a szektorunkba egy csaptelep(!) formájában érkezett.
Kb. a 65-70 perctől kezdve "megőrült" a szektorunk, és egy emberként énekeltük végig a hátralévő időt. Az albánok ekkor már nem is hallatták a hangjukat.
A meccs után még kb. 15 percet bennt tartottak minket, majd rendőri kíséret mellett visszamentünk a buszokhoz. Itt még mindenki kapott egy fél órát, hogy elmenjen ide-oda, így mi vissza is tértünk a meccs előtt meglátogatott kocsmánkhoz, ahol a tulaj beváltotta ígéretét, és vendégül látott bennünket egy kör pálinkára és sörre. Megittuk az italokat, beszélgettünk velük, csináltunk közös fotót, majd visszasétáltunk a buszhoz, és rendőri kíséret mellett elindultunk hazafelé. Ekkor 11 óra lehetett.
Már első pillanatban megrökönyödtem, mert az albán rendőrök számára a konvojkísérés azt takarta, hogy a három busz előtt 1(!) darab rendőrautó kék lámpával megy. Ebből lett a probléma, ugyanis a térről elindultunk kifelé, de valami oknál fogva mégis inkább megfordítottak minket, és egy másik utcán keresztül vittek minket, ahol kb. 5 perc után egy mellékutcánál csak azt láttuk, hogy a mi buszunkat (ami az első volt a három közül), a mellékutcából 5-6 albán megdobja kővel. 4 ablak betörött, közülük a bal hátsó duplaüveges ablak totál beszakadt, és a kb. teniszlabda nagyságú gránit térkő át is megy az utastéren keresztül, majd a túloldali hátsó ablakot két rétegének egyikét be is töri. Természetesen a bátor harcosok ezt követően el is futottak a helyszínről a sötét mellékutcába. A rendőrök észre sem vették az egészet, még nekünk kellett rájuk villogni és dudálni. Mire leszálltunk a buszról, már nem volt ott senki.
Szerencsére komolyabb sérült nem volt, három könnyű sérülés keletkezett, két embernek az arca sérült meg az üvegszilánkoktól, illetve egynek a karja a kőtől.
Persze ekkor már vagy negyven rendőr ott termett, a kiérkező mentősök megnézték a sérülteket, de szerencsére senkit sem kellett kórházba vinni.
Indult a telefonálgatás, hogy mi legyen, mert ebben az állapotában a busszal nem lehetett tovább menni.
Végül abban maradtunk, hogy a busszal egy biztonságosabb helyre megyünk, és ott megjavítják majd az ablakokat.
A "javítás" végül abban merült ki, hogy egy udvaron kukás zsákokkal(!) és szigetelőszalaggal befedték a kb. 2 x 1,5 méteres ablakfelületet, és ennyi.
A konzul is kijött, de fingja sem volt a dolgokról, mint kiderült, még albánul sem tud, így mi beszéltünk a rendőrökkel angolul. Végül sikerült elérni, hogy adjanak egy jegyzőkönyvet, amin fel van tüntetve a busz sérülése, és így majd át tudunk menni vele a határokon.
Ennek nagy nehezen eleget is tettek, de persze a papír albánul volt írva...
Az egész procedúrát követően hajnali háromkor indultunk haza. Hazafelé másik útvonalon, szinte végig autópályán, Macedónián és Belgrádon keresztül mentünk, jóval kevesebb megálló beiktatásával.
Ennek köszönhetően este 11-kor értük el a magyar határt, és negyed 2-kor már a Hősök terén voltunk.
Itt merült fel a "hogyan tovább?" kérdés, hiszen az első vonatunk csak hétfőn, hajnal fél 5-kor indult Esztergomba, de azzal is csak reggel 8-ra értünk volna haza. Végül az egyik újpesti srác, aki taxizik, szerzett nekünk nagyon jutányosan egy fuvart az egyik kollégája által, és 12.000 Ft-ért mind a hatunkat haza is vitt. Így fél 3-kor már otthon is voltunk.
Összességében egy nagyon jó túra volt, de egy ideig nem fog hiányozni az 50(!) óra buszozás.  :)