Kínos eset, amiből profitálnánk

James Harden megint kihúzta a gyufát.  Olvasd tovább

Harden kevés, Doncic sok és mégis kevés. Miami simán döntős lesz a konferenciában, ahogyan a Phoenix is. A szlovén egyedül kevés, többiekről meg ilyenkor bizonyosodik be, hogy B-kategóriás játékosok. Amikor kell, sosincs segítsége Doncicnak. Chris Paul extra, tényleg nagyon kapar a bajnoki címért, le a kalappal.

Budenholzer visszatér a régi énjéhez?

Megtalálta a győztes receptet a Boston? Olvasd tovább

Megkövetjük korábbi kijelentésünket

A második kör felénél elemezzük a négy párharcot, mire érdemes figyelni, milyen kilátások vannak.  Olvasd tovább

Csak egy pár kósza gondolatom volna a rájátszással kapcsolatban.

1. Mindenki mondta és mi is tudtuk, hogy a rájátszásban már sokkal jobban dominálnak majd a védekezések, mint az alapszakaszban. Ennek ellenére engem igenis meglepett, hogy mennyi 100 pont alatti dobóteljesítményt látunk a csapatoktól. Elég csak a PHI-t nézni, akik a Miami elleni 6 összecsapásból 4-szer nem érték el a 100 pontot. Ez még akkor is "szomorú", ha tudjuk, hogy a Miami talán a legjobban védekező csapat a mezőnyben. De az olyan "támadó" csapatok is többször beragadtak, mint a Utah, a Dallas, a Minnesota... és még sorolhatnánk. Ez igazából akkor szúrt szemet, amikor a GSW-Memphis 4. összecsapása 101-98-ra végződött, majd az 5. meccsen is csak 95 pontig jutott a Warriors. Ezek után kíváncsian várom, hogy ma hajnalban mire jutnak majd a 6. meccsen.

2. A másik, ami szintén könnyen magyarázható, de ennek ellenére némileg meglepő látni, hogy a rájátszásban mennyi a "tükörsima" végeredmény. Ha a négy párharc 5. meccseit nézzük, akkor egyedül a BOS-MIL volt szoros. A Suns 30-cal nyert, a Heat 35-tel, a Grizzlies pedig 39-cel!!! Persze tudom, hogy itt már minden perc pihenés sokat számít a játékosoknak, úgyhogy amikor eldőlni látszik egy mérkőzés, akkor a legjobbak leülnek, de ennek ellenére ez a három 30 pontos különbség a főcsoport-elődöntők 5. meccsein nem mindennapi.

3. A játékvezetőkkel nem igazán szoktunk az NBA-ben foglalkozni (legalábbis itt a fórumon), de nekem az idei szezonbeli ténykedésük nem igazán tetszett. A Sport tv-nek köszönhetően egyre több mérkőzést láthatunk, és engem meglep a rengeteg hiba a bírók részéről. Nem egyszer már az élő képen is látni, hogy hibáznak, de amikor a legtöbb esetben lassításban is visszanézhetjük a szituációkat, akkor még inkább elkeserítő a sok tévedés. Az tény, hogy évről évre egyre inkább felgyorsul a játék, jönnek a fiatal, szupergyors játékosok, akiket szabad szemmel néha tényleg elég nehéz követni, úgyhogy valószínűleg ennek betudható, hogy a lépéshibák felét továbbengedik. Ami viszont sokkal jobban zavar, az az, amikor az egyik csapat edzője challenge-et kér, és bár a visszajátszások után egyértelműen látszik, hogy igaza volt az edzőnek, a bírók – talán büszkeségből? – mégsem változtatják meg az ítéletet. Nagyon sok ilyet lehetett látni idén.

4. És ha már a challenge-nél tartunk, akkor nem igazán értem ezt a szabályt. Nem emlékszem már, hogy melyik meccsen volt, de támadott az egyik csapat, a védő megállította, egyértelmű volt a fault, a kérdés csak az volt, hogy támadó vagy védő hiba volt-e. A bírók támadót fújtak, a támadó csapat edzője challenge-t kért, aminek a visszanézése után a játékvezetők (kivételesen) igazat adtak az edzőnek (vagyis hogy nem támadóhiba volt), és feldobással folytatódott a meccs. És ez az, amit nem értek. Ha a visszajátszás után elismerik, hogy nem támadóhiba volt, hanem védő fault, akkor miért feldobás jön? Miért nem kapja vissza a labdát az a csapat, aki ellen fault-oltak? És a védekező játékos miért nem kap személyi hibát? Az ominózus esetnél ráadásul a feldobást követően pont az a csapat szerezte meg a labdát, aki a védőhibát elkövette, úgyhogy hiába kért a másik csapat edzője visszanézést (és lett is igaza), a labda mégis a másik csapatnál maradt.

5. Végül egy pár szó a csapatokról. Jelen pillanatban nekem a legtöbb "esélyesnek vélt" gárda csalódást okoz. A két csoportelső közül a Miami ugyan továbbjutott a PHI ellen, de nagyon nyögvenyelős volt ez a párharc. Ha azt vesszük, hogy Embiid az első két meccsen nem játszott, a többin pedig – valószínűleg a sérülésének köszönhetően – elég gyengén, akkor ennél a 4-2-nél joggal vártak többen is simább győzelmet. A másik csoportelső, a Phoenix vért izzad a Dallas ellen, pedig a "szakértők" itt is 5 vagy max. 6 meccset vártak. És most úgy mennek a 7. összecsapásra, hogy egyáltalán nem biztos Bookerék sikere, és könnyen lehet, hogy igaza lesz Pozzatonak, amikor április végén azt jósolta, hogy a Dallas akár még főcsoportdöntőt is játszhat a GSW ellen. Aztán itt vannak a 2. helyen kiemelt csapatok (Boston, Memphis), akik nem csak vesztésre állnak, de igazából a játékuk is nagyon visszaesett. A Boston egészen elképesztően játszott a szezon második felében (ha jól emlékszem, 30-10 volt az utolsó 40 meccsük győzelmi mutatója), majd 4-0-lal küldték haza a sokak szerint bajnokesélyes Brooklynt. Erre jön az egyik legjobbját nélkülöző Bucks, és 3-2-re vezet ellenük. (Itt is kíváncsian várom a hajnali 6. összecsapást.) A Memphis szintén nagyon jó volt az egész szezonban (a második legtöbb pontot dobták), ráadásul Morant sérülésekor is alig-alig kaptak ki. Aztán jött a rájátszás, és már a MIN ellen is akadozott a gépezet, majd most a GSW ellen pedig valószínűleg vége is lesz a menetelésnek. Mentségükre legyen mondva, hogy azért a Warriors tényleg jobb csapat. De persze azért Curry-éktől se legyünk elájulva, mert az utolsó két meccsen dobott 101 és 95 pontjuk sem igazán a legszebb napjaikra emlékeztető.

Jó meglátások, kicsit "összemosnám" őket:
1-2.: Mindig írjuk, védekezéssel lehet bajnokságot nyerni, én már vártam, hogy ilyen teljesítmények legyenek, Splash Brothers által meghonosított triplaesőre kellett reagálni, hiszen egyre több csapat átvette, egyre többen dobáltak 110-130 pont körül, ez tarthatatlan. Azt mondom, hogy ez még mindig nem a vége, visszatérhetnek a Bad Boys Pistons idők, mikor ilyen 80-90 pontok lesznek PO-meccseken, kőkemény védekezés. Látok most erre hajlandóságot. A meccsek elengedése meg szerintem azért történik, mert nem esik jó görcsölni a csapatoknak (jelenleg). A hazai pálya fontos, azokat hozni kell, arra ráfeszülnek, de ha idegenben nem megy, akkor inkább elengedik. Ezért óriási az ingadozás a meccsek között, vagyis inkább a teljesítmények között (ez fog majd változni valószínűleg a védekezés feszesítésével).

3-4.: Lehetséges, hogy csak én vagyok nagyon negatív, de a játékvezetés mindig pocsék volt az NBA-ben. Emlékezhetünk rá, hogy mennyi balhé volt (Donaghy-botrány stb.), konkrét bajnoki címeket és sorozatokat csaltak el (2002-es Lakers - Kings... vagy a 2000-es Lakers - Blazers), lépéseket alig fújnak, ha normális bíráskodás lenne, akkor LeBron James nemhogy 36 ezer pontot, de még 500 pontot is alig ért volna el a ligában, mert gyakorlatilag minden megindulása lépés. Westbrook? Harden? Ne már, ezek a játékosok nem tudnak labdát vezetni. A fiatalok? Őket nem is tanítják meg rá, hát emlékezhetünk rá, hogy a Team USA olimpiára felkészítő heteiben Zach LaVine azt gyakorolta, hogyan kell szabályosan kosárlabdázni, hogy elkerüljék ellene a lépésfújásokat... Én imádom LaVine játékát, de mindezt 26 évesen, kicsit erős.
Ha jól emlékszem, pont erre a szezonra lett változtatva a Coach Challenge (kiterjesztették a teljes játékidőre), de több változtatás nem történt (legalábbis így emlékszem, ami semmit nem jelent...), szóval amit leírtál esetet, ott szerintem a következő történt: van egy sajátságos hibája a Challenge-szabálynak. Ez pedig az, hogy hiába van igazad, ez nem jár automatikusan azzal, hogy tiéd a labdabirtoklás (esetleg az ellenfél ellen ítélnek, büntető, személyi hiba és más egyéb formájában). Ilyenkor a bíró igazat ad neked (mint edzőnek), de ennyi, utána jön a feldobás. Lehetséges, hogy ez most nem lesz túlságosan érthető, de edzőként hívsz egy Challenge-t a játékvezető hibás döntésére, mire elbírálják és azt mondják; ok, tévedtünk. Ezzel elismerik a hibájukat, de újabb Challenge (vagy bármi..) kéne, hogy ilyenkor megkapja a csapatod a labdát, hiszen az már egy másik ítéleti metódus. Faszság? Az.

5. Nehéz lenne vitatkoznom, mert ezeket én sem értem. Phoenix? Mit csináltak a dallasi meccseken? Miami? Ennyit jelentett volna, hogy Embiid visszatért? Azért a GSW is "szánalmas", hogy Morant hiányzása kellett a 4-2-höz, de mit mondjak a Milwaukee - Boston párharcról, ami fogadói rémálom? Sokan írták, hogy az idei rájátszás fogadás szempontjából katasztrófa, teljesen megtippelhetetlen az egész. Ha Doncic kicsit összekapná magát és a többieket az utolsó meccsre, akkor simán döntős lehetne ez az inkább NBA 25. helyre taksált társaság... (mondjuk én azt mondom, idegenben a Dallas nem jó, Paul összekapja magát és nyernek 20 ponttal)

Idézetet írta: Pozzato Dátum május 14, 2022, 12:16:14...ha normális bíráskodás lenne, akkor LeBron James nemhogy 36 ezer pontot, de még 500 pontot is alig ért volna el a ligában, mert gyakorlatilag minden megindulása lépés. Westbrook? Harden? Ne már, ezek a játékosok nem tudnak labdát vezetni.

Minden LeBron, Harden és Westbrook szurkolótól bocsánatot kérek, de ez a pár mondat (mosoly)könnyeket csalt a szemembe. Valószínűleg ezt a részt felnagyítom, és kiteszem a falra, mert mostantól ez lesz az ars poeticám. 

A challenge-kérdést illetően sajnos teljes mértékben igazad van. Pontosan az történik, ami írtál, vagyis hogy a bírókat ilyenkor nem az érdekli, hogy mi történt a pályán az adott esetnél (ezt még leírni is komolytalan), hanem kizárólag az, hogy az edző által megtámadott ítélet helyes-e vagy sem. Ami azért is baj, mert így megtorlatlan marad egy olyan szabálytalanság, amit a bírókon kívül ezek szerint mindenki más jól látott. Ráadásul akár meccseket is eldönthet az ilyen tévedés, ha netán ezzel pontozódna ki egy adott játékos, de mivel a bírók másképp látták, így marad a védő a pályán. És van még egy nagy hibája ennek a challenge-szabálynak. Ebben ugyan nem vagyok biztos, de ha jól értelmeztem az egyik mérkőzésen, akkor minden csapatnak egyetlen egy ilyen visszanézési lehetősége van csak. Még akkor is, ha igaza van az edzőnek. Ez az NFL-ben annyiból jobban van megoldva, hogy ha ott az edző téved, akkor tény, hogy bukik egy időkérést, viszont ha igaza van, akkor minden marad úgy, ahogy volt, és a későbbiekben is bármikor számonkérheti a játékvezetőket egy újabb tévedésnél. Az NBA-ben viszont ha elhasználtad ezt az egy esélyed, akkor utána ezerszer is tévedhetnek a bírók, az edző nem tehet mást, csak verheti a fejét a falba.

A másik, amiben sajnos igazad volt – és ezt saját tapasztalatból mondhatom –, az az, hogy az idei rájátszás fogadás szempontjából katasztrófa. Az még a kisebbik baj, hogy gyakran egy-egy mérkőzésnél a győztes kiléte is megtippelhetetlen, hiszen ezt betudhatjuk annak, hogy az idei playoff tényleg nagyon kiegyensúlyozott, ami egyáltalán nem baj. Nálam az igazi problémát a már említett csapatpontok, illetve egyes játékosok visszaesése jelentette. Ahogy egy korábbi hozzászólásomban is írtam, olyan egyszerűen nem létezik, hogy egy MIN, aki az alapszakaszban a legtöbb pontot dobja, az előjöjjön a rájátszásban egy olyan meccsel, ahol két negyedben is csak 12-12 pontot ér el. Ilyen egyszerűen nincs. De sorolhatnám a többi csapatot is, és jöhetnék a Miami 79 pontjával, a Dallas 80 pontjával, a PHI 85 pontjával, a Suns 86 pontjával stb. stb. Ezeken rendre buktam. Na mindegy, nem is folytatom, mert csak felbosszantom magam.

Időközben hajnalban lejátszottak újabb két meccset, ahol a Boston egyenlített, és ezzel a 4. (!) idegenbeli siker született ebben a párharcban. Ezek után kire fogadjon az ember a 7. meccsen? A GSW legalább hozta a papírformát hazai pályán, úgyhogy végre nekem is volt egy apró sikerélményem a tippeléseket illetően. Kíváncsi leszek majd, hogy a PHX-DAL meccsen változik-e majd az eddigi forgatókönyv, ugyanis itt nagyon simán hozta eddig mindenki a hazai összecsapását.

Ha majd meglesznek a főcsoportdöntők résztvevői, újra visszajövök "okoskodni" egy kicsit, csak azért, hogy vajon sikerül-e megtippelni előre a további győzteseket.

Idézetet írta: HT Dátum május 14, 2022, 21:38:14Ebben ugyan nem vagyok biztos, de ha jól értelmeztem az egyik mérkőzésen, akkor minden csapatnak egyetlen egy ilyen visszanézési lehetősége van csak. Még akkor is, ha igaza van az edzőnek.

Pontosan, erről olvastam korábban véleményeket, hogy ezzel a szabállyal senki sem ért egyet, én sem értem, mire volt jó. Nekem kicsit olyan, mintha ez a "lehetőség" inkább egy büntetés lenne, mintsem előny. Edzőként úgy véled, tévedett a bíró, kikéred a lehetőséged, eltalálod, vered a melled, de a bíró egy életre megjegyzett, ráadásul nem nyertél vele semmit, mert ugyanúgy akár az ellenfél is jöhet majd a feldobás után. 

Majd felkutatom egyszer, voltak ötletek, hogyan lehetne megreformálni ezt is (és még sok-sok más szabályt vagy akár a játékmenetet), maradjunk annyiban, tényleg olyan, mintha a liga vezetői direkt szivatnák olykor az embereket.

Próbálnék magyarázatot találni, miért ennyire kiszámíthtatatlan az idei playoff, de nem tudnék egzakt választ adni. Terhelés hasonló volt, mint korábban, én még azt sem mondanám (pár helyen ezt is olvastam), hogy több a szupersztár játékos és edző, ezért vannak ilyen kilengések, de szerintem a '90-es években jobb volt a felhozatal. Benne van az is, hogy most keresik az átmenetet a hatékony védekezés és támadás között. Esetleg szimplán sokan csak mentálisan gyengén. Olyan totális betlik voltak (amiket Te is írtál), amire nincsen normális magyarázat. Fontos meccsen nem kapsz ki 30-40 ponttal szinte sorozatban. Emlékszem, amikor a Kobe, Nash és Howard fémjelezte Lakers volt a céltábla 2013-ban, akkor ilyen 20-30 pontokkal kaptak ki a Spurstől.

Most? Nem néztem utána, de könnyedén megeshet, hogy a négy konferencia döntős olyan csapat lesz, akik legalább egy PO-meccsükön ebben a sorozatban minimum 20 ponttal kikaptak...

Nem vagy egyedül vele, ha fogalmad sincs az idei rájátszás erőviszonyairól

Teljes káosz az idei NBA-rájátszás, de lehet, hogy ez pont így jó, csak nem feltétlenül a fogadóknak.  Olvasd tovább

Luka Magic


Ez valami egészen elképesztő volt, ahogyan felmosták a padlót a tavalyi döntőssel. CP3 ezzel végleg beárazta magát, ilyen nincsen, hogy egy játékos ennyi éven át, ennyi fontos meccsen olvadjon le, tűnjön el egy párharc kiélezett szituációiban. Chris Paul mentálisan gyenge, ezért sem lesz bajnok sosem. Visszavonulni nem fog, valószínűleg 37 évesen még beáll majd egy rutinos csapatba gyűrűért (Lakers felkészül...), ahol megint elvéreznek.

Doncic? Kidd? Dallas? Brutális, olyan, mintha a Khimki Moszkva kiegészülve Donciccsal az NBA-ben a döntőért harcolna. Ez a keret borzasztóan gyenge, tényleg nem PO-szint, de ebből is látszik, hogy nem a játékos "ismertsége" határozza meg a sikert, hanem a megfelelő edző, megfelelő taktika, mindenkiből kihozzák a maximumot. Ez a jó csapat ismérve. Olvasgatva már reggelről a kommenteket, mindenki örül a GSW-szurkolók közül, sima döntő nekik, mondjuk a Phoenix is ezt hitte... Ha Doncic így folytatja, akkor nem LeBron, Kobe és a többiek lesznek az összehasonlítási alap, de lehet még MJ sem.

Idézetet írta: Pozzato Dátum április 26, 2022, 15:11:47Jelenleg nekem a legnagyobb favoritok:
1. GSW
2. Miami
3. Dallas
4. Boston

Pozzato április 26-ai jóslatára visszatérve csak annyit mondanék: ha akkor megteszem ennek a négy csapatnak a továbbjutását kombinációban, azt hiszem, hogy elég szép kis nyeremény jött volna össze. De nem tettem meg. Viszont ha legközelebb valamelyik hozzászólásában megemlít 5 számot 1 és 90 között, ezek után biztos, hogy rohanok a lottózóba. 

Ami a két utolsó főcsoport-elődöntő meccset illeti, szinte már nem is csodálkozik az ember, hogy ezúttal is két 30 pont különbségű végeredmény született. Esküszöm, egy pár napja gondolkodtam azon (látva az eddig eredményeket), hogy felhívom sportfogadó társaim figyelmét, hogy érdemes volna ezután minden meccsen megtenni mindkét csapat nagy különbségű (legalább 20 pontos) győzelmét, mert biztos, hogy haszonnal jönne ki belőle az ember. Hát... úgy tűnik, már most hozott volna a konyhára.

BOS - MIL
Ahogy a PHX - DAL meccsen egy ritkaságszámba menő idegenbeli győzelem született, itt mondhatnánk azt is, hogy egy ritkaságszámba menő hazai sikert láthattunk. Aki ránéz az eredményre, az megvonja a vállát, és esetleg annyit mond, hogy végülis tudtuk, hogy jó a Boston védekezése. De aki látta a meccset, az azt is látta, hogy ez inkább annak betudható, hogy botrányosan gyengén dobott a Bucks. Az a MIL, aki tavaly a legjobbak között volt a triplavonalról, most "összeszorgoskodott" egy 4/33-at (!!!). Nem akarom forgatni a kést a Milwaukee-szurkolókban, de kicsit viccesen mondhatnám azt is, hogy azt hiszem, megszületett bennem az elhatározás, hogy elmegyek NBA-játékosnak, mert ennél még én is jobban dobok. A végén szó szerint azért szorítottam, hogy meglegyen legalább a 80 pont a vendégeknek. Szerintem mostanra fogyott el igazán a Bucks. Nagy érvágás volt nekik Middleton kiesése, amit egészen eddig úgy-ahogy tudtak kompenzálni, de mostanra teljesen leolvadtak. Giannis olyan ziccerek sorozatát hagyta ki az egész meccsen, amilyenekből 10-ből 10-et szokott bedobni. Lopez a második félidőre teljesen eltűnt (hiába harcolt az első két negyedben mindkét palánk alatt nagyon sokat), Holidaynek pedig csak fellángolásai voltak. Elfáradtak. Ennyi.

PHX - DAL
Őszintén megmondom, hogy a Boston meccs annyira lefárasztott a sokszor gyenge játék miatt, hogy esélyem sem volt fennmaradni a második mérkőzésre. Bár a számok így is magukért beszélnek. Az első pillanattól kezdve egy csapat volt csak a pályán. 10 közte az első negyedben, újabb 20 a másodikban, vagyis 30 pontos különbséggel vonultak öltözőbe a csapatok. És ha esetleg a hazaiakban még felmerült volna egy soha nem látott fordítás, akkor a biztonság kedvéért a Dallas a 3. negyedben is rátett még 12 pontot a különbségre. Két okból is rossz lehetett Suns-drukkernek lenni ezekben a pillanatokban. Egyrészt 42 pontos hátrányban voltak (amit azért nem minden nap láthatott a hazai publikum), másrészt az sem mindennapi, hogy a tavalyi döntősnek három teljes negyed kellett ahhoz, hogy elérje az 50 pontot. Ha nincsenek a cserék az utolsó negyedben, akkor ebből egy nagyon-nagyon durva végeredmény született volna.

Érdekes, hogy a Dallas három legjobb dobója – egy híján – annyit pontot dobott, mint a teljes hazai csapat. És nem azért, mert túlvállalták volna magukat, vagy mert végig pályán lettek volna. Egyiküknek sem volt még 20 kísérlete sem, és egyikük sem töltött 31 percnél többet a pályán. Doncicról tudtuk, hogy bármikor képes 35 pontra. Dinwiddie kiválóan időzítve ezen a meccsen bizonyította be a leginkább, hogy megérte a Porzingis-cserét. Brunson pedig egész szezonban igyekezett Doncic mögött a legmegbízhatóbb játékosa lenni a csapatnak. És hogy ennek a három játékosnak pont ezen a nagyon fontos meccsen jött ki egyszerre a lépés, az olyan, mint egy dallasi mese. A kérdés, hogy lesz-e folytatása ennek a mesének a GSW ellen.

Nézegettem az alapszakasz tabelláját, és feltűnt egy (lehet, hogy csak számomra) érdekes dolog.
Mind a két főcsoport első két helyezettjéről elmondható, hogy nincs igazi "giga-sztár" a csapatban.

Mielőtt folytatnám az elmélkedést, tisztázzuk le, hogy nálam ezalatt a kifejezés alatt olyan játékosok értendők, mint pl. Durant, Embiid, Curry, Doncic, Giannis, Irving, Jokic stb. stb. Tehát akikről elmondható, hogy szinte bármilyen teljesítményt is nyújtanak egy adott szezonban, akkor is bérelt helyük lesz az All Stars-gálán. Vagy mondhatnám azt is, hogy ha csinálnánk egy közvélemény-kutatást, és a szurkolók maguk állíthatnának össze egy 10 játékosból álló csapatot, akkor valószínűleg a legtöbb embernél egyetlen játékos sem kerülne be ebből a négy csapatból.

És akkor most visszatérnék a kiindulópontra.
Keleten az első helyen egy olyan Miami végzett, ahol Butler számít az első számú játékosnak. Semmi bajom Butlerrel, tényleg fantasztikusan játszott eddig a rájátszásban, de szerintem nem a legfelső kategória (ha lehet így fogalmazni). A keleti második a Boston lett, ahol ugyan van egy Tatum, akit már most sokan a legjobbak közé sorolnának, de én még várnék egy kicsit ezzel.

Nyugaton az első helyen a Suns végzett, ahol az első számú sztár Booker. Ő egy elég megbízható és kiváló játékos, de ennél sokkal többet nem nagyon mondanék még róla. A második Memphisben pedig játszik ugyan egy Ja Morant, aki már most is nagyon jó, de valószínűleg kell még neki két-három év, hogy a fent említett játékosokkal egy szinten említsük őt.

Aztán persze a tabella 3. és a 4. helyén végzett csapatoknál már visszaáll a világ rendje, hiszen a GSW egy Curryvel, a Dallas egy Donciccsal, a Bucks egy Giannisszal, a PHI pedig egy Embiiddel a soraiban harcol. De ahogy láthatjuk, a két első és a két második helyezettnél nincsenek ilyen játékosok. És mégis ők végeztek az alapszakaszban a legjobb helyeken.

És még egy szomorú érdekesség (legalábbis nekem, aki elkötelezett híve vagyok a támadójátéknak). Ebből a négy csapatból három (MIA, PHX, BOS) nagyon jó védekezéssel rendelkezik. Vagyis kezd megdőlni a régi mondás, miszerint "a támadók nyerik a meccset, a védők pedig a bajnokságot". Hát... elnézve az alapszakasz tabelláját, úgy tűnik, hogy már a meccseket is a védők nyerik.

Erre a tippre nem is emlékeztem, de végül akkor az első körben látható erősség érvényesült (végre eltaláltam valamit az idei PO-ban  ). Tényleg brutális, hogy megint ilyen 20-30 pontos meccsek döntöttek a továbbjutásról. Hetedikre ez kicsit erős, nem is nagyon emlékszem ilyenre, tudtommal majdnem rekord lett a Dallas-győzelem is. Ezek tényleg nem egyszerű leolvadások, hiszen a Suns is megsemmisítve volt, gyakorlatilag amikor kijött Doncic a parkettre, bever 5 pontot és 5-0-val kezdett a Mavs, ott érezni lehetett, hogy "ebbű baj lesz more". 

Szerintem ez a meglátás, amit írsz (20-30 pontos győzelmek), még a finálékban is ülhetnek, akkora most a szórás. Benne van, hogy Dallas és a GSW is teljesen elengedjenek meccseket, Miamiról nem is beszélve, hiába van ott Butler. Apropó, Butler! Pont tegnap láttam róla egy dokut:


Giannis teljesen elfogyott a Bucksnál, gyakorlatilag rá épült minden, ha ő elfárad, akkor vége a csapatnak. Middleton kiesése komoly érvágás volt, vele ez szerintem meglett volna, így kevesek voltak. Boston nagyot ment, Tatum kezd felnőni a feladathoz. Dallas meccsére kicsit visszatérve, nagyon kellett, hogy Brunson visszataláljon az első körös önmagához. Én azt gondolom, hogy ebben a csapatban még van egy kis tartalék, Doncic közel sem hozott ki magából mindent, ráadásul az első kör elején pihent, ami láthatólag jót tett neki. Hajlamos rá, hogy túlhajtsa magát, aztán ilyen 15-20 meccses agymenések után, padlót fogjon és sorra hozza a hibákat. Most egyelőre még csak 10 meccsnél jár, két meccset leszámítva, egyszer sem töltött 40 perc felett a pályán. Ha minden igaz, akkor még 8-10 jó meccse van ahhoz, hogy "kiégjen". 

Engem érdekel, hogy milyen taktikai csata lesz a Boston - Miami fináléban, lehet abból is egy izgalmas hét meccs, de ha Spoelstra megint befűzi az oktatót és végre nem fogy a Miami, akkor megint döntőzhetnek akár 4-5 meccsből is.

A soraidhoz csak annyit tennék hozzá, hogy én is azt gondolom, hogy Middletonnal meglett volna a MIL továbbjutása. És nem azért, mert jobb csapat a Bucks (bár még az is lehet, ki tudja), hanem mert a Boston ebben a párharcban nem azt nyújtotta, amit igazából tud.

És akkor jöjjenek a tippjeim.

MIA - BOS
Az alapszakasz 1. és 2. helyezettje játszik a döntőbe jutásért, és talán mondhatjuk, hogy nincs is ebben túl nagy meglepetés. Rajtuk kívül Keleten talán még a Brooklyn és a Milwaukee számított (nálam) döntő-esélyesnek, úgyhogy végülis ebből a négyből jutott be kettő a főcsoportdöntőbe. Ha ki kellene emelnem az egész mezőnyből két jól védekező csapatot, akkor én valószínűleg ezt a két gárdát mondanám, ami csak azért rossz, mert félek, hogy jönnek majd a 92-87-es meccsek. Szerintem simán meg lehet majd játszani minden mérkőzés előtt a 200 pont alatti tippet, mert az esetek nagy részében e körül jár majd az összpontszám.

Hogy melyik csapat fog továbbjutni, az szerintem kizárólag a Bostonon múlik majd. A Miami az egész szezonban egy nagyon magabiztos, stabil, jó teljesítményt nyújtott, úgyhogy azt tudjuk, hogy tőlük mire számíthatunk. A Boston viszont teljesen más arcát mutatta a playoff első és második körében. Ha a Nets elleni játékukat hozzák, akkor szerintem kiverhetik Butler-ékat, de a MIL elleni teljesítmény kevés lesz a Heat ellen. Emellett nekem egy picit hosszabbnak tűnik a Miami kispadja, és ha elnyúlik a párharc, akkor lehet, hogy ennek is lesz a végén jelentősége. Mindenesetre az biztos, hogy ebben a párban bárki is játszik hazai pályán, nálam mindig 50-50% lesz a kimenetel.

A tippem: 4-3 (de elképzelésem sincs, hogy ki nyeri majd a 7. meccset)

GSW - DAL
Az alapszakasz 3. és 4. helyezettje. A GSW döntőbe jutása nem számít túl nagy meglepetésnek, de amit a Dallas csinált ebben a szezonban, az leírhatatlan. Egy olyan Nyugati főcsoportban lettek negyedikek, ahol én még abban sem voltam biztos, hogy bejutnak-e a rájátszásba. Nyugat nálam ebben a szezonban erősebb volt Keletnél. Most mondhatnék olyan példákat, hogy innen került ki a két legtöbb pontot dobó csapat, itt játszik az MVP, a Lakers még a legjobb 10-be se tudott bekerülni stb. stb., de inkább úgy fogalmaznék, hogy itt sokkal több olyan csapat volt, akinek reális esélye volt a playoffra. Úgyhogy itt 4. helyen végezni... az hatalmas szó. Pláne úgy – talán Pozzato fogalmazta ezt meg nagyon jól valamelyik korábbi hozzászólásban –, hogy a Dallasnál az első és a második számú játékos között hatalmas az űr. (Talán a Denvernél van még így, ezért is csodálom mind a két csapatot, hogy a 4. és a 6. helyen tudtak végezni.) Most már utólag elárulhatom, hogy én sem a Utah, sem a Phoenix ellen nem Doncicékat tartottam az esélyesebbnek. Igaz, mind a két párharcban kellett a továbbjutásukhoz az is, hogy az ellenfeleik bűn gyengén játszottak, de hát a mondás úgy tartja, hogy "minden csapat úgy játszik, ahogy az ellenfele hagyja".

A GSW-nél elmondható, hogy – szemben a többi csapattal – szinte a szezon végére álltak össze teljesen. Igaz, Wisemannal és Iguodalával még teljesebbek lehetnének, de ez kb. akkora hiány nekik, mint a Dallasnak Hardaway hiányzása. Nem ezen fog múlni. Érdekes volt látni a Warriorsnál a Memphis ellen, hogy amikor szoros volt a meccs, akkor általában 6-7 játékossal játszották végig a 48 percet, és alig-alig került más is a pályára (max. 3-4 percekre). Ha a Dallas partiban tudna lenni velük, és rá tudná kényszeríteni a GSW-t, hogy Curryék 40-42 perceket töltsenek a pályán, akkor akár még érdekes dolgok is történhetnének is. Nekem valószínűleg ez a párharc lesz az érdekesebb, mivel itt jóval több pontra számítok, mint a másik összecsapáson, és éppen ezért előreláthatólag itt lesznek majd a nagyobb különbségek is.

A tippem: 4-1 a GSW-nek (na jó, talán 4-2)

Lejárt Doncic ideje, megjött a Splash Brothers?

Erőn felül teljesített a Dallas Mavericks, ideje kicsit pihenni? Olvasd tovább