Továbbra is bízok Jennifer Brady-ben, aki tovább oktatta a mezőnyt a szombati napon is. Mint a tegnap elemzésben említettem, ezúttal Coco Gauff lett a áldozata és már csak egy akadályt kell leküzdenie, hogy megnyerje élete első WTA tornáját. Ehhez nem kell mást tennie, mint legyőznie Jil Teichmannt a döntőben.
Mindketten szettveszteség nélkül jutottak el a döntőbe, azonban az amerikai lány ezt sokkal rögösebb úton tette meg. Vagyis rögösebbnek kellett volna lennie, de a formája miatt teljesen egyértelmű győzelmeket aratott. Pedig a kezdetektől fogva nem volt könnyű sorsolása: Watson, Linette, Bouzkova, majd végül Gauff. Mindannyian erősek kemény borításon még sem tudtak a szett győzelem közelébe se kerülni. Brady mind adogatóként, mind fogadóként elnyűhetetlennek bizonyult a héten. A tegnapi meccsébe belenéztem és azon gondolkoztam közben, hogy mire lenne elég ez a forma akár a US Openen. Huh, esélyesként kellene vele számolni!
Jil Teichmann talán kevésbé ismert a WTA touron, mégis neki van több tornagyőzelme. Pontosan 2. Salakos játékosként volt ismert és engem nagyon meglepett, hogy nem indult címvédőként a palermói tornán pár hete. A lexingtoni torna döntőjével, azonban a helyesnek bizonyultak a tervei, miszerint a US Open végéig a kemény borítást favorizálja és várhatóan utána próbál majd gyorsan átállni salakra. Meneteléséhez hozzátartozik, hogy jóval egyszerűbb dolga volt, mint Bradynak. Kalinskayával kezdett, majd jött talán a legnagyobb névnek számító Putintseva. Utána jöhettek a hazai versenyzők, így Bellis és a Serenát búcsúztató Rogers. Utóbbi meccsébe belenéztem, de sokat nem lehet róla elmondani, mivel Rogers rengeteget hibázott és tálcán kínálta a döntőt a svájcinak. Ez az, ami nem fog megtörténni Brady ellen, aki sokkal inkább a nyerőket szórta, mintsem a ki nem kényszerített hibákat, így pedig az eddig legnehezebb meló előtt áll Teichmann.
Prémium 2020
