Nem tudom kihagyni, hogy ne fogadjak ismét a kedvenc angol másodosztályú csapatomra. A Luton egy kis csoda volt már azzal is, hogy feljutott a Championshipbe, de itt is megtartotta az üdeségét. Való igaz, hogy toronymagasan a leggyengébb csapat, de olyan lelkesek, hogy öröm őket nézni. Náluk nincs elveszett meccs, náluk nincs időhúzás, bekkelés. Akkor is nyomulnak előre, amikor már veszett fejsze a meccs. A legutóbbi meccsükön a Derby ellen újra félelmeteset alkottak: 0-1, 2-1, 2-2, 3-2, de a végén a 10 emberre apadt County-t legyűrték a heroikus második félidőben. Az is látszik, hogy a olyan gyenge védelmük van, amit én még nem láttam ebben a brusztolós ligában. Megkapják meccsenkénti két kapott gólt (63 gól 29 mérkőzésen), de a rúgott góljaikkal simán középmezőnyben kellene lenniük (37 gól: 13. legtöbb a ligában).
A West Brom olyan gyenge mutatókat produkált az elmúlt két hónapban, hogy most már nem a bajnoki cím a cél, hanem a rájátszás kiharcolása. Slaven Bilic mesternél valami elszakadt, mivel a csapatával utoljára december 14-én nyert a városi rangadón a Birmingham ellen (3-2). Azóta 0-4-3-as mérleggel mennek, és az FA-kupa sikerek tartják egyben a játékosokat.
A Luton ellen kiváló alkalom nyílik a „right way” újbóli megtalálására. A legutóbbi meccsükön, a Cardiff ellen elvesztett (1-2) mérkőzésen Charlie Austin már újból betalált (igaz büntetőből), ami jó hír, mert ez azt jelenti nekem, hogy talán kikászálódott a december 14. óta tartó mélyrepüléséből. Akkor a Birmingham-nek rúgott kettőt, és azóta hallgatott, Bilic nem is számol vele kezdőként, mert az első számú választottja a korábban nagy tehetségnek kikiáltott Hal Robson-Kanu. Szóval ők ketten lehetnek a Luton veszte, és elnézve a vendég csapat védelmét, nem lehetetlen küldetés a sok gól.
Prémium 2020
