Csakúgy, mint egy héttel ezelőtt Szófiában, Rotterdamban is a döntőért játszik Monfils és Medvedev.
A fiatal orosz már a 15-ik a világranglistán, ebben az évben mindössze két vereséget szedett össze, Nishikori és Djokovic ellen, mindkettő a vállalható kategória, mellette 14 győzelem, és ebből csak kettő volt döntő szettes. Szóval elég stabil a srác, tenyeres és fonák oldalról is püföli a labdákat, keveset ront. A modern teniszt nyomja már ő is, mint a legtöbb fiatal, felszálló ágban játszik, a háló fölött alacsonyan szállnak át a labdái. Magas, jól szervál, trükkösen szervál, jó pár első adogatást a pálya széléről indít meg, nehéz kiszámolni. Szófiai tornagyőzelemből érkezett, és a rotterdami tornagyőzelem felé tart, szettveszteség nélkül idáig, pedig a Chardy, Verdasco, Tsonga trió bárkire veszélyes lehet. Elég durván elér és visszapakol minden labdát, a magassága ellenére nem nagyon lehet leütni a pályáról, óriás jó a lábmunkája. Fejben is nagyon stabil, Tsonga ellen kritikus pillanatokban bekiáltott "kamu" lábhiba se zökkentette ki a fiatal oroszt.
Monfilst nem nagyon kell bemutatni senkinek, a francia gumiember a beceneve, gyakran biztos pontokat szórakozik el a közönség kedvéért. Az Australian Openen viszonylag hamar kiesett, Szófiában ugye Medvedev búcsúztatta az elődöntőben, Rotterdamban pedig simán abszolválta az első köröket, érdekes, ahogy jutott előre, úgy jöttek a könnyebb meccsek. Goffin ellen kezdeni nem egy leányálom egy tornán sem, de a belga még keresi önmagát, utána Seppi és Dzumhur sem az a kategória, mint az orosz, sokat segítettek neki az ellenfelek jópár UE-val.
Az az egy meccsük van, a múlt heti bulgáriai, akkor Medvedev simán nyert 6:2 6:4-re, nem hinném, hogy egy hét alatt olyan sokat változtak az erőviszonyok, az orosz stabilabb, és erőtartalékban is többet érzek benne.
Prémium 2019
