Australian Open: Nagyon régi ismerősök

Roger Federer és Rafael Nadal 34. összecsapásán az Australian Open döntője a tét. A fáradhatatlan spanyol nagy fölénnyel vezeti az örökmérleget de most kiegyenlítődnek az erőviszonyok, a svájci klasszis önbizalommal telve várhatja a párharcot.

Nagyon komoly sorsolás

A torna előtt szinte lehetetlennek tűnt, hogy Roger Federernek esélye lesz döntőbe jutni. A Tsonga-Murray-Nadal trió minden csak nem sétagalopp, de Roger az első két lépést megtette, ráadásul meggyőző játékkal. Jó szervák, agresszív támadófelfogás,hatékony hálójáték és stabil ütések jellemezték, a mozgása pedig régen volt ennyira könnyed.Hozzá kell tenni, hogy az ellenfelek rendesen alul teljesítettek, Jo-Wilfried fogadójáték és fonák nélkül lépett pályára, egy értékelhető játszmája volt, amit szorossá is tett. Murray négy hónapja nem játszott intenzív tétmeccset, ez látszott is rajta, az
első két szettben annyit hibázott, mint máskor egy egész Grand Slam-torna alatt. Mikor egy kicsit
stabilabban teniszezett, nagyon feljött a svájcira.

Roger Federer. Fotó: Neale Cousland/Shutterstock.com

Roger kicsit remegős

Az alacsonyabban kvalifikált játékosoknál sokszor fordul elő, hogy nyomás alatt beremegnek és nem tudják a legjobb teniszüket pályára tenni. Ilyenkor dadog a kezükben az ütő, nem jönnek az első szervák, a nagy ütésekből hibák lesznek. Roger Federer ezen lassan 15 éve túllépett, de az utóbbi időben újra előfordulnak hasonló hullámvölgyek a játékában, míg régen szinte biztos, hogy ász következett a kiélezett szituációkban, most sok a második szerva. Tsonga ellen végig magabiztosan
játszott, de a meccs végén volt egy nagyon balhés játéka, ahol csak a francián múlott, hogy nem jött
vissza. Murray már meg is büntette ezt a bizonytalanságot, Federer adogatott a továbbjutásért és meccslabdái voltak a rövidítésben, mégis túlórázni kényszerült.

Rafael Nadal. Fotó: Neale Cousland/Shutterstock.com

Recseg a gép de még kitart

Rafa Nadal még veretlen 2014-ben, de csúcsformáról azért nem beszélhetünk. Folyamatos hullámzás jellemzi a világelsőt, sok a hiba, gyakran játszik röviden. De amikor nagyon kell, akkor mindig ott van fejben, jön egy jó szerva vagy egy hosszú fogadás, ami az alapvonalon csattan. Így sikerült három szettben (7-6, 7-5, 7-6) megverni a nagyon jó napot kifogó Nishikorit és négyben (3-6, 7-6, 7-6, 6-2) a helyenként remeklő Dimitrovot. Nyögvenyelős győzelmek ezek, de minden ilyen egy újabb löketet ad Rafának, amiből építkezhet majd a későbbi nehéz meccseken.

A vízhólyag

Az utóbbi két meccsen csúnya képekkel riogatta Rafa a szurkolóit, akkora véres kráter van a bal tenyerén, hogy földi ember a legpuhább zsebkendőt se merné a kezébe venni nem hogy egy teniszütőt. Azt nyilatkozta a spanyol, hogy a játékban is zavarja egy kicsit, de jóval inkább a szervában, nem érzi annyira az ütőt, nem tud úgy rágyorsítani a labdákra, mint normál esetben.Jó kérdés, hogy ez mennyire játszik majd szerepet az elődöntőben. Abban biztos vagyok, hogy annyi fájdalomcsillapítót
kap Rafa, amitől egy elefánt is kifeküdne. Ennek ellenére a gyógyír az adrenalin lehet, onnantól hogy szorosodik a helyzet és Rafa felpumpálja magát, nem fogja érezni a korlátait.

Egy kis történelem

Péntek reggel már a 34. "Fedal-derbin" szurkolhatunk kedvencünknek, összességében is nagy fölénnyel (22-10) vezet Rafa, de az utóbbi évek mérlege még kiemelkedőbb. 2008 óta 14-4 az állás a spanyol javára és még nagyobb dominancia látszik, ha az eredmények mögé nézünk: Megnyert két fedett pályás meccset Roger, ami Rafa leggyengébb borítása, ott a nagy szervákkal és tenyeresekkel jobban ki lehet kerülni a fonákot. Behúzta a madridi salakos döntőt 2009-ben, amikor előtte nap Rafa négy órás maratont játszott Djokovic ellen és két héttel később Söderling megverte a Garroson. A legutolsó siker 2012-re datálódik, tisztán emlékszem arra a meccsre, Nadal fizikailag padlón volt, az összes labdája a T-vonalon pattant, ilyen csak gyenge erőállapotban fordul elő nála.Grand Salm-tornán utoljára a 2007-es wimbledoni versenyen győzött a svájci, azóta mind az öt összecsapásukat Nadal nyerte.

(Debby Wong / Shutterstock.com)

Kinek áll a zászló?

A tavalyi évtől új labdákat használnak az Australian Openen, sokkal gyorsabban szállnak és ez a játék sebességét is megváltoztatta. Még így is jóval lassabbnak számít az US Opennél, de ez jelenthet egy kis pluszt Federernek. Kis segítség ugyan, de önmagában még kevés lehet, viszont az időjárás előrejelzések 80% esélyt adnak arra, hogy esni fog az eső pénteken Melbourne-ben. Ez behúzott tetőt és fedett pályát jelent, ami már jelentősen megnöveli a svájci klasszis esélyeit. Mindent összevetve közel egyenlő
sansszal indulnak harcba a felek, amit a szorzók is jól mutatnak (1.6 - 2.3), Rafa a favorit de pont annyival, hogy minden tényezőt belekalkuláljanak a bukik.

Az én forgatókönyvem

Roger Federer ellenállhatatlanul kezdte a meccseit eddig Melbourne-ben, működött a szerva, az agresszív játék pedig meglepte és leblokkolta az ellenfeleket. Kérdés nélkül el is hozta mindig a nyitó játszmát. Rafa a vízhólyag óta jóval döcögősebb, idő kell neki mire megtelik adrenalinnal a szervezete és felemeli a fájdalomküszöbét. Ilyenkor gyengébben adogat és rövidebben üt, jóval sebezhetőbb, mint amikor már bemelegedett. Az önbizalommal telt Federer a gyorsabb pályán ezt a hezitálást ki kell, hogy használja és gyorsan elszaladhat az első szettel.
Mikor élesedik a helyzet, Nadal összeszorítja a fogát és elkezd majd küzdeni, követi a szokásos taktikát, számolatlanul pörgeti a labdákat az ellenfél gyengébb fonákjára. Federer a jobb játék ellenére mindig bajba került, ha az ellenfél emelni tudott a színvonalon. Komolyan rezgett a léc Jeremy Chardy ellen Brisbane-ben (6-3, 6-7, 6-3), a döntőben Hewitt meg is verte (1-6, 6-4, 3-6) és a Tsonga-Murray meccseken sem tudott végig koncentrálni. Ezek után mire számíthatunk Nadal ellen? Én arra, hogy Roger koncentrációja kihagy, ettől Rafa vérszemet kap majd és idővel fizikális csata lesz a teniszmeccsből, amit a svájci klasszis lábon nem fog bírni és végül megtörik.