Április 21, 2019, 13:01:44 pm CEST

Szerző Téma: Foci vb 2018 tippek, fogadások, vodka  (Megtekintve 27025 alkalommal)

Nem elérhető TiB

  • Régi motoros
  • *****
  • Hozzászólások: 9699
Re:Foci vb 2018 tippek, fogadások, vodka
« Dátum: Július 13, 2018, 01:17:20 am CEST »
Egy (volt) újságíró ismerősöm (szombathelyi) jegyzete a Facén:

Török Tibor
3 órája ·
Volt szerencsém (hacsak amatőr szinten) horvátokkal futballozni, ezért néhány alapvetést ismerek.
Nem adjuk fel. Soha. Addig megyünk, amíg bírjuk. És utána is. Ha kicseleztek, utána eredünk. Ha csúszva, ha a kézen járva, akkor is. Amúgy alapon nem cseleznek ki. Ha mégis, jön az első pont, vagy egyszerűen rákapaszkodunk az ellenfélre. A vizes, sáros pályát különösen szeretjük, mert akkor egészen messziről lehet becsúszni. Minden ellenfél, akiért nem jön mentő, egyszerű, mezei szimuláns. Az erő velünk van. Ha mégsem lenne, akkor megkeressük, és elmagyarázzuk neki, neki is jobb, ha velünk tart.
Az ellenfelet sohasem hagyjuk magára. Ott vagyunk a meze alatt, a gatyájában, ha kimegy vizet inni, beleülünk a palackba addig is, és szúrós szemmel nézzük.
Minden labdáért küzdünk, bárhol is legyen. Ha véletlenül a partvonalon kívülre kerülne, akkor is, mert nem bízzuk a véletlenre, a bíróra, az ugyanis lehet, szenilis vagy vak is. Minden labda, ami nem nálunk van (tartózkodjon földön vagy levegőben) szabad labda, egyetlen cél, hogy megszerezzük. Ebben minden eszköz megengedett, amit a játékvezető nem fúj le. Ha az élet úgy hozza, azok is bevethetőek, amiket amúgy lehet, hogy le kéne fújnia (lásd egyenlítő gól szerdán). Soha nem rúgunk magasra, vagy az ellenfél alacsony és stöpszli, vagy túlságosan mélyre hajolt. (A mély fogalma olyan 180 centi körül kezdődik.) Ha fejelünk, eleve magasra ugrunk és a kezünkkel előre jelezzük személyes auránkat. Ha az ellenfél mégis úgy látja jónak, hogy bemerészkedik ebbe, az leginkább az ő egyéni, szoc. problémája, mi szóltunk előre. Mindezzel a játékvezetőnek is illik tisztában lennie, mert különben össze-vissza fújdogál minden baromságot, amit természetesen kedvesen szóvá teszünk neki.
A futball nem élet-halál kérdése, jóval több annál - na jó, ezt nem ők találták ki, de az biztos, hogy tökéletesen megvalósítják. Végül pedig: ünnepre eső meccs után először az esti misére megyünk, csak utána a kocsmába.


Amikor az angolok azt mondták, hogy a futball több mint élet-halál kérdése, még nem létezett Horvátország. Durván lájkvadász cucc az egész, bár remélem nem lájkolták sokan, mert az akkor kérdéseket vet fel. Szerintem Luis Suarez, vagy Diego Costa egy igazi köcsög, de az itt vázolt horvát mentalitás alapján nem csak hogy akceptálható a viselkedésük, hanem követendő, hiszen "ott vagyunk az ellenfél gatyájában", nem hagyjuk "hogy az auránkba jöjjön" és "minden eszköz megengedett, amit nem fúj le a bíró". Inkább játsszák a labdarúgást az emberek, ha meg nem akarják, ott a boksz, judo, kick-box stb. Szerencsére a horvát válogatottnak, például Modricnak, közel sem ez a hitvallása, mint ami itt szerepel, különben nem lenne a világ egyik legjobb játékosa.

Szerintem az hogy nem adjuk fel a pályán, az nem egyenlő az ellenfél pofán rúgásával. A horvát focistákat a lábuk már nem vitte előre, csak a szívük, amihez hasonló sportteljesítményt ritkán látni a pályán. Ha már éltetjük őket egy írással, akkor úgy gondolom, hogy érdemes a mindent elsöprő akaraterőre kihegyezni a dolgot, aminek semmi köze a sunyisághoz, a bíró háta mögött.

Köszönetek ezért a hozzászólásért:


Thank-o-Matic 3.0 By Adk Team