Idézetet írta: peshark Dátum július 02, 2022, 21:13:17Nyilvan nem mindenki szeretne csaladot, gyereket. Viszont nagyon sokan keson jonnek ra, hogy elrontottak. Termeszetesen elore nem tudod es abban a pillanatban ugy latod jonak, de ahogy mesz elore az eletben egy ido utan szerintem atertekeled a dolgokat. Felre ne ertsd/ertsetek nem nagy bolcs megmondoember vagyok csak kivancsi vagyok ebben a temaban az eltero velemenyekre. Oreg sem vagyok, de rengeteg mindent lattam-ateltem mar, volt azert sok olyan ismeros/rokon aki addig halogatta a csalad-gyerek temat amig keso lett. Nyilvan ehhez kell egy biztos hatter, biztos kapcsolat, nem jobb ha felelotlenul gyereket csinal mindenki. Es termeszetesen mindenkinek mas az elete, nincs egy sablon, csak arra vonatkozott az alap gondolatom, hogy nem jobb-e 20-25-30 eves kor kozott csaladot alapitani, gyereket vallalni, mint 40+. Nagyon sok ismerosom megy ebbe az iranyba, de az eveket nem fogjak visszakapni soha es nyilvan sokaknak a munkabeli elismeres rengeteget szamit amit el is fogadok, csak szerintem nehez osszehasonlitani egy mas tipusu -csaladi- "sikerrel".
Ha a saját példámból indulok ki, akkor nálam teljesen fordított az eset. Én 15-17 évesen családot akartam, úgy terveztem, hogy 30 éves koromra család, ház és kocsi lesz. Ennek tudatában készültem, akkoriban próbáltam hosszabb távú kapcsolatokat, igyekeztem megtalálni a megfelelő lányt magam mellé. Aztán ahogyan a világ változott, úgy változtam én is. Felmértem a helyzetet, hogy mik a kedvezőtlen feltételek, mit tudok én nyújtani, illetve mik a példák a környezetemben. Egészen alapos ember vagyok egy-egy nagyobb döntés kapcsán (idegesítően alapos), aztán rájöttem, nem lenne korrekt a leendő feleségemmel (és gyerekemmel), ha én ebbe belevágnék.
Most már szó szerint bármikor jöhet egy komolyabb recesszió, ami akár egy évtizedig is tarthat, ahol nem lehet megjósolni, hogy mi történik (felelőtlenség lenne belevágni egy óriási kölcsönbe, életre taccsra tehet). A másik, hogy ott a környezetünk folyamatos változása, ha most születne egy gyerekem, akkor 2050 környékén lenne 28 éves, ha pedig ilyen ütemben halad a világunk, akkor a mostani magyar viszonyokhoz képest durva nyaraknál is melegebb lehet, de sorolhatnám még a többi természeti dolgot, hogy az esetleges járványokról (és oltások mellékhatásairól) ne is beszéljek. A harmadik, hogy én szerencsés helyzetben voltam gyerekként, sokat utaztam, ezt pedig azóta is bennem maradt, így továbbra is szeretek utazni (még mindig rengeteg a különböző ország, ahová el akarok jutni).
Az viszont nem korrekt, hogy én mondom otthon, figyeljetek, szeretnék most az amerikai foci-vb-re menni, de előtte elmennék még NBA meccsekre, illetve szétnéznék Dél-Amerikában is, mert nagy vágyam Kolumbia, Uruguay és Argentína, így olyan 3-4 hónap múlva érkezem. Nem akarok Istenes Bence-féle "elmenekülést" nyomni, ha úgy érzem, mehetnékem van. A negyedik, ehhez egy idézet való: "Lelkesedés hatékony hajtóerő, de elég önző élmény. Ha valami beszippant bennünket, az a teljes embert kíván, így nemigen marad hely az életünkben mások számára." És engem eléggé sok dolog foglalkoztat, érdekel és beszippant.
Szóval, szerintem az embernek először magában kell tisztáznia, ki is ő valójában. Mik a preferenciái, hogyan élt eddig, mert egy gyerek és a család nem játék. Sokan annak tekintik, felveszik a hitelt, aztán rájönnek, hogy anyának már nincs feszes teste 32 évesen 2-3 gyerek után, akkor csaljuk meg. Anyuka is rájön, hogy kissé besokkalt, mert végig otthon volt, plusz dolgozott, most már újból élni akar, mert mondjuk úgy házasodott, hogy előtte 25 éves koráig a partikat járta, majd rájött, hogy gyorsan ki kéne pipálni a család témát, mert 35 évesen már nem biztos, hogy kelleni fog (ilyenekről is lehetne mesélni, amikor 27-32 éves kétségbeesett csajok keresik fel a férfiakat, hogy mit gondol a gyerek témáról...).
Abból a szempontból jobb a család 20-30 éves kor között, hogy szó szerint még a legjobb haverja lehetsz a gyerekednek, még teljesen segíteni tudsz, nem kell ellátni, mert amikor 18-20 éves, akkor még mindig csak 45-55 éves vagy. Az anyagi része viszont egy másik téma, mert egy két éve dolgozó párnak egyszerűen nincsen vagyona, hacsak a család ki nem segíti. Abban az esetben viszont mindig ott lesz a megfelelési kényszer, hiszen felhozzák majd a nagyszülők; mi fizettük ezt a házat, mi adtuk alád a kezdést... Ha meg hitel, akkor az alsóhangon 20-30 év, ami azt jelenti, hogy az egész gyereknevelési időszakban azon idegeskedünk, hogy meglesz-e minden, ne rúgjanak ki, pörögjünk és 40-45 éves korunkra hullák leszünk...
Én egy másik utat választottam, nehéz döntés volt, de nem ítélem el azokat sem, akik 25 évesen azt mondják, hogy 2 gyerek és család kell. Különböző prioritás, lényeg, ha döntöttünk valami mellet, akkor 100%-ot kell hozni. Az pedig csak akkor megy, ha ott az a bizonyos lelkesedés.